Mint már ismeretes, van 5 gyerek, akik képesek felvenni olyan állatok formáját (ezáltal megkapni a tulajdonságaikat és képességeiket), amiknek a DNS-ét birtokolják.
Ezúttal Rachel szemén keresztül vetjük bele magunkat a kalandba, mikoris Rachel barátnőjéhez, Melissához akarnak betörni, ugyanis a lány apja nem más, mint az a fickó, aki irányítja az emberi kontrollereket (ufók és/vagy gazdatestek, akiket jerkek irányítanak; jerk=gonosz ufók).
Így hát Rachel magára vállalja a nemes feladatot, hogy betör az igazgatóhelyettes házába (barátnője macskájának tettetve magát), kémkedik a társainak, és majdnem rossz vége lesz a kalandnak, mikor életveszélybe sodorja nem csak magát, hanem egyik társát is.
Mit is mondhatnék? Sosem szerettem, ha a gyerekeket hülyébbnek állítják be, mint amilyenek. Hogy nem néznek ki belőlük túl sok értelmet, és kreativitást egyes problémák megoldása kapcsán. Viszont a kölykök néha megdöbbentő dolgokra képesek - erről spoileresen (máshogy nem tudok) kicsit később.
Kezdődik azzal a történet, hogy hőseink vidáman repkednek a magasban, különböző madarakként, majd valaki rájuk lő. Ahelyett, hogy a gyerekek eliszkolnának, és gyorsan emberbőrbe vedlenének, megtámadják azokat, akik lövöldöznek. Érthető a jószándék, hogy ne bántsák a madarakat - akik között védett is akadt a csapatban -, de erre az a megoldás, hogy az erőszakot erőszakkal kell megakadályozni? Ez most komoly? Nem lett volna jobb megoldásuk? Például, hogy emberként odamennek, hogy "hello srácok, ezt talán nem kellene", vagy rájuk hívni a jardot? Ne felejtsük el ugyanis, hogy fiataloknak szóló írásról van szó, és mint ilyen, fontos, hogy mit sugall, mit közvetít az ifjúság felé.
Lapozzunk. Végre rájönnek, hogy hát meg kellene keresni a jerkek új táplálkozóhelyét, mert a régi átjárót lezárták. Erre jön az ötlet, hogy az igazgatóhelyettes biztosan tudja a dolgot - ez mind szép és jó. Majd jön Rachel, aki eladja magát csalinak, hogy becserkésszék a macskát...
Ezzel mi a baj? Rachel átváltozik egy rágcsálóvá, akinek akkor veszi át a DNS-ét, majd a macska majdnem kinyírja, és utána nem sokkal átveszi az ő DNS-ét, majd közli, hogy fáradt, kimerült, és a rágcsáló (cickány) mély nyomot hagyott benne... Magyarán: húzzák az időt. Miért ne lehetett volna az a fajta megoldás, hogy Cassie, Jake, vagy Marko átvedlik csaliba, aztán elkapják a macskát, Rachel pedig már mehetett is volna terepre... Nem, ehelyett átveszi a macska alakját, majd elmennek házifeladatot írni... 2 napig...
2 napot teljesen átugranak. Ennyi idő alatt a jerkek nyilvánvalóan nem süttették a feneküket a strandon, de ez hőseinket cseppet sem érdekli, mert házi feladatot kell írniuk... Számoljunk utána: mindig este mentek kémkedni 8 óra tájékában. 2 órát maradhatnak állati testben, tehát legkésőbb 10-kor befejezik az akciót, hazamennek (mondjuk legyen 30 perc, míg hazaérnek, tehát jobb esetben fél 11-kor este már otthon vannak). Mennyi házit kapnak ezek a kölykök?
Ez még hagyján... Rachel első alkalommal felölti a macskabőrt, és teljesen jól indul a jelenet, ahogy elkezdi játszani, hogy ő egy gyanútlan macska, spontán állatias ösztönökkel. Aztán meglátja a barátnőjét, és elkezdi vigasztalni. A jelenet bevezetése az alábbi koncepció alapján zajlik:
a barátnőm házit ír, nekem is ezt kellene, no sebaj, maradok és megvigasztalom...
Tehát még itt sem az dominál, hogy csak úgy odamenjen a csajhoz Rachel, hanem az, hogy neki mennyi házija van, és meg kell majd írnia... Miért sírnak ennyit ezek a kölykök a házi miatt???
A kémkedéses jelenet másik nagy gyengepontja nem más, mint a főgonosz Visser Három. Első alkalommal azt mondja, öljék meg a macskát. Azzal védekezik az igazgatóhelyettes, hogy a gazdatest lányának a macskája, és hiányolná. Visser úgy dönt, maradjon hát életben, mert biztos, hogy a macska halála felhívná magukra a figyelmet...
Tehát nem csak a gyerekek, de az ufók is ennyire lagymatag agyúak? Ha megölné a gazdatest a macskát, és a lánynak meg azt mondaná, hogy elveszett, vagy "hát, nem is értem, hova tűnt?" vagy mondaná azt, hogy elütötte egy kocsi, elkapta a szomszéd kutya... tök mindegy... akkor máris kiiktatták a macskát a képből, és nincs rá gond. Hogy hívhatja fel egy halott macska a figyelmet arra, hogy ők ufók?
Mit is mondhatnék? Sosem szerettem, ha a gyerekeket hülyébbnek állítják be, mint amilyenek. Hogy nem néznek ki belőlük túl sok értelmet, és kreativitást egyes problémák megoldása kapcsán. Viszont a kölykök néha megdöbbentő dolgokra képesek - erről spoileresen (máshogy nem tudok) kicsit később.
Kezdődik azzal a történet, hogy hőseink vidáman repkednek a magasban, különböző madarakként, majd valaki rájuk lő. Ahelyett, hogy a gyerekek eliszkolnának, és gyorsan emberbőrbe vedlenének, megtámadják azokat, akik lövöldöznek. Érthető a jószándék, hogy ne bántsák a madarakat - akik között védett is akadt a csapatban -, de erre az a megoldás, hogy az erőszakot erőszakkal kell megakadályozni? Ez most komoly? Nem lett volna jobb megoldásuk? Például, hogy emberként odamennek, hogy "hello srácok, ezt talán nem kellene", vagy rájuk hívni a jardot? Ne felejtsük el ugyanis, hogy fiataloknak szóló írásról van szó, és mint ilyen, fontos, hogy mit sugall, mit közvetít az ifjúság felé.
INNENTŐL SPOILER A MÁSODIK ÉS AZ ELSŐ KÖTETRE NÉZVE!
Lapozzunk. Végre rájönnek, hogy hát meg kellene keresni a jerkek új táplálkozóhelyét, mert a régi átjárót lezárták. Erre jön az ötlet, hogy az igazgatóhelyettes biztosan tudja a dolgot - ez mind szép és jó. Majd jön Rachel, aki eladja magát csalinak, hogy becserkésszék a macskát...
Ezzel mi a baj? Rachel átváltozik egy rágcsálóvá, akinek akkor veszi át a DNS-ét, majd a macska majdnem kinyírja, és utána nem sokkal átveszi az ő DNS-ét, majd közli, hogy fáradt, kimerült, és a rágcsáló (cickány) mély nyomot hagyott benne... Magyarán: húzzák az időt. Miért ne lehetett volna az a fajta megoldás, hogy Cassie, Jake, vagy Marko átvedlik csaliba, aztán elkapják a macskát, Rachel pedig már mehetett is volna terepre... Nem, ehelyett átveszi a macska alakját, majd elmennek házifeladatot írni... 2 napig...
2 napot teljesen átugranak. Ennyi idő alatt a jerkek nyilvánvalóan nem süttették a feneküket a strandon, de ez hőseinket cseppet sem érdekli, mert házi feladatot kell írniuk... Számoljunk utána: mindig este mentek kémkedni 8 óra tájékában. 2 órát maradhatnak állati testben, tehát legkésőbb 10-kor befejezik az akciót, hazamennek (mondjuk legyen 30 perc, míg hazaérnek, tehát jobb esetben fél 11-kor este már otthon vannak). Mennyi házit kapnak ezek a kölykök?
Ez még hagyján... Rachel első alkalommal felölti a macskabőrt, és teljesen jól indul a jelenet, ahogy elkezdi játszani, hogy ő egy gyanútlan macska, spontán állatias ösztönökkel. Aztán meglátja a barátnőjét, és elkezdi vigasztalni. A jelenet bevezetése az alábbi koncepció alapján zajlik:
a barátnőm házit ír, nekem is ezt kellene, no sebaj, maradok és megvigasztalom...
Tehát még itt sem az dominál, hogy csak úgy odamenjen a csajhoz Rachel, hanem az, hogy neki mennyi házija van, és meg kell majd írnia... Miért sírnak ennyit ezek a kölykök a házi miatt???
A kémkedéses jelenet másik nagy gyengepontja nem más, mint a főgonosz Visser Három. Első alkalommal azt mondja, öljék meg a macskát. Azzal védekezik az igazgatóhelyettes, hogy a gazdatest lányának a macskája, és hiányolná. Visser úgy dönt, maradjon hát életben, mert biztos, hogy a macska halála felhívná magukra a figyelmet...
Tehát nem csak a gyerekek, de az ufók is ennyire lagymatag agyúak? Ha megölné a gazdatest a macskát, és a lánynak meg azt mondaná, hogy elveszett, vagy "hát, nem is értem, hova tűnt?" vagy mondaná azt, hogy elütötte egy kocsi, elkapta a szomszéd kutya... tök mindegy... akkor máris kiiktatták a macskát a képből, és nincs rá gond. Hogy hívhatja fel egy halott macska a figyelmet arra, hogy ők ufók?
 |
| Rachelt a sorozatban Brooke Nevin alakítja. A kép forrása |
Az első kötetben ugye Tobias beleragad a madártestbe, úgyhogy társait folyamatosan föntről figyeli, vigyáz rájuk, segíti őket. Amikor elkapják Rachelt, a lány nem azt mondja Tobiasnak, hogy hívja a többieket, hanem hogy hajtsa oda a macskát... Tobias eleget tesz ennek, Rachel pedig bekerül egy kocsiba - macska testbe ragadva macskahordozóba zárva, ami vélhetően műanyagból készült.
A lány, hogy ne kockáztassa meg, hogy az igazgatóhelyettes leleplezi, ki is ő, nem mer visszaváltozni, majd, mikor egy űrhajóra viszik, már ki mer úgy szabadulni a ketrecből, hogy félig átváltozik emberré, majd vissza macskává.
Az meg sem fordult a fejében a lánynak, hogy esetleg az űrhajón valaki felfedezi, hogy ő nem andalit (hiszen az ufók tudják, hogy csak az andalitok képesek alakváltoztatásra), hanem ember... Bezzeg a kocsiban meg sem fordul a fejében, hogy kiszabaduljon. Mert az olyan nehéz lett volna, hogy úgy, mint később az űrhajón félig alakot váltson, és a mozgó jármű ajtaját kinyissa utána, és macskaként ugorjon le - úgy talán a talpára esett volna. Nem, inkább megvárta, míg feltoloncolták egy űrhajóra.
INNENTŐL SPOILERES RÉSZEK VÉGE
Ez a fajta degradálás egyenesen bosszantó, mikor látunk a gyerekektől néhány jó fogást, mint amilyen a kémkedés ötlete, és kivitelezése, aztán hozzánk vágnak egy ilyen indokolatlan jelenetsort a végére darálva, amit izgalmasnak szánnak, de nem az... inkább gáz, és butának tűnteti fel a gyerekeket.
A végén, Rachel üzenete a barátnőjének szentimentális ostobaság, és a barátnő helyében összegyűrtem volna a papírt, és valami hülye viccelődésének tudtam volna le...
Maga a stílus még mindig a megszokott volt, ami illeszkedik is a gyermeki világhoz, és a történethez. Rachel karakteréből túl sokat kapunk, és ő elnyomja a többieket (Jake szemén át azért többet láttunk a többiekből is). Rachel az a tipikus jókislány szeretne lenni, aki éppen próbálja egymaga megmenteni egyesével az emberiséget, csak éppenséggel mindig fontos a házifeladat. Érthető, hogy a látszatot fent kell tartani, de ennyi erővel akár egyikőjük megcsinálja a házit, átküldi a többieknek, a többiek akcióznak, aztán majd cserélnek... - ha már ennyire aggódnak, hogy kinek mikor nincs meg a házifeladata.
Összességében nézve ez a kötet csalódás volt, még a gyenge kezdéshez mérten is. Jake históriáján a végén legalább lehetett szórakozni, de ezen... Bízom benne, hogy a következő történet jobb lesz...
A végén, Rachel üzenete a barátnőjének szentimentális ostobaság, és a barátnő helyében összegyűrtem volna a papírt, és valami hülye viccelődésének tudtam volna le...
Maga a stílus még mindig a megszokott volt, ami illeszkedik is a gyermeki világhoz, és a történethez. Rachel karakteréből túl sokat kapunk, és ő elnyomja a többieket (Jake szemén át azért többet láttunk a többiekből is). Rachel az a tipikus jókislány szeretne lenni, aki éppen próbálja egymaga megmenteni egyesével az emberiséget, csak éppenséggel mindig fontos a házifeladat. Érthető, hogy a látszatot fent kell tartani, de ennyi erővel akár egyikőjük megcsinálja a házit, átküldi a többieknek, a többiek akcióznak, aztán majd cserélnek... - ha már ennyire aggódnak, hogy kinek mikor nincs meg a házifeladata.
Összességében nézve ez a kötet csalódás volt, még a gyenge kezdéshez mérten is. Jake históriáján a végén legalább lehetett szórakozni, de ezen... Bízom benne, hogy a következő történet jobb lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése