Celia Rees azon szerzők közé tartozik, akinek minden könyve megmozgatja a fantáziámat. A Bűbájos Mary -be egyszerűen beleszerettem. Az a kettősség, ami átjárja az egészet... Kitaláció, vagy tényleg valóság? Nem lehet eldönteni. A Farkasszem látványosan kitaláció, elrugaszkodik, és az embert magával rántja, bár már nincs meg az a bűvös ereje, mint az első kötetnek.
Az írónő ezen könyvével egy leárazáson találkoztam, úgyhogy gyorsan beszerzésre került.
Az 1970-es években járunk, amikor Richard 15 éves. Amikor megismerkedik egy Clio nevű lánnyal, és annak szabadelvű, kusza családjával. Richard visszaemlékezik egy ominózus nyárra, és annak minden eseményére, mikor egy galériában, képek nézegetése közben megpillantja a lányt. A múlt magával ragadja és megengedi az olvasónak, hogy vele maradjon.
Richard egyetlen nyár alatt megtapasztalja, milyen szerelmesnek lenni, milyen az, mikor a szerelem véget ér. Milyen az, ha az ember levetheti a gátlásait, és milyen az, amikor megfigyel másokat. A sors azonban elkerülhetetlenül közelít felé...
Még mindig a könyv hatása alatt vagyok. Nem mondanám rá, hogy kiemelkedő, mert szokványos ifjúsági regény, amely mégis más, mint a többi.
Richard háta mögül figyelhetjük az eseményeket, miközben itt-ott megismerteti az olvasót egyes képekkel, amit a galériában lát - és ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy tisztán láthassuk az eseményeket.
Kicsit olyan érzésem támadt, mint Tracy Chevalier - Leány gyöngy fülbevalóval című regényénél. Itt is van egy fiatal (esetünkben fiú), akit a művész meg akar festeni ilyen vagy olyan okból.
Nem is tudom, mi fogott meg annyira a könyvben. Először elhiteti velünk, és főbb szereplőinkkel, hogy a találkozásuk a sorson múlt. És akkor sem ábrándít ki, mikor bevallja, mi az igazság, hogy ki keverte a szálakat és miért.
Ehhez jön hozzá, mennyire különbözik egymástól a két család. Richard egy relatíve konzervatív közegben nő fel. Ismeretlen számára az a szertelenség, az a vadság, ami Clioból és a családtagjaiból ered. Idegen tőle, hogy az emberek meztelenül flangálnak a vízparton, vagy hogy egymásról mesztelen képeket festenek. Mindig nagy a nyüzsgés a házban, baráti társaságok jönnek egyik nap, jönnek másik nap, jönnek a sokadik napon. A család is meglehetősen kusza.
Richardnak az is felfoghatatlan, hogy egy anyuka hogy képes a fiával füvet szívni. Belép ebbe a teljesen új, szabad világba, és eleinte nemigazán tud mit kezdeni vele, de aztán egyre jobban kezdi megszokni. Hozzá kell tenni azt is, hogy ettől ő még nem asszimilálódik teljesen a társaságba, épp csak kissé megismeri a viszonyokat, ami el is borzasztja kissé.
Ez a különös kettősség, és a kíváncsiság hajtja előre az olvasót. Már az első fejezetből tudjuk, hogy Clio és Richard nem maradnak együtt. De vajon hogyan és miért válnak ketté az útjaik? Mi az, ami miatt Richard nem akar találkozni Clioval?
A könyv érdekessége, hogy nincs fejezetekre tagolva, mégis ad az egésznek egyfajta bontást az, hogy különböző jegyzeteket, illetve "könyvekből kiszedett jellemzéseket" kapunk festményekről - melyek itt-ott lényeges szereplőivé válnak a regénynek. Ezek többnyire Jay (Clio "apja" (?)) és Jay apjának képeiről szólnak.
Összességében pihentető, kikapcsoló olvasmány. Merőben más, mint a Bűbájos Mary. Nincs benne varázslat, misztikum, hanem egy kettősséggel átitatott világ, melyben egy fiú felnőtté válását figyelhetjük nyomon a naivságával és a hibázásaival együtt. Átlagos történet, remekül megírva... Azoknak ajánlva, akik szeretik a regényekben a "lágy ecsetvonásokat"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése