Seth MacFarlane munkásságát tekintve meglehetősen... érdekes. Talán ez rá a legjobb kifejezés. Nevéhez fűződnek olyan alkotások, mint a Family Guy, a Ted és még rengeteg film. Van, ahol szereplőként, van, ahol alkotóként jelenik meg.
Ilyen volt a Hogyan rohanj a veszTEDbe is, amit a Ted című filmével kötöttek össze a legtöbb esetben (ezzel akarták eladni).
Seth MacFarlane akkor írta ezt a regényt, amikor felmerült az ötlet, hogy forgatókönyvet írnak ennek a műnek a filmváltozatához. Nem teljesen tisztázott, mi volt előbb: regény, vagy forgatókönyv. A lényeg az, hogy megszületett, kiadták, és olvasható.
Albert Stark birkásgazda a vadnyugaton. Majrés, aki még jóformán az árnyékszékre sem mer kimenni, mert ott is meg fog halni. Mindenben egy-egy egyedi halálozási okot lát. Birkái önálló személyiséggel rendelkeznek, és mint ilyen, szabad akaratuk van. Akad, amelyik a tetőn flangál, van, amelyik csak úgy bemegy a városba egyet körbenézni.
Így eshet meg, hogy megvádolják, a birkái lelegelték valakinek a földjét, akinek nem kellett volna. Stark megígéri, hogy kártérítést fizet, ha cserébe eltekintenek attól, hogy pisztolypárbajoznia kelljen. Innentől kezdve viszont megkapja a gyávaság billogját, barátnője otthagyja, és minden kurdarcra van ítélve, mikor belép a fiú életébe Anna. A lány megtanítja lőni, és felrázza Albertet, aki meglehetősen furcsa szituációkba keveredik.
Vicces a könyv? Igen, az. Elvetemült a könyv? Igen, az. Képzeljük el, ahogy a világ legpihentebb történeteinek egyike kimászik a vászonról, és betűk formájában könyvlapokra kerül. A film változat egyébként egy az egyben jön vissz a lapokról. Mind a kettő abszurd, humoros, és kikapcsoló.
Egy fárasztó nap után leülve egy ilyen 200 oldalt sem számláló könyvhöz igazi felüdülést hoz. Albert karaktere a "mindenhol csak a halált látja" szemléletével rengetegszer megmosolyogtatja az olvasót. Az a rengeteg irónia és gúny, ami beleszorul, és folyamatosan jön kifele egyszerűen rádöbbenti az embert, hogy mindig lehet rosszabb, és Albert kifejezetten jól adja elő mindezt.
Nem egy nagy történetről van szó, tipikus "happy end" sztori, mint amilyennel a Tedben találkozhatunk. A könyv abszolút MacFarlane-es vonásokkal van tele.
A helyzetkomikum, az abszurd szituációk, a merő gúny és szarkazmus, ami úgy csöpög a lapokból, mint csapból a víz egyszerűen üdítő. Az írás módja és a fogalmazás is meglehetősen egyszerű, mégsem kell vele foglalkozni, mert nem akar kimunkált nyelvezettel előadni egy komoly történetet. Ennek ellenére itt-ott megcsillanik benne a változatos kifejezésmód, ami néha csak növeli egy-egy helyzet humorának mértékét.
Tetszett a Ted vagy a Family Guy? Esetleg láttad a film változatot? Vagy csak simán kikapcsolnál, hogy ne kelljen semmin gondolkoznod? Ez akkor a tökéletes olvasmány....
GR-ezők szerint:
Ilyen volt a Hogyan rohanj a veszTEDbe is, amit a Ted című filmével kötöttek össze a legtöbb esetben (ezzel akarták eladni).
Seth MacFarlane akkor írta ezt a regényt, amikor felmerült az ötlet, hogy forgatókönyvet írnak ennek a műnek a filmváltozatához. Nem teljesen tisztázott, mi volt előbb: regény, vagy forgatókönyv. A lényeg az, hogy megszületett, kiadták, és olvasható.
Albert Stark birkásgazda a vadnyugaton. Majrés, aki még jóformán az árnyékszékre sem mer kimenni, mert ott is meg fog halni. Mindenben egy-egy egyedi halálozási okot lát. Birkái önálló személyiséggel rendelkeznek, és mint ilyen, szabad akaratuk van. Akad, amelyik a tetőn flangál, van, amelyik csak úgy bemegy a városba egyet körbenézni.
Így eshet meg, hogy megvádolják, a birkái lelegelték valakinek a földjét, akinek nem kellett volna. Stark megígéri, hogy kártérítést fizet, ha cserébe eltekintenek attól, hogy pisztolypárbajoznia kelljen. Innentől kezdve viszont megkapja a gyávaság billogját, barátnője otthagyja, és minden kurdarcra van ítélve, mikor belép a fiú életébe Anna. A lány megtanítja lőni, és felrázza Albertet, aki meglehetősen furcsa szituációkba keveredik.
Vicces a könyv? Igen, az. Elvetemült a könyv? Igen, az. Képzeljük el, ahogy a világ legpihentebb történeteinek egyike kimászik a vászonról, és betűk formájában könyvlapokra kerül. A film változat egyébként egy az egyben jön vissz a lapokról. Mind a kettő abszurd, humoros, és kikapcsoló.Egy fárasztó nap után leülve egy ilyen 200 oldalt sem számláló könyvhöz igazi felüdülést hoz. Albert karaktere a "mindenhol csak a halált látja" szemléletével rengetegszer megmosolyogtatja az olvasót. Az a rengeteg irónia és gúny, ami beleszorul, és folyamatosan jön kifele egyszerűen rádöbbenti az embert, hogy mindig lehet rosszabb, és Albert kifejezetten jól adja elő mindezt.
Nem egy nagy történetről van szó, tipikus "happy end" sztori, mint amilyennel a Tedben találkozhatunk. A könyv abszolút MacFarlane-es vonásokkal van tele.
A helyzetkomikum, az abszurd szituációk, a merő gúny és szarkazmus, ami úgy csöpög a lapokból, mint csapból a víz egyszerűen üdítő. Az írás módja és a fogalmazás is meglehetősen egyszerű, mégsem kell vele foglalkozni, mert nem akar kimunkált nyelvezettel előadni egy komoly történetet. Ennek ellenére itt-ott megcsillanik benne a változatos kifejezésmód, ami néha csak növeli egy-egy helyzet humorának mértékét.
Tetszett a Ted vagy a Family Guy? Esetleg láttad a film változatot? Vagy csak simán kikapcsolnál, hogy ne kelljen semmin gondolkoznod? Ez akkor a tökéletes olvasmány....
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése