2015. május 11.

J. R. R. Tolkien - Kóborló és a varázsló

Annak idején, mikor jöttek a varázslók (Harry Potter, Gyűrűk ura stb.), nemigazán mozgatta meg a fantáziámat, hogy elolvassam valaha is a Gyűrűk urát Tolkientól. Aztán beleolvastam, és noha tetszetős, kerek stílusa volt úgy gondoltam, hogy nem nekem való (túlcicomázott). Viszont szimpatikus volt a történet, ami a Gyűrűk urát övezte, mely alapján a gyerekeinek és az unokáinak írta az író "mese" gyanánt. Elhatároztam, hogy valamit fogok majd tőle olvasni. Most jött el az idő.

Ennek a kötetnek nem sok köze van a Gyűrűk urához. Egy családi nyaraláshoz annál inkább. Tolkien és családja elmentek nyaralni, és Michael (Tolkien második fia) elhagyott a homokos parton egy játékkutyát. Tolkien ezután vígasztalás gyanánt mesélte el neki a történetet Kóborlóról.

A kutyus, aki igazi kutya volt, magára haragított egy varázslót... A. -t (akinek kimondhatatlan neve van). A varázsló elátkozta, és aprócska játékkutyát csinált belőle. A kutyust megveszik néhány pennyért, majd egy kisfiúnak adják, akitől aztán megszökik a parton úgy, hogy kiugrik a fiúcska zsebéből. Magával viszi a homokisten (P.) és a kutyus egyenesen a holdig jut. A Holdbéli Ember szárnyakat ad neki, és megmutatja az álmokat. A kiskutya ezt követően tengeri kalandba keveredik, majd jön a zárszó...

John Ronald Reuel Tolkien
Azért merem ennyire részletesen leírni, mi a történet főbb vonala, mert igazság szerint nem sok esemény történik a könyv végéig. Szép szövésű mondatok, zömében olyan tartalommal, amik csak amolyan leíró részek. Ha kell, egy egész oldal rá van áldozva, hogy néz ki a Hold sötét oldala, vagy egy palota, majd a következő oldalon megint talál valamit, amit kiemel a tájból, és azt is meghatározza a legutolsó négyzetmilliméterig. Kissé érthetetlen, miért van arra szükség, hogy 150 oldalból 20 oldal legyen aktív cselekmény, a többi csak leírása annak, hogy a kutyus mit látott, milyen tájon járt. Olyan, mint a Gyűrűk urában Gandalf vándorlása...

Gyerekmesének viszont ideális. Bent van minden, ami a pszichológusok szerint kell: a rossz büntetést kap, vezekel, majd megbocsátanak neki, és az élet visszazökken. Közben persze érik jó és rossz dolgok, átél kalandokat más világokban (mondhatni felfedezi, hogy több kultura létezik a világon, és mindenki máshogy él). 

A kutyus néha bájos, néha naiv, néha felelőtlen, néha hóbortos. Három fontosabb mellékszereplőt is kapunk: P.-t, aki a homokban lakik. A.-t, a varázslót, akinek lesz egy Kóbor nevű kutyája, illetve a Holdbéli Embert, akinek szintén van egy Kóbor nevű kutyája.

A hármas meseszám végig kíséri az egész történetet: három kutyust hívnak Kóbornak, három nagy hatalmú személy vetekszik egymással. Közben persze vannak sárkányok, varázslás, cápatámadás, vizi kígyók és más furcsa lények.

A könyv érdekessége, hogy kapunk a történet zárását követően egy kis jegyzetet, ahol bizonyos oldalakhoz van fűzve némi "kommentár", hogy mi honnan ered. Megemlítésre kerül néhány momentum Tolkien életével és családjával kapcsolatosan, bekerül Lewis Carroll, illetve, hogy egyes elemek miért kerültek be a könyvbe, vagy miért olyan módon, ahogy... Vannak dolgok, amikre leírják, hogy nincs magyarázat, hogy mi miért történt. Egy idézetekkel tarkított magyarázatsor.

Kelemen István illusztrálta a könyvet. Egész oldalas képeket találunk, amik a legfőbb eseményeket (a legfontosabb pillanatokat) fotózzák ki a könyvből meglehetősen aranyos stílusban. Még a tengeri kígyó is tompábban jelenik meg, nem úgy, mint egy ijesztő lény, amitől félni kellene, hanem úgy, mint egy olyan állat, ami veszélyes, de esetleg nem bánt... (már elbűvölte a varázsló).

Összességében Tolkien még a kisgyerekeknek szóló mesekönyvben is olyan, mint a Gyűrűk urában. Gyerekként biztosan nagyon várnám, hogy ezt az öt fejezetet felolvassák nekem esténként, hogy kiderüljön, végül haza kerül-e a kutyus. 


GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger