2015. május 18.

Meg Rosoff - Majd újra lesz nyár

Néhány hónapja az egyik szobatársam meglátta nálam a kötetet. Azt mondta, hogy "Ez az, amiből a film is készült?" Csak néztem rá, hogy tényleg? Ebből a könyvből készült film? Megígértem neki, ha elolvasom a könyvet, és még együtt lakunk, jöhet egy közös mozizás...

A története nem valami hosszú: kitör a harmadik világháború, aminek Daisy egyenesen a közepében tapicskol. Unokatestvéreihez kerül Angliába, mikor kitör a háború. Szétszakítják egymástól a gyerekeket. A fiúkat ott tartják a háznál, a lányokat pedig elköltöztetik egy másik családhoz. Daisynek azonban feltett szándéka, hogy újra megtalálja a srácokat - különösen Edmondot, akibe szerelmes...

Innentől fogva SPOILER VESZÉLY!

A könyvet lerakva volt egy olyan érzésem, hogy nálam a háborús könyvek (és a Harag óta a filmek is) meglehetősen mumus kategóriát képviselnek. Valamiért ugyanaz kerített hatalmába, mint az Ember a sötétben című Pataki Tamara könyvnél.

A kiindulópontunk az, hogy van egy lány, Daisy, akit "lepasszolnak" az unokatestvérekhez. Sokáig érthetetlen, mi okból, majd kiderül, hogy apucinak van egy új felesége (Daisy mostohaanyja). És itt kezdődnek a problémás területek: miért? Miért nem bírja valójában Daisy ezt a nőt? Milyen a kapcsolatuk? Apának és lányának milyen a viszonya? Jóformán semmit nem tudunk meg az amerikai életéről, mintha a csajnak abszolúte nem lenne múltja. Úgyhogy becsatlakozunk hozzá élete egy részébe, de abba is csak felületesen.

Megismerjük az unokatesókat Isaacet, Edmondot, Pipert, Osbertet, akiket Penn néni otthagyott, mert sürgős elintéznivalója volt. A gyerekek tehát felügyelet nélkül egy pénzes bankszámlával ott rekedtek egy házban. Daisy beleszeret unokatestvérébe, majd pikk-pakk eljárnak, hogy kielégítsék a vágyaikat. Érthetetlen módon sem a fiúnak, sem a lánynak nincs ellenérzése a dologgal kapcsolatban. Edmond álláspontját nem ismerjük meg, Daisy pedig eleinte ódzkodik, de akkor is csak azért, hogy vajon mit gondolhat a fiú?

Hogy Edmond mit gondol bármiről is? Senkinek a véleményét nem ismerjük meg semmiről - ha őszintén belegondolunk. Pipernek tetszik a dolog, hogy két unokatestvére szerelmes egymásba, és egyébként mindenki más is asszisztál ehhez a vérfertőzős dologhoz. Nem derül ki, hogy oldják meg a védekezést. Egy tizenöt éves lányról beszélünk, és egy kb. vele egykorú fiúról. Nem hiszem el, hogy az orvos, aki rájön a dologra nem tart róla felvilágosítást, hogy ennek azért következményei lehetnek... 

Beköltöznek a katonák a gyerekekhez. Ez az a pont a regényben, ahol végre érezzük, hogy ez tényleg háborús helyzet, komolyan kell venni. Hiszen addig a gyerekek csak a hiradóból értesülhettek volna a legújabb fejleményekről, de mellette horgászni, sétálni stb. járkáltak, élték az életüket gondtalanul. A katonák viszont ellátásért kiáltottak, így a gyerekek gyorsan átvették a felnőtt szerepeket. Amikor Pipert és Daisyt összecsomagolják, és átviszik egy másik farmra őket, szinte feszülten vártam, hogy lesz valami érdekesség, valami fordulat...

Ami lett: Daisy elkezdte behaluzni, hogy Edmond ott van, hogy beszél vele, hogy a srác tájékoztatja, hogy mi náluk a harci helyzet. Nem ő az egyetlen - családi vonás -, aki képes erre. Az unokatestvérek közül Edmondnak és Isaacnek olyan megérzései vannak, hogy a médiumok mehetnének hozzájuk leckéket venni. Néha annyira elrugaszkodott a regény, hogy teljesen kilökött magából. Majd, amikor a csaj megtudja, hogy Edmondot és a többieket is kilakoltatták, tervezi, hogy utánuk megy, megkeresi őket. A szökés kivitelezésére viszont hosszú ideig vár, úgyhogy kapunk egy luft időszakot, amikor semmi nem történik: mindenki csak lődörög, ők Piperrel csak olvasgatnak, elvannak. Újra nem érezni a háborús helyzetet. Azt már néminemű túlzásnak érzem, hogy egy anyázás, és más szitokszavak elhangzása következtében kitör egy lövöldözés. Nyilván, hogy feszült a helyzet, de az ellenőrzőponton levő katonáknak ki adott engedélyt arra, hogy lelőjjenek egy konvojt?

Az a jelenet inkább volt hatásvadász annak ellenére is, hogy utána meg lázadókat emlegetnek, meg ellenállókat... Ez már egy eső után köpönyeg mentés akarna lenni, ahol a köpönyeg a tócsát védi egyedül az esőtől.

Majd végre Daisy belekezt a családegyesítő projektbe. Hogy hogyan élik túl a kalandot étlen-szomjan, legtöbb esetben a szerencsén múlik. Pont jókor esik az eső... vagy pont jókor találnak gyümölcsöket... véletlenül épen marad a gyümölcskenyér és a sajt! Nem tudom, hogy Angliában miből készítik az élelmiszert, hogy a sajt, ami elvileg hűtős termék, a meleg évszakban (nyár) is képes egy elletőben elállni. Tudom, hogy Angliában alacsonyabb a hőmérséklet, többet esik, de nem hiszem, hogy hűtő nélkül bármilyen élelmiszer sokáig elállna.

A végén persze jöhet a happy end... Daisy és Edmond a kötet végén találkoznak újra, és Edmondnak, a drága hősszerelmesnek mi okoz problémát? Hogy Daisy elment (mert elhurcolták) Amerikába. Azért dühös a lányra, mert otthagyta őt...

A könyv legnagyobb buktatója az, hogy kidolgozatlan. Kidolgozatlanok és kapkodósak a jelenetek, a világ, a szereplők - beleértve Daisyt is, aki E/1-es mesélő. Nem tudunk meg semmit a háborúról, és noha van benne egy jókora időbeli ugrás, akkor sem kerül tisztázásra, hogy egyáltalán ki miatt indult el? Honnan terjedt? Kik voltak egyáltalán az ellenségek Angliában? Ezek nélkül teljesen úgy tűnik, mintha az angolok egymással harcoltak volna azért, mert nem volt jobb dolguk. Hát kirobbantottak egy belharcot, és mészárolták egymást. Ugyanezt sugallja a kötet vége, amikor kiderül, hogy Edmonddal mi történt. Ugyanez jön át az ellenőrzőkapus jelenetből.

A szereplők is meglehetősen kidolgozatlanok. Értem én, hogy Daisy 15 éves, ezért nemigazán érdekli őt a világ, meg más se, ami nem az ő közvetlen ügye. Végig azzal van elfoglalva, hogy csak viszont lássa Edmondot, és túléljen, miközben megmenti Pipert - valójában mindenki más elmehet a búsba. Érthető még az is, hogy megrázkódtatás számára, hogy sok halottat lát, és átnézi, van-e közte ismerős arc, és nyilván ez megrázza. Az is átérezhető, hogy Edmond a munkába temetkezik azok után, amiket átélt. Valahogy mégsem érezni rajta azt, hogy ez annyira megviselné. Egyedül a végénél látni egy szeletkét ebből az egészből, de pont. Addig egy merő bolyongás az egész kötet...
Viszont ezek az érzelmes jelenetek is felületesek, szimplán leíróak. Olyan az egész, mint egy Bear Grylls műsor háborús változata. Túlélési tippek kamaszoknak háborús időkbe:
1, Mindig tudd, mikor kell meglapulni és befogni a pofád!
2, Ne felejtsd el időnként engedelmeskedni, hogy jó gyereknek tűnj!
3, Amint lehet, menekülj el a katonák közeléből, mert ők garantáltan belesodornak a háborúba!
4, Egyél meg kint mindent, ami ehetőnek tűnik - tök mindegy, hogy az hallucinogén gomba, vagy penészes kaja!

Valamiért ezzel a kötettel szembe többre számítottam. Azt vártam, hogy sírós lesz, mint a Hadak útján film vége. A romantikus szál annyiban kimerül, hogy a csaj néhányszor megemlíti, hogy Edmondért kell életben maradnia, egyébként a találkozásos rész olyan kidolgozású majdnem, mint Monika Feth Eperszedőjében, ahogy elkezd a főhősnő randizni a fő-rosszfiúval. Nem éreztem a vibrálást a két szereplő között. A csaj inkább tűnt egy Katniss Everdeennek, egy J.I.Jane-nek, mint egy romantikus hősszerelmesnek. Azt se mondanám, hogy a háború nagy hangsúlyt kapott volna... Tényleg olyan, mintha szimplán csak átkerült volna hősünk a civilizált világból egy olyanba, ahol nincs áram, telefon, stb. komfort kellék - vagy mintha simán elment volna egyet túrázni.

Összességében nézve nekem ez a könyv ebben a formában nem jött át. Hiányzott a kidolgozottsága, az érzelmi töltet, a fordulat. Valami, amitől nem lesz ennyire sallangos, vontatott, mégis kapkodó. Ez az időbeli ugrálás, az átvezetések finomsága is egy az egyben hiányzik belőle. A filmet még nem láttam, de hamarosan...

GR-ezők szerint:

A film előzetese:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger