Az árnyékvilág peremén
Csillagfényszövők
Sea Monsters and Other Delicacies
The End of the World
Skulduggery Pleasant
The Last Ever After
Itt nincsenek hercegek
Az ördög köve
Wunderkind. Una lucida moneta d'argento
Stan és Pan

2015. május 30.

Peter Sanawad - Hívószó (Hollóvér 1.)

Ezt a kisregényt ugyanakkor találtam, amikor A Liliom kora -t. Ebben az esetben sem ismertem az írót, de az első pár oldal után könnyen bele tudtam helyezkedni a történetbe, ugyanis hihetetlenül könnyed a "vonalvezetése".

Peter Sanawad egyébként nem más, mint Bihari Péter, akinek szintén nem ez az első, nyomtatásban megjelent műve. Több könyve a Cherubion kiadó gondozásában jelent meg, és több kisregény is fűződik a nevéhez. Novellái pedig számtalan antológiában felbukkannak.

De vissza a Hívószó -ra. A világa egy alternatív múlttal indít, ahol Mátyás nem volt király, csak annak gúnyolták. Akinek a bátyja, László hagyott maga után egy Regina nevű leszármazottat (néhány generációval később). Reginának nincs mása, mint egyetlen hollóval díszített pecsétgyűrű. Ott csatlakozunk hozzá, amikor is megérkezik Zsilinszky báró. A lánynak hiába nevesek a felmenői, vagyona már nincs, és amikor a pékinastól kérne ennivalót, az kilöki a báró lovai elé.

Eztán olyan nevek kerülnek elő, mint Pálffy kapitány, Kempelen Farkas stb. akiket nagyjából minden olvasó ismer. Természetesen tárgyalások miatt érkezik a báró, de ennél sokkal nagyobb szabású, rafinált terve van, amelyet Regina és két barátja, Marek és Csülök már azelőtt felfed, mielőtt baj lenne. A gond csak az, hogy senki sem hisz nekik, úgyhogy valahogy be kell bizonyítaniuk, hogy igazuk van.

Elsőre kissé elrugaszkodottnak találtam, hogy Mátyást királynak gúnyolták, hiszen mindenki fejében ott él a mondás, hogy "Mátyás, az igazságos." A valós történelem alapján mondjuk ez eléggé... érdekes mondás. Arra nincs kitérés, hogy Hunyadi Lászlóval mi történt pontosan, annyi biztos, hogy börtönben volt.

Maga a történet meglehetősen rövid, és bármi több már lelőné a poént. Egész jól indul, és a kivitelezés is lendületes. Néhol olyan érzésem támadt, hogy ez inkább gyerekeknek való könyv, aztán meg az, hogy mégse, mert helyenként nem biztos, hogy értenék a szóhasználatot. Amolyan mezsgyén mozgó típus.

Hunyadi címer
Az eleje egészen letisztult, szépen körvonalazott a főhősnő háttere, és a világból is kapunk egy szeletet. A lezárás és annak ismeretében, hogy ez egy sorozat, még előfordulhat, hogy részletesebb képet kapunk a történelmi hátterekről, mi az, amiben még más a mai világunknál azon túl, hogy felüti a fejét a varázslat.

Tipikus bemutató első kötet volt, ami megízlelteti az emberrel, hogy milyen stílusra számíthat a folytatásokban, hogy nagyjából hol húzódnak a világa határai, és bemutatja a főbb szereplőket. Nincs monumentális történet, vagy hatalmas végjáték.

A lezárásnál kissé felborul ugyan a papírforma, és itt is előfordul a kapkodás, akárcsak A Liliom Kora című kötetnél. A lezárásnál némi katyvasz is bekerül a gépbe, és sajnos a fordulatnak szánt jelenet sem szól akkorát. Itt is érezhető a meghúzott oldalszámos határ, pedig annak tudatában, hogy folytatás lesz belőle, kár volt a kapkodásért. Vagy csak szimplán nem lett volna szükség arra az egy-két klisés jelenetre.

Összességében nézve nem volt rossz olvasmány, pár órán keresztül elszórakoztatott a néha gyermeki, néha felnőtteknek szóló módján, és biztos, hogy a folytatás is a polcomon lesz...

(Megj.: Az író a könyvhét szombati napján a Főnix Könyvműhely standjánál dedikálni fog.)


GR-ezők szerint:

Nincsenek megjegyzések:

Az elmúlt hét legnépszerűbbjei

Rendszeres olvasók

Feliratkozás