Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2015. december 29.

Dan Wells - Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1.)

Még az ősidők hajnalán kezdett a fejemben motoszkálni a gondolat, hogy nekiálljak a sorozatnak, de aztán valahogy sosem volt rá indíttatásom. Vágjak bele egy újabb sorozatba? Már ígyis tucatnyi van kezdés alatt, amiknek se közepe, se vége...

Aztán láttam egy hírt, hogy filmet akarnak belőle csinálni, és elkezdett az a gondolat motoszkálni, hogy van ez a könyv annyira jó, hogy filmet csináljanak belőle?

A könyv ismeretében azt mondom: VAN!

Régen volt olyan kötet a kezemben, ami annyira lázba hozott, mint ez. Bevágott a "na jó, csak még egy fejezetet" effekt, és a végén azon kaptam magam, hogy a polcomon kutakodtam a második kötet után (jelentem: meglett).

Mitől olyan nagy durranás a kötet? Az első felében még meglehetősen sok a misztikum. Megismerhetjük 15 éves főhősünket, John Wayne Cleavert, akinek életét átszövik a hullák és a sorozatgyilkosok. Míg előbbiekkel naponta találkozhat a hullaházban, ahol édesanyja és annak ikernővére dolgozik, addig utóbbiakról esszéket ír az iskolában, és jóformán nincs olyan sorozatgyilkos, akiről ne tudna valamit... bármit.

Johnt a pszichiátere szociopatának nevezi, és a fiú maga is érzi, hogy valami nincs rendben. Bújkál benne egy démon, amit sajátos szabályaival igyekszik megzabolázni. Ezzel persze megijeszti a környezetét, de tudja, hogy szükséges, mert nem tudja mi lesz, ha a szörnyeteg elszabadul.

Valaki sorozatgyilkolásba kezd a közösségben, ahol John is él. Míg a regény első felében megkaptuk az alaphangot, megismerhettük ezt a közösséget, és némileg a részeivé válhattunk, addig a második résznek félve vágtam neki. John ugyanis olyan dolgot lát, amit nem kellene, és ezzel teljesen megtörik a történet. Elveszik a misztikum, hogy ki a gyilkos, hogyan gyilkol stb... Amire nem számítottam, hogy az író ezek után is tud olyan mutatni, amivel a kezembe szögezi a kötetet.

Az amerikai borító
A második rész a sorozatgyilkossal való küzdelem. John, felismerve hogy erővel semmire nem megy a gyilkos ellen, ésszel próbálja meg becserkészni, és elkapni. Tudja, hogy senki sem hinne neki, elvégre pszichiátriai eset, aki szociopata, ezért a maga kezébe veszi az ügyet. Amikor felismeri, hogy nincs más választása, elengedi a saját démonját, szabadjára engedi, ledönti a köré épített korlátokat, és ráuszítja a gyilkos démonára. Az összecsapásuk elkerülhetetlenné válik...

A történet sötét, borongós hangulatú, ami remekül illik az egészhez. Noha a sorozatgyilkos áll a a kis közösség mindennapjainak középpontjában (így John életében is), a mellékszálból nem hiányozhatnak az érzelmek. Többször találkozunk azzal, hogy mire képes a szeretet ereje, és részeseivé leszünk John családjának drámai epizódjaiban. Láthatunk egy anyát, akinek meg kell birkóznia azzal, hogy egyedül neveli a gyerekét. Egy 23 éves lányt, aki elhagyva anyját próbál is meg nem is a saját lábára állni. Ott van John, aki nehezen viseli, hogy apja elhagyta, majd azt, hogy folyamatosan csalódást okoz neki. Johnnak egyszerűen jól esik a terapeutájával beszélgetni, ami némileg kiszakítja mindenből. Egy hely, ahol beszélhet arról, mi jár a fejében. A borongós hangulatot meg-megtöri John fanyar, szarkasztikus humora, amivel jellemzi az életet és a körülötte levő környezetet.

Ez a hangulati elem az egyik legnagyobb erőssége a kötetnek, és tökéletesen kihasználja az író az ebből adódó lehetőségeket. Addig feszíti a húrt minden egyes fejezetben, hogy az ember képtelenné válik arra, hogy letegye, és csak úgy félrehajítsa a sarokba a könyvet, míg a végére nem ér.

Összességében nézve zseniálisan sikerült darab, aminek még mindig a hatása alatt vagyok. A film változatot nem várom, mert nemigazán hiszem, hogy át tudják adni mindazt az érzést, amit magában hordoznak a lapok. John kettősségét, ahogy jó akar lenni, de ez csak úgy sikerülhet neki, ha nem az. A borongós légkört, mintha bármelyik pillanatban nyakunkba zúdulhatna az eső, amely vérzivatarrá változhat. Azt az érzést, hogy részesei leszünk ennek a közösségnek, ahol mindenki mindenkit ismer, és nem tudják, melyik barátjuk/ismerősük/szomszédjuk szedi áldozatait... Egyszerűen zseniális darab...


GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger