Valamikor még a suliban kellett volna olvasni ezt a kötetet, de akkor nem volt rá indíttatásom. Most, hogy volt ez a kihívás, ezt a kötetet választottam, mert mindenki azt mondta, hogy nagyon jó. Amikor elkezdtem olvasni, sorra jöttek a döbbent kérdések: ez az a könyv, amiben megöli a cseléd a gazdáit? Nem ebben kínozták meg a csajt, aki aztán gyilkolt? - ezúton is köszönöm mindenkinek, hogy gyorsan lelőttek minden poént.
Mire a könyv végére értem, mindent elspoilereztek a körülöttem lévők - azon azért elcsodálkoztam, hogy körülöttem alig volt olyan ember, aki ne olvasta volna ezt a művet. Lehet, hogy ez is befolyásolt, lehet, hogy nem, de nemigazán jött be a kötet.
A történetet tehát jószerével mindenki ismeri. Adott Édes Anna, aki balatoni faluból szakadt leányzó, így bírja a házimunkát. Cselédként beáll Vizyékhez, akik kínozzák kicsit, úgyhogy a lány megöli őket - pardon: Vizy Kornélt nem akarta, csak a nejét.
Tessék, most már ugyanazokat le tudom lőni én is, és még többet is. Valójában a kötetben nem az az érdekes, hogy mi történik a felszínen, hanem az, hogy mi van a felszín alatt - ez bonyolítja némileg a történetet. Az első pont az, hogy Vizynének feltétlenül kell a Katica helyett egy új cseléd, és mindenáron Annát akarja, miután Ficsor (Anna rokona) felhozza, hogy micsoda erényei vannak a lánynak.
Nem sok (valójában semmi) maradt meg abból, hogy iskolában mit is mondott a tanárunk erről a kötetről. Nem lett belőle végül tétel az érettségin (Emily Bronte - Üvöltő szelek -je lett az helyette), úgyhogy semminemű rémképem nem volt, miről is kellene szólnia a könyvnek, hogyan értelmeztük. Ezért is lett végül ideális választás az olvasásnál.
Kosztolányi remek és hiteles korrajzot ad azokból az időkből, a viszonyokból, a hierarchiák durva kirajzolódásából. Igazság szerint ez a része tetszett egyedül a történetnek, hogy kicsit részeseivé teszi az olvasóit a történelemnek, átélhetőbbé teszi az adott kort. Kicsit olyan, mintha ott élnénk Vizyék fedele alatt, és Anna minket is körbeugrálna, és ha beszólnánk a regénybe, kérünk egy kávét, az azonnal előttünk teremne.
Az, hogy mi volt Anna indíttatása arra, hogy megölje a gazdáit, kicsit kétes. Elvégre nem az asszonya volt az, aki teherbe ejtette, nem ő mérgezte meg utána. Tény, hogy Vizyné mentalitása fennhéjázó, megalázó, és lelki megterhelést okozott Annának őt szolgálni (nyomasztotta már az elejétől fogva), de biztos, hogy ez volt a megoldás? Egyedül a doktor állt Anna mellé valamelyest a végén, de ő sem tudta teljes magabiztossággal kijelenteni, mi volt a probléma.
A kötet felveti azt, hogy a lelki zsarolás vajon indokolja e azt, hogy elvegyük valakinek az életét? Vizy Kornélnak meg azért kell meghalnia, mert rosszkor volt rossz helyen a rossz időben. A végén némileg úgy jön át, hogy ez az egyetlen gyilkosság, amit tényleg annak fog fel a lány, és ez az a tett, amit tényleg igazán bán.
Míg Vizyné lelkileg teszi tönkre a lányt, azt azért hozzá kell tenni, hogy Ficsor hiába a rokona, ugyanúgy hibás. Ő mondta az asszonynak ugyanis, hogy a lányt a munka élteti, hogy alig eszik stb. és Vizynének rögtön megnőhetett az igényszintje, meg az elvárásai.
Összességében nézve talán nekem azért nem tetszett annyira a történet, mert meglehetősen sablonos, néhol fél mondattal elintézi az eseményeket (pl. a terhesség problémája is nyögvenyelősen derült ki stb.), máshol meg annyira körbekeríti, mintha a Száz Holdas Pagony köré építene kőfalat. Nincsenek meg az arányok, és ez hiányzott...
GR-ezők szerint:
A történetet tehát jószerével mindenki ismeri. Adott Édes Anna, aki balatoni faluból szakadt leányzó, így bírja a házimunkát. Cselédként beáll Vizyékhez, akik kínozzák kicsit, úgyhogy a lány megöli őket - pardon: Vizy Kornélt nem akarta, csak a nejét.
Tessék, most már ugyanazokat le tudom lőni én is, és még többet is. Valójában a kötetben nem az az érdekes, hogy mi történik a felszínen, hanem az, hogy mi van a felszín alatt - ez bonyolítja némileg a történetet. Az első pont az, hogy Vizynének feltétlenül kell a Katica helyett egy új cseléd, és mindenáron Annát akarja, miután Ficsor (Anna rokona) felhozza, hogy micsoda erényei vannak a lánynak.
Nem sok (
Kosztolányi remek és hiteles korrajzot ad azokból az időkből, a viszonyokból, a hierarchiák durva kirajzolódásából. Igazság szerint ez a része tetszett egyedül a történetnek, hogy kicsit részeseivé teszi az olvasóit a történelemnek, átélhetőbbé teszi az adott kort. Kicsit olyan, mintha ott élnénk Vizyék fedele alatt, és Anna minket is körbeugrálna, és ha beszólnánk a regénybe, kérünk egy kávét, az azonnal előttünk teremne.
Az, hogy mi volt Anna indíttatása arra, hogy megölje a gazdáit, kicsit kétes. Elvégre nem az asszonya volt az, aki teherbe ejtette, nem ő mérgezte meg utána. Tény, hogy Vizyné mentalitása fennhéjázó, megalázó, és lelki megterhelést okozott Annának őt szolgálni (nyomasztotta már az elejétől fogva), de biztos, hogy ez volt a megoldás? Egyedül a doktor állt Anna mellé valamelyest a végén, de ő sem tudta teljes magabiztossággal kijelenteni, mi volt a probléma.
A kötet felveti azt, hogy a lelki zsarolás vajon indokolja e azt, hogy elvegyük valakinek az életét? Vizy Kornélnak meg azért kell meghalnia, mert rosszkor volt rossz helyen a rossz időben. A végén némileg úgy jön át, hogy ez az egyetlen gyilkosság, amit tényleg annak fog fel a lány, és ez az a tett, amit tényleg igazán bán.
Míg Vizyné lelkileg teszi tönkre a lányt, azt azért hozzá kell tenni, hogy Ficsor hiába a rokona, ugyanúgy hibás. Ő mondta az asszonynak ugyanis, hogy a lányt a munka élteti, hogy alig eszik stb. és Vizynének rögtön megnőhetett az igényszintje, meg az elvárásai.
Összességében nézve talán nekem azért nem tetszett annyira a történet, mert meglehetősen sablonos, néhol fél mondattal elintézi az eseményeket (pl. a terhesség problémája is nyögvenyelősen derült ki stb.), máshol meg annyira körbekeríti, mintha a Száz Holdas Pagony köré építene kőfalat. Nincsenek meg az arányok, és ez hiányzott...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése