Az árnyékvilág peremén
Csillagfényszövők
Sea Monsters and Other Delicacies
The End of the World
Skulduggery Pleasant
The Last Ever After
Itt nincsenek hercegek
Az ördög köve
Wunderkind. Una lucida moneta d'argento
Stan és Pan

2015. december 12.

Kosztolányi Dezső - Édes Anna

Valamikor még a suliban kellett volna olvasni ezt a kötetet, de akkor nem volt rá indíttatásom. Most, hogy volt ez a kihívás, ezt a kötetet választottam, mert mindenki azt mondta, hogy nagyon jó. Amikor elkezdtem olvasni, sorra jöttek a döbbent kérdések: ez az a könyv, amiben megöli a cseléd a gazdáit? Nem ebben kínozták meg a csajt, aki aztán gyilkolt? - ezúton is köszönöm mindenkinek, hogy gyorsan lelőttek minden poént.

Mire a könyv végére értem, mindent elspoilereztek a körülöttem lévők - azon azért elcsodálkoztam, hogy körülöttem alig volt olyan ember, aki ne olvasta volna ezt a művet. Lehet, hogy ez is befolyásolt, lehet, hogy nem, de nemigazán jött be a kötet.

A történetet tehát jószerével mindenki ismeri. Adott Édes Anna, aki balatoni faluból szakadt leányzó, így bírja a házimunkát. Cselédként beáll Vizyékhez, akik kínozzák kicsit, úgyhogy a lány megöli őket - pardon: Vizy Kornélt nem akarta, csak a nejét.

Tessék, most már ugyanazokat le tudom lőni én is, és még többet is. Valójában a kötetben nem az az érdekes, hogy mi történik a felszínen, hanem az, hogy mi van a felszín alatt - ez bonyolítja némileg a történetet. Az első pont az, hogy Vizynének feltétlenül kell a Katica helyett egy új cseléd, és mindenáron Annát akarja, miután Ficsor (Anna rokona) felhozza, hogy micsoda erényei vannak a lánynak.

Nem sok (valójában semmi) maradt meg abból, hogy iskolában mit is mondott a tanárunk erről a kötetről. Nem lett belőle végül tétel az érettségin (Emily Bronte - Üvöltő szelek -je lett az helyette), úgyhogy semminemű rémképem nem volt, miről is kellene szólnia a könyvnek, hogyan értelmeztük. Ezért is lett végül ideális választás az olvasásnál.

Kosztolányi remek és hiteles korrajzot ad azokból az időkből, a viszonyokból, a hierarchiák durva kirajzolódásából. Igazság szerint ez a része tetszett egyedül a történetnek, hogy kicsit részeseivé teszi az olvasóit a történelemnek, átélhetőbbé teszi az adott kort. Kicsit olyan, mintha ott élnénk Vizyék fedele alatt, és Anna minket is körbeugrálna, és ha beszólnánk a regénybe, kérünk egy kávét, az azonnal előttünk teremne.

Az, hogy mi volt Anna indíttatása arra, hogy megölje a gazdáit, kicsit kétes. Elvégre nem az asszonya volt az, aki teherbe ejtette, nem ő mérgezte meg utána. Tény, hogy Vizyné mentalitása fennhéjázó, megalázó, és lelki megterhelést okozott Annának őt szolgálni (nyomasztotta már az elejétől fogva), de biztos, hogy ez volt a megoldás? Egyedül a doktor állt Anna mellé valamelyest a végén, de ő sem tudta teljes magabiztossággal kijelenteni, mi volt a probléma.

A kötet felveti azt, hogy a lelki zsarolás vajon indokolja e azt, hogy elvegyük valakinek az életét? Vizy Kornélnak meg azért kell meghalnia, mert rosszkor volt rossz helyen a rossz időben. A végén némileg úgy jön át, hogy ez az egyetlen gyilkosság, amit tényleg annak fog fel a lány, és ez az a tett, amit tényleg igazán bán.

Míg Vizyné lelkileg teszi tönkre a lányt, azt azért hozzá kell tenni, hogy Ficsor hiába a rokona, ugyanúgy hibás. Ő mondta az asszonynak ugyanis, hogy a lányt a munka élteti, hogy alig eszik stb. és Vizynének rögtön megnőhetett az igényszintje, meg az elvárásai.

Összességében nézve talán nekem azért nem tetszett annyira a történet, mert meglehetősen sablonos, néhol fél mondattal elintézi az eseményeket (pl. a terhesség problémája is nyögvenyelősen derült ki stb.), máshol meg annyira körbekeríti, mintha a Száz Holdas Pagony köré építene kőfalat. Nincsenek meg az arányok, és ez hiányzott...

GR-ezők szerint:

Nincsenek megjegyzések:

Az elmúlt hét legnépszerűbbjei

Rendszeres olvasók

Feliratkozás