Alexander Milne neve egyre többször kerül elő a blogon, és ezidáig inkább csak a Micimackó kapcsán történt ez meg. Sőt, leggyakrabban annak kapcsán történik említés róla, ezért nem is ismerjük más meséit nagyon.
Mikor először megláttam ezt a könyvet tőle, egyértelmű volt, hogy lecsapok rá, és nem csak azért, mert szeretem a minőségi meséket, hanem mert már némileg elfogulttá váltam Milne irányába, és érdekel, hogy mit tud még magából kihozni a Micimackó sikere mellett.
Például egy ilyen elbeszélősen, mesélősen, némileg humorosan aranyos könyvecskét, amit a gyerekek könnyen megérthetnek, a felnőttek pedig olvasás közben itt-ott elmosolyodhatnak a szereplők és a szituációk által kevert bájban.
A mese két uralkodóról szól, akik háborúba keverednek egymással, miután egyikük (Bódog király, Bikarbóna uralkodója) megszegi az egyezséget, és Vazul király (Valeriána uralkodója) reggeliző asztala fölött lebeg át többször is. Mivel ez illetlenség, háború kerekedik a két ország között.
Vazul király egyébként feleséget keres magának, és ki is választja erre Csincsilla grófnét, aki majd méltó anyaszerepbe bújhat, és Vazul lányának (Viola hercegnőnek) példát mutathat. Azonban a grófné ármánykodásra készül, az országból minden férfi a háborúban harcol, úgyhogy Viola hercegnőnek fel kell nőnie, és a sarkára kell állnia, hogy irányítsa az országot. Csincsilla grófnő persze nem marad rest, és ármánykodni kezd, mindent megtéve annak érdekébe, hogy megnehezítse Viola dolgát, aki váratlanul segítséget kap, és szerelemre talál...
Maga a mese igen aranyos, és könnyedén kitalálható, hogy mi lesz benne. Egyediségét inkább az adja, hogy az író többször kiszól a kötetből. Eljátszadozik azzal, mintha tényleg ő maga ülne ott minden kisgyerek ágya mellett, és úgy magyaráz a könyvön keresztül, hogy a felnőtteknek mókás legyen, a gyerekeknek pedig érdekes és izgalmas mese. A kiszólások között van néha mondatelharapás, hogy hát ezt mégsem kellene mondani, de... és egyszerűen meg-megszakad a szöveg. Ezzel is elérheti azt a hatást, hogy a gyerekek figyelme nem lankad, viszont egy találékony kiskölyöknek meghagyja, hogy befejezze a gondolatot... Ha nem megy neki, az sem gond, mert később úgyis mindent megmagyaráz.
Kisebb gyerekeknek tehát tökéletes felolvasásra esti mesének. Mint ilyen, szerintem remekül beválik (jómagam is sokszor aludtam el mellette, míg a végére értem), ugyanakkor a felnőttek is elszórakozhatnak rajta, hisz az író valamennyire nekik is beszél.
Összességében nézve Milne nem hazudtolta meg magát, egyszerű történet, ármánykodással, egy humoros háborúskodással, néhány abszurd szituációval, hercegnőkkel és hercegekkel, királyokkal és királynékkal. Már csak egy sárkány kellett volna, és kb. minden meseelem benne lenne.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése