Úgy vettem észre, hogy mostanában kissé leálltam a Bane Krónikák olvasásával dacára annak, hogy a kiadó oldalára nem panaszkodhatok, a részek szépen sorban jöttek kifele.
Magnus Bane egy olyan karaktere a Végzet ereklyéi sorozatnak, akit nagyon megkedveltem anno. A Bane Krónikák valahogy elkezdi közelebb hozni a karakterét az olvasókhoz.
Azt hihetnénk, hogy az MI ideje lecsengett, miután a film változat megbukott. Valójában azonban készült belőle egy tv sorozat változat (még nem volt hozzá szerencsém), ahol új arcokat dobnak be.
Azt kell mondjam, hogy a Bane Krónikák -ból pedig minél előbbre haladok, annál jobban tetszik. Ezúttal 1929 -be követjük Magnust, aki bárt nyit, és illegálisan méri az italt, mígnem tönkre nem teszik a bárját. Fülest kap egy démonidézésről, aminek nem ártana utána néznie... A történet 1929. októberében vesz különös fordulatot, mikor Magnus rájön, mi történik valójában.
Mivel még mindig alapvetően rövid történetekről van szó, bármi többet mondanék, már lelőném a poént. Tetszett ez a kis történet. Magnus a maga módján még mindig szellemes, laza, és hatalmas ereje ellenére csak szórakozásból fitoktatja hatalmát, illetve azért, hogy segítsen másokon. Ez most is megmutatkozik.
Újabb barátait ismerhetjük meg, illetve találkozhatunk a legidősebb boszorkánymesterrel, akinek még Magnusénál is nagyobb hatalma van. Egy vámpírlány is felbukkan a színen, aki figyelmeztetést hoz, de nem árulja el, hogy kitől vagy miért.
Összességében nézve szerintem felfelé ívelő tendenciát mutat a sorozat a szokásos stílusban, néhány árnyvadászos bénázással, Magnushoz kötődő poénokkal és lazasággal, varázslással, mondénokkal... Aki szereti Magnust, annak kötelező darab...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése