Tudjátok, amikor elkezdtem a sorozatot, nem hittem, hogy ennyire meg fog fogni.
A borítóra már nem is vesztegetnék időt. Egyszerűen illik a sorozathoz és még mindig zseniális. A kötet hátuljában van a következő résznek a borítója, ami bevallom annyira hasonlít erre, hogy az már nemigazán nyerte el a tetszésemet. Arról azonban majd egy másik bejegyzésben.
Amikor az ember a kezébe fog egy Winie Langton kötetet, az első, amit megjegyez, hogy rövid. És valóban az, hiszen ez is csupán kb. 130 oldalas volt. A második, amit megjegyez, hogy vár már egyfajta minőséget, hiszen a korábbi köteteknél megszokta az ember, hogy el van kényeztetve. Hiszen kapunk egy tolvaj világot, egy szarkasztikus főhősnőt, és egy gazdag úrifiút, akik co-produkciót mutatnak be.
A cím ebben az esetben némileg becsapott, ugyanis nem a könyvről van szó, viszont azt kell mondjam, most látunk valami újat, valami mást, mint eddig.
Winie továbbra is Will kiképzésén dolgozik, Will pedig még mindig az örökségét próbálja meg összevadászni. Ezúttal azonban az események merőben két külön szálon futnak. Will ugyanis feladatot kap: nézzen ki egy tárgyat a Tolvajok kézikönyvéből, és szerezze meg. Közben Winie az apjától kap feladatot, így elengedi Will kezét. Winie feladata egy fickó előkerítése, akinek ráadásul esküvője lesz, úgyhogy az óra elég gyorsan ketyeg.
Eddig ez a kötete tetszett a legjobban a sorozatnak. Hogy miért? Mert látjuk, ahogy Will vergődik, a maga útját járja, próbálja felfedezni, hogy milyen lehetőségei vannak. Látunk némi dilemmázást, próbál különbséget tenni jó és rossz döntés között. Még mindig ugyanolyan naiv, mint eddig, mégis érezni rajta a fejlődést, hogy próbál felnőni a feladathoz, amit Winietől kapott.
Winie pedig... Ő Winie maradt, hű magához, a családjához, és mindenhez, amit eddig megtudtunk róla. Winie egyszerűen és ravaszan szemléli a világot. Közben humoros eseményeknek ad színteret a családi fészke, ahol minden Langton leledzik. Ez a családiasság, az összetartás az, ami a legtöbb esetben hiányzik a családokból. Megtudjuk, hogy volt olyan női rokon is, aki lemondott a "szerelemről", csak hogy a családdal maradhasson. Az ember elolvassa a kedves kis csipkelődést, Langon anyuka kifakadását, ahogy regulázná a lányait, és annyira ott érzi magát, mintha ő lenne Winie és Audrey harmadik testvére. A lányok közti örök "cívódás", a bajban mégis egymás segítése annyira kellemes légkört varázsol, hogy szívet melenget. Ellenségek, mégis jó barátok - lehetne rájuk mondani.
Persze régi szereplők (pl. Tony) és kütyük is feltűnnek, akik hol vizet kavarnak, hol vizet zavarnak. Mellettük megismerhetünk pár új karaktert (pl. Harry), akire kíváncsi leszek, valójában mi lesz vele.
A kötet érdekessége, hogy össze van szedve rendszerbe, melyik holmi mire képes a Mesterkulcstól kezdve a Pacsirtáig. Azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy a sorozat végén mintegy kiegészítő kötetként kijöhetne egy igazi Tolvajok kézikönyve, ahol le vannak esetleg írva a kütyük, a tulajdonságaik, mire jó, ábra mellé, és hogy melyik kötetben milyen szerepe volt. Komolyan szeretnék egy ilyen kötetet, és remélem valaki megvalósítja ezt!
Összességében nézve: imádtam, mert némileg más volt, mint az előzmény kötetek, színvonalban nem mutat romlást, humoros, kellemes... A legnagyobb hibája, hogy piszok rövid, és Vivien kitépi mindenki szívét, hogy aztán a Pacsirtával töresse szét, és egy Mechanikus farkassal etesse meg...
ui.: A könyvet ezúton is köszönöm Vivien Hollowaynek és a Főnix könyvműhely kiadónak!
A borítóra már nem is vesztegetnék időt. Egyszerűen illik a sorozathoz és még mindig zseniális. A kötet hátuljában van a következő résznek a borítója, ami bevallom annyira hasonlít erre, hogy az már nemigazán nyerte el a tetszésemet. Arról azonban majd egy másik bejegyzésben.
Amikor az ember a kezébe fog egy Winie Langton kötetet, az első, amit megjegyez, hogy rövid. És valóban az, hiszen ez is csupán kb. 130 oldalas volt. A második, amit megjegyez, hogy vár már egyfajta minőséget, hiszen a korábbi köteteknél megszokta az ember, hogy el van kényeztetve. Hiszen kapunk egy tolvaj világot, egy szarkasztikus főhősnőt, és egy gazdag úrifiút, akik co-produkciót mutatnak be.
A cím ebben az esetben némileg becsapott, ugyanis nem a könyvről van szó, viszont azt kell mondjam, most látunk valami újat, valami mást, mint eddig.
Winie továbbra is Will kiképzésén dolgozik, Will pedig még mindig az örökségét próbálja meg összevadászni. Ezúttal azonban az események merőben két külön szálon futnak. Will ugyanis feladatot kap: nézzen ki egy tárgyat a Tolvajok kézikönyvéből, és szerezze meg. Közben Winie az apjától kap feladatot, így elengedi Will kezét. Winie feladata egy fickó előkerítése, akinek ráadásul esküvője lesz, úgyhogy az óra elég gyorsan ketyeg.
Eddig ez a kötete tetszett a legjobban a sorozatnak. Hogy miért? Mert látjuk, ahogy Will vergődik, a maga útját járja, próbálja felfedezni, hogy milyen lehetőségei vannak. Látunk némi dilemmázást, próbál különbséget tenni jó és rossz döntés között. Még mindig ugyanolyan naiv, mint eddig, mégis érezni rajta a fejlődést, hogy próbál felnőni a feladathoz, amit Winietől kapott.
Winie pedig... Ő Winie maradt, hű magához, a családjához, és mindenhez, amit eddig megtudtunk róla. Winie egyszerűen és ravaszan szemléli a világot. Közben humoros eseményeknek ad színteret a családi fészke, ahol minden Langton leledzik. Ez a családiasság, az összetartás az, ami a legtöbb esetben hiányzik a családokból. Megtudjuk, hogy volt olyan női rokon is, aki lemondott a "szerelemről", csak hogy a családdal maradhasson. Az ember elolvassa a kedves kis csipkelődést, Langon anyuka kifakadását, ahogy regulázná a lányait, és annyira ott érzi magát, mintha ő lenne Winie és Audrey harmadik testvére. A lányok közti örök "cívódás", a bajban mégis egymás segítése annyira kellemes légkört varázsol, hogy szívet melenget. Ellenségek, mégis jó barátok - lehetne rájuk mondani.
Persze régi szereplők (pl. Tony) és kütyük is feltűnnek, akik hol vizet kavarnak, hol vizet zavarnak. Mellettük megismerhetünk pár új karaktert (pl. Harry), akire kíváncsi leszek, valójában mi lesz vele.
A kötet érdekessége, hogy össze van szedve rendszerbe, melyik holmi mire képes a Mesterkulcstól kezdve a Pacsirtáig. Azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy a sorozat végén mintegy kiegészítő kötetként kijöhetne egy igazi Tolvajok kézikönyve, ahol le vannak esetleg írva a kütyük, a tulajdonságaik, mire jó, ábra mellé, és hogy melyik kötetben milyen szerepe volt. Komolyan szeretnék egy ilyen kötetet, és remélem valaki megvalósítja ezt!
Összességében nézve: imádtam, mert némileg más volt, mint az előzmény kötetek, színvonalban nem mutat romlást, humoros, kellemes... A legnagyobb hibája, hogy piszok rövid, és Vivien kitépi mindenki szívét, hogy aztán a Pacsirtával töresse szét, és egy Mechanikus farkassal etesse meg...
ui.: A könyvet ezúton is köszönöm Vivien Hollowaynek és a Főnix könyvműhely kiadónak!
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése