2016. december 15.

Izolde Johannsen, Michael T. Marbie - A birodalmi kalóz (A Birodalom tengeri bástyái 1.)

Emlékszem, amikor gyerek voltam, apu mesélte, hogy neki a szülői házban szinte csak háborús meg indiános könyvei voltak. Anno meg is szereztem magamnak a kedvenc regényét, és elkezdtem olvasni. Akkor szerettem bele a háborús történetekbe.

Azóta a blogon is láthattatok néhány háborús kötetet. Örültem a felkérésnek, mikor Izolde megkeresett, hogy indítanak egy ilyen sorozatot. 

Ezúton is köszönöm neki, hogy olvashattam ezt a könyvet.

Admiral Graf Spee... Egy német hadihajó olyan tevékenységet kezd végezni, mint a kalózok. Az áldozatok rendre brit hajók, amelyeknek legénységét, és tiszti karát sok esetben elfogják, és hadifogolyként tartják. S történik mindez 1939. szeptemberétől kezdődően, mikoris a németek háborúba lépnek.
A Graf Spee néha találkozik az Altmark nevű ellátóhajóval, amelynek fegyverzete ugyan nincs, de nem is ez a célja.

Az igazság az, hogy ez nem is regény, hanem inkább egy történelmi esemény közelebb hozatala azzal, hogy regénynek "álcázza". Azért mondom azt, hogy álcázza, mert a hajók, amelyek a kötetben szerepelnek, valóban léteztek. Az Admiral Graf Spee valóban olyan utat járt be, mint ami a könyvben van részletezve. A történelmi pontosság annyira ijesztő, mintha maguk a szerzők első kézből tapasztalták volna meg az eseményeket, és ez egyfajta visszaemlékezés lenne a részükről.

A II. világháborúról nagyáltalánosságban mindig a szárazföldi csatákat emelik ki, illetve azt, hogy tengeralattjárókat vezettek be. Arról már kevesebb szól, hogy a németek vízi ütközetben is részt vettek volna, hiszen a csatahajóik nem voltak annyira híresek. Éppen ezért zseniális, mekkora kutatómunka lehet az egész regény mögött, mennyi történelmi háttérismeretre volt szükség. Ehhez adtak embereket, arcokat, neveket, érzelmeket. 

Bevallom őszintén, az elején kicsit unatkoztam, amikor még csak a háttér felvázolásánál járt a történet, és ott már azt gondoltam, hogy milyen fába vágtam a fejszém megint? Aztán kifutunk a nyílt vízre, elkezdünk hajókat elsüllyeszteni. A metodika mindegyiknél ugyanaz, viszont ami nem mindegy, hogy milyen új szereplők kerülnek be a szereplőgárdába a foglyok által. Tehát maga a történelmileg hiteles rész ábrázolása valahogy jobban sikerült, mint a fikcióra alapuló szakasz, melyben még a szereplők nem a hajón vannak. Onnantól fogva pörögnek fel a dolgok, hogy végre mindenki megérkezik a fedélzetre, és kihajóznak.

Nemigazán tudok nagy spoilert mondani annak tükrében, hogy aki csak beírja, hogy Admiral Graf Spee története a netes keresőkbe, azonnal megkapja a történetet dióhéjban. Vannak róla videók a Youtube-on. A szerzők nagyon igyekeztek pontosan, és hitelesen követni a forgatókönyvet, miközben hozzárakták az érzelmi töltetet.

Láthatjuk, hogy a németek is emberből voltak, és minden ember mennyire különböző. Remekül kirajzolódik a korrajz (például, hogy a sajtó mennyire elferdítette a dolgokat a német oldalon azért, hogy jobb színben tűnjenek fel), a szokások.

Hitlert egyébként (egy cikk tanúsága szerint) nagyon felbosszantotta az, amit Langsdorf (az Admiral Graf Spee) kapitány(a) csinált annak érdekében, hogy megóvja a legénysége életét. Langsdorf kapitány mégis kapott ezáltal a könyv által egy méltó emléket, és tette valójában hőssé teszi. A regény egyik legpozitívabb szereplője.
Amit nagyon sajnáltam, hogy Pütz felkerült a hajóra. Őt is egészen megkedveltem, de sorsát nem követhetjük olyan sokáig nyomon.

Amiért még piros pontot érdemel a kötet, az a végében levő iratanyag, amik tulajdonképpen megerősítik és alátámasztják, hogy igen, ezek az események akár tényleg így meg is történhettek volna. A fikciós részek valóságosak is lehetnek, de ezt már sosem tudjuk meg, mennyi az igazság, hiszen a háborúnak már vége.

Összességében nézve kapunk egy történelmileg hiteles anyagot, tele érzelmekkel, olyan stílussal, hogy az embernek nincs kedve letenni. Egy olyan témát dolgoznak fel a szerzők, ami annyira szerintem nem ismert a németek részéről. A szereplők között mindenki talál olyant, akivel tud azonosulni, akinek szurkol. Egyszerűen zseniális ötlet ilyen formán felhasználni a történelmet, és gyönyörű emléket állított az Admiral Graf Spee -n szolgáló embereknek, különösen Langsdorfnak.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmet, a hajókat, a háborút. Férfiaknak és nőknek egyaránt remek olvasmány, még ha kell hozzá annak szeretete is, hogy kissé hagyjuk magunkat elveszni a múltban.

Néhány link, amit még érdemes meglesni:
A birodalmi kalóz Facebook oldala
A birodalmi kalóz blog

GR-ezők szerint:



Egy kis videó a hajóról:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger