Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2017. január 7.

Bogár Erika - Őrző (Tullia meséi 1.)

Elkezdődik az idei évad, úgyhogy ez lesz az idény első könyves értékelése. Legyen ez egy poszt az új kezdetekről, hiszen a könyv is zömében erről szól.

Annak idején (pár éve) már olvastam a szerzőtől, és a sors furcsa fintoraként kiderült, hogy ugyanazt a várost nevezhetjük meg lakhelyül.

Győrben a Könyvszalon elnevezésű esemény egyik vendégeként is felbukkant Bogár Erika neve, illetve a könyvtárban is előfordult, hogy összefutottunk.

Pár éve, mikor ez a könyv megjelent, kaptam egy példányt, amit el is kezdtem olvasni, de csak pár oldalig jutottam, mert egy vonaton zötyögtem vele, most viszont sikerült végre elejétől a végéig átolvasnom.

Triar ifjú, komisz kölyök, aki a hét törzs egyik vezérének fia. Mivel apja nem képes megnevelni a kölyköt, aki mindenki orra alá borsot tör csínyeivel, elküldi az Őrzőkhöz, Nerdo keze alá. A fiú amellett, hogy megtanul íjat készíteni, képessé válik arra, hogy a legnomádabb körülmények között is túléljen. Megtanítják harcolni, és jó hasznát veszik a gyerek azon képességének is, hogy kíváló nyomolvasó.

A sok harc után megtudja, hogy apja haldoklik, és haza várja, úgyhogy visszamegy törzséhez, hogy elfoglalja az őt megillető vezetői pozíciót. A közös ellenség összekovácsolja a törzseket, úgyhogy szövetséget alapítanak, Triar kap egy feleséget, és új szerelmet (amit soha nem hitt volna azok után, hogy első szerelmét feláldozták egy démonnak).

Ugyanis valaki nőket rabol el, és feláldozza őket egy Torkall Démonnak, ami úgy tűnik, megállíthatatlan. Többen elárulják Triart, aki a hét törzset összefogja, és királyukká választják... A harcban mindenkinek ki kellene vennie a részét, de nem tudja, kiben bízhat, kik a szövetségesei, és kik az árulói...

Azt hiszem, túl nagy elvárásokkal ültem neki a könyvnek. Az egész történet során az volt az érzésem, hogy ez egy könyv vázlata csupán, hiszen térben, időben és események tekintetében egyszer ide kap, egyszer oda kap, és nagyon sok eseménynek nincs jelentősége - ezért érthetetlen, miért van egyáltalán megemlítve.

Vegyünk konkrétan egy tanácskozást. Összehívja Triar az udvarában dolgozó fő személyzetet (kincstárnok, tanácsadó stb.), majd közli, hogy ő be akarja hívni a nővére férjét, Verlort is. Aztán ennyi. Miért hívta be? Mit tudott meg a sógor? Miért akarta Triar, hogy ő legyen a bizalmasa, mikor nem is bírta a fickót???

Egyszerűen sok eseményt képtelen voltam felfogni, hogy miért került egyáltalán bele a könyvbe? Amikor például volt egy lány, aki teherbe esett (nem mondanék erről többet, mert eléggé spoiler lenne), az egyik pillanatban annyit látunk, hogy csapatokat szerveznek, majd jön egy-két rokon messzi földről, hogy megkapták a hírt, hogy az adott lány gyereket vár. MI??? Tehát az olvasó a legtöbb részletből nemes egyszerűséggel ki van hagyva.

Nincsenek leírások. Ami miatt az egész sztori nem elképzelhető, mert a darabos leírási stílus mellett semminemű leírás nincs. Érzelmek szintjén mindenkire van egy jellegzetes mondat. Pl.: Triar folyton elájul, a felesége általában elsápad. Már strigulázhattam volna, hogy a lány ránéz a férjére és hányszor van az, hogy elsápad. Vagy bármi más esemény, ami történik...


SPOILER VESZÉLY KEZDETE!

Most pedig engedjetek meg nekem néhány igen durva spoilert, hogy milyen tipikus hibák voltak még, amik teljesen élvezhetetlenné tették számomra a könyvet:

Történet dióhéjban: Triar anyját és nővérét ugyanaz a fickó ölte meg. Anyukát eltapostatta hátasokkal, és véletlen balesetnek állította be, amit mindenki elhitt, hogy úgy van. A nővérbe beledobott egy tőrt, amit Triar látott, úgyhogy azt nem tudta elsikálni.
Majd Nindra (Triar felesége) folytat egy beszélgetést egy másik szereplővel, mikor elhangzik ez a mondat:
"- Megölte Dipia asszonyt és Méliát." (Dipia asszony =Triar anyuka, Mélia = Triar nővére) Ezt az infót senki sem tudhatta, hiszen Dipia asszonyról mindenki azt hiszi, hogy baleset áldozata!!! És később is így emlegetik, nem úgy, hogy az áruló megöli...

Van egy áruló, aki Triar udvarában van. Amikor lebukik, megöli ugye Méliát, majd elmenekül. Kérdezik Triart, hogy utánamenjenek? Mondja, nem. Majd újra összehozza a sors az árulóval amikor elhangzik az alábbi mondat:
"- A kezemben volt! Másodszor szökik meg előlem." 
Hova szökne már? Első alkalommal lett volna rá esélye, hogy elkapja.
Amikor harmadik alkalommal végre megküzd az árulóval az szerepel már, ha a fickó annyit mondott volna Triarnak, hogy kegyelmezzen, akkor főhősünk megtette volna. Tessék? Tehát máris értelmetlenné válik az idézett mondat.

Aztán jön a folytatás, ahol a gondolatolvasásra is hoznék egy kis példát, itt ugyanis nagyon sokszor van az, hogy valaki valakire ránéz, majd jön valami épületes gondolat, hogy ez biztos így van...
"- Elénia! - Lork nem tudta elrejteni meglepetését.
- Hogy kerülsz ide? - Nerdo zavartan körülnézett.
(...)
- Azt mondják, Triar halott.
- Lakor egyedül jött vissza, mert a király elküldte, de egyelőre semmi biztosat nem tudunk.
- Éreztem...
- Menj a fogadóba, Elénia! Jobb lenne, ha nem tudná meg senki, hogy itt vagy - szólt közbe Nerdo izgatottan.
(...)
Nindra büszke tartással állt a palotába vezető lépcső alján. Hideg pillantással méregette a számára ismeretlen asszonyt. Nyilvánvaló volt, vagy hallotta az imént lezajlott beszélgetést, vagy megérezte, ki lehet a másik nő."

Kezeket fel, hogy ki találja ki, kicsoda Elénia? A dialógus csak ennyi, a jelenet is ennyi. Elénia és Nindra (Triar felesége) soha nem találkoztak. Nindra mégis pontosan tudja, hogy Elénia az az éjszakai lepke, akihez Triar azért futkoz, mert Nindrától nem kapja meg a testi szükségletek kielégítését. De Nindra ránéz egy nőre, és valami alapján (nem derül ki, hogy női megérzés, vagy a párbeszéd miatt), de tudja, hogy Elénia éjszakai lepke, és hogy Triart szokta leápolni... Mert ez nyilván ennyire látszik.

És akkor bekerülhet olyan párbeszéd is, ahol elbeszélnek egymás mellett a szereplők.
Pl.:
"- Akarsz maradni? - kérdezte Triar.
(...)
- Elküldesz?"

Tehát a második szereplő, akinek a nevét szándékosan nem írtam ki kap egy kérdést, visszakérdez. De ebben az esetben miért teszi? Hisz nyilvánvaló, hogy arra kíváncsi Triar, hogy akar -e maradni az illető, avagy sem? Hogy rábízza a döntést...

SPOILER VESZÉLY VÉGE!


Az már csak hab a tortán, hogy a királynőt lazán ölelgetheti a személyzet férfi tagja, mikor úgy látják, hogy a nő szomorú/aggódik a férjéért.

A stílus sem segít túl sokat azon, hogy élvezhető legyen. Nem viszi el a gördülékenység a történetet a hátán. Túl sok tőmondat, és ritkás, sablonos érzelem leírás. Adott szókészletből van felépítve az egész történet.

A leírások annyira hiányosak, hogy amikor a "marlatej szín" előkerült, csak vakartam a fejem, hogy oké, akkor ez most milyen színű lehet? Egyébként hogy néz ki egy marla? Először a fantasykban megjelenő nagydarab, négy lábú mocorgó gombócokra gondoltam, amiket lovagolnak. Aztán kiderül, hogy van szárnyuk, meg szarvuk... Na itt vesztettem el a fonalat. Mert egyszer emlegetnek szárnyat, aztán meg nem. Van belőle fekete. De nem derül ki, hogy ez most valami olyan alkatú, mint egy disznó (tehát ilyen apró lábú gyors mozgású állat), vagy inkább olyan, mint egy ló (hogy azért magas, mert a lába nagyobb). Egyszerűen megfoghatatlan az egész világa a történetnek képi világ szempontból.

A kötet végén van egy dolog, ami kinyírja a teljes történetet, és a 494 oldalt semmissé teszi. Van egy démon, aminek az ereje egy adott emberhez kerül. Úgy adják át neki, hogy ez a démon ereje. Erre az illetőnek a végén, mikor főhősünk végveszélybe kerül jut eszébe, hogy hoppá, hiszen csak meg kellene semmisíteni ezt a dolgot, és a démon legyengülne annyira, hogy meg tudjuk ölni. Üpsz... Ez egy teljesen indokolatlan húzás, hiszen ha már akkor elpusztítaná, mikor megkapja, vagy korábban, akkor mennyivel könnyebben menne Triar harcba? Mi értelme volt annak, hogy a végén pusztították el azt a dolgot??? 

Mivel a január az újrakezdés hónapja, hiszen új év új kezdetet jelent, ezért el kell mondanom, hogy Triar, a főhős rengetegszer lépett arra az útra, hogy újrakezd mindent. Először elveszti a családját, mikor apja elküldi magától, tehát Őrzőként újra kell kezdenie az életet. Fel kell építenie az Őrző énjét. Amikor visszahívják a törzsfői feladatok élére, ismét egy új dolog kezdetébe kell belevágnia. Teljesen átalakítja a régi rendszert, és hoz egy csomó újítást. Majd a hét törzs királyaként ismét új feladatkörrel bízzák meg, hisz akkor már hét népet kell megóvnia a rosszaktól. Végül mikor a hatalom kicsúszik a kezéből, újra kell kezdenie mindent. Az Őrzőktől való kilépésnél saját csapatot szervez, és ezt a csapatot új formában újraszervezi, egyesíti. Tehát ahogy január egy új év kezdését jelenti, úgy főhősünk is elmondhatja, hogy egy igazi újrakezdő, aki többször kell, hogy felépítse a maga kis világát, mindig más-más formában, más és más igényekhez igazodva...

Összességében nézve kapunk egy kidolgozatlan történetet, aminél térben és időben ugrálunk, de még eseményekbe is csak bele-belekapunk, mintha csak egy vázlat lenne az egész kötet. A szereplők sablonok, semmitmondóak, kidolgozatlanok. Az érzelmi töltet kevés, hiányzik. Nem tudtam aggódni Nindrával, nem tudtam átérezni a harcokat. Az akciójelenetek pár sorban el vannak intézve, vagy gyakran ki is vannak hagyva a harcok, mintha kínos lenne ezt leírni. Ilyenkor előfordul, hogy egy olyan szereplő mögé bújunk, aki ott sincs, hogy valami mást lássunk.
Egyszerűen ez nem az én kötetem. Nekem még valahogy mindig kell, hogy részletes és gyönyörűséges leírások legyenek egy történetben, hogy el tudjam képzelni. Hogy ne csak annyi legyen egy aggódás leírása, hogy elsápad egy szereplő stb. A tőmondatok annyira darabossá teszik, hogy minden ilyen apróságot sikerül utána már kiszúrnom... 


GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

2 megjegyzés:

hszien írta...

Miután olvastam a könyvet teljes szívvel és elhatározottsággal jelentem ki, hogy ez a kritika egy nagy kupac sz@r! Már bocsánat, de ahogy elolvastam mást sem látok benne, mint hogy egyenesen az író kilétét kritizálod. Aminek semmi értelme, hiszen ha még találkoztál is vele, nem hiszem, hogy ismered ő magát. Na de nem ez a lényeg ezen lépjünk túl! A történet leírása pedig eléggé kifordított, főleg hogy az idézet részeket, úgy vágtad meg és ki, hogy az épp neked feleljen meg. Pedig ha az egész részek ott lennének, akkor enyhén pofára esnél ezekkel a kritikákkal. Ha az volt a célod, hogy esetleg személyes unszimpátiádat ilyen formában éld, ki akkor nem hiszem, hogy olyan blogger lennél, akire érdemes hallgatni vagy épp olvasni. A könyv teljesen rendben van, tény van rajta egy-két apróság, amin lehetne javítani, de mutass egy könyvet, amin nem. Ha pedig ilyen alamuszi módon akarsz személyeket támadni, akkor van egy szép véleményem rólad. De ebből is, és ahogy még pár kritikádat átolvastam valójában nem tudod, hogy kell olvasni, csak átfutsz a sorokon és pötyögsz valamit. Ha könyvet olvasok az meg is kell érteni, nem csak a betűket/szavakat egymás után sorra venni. Nem is szeretném, tovább jellemezni, mert csak felháborodásom sorozatát tudnám nyilvánítani. Remélem, kissé átgondolod, de ha nem is legalább benned elindít valamit, hogy ezzel a kritikával csak magadat minősíteted.

Mandi írta...

Kedves Hszien!

Nézd, neked is volt egy véleményed a könyvről, és nekem is. Attól, hogy neked tetszett, nekem meg nem, nem értem, miért kell a másikat fikázni?
Az író kilétét kritizálnám? Légyszíves mutass rá, hogy hol kritizálom az írót magát? Mivel az írónővel emberileg semmi problémám nincs, és itt nem az írót kritizáltam, hanem a könyvet véleményeztem, kérlek mutasd már meg nekem is, hogy lássam, hol sértem az író személyét?
A könyv teljesen rendben van részhez csak annyit, hogy nekem túl tőmondatos volt. Olvasás közben beleolvastak barátaim is (nem is egy), aki nem egy és nem két könyvet olvasott már el, és mindegyik azt mondta rá, hogy egy ilyen tőmondatos izét el se kezdtek volna.
Öhm, az a baj, ha egész részeket raknék ki, akkor a könyv esne még jobban pofára, és teljesen jelentéktelen mondatokat vettem ki. De nézd, ha szeretnéd, csinálok ebből is olyan írást, mint amilyent anno Aurora White könyvéből. Igazán szeretnéd, hogy az utolsó mondatáig kielemezzük a könyvet? Ha beraknék ide egy oldalnyi szöveget belőle, nem biztos, hogy a könyv járna jobban...
Te beszélsz alamusziságról? Bebújsz egy név mögé, és itt osztod az észt a neten. Elárulom, hogy anno az írónővel beszéltem személyesen arról, hogy mi nem tetszett az első könyvében. Neki volt annyi intelligenciája, ami neked nincs, annyit mondott, hogy más korosztály, más ízlésvilág, nem tetszhet mindenkinek. Úgyhogy nem értem, te miért alázod meg az írónőt azzal, hogy személyeskedsz, meg személyes sértésnek veszed (ráadásul anoním módon), hogy negatívat mertem írni (példákkal alátámasztva, hogy mi nem tetszett) egy könyvről? Én lennék alamuszi? Ha összefutok az írónővel a városba, vele is megosztom személyesen az észrevételeimet, megnyugodhatsz. Nem bújok spontán netes nevek mögé, mint te, hanem vállalom az arcomat. Ez a véleményem, és nem fog változni. Kettőnk közül nem gondolnám, hogy én vagyok alamuszi.

És őszintén szólva, azok alapján, amit írtál, nem hiszem, hogy túlzottan megértetted volna a lényegét annak, amit leírtam a bejegyzésben. Vagdalkozol, nem hoztál fel igazi érvet. Akkor tedd ide a teljes idézetet, ha nem tetszik, hogy milyen darabot ragadtam ki. Nosza, akkor mutasd meg! És ne állíts valótlant. Minden könyv minden betűjét elolvasom, sokakkal ellentétben még azt a részt is, ahol leírják, hogy ki adta ki a könyvet, mikor, esetleg ki a fordító stb. Nem értem, miért kell gyerekes módon neked szánt sértésnek venni, ha egy általad kedvelt könyvről más negatív véleméynt alkot, mert ő nem azt látja bele, amit te...

De ha már ilyen alamuszinak nevezel, megmutathatnád a képed, nem egy név mögé kellene bújni....

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger