A Bane krónikák lezáró kötetében egy különös randevúra megyün mindenki kedvenc boszorkánymesterével.
Magnus és Alec egy különös randevúra mennek, ahol Alec kissé feszeng, Magnus pedig igyekszik a kedvében járni.
Aztán jön egy furcsa hívás, amely során Magnust egy barátja keresi, és segítségre van szüksége. Alec azt hiszi, ez valami lekoptatás, de amikor elmegy Magnussal a helyszínre, azonnal megérti, nem az.
Meglehetősen érdekes a kötet, hiszen ismét látjuk, hogy az Alvilágiak mennyire tartanak az Árnyvadászoktól. Ennek oka talán a kilences kötetben leírt előzményeknek köszönhető, talán másnak is. Alec rengeteg negatívumot kap amiatt, hogy Árnyvadász. Mindenki tart tőle, és még szívatják is.
Végül Alec bebizonyítja, hogy nem minden Árnyvadász olyan, akinek csak a gyilkolás van rendben.
Összességében nézve ez egy újabb remek kisregény Magnus Bane életéből. Látni a vívódást Alec és Magnus lelkében, a bizonytalankodást, a puhatolózást, az egymás felfedezését.
Mindkettejüknek új ez a szituáció, mindegyiküknek más miatt. Érdekes a felvetés, a kivitelezés, úgyhogy meglehetősen tetszett.
Mivel azonban ez is csak 50-60 oldal környéki, ezért nemigazán lehet róla többet mondani anélkül, hogy az ember ne spoilerezze el a lényeget.
Árnyvadász rajongóknak kötelező darab.
Összességében nézve ez egy újabb remek kisregény Magnus Bane életéből. Látni a vívódást Alec és Magnus lelkében, a bizonytalankodást, a puhatolózást, az egymás felfedezését.
Mindkettejüknek új ez a szituáció, mindegyiküknek más miatt. Érdekes a felvetés, a kivitelezés, úgyhogy meglehetősen tetszett.
Mivel azonban ez is csak 50-60 oldal környéki, ezért nemigazán lehet róla többet mondani anélkül, hogy az ember ne spoilerezze el a lényeget.
Árnyvadász rajongóknak kötelező darab.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése