Volt egy nagy könyves akciózás, ott szereztem be a második kötetet, aztán megfeledkeztem róla. Most, hogy beszereztem a harmadik kötetet is úgy gondoltam, folytatom a sorozatot...
Az első kötetben megismerhettük Felicity Morgant és Lee Fitzmort. Míg előbbi egy átlagos, hétköznapi lány, addig utóbbi egy elf. Megjövendölték az elfek világában, hogy ők ketten jegyesek és a lány az, aki elhozhatja az elfek dicső napjait, a békét és minden jóságos dolgot. Lee egyébként egy félelf és az elf világ egy titkosügynöke.
Az első rész ott ér véget, hogy Felicityt egy elf őrző meggyilkolásával vádolják és félő, hogy lecsukják az elf rendőrök...
A második kötet pedig innen folytatódik. Lee ígéretet tesz Felicitynek, hogy keres valami bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a lány nem követhette el a gyilkosságot. Úgyhogy Lee elindul nyomozni, addig Felicity várja őt. Viszont több problémába is beleütközik a lány: egyre több fiú lohol a nyakában, hamarosan jön az iskolai bál és sikerül megbántania a barátait azzal, hogy nem velük megy a bálba, hanem Richard Cosgrove-val (ünnepelt 24 éves filmcsillag) megy koncertre pont a bál napján.
Közben Felicity beint az anyjának, aki ingyen munkára kényszerítené a lányát a kocsmájában. Felicity munkát kap egy galériában, ahol talál néhány érdekes fesményt. Utazgat kicsit egyedül az időben, zűrt okoz a múltban. Ha ez nem lenne elég, egy elf beáll a sulijába töritanárnak, Lee eltűnik és Philip szerencsejáték adóssága miatt egy uzsorás is megfenyegeti.
Egyre mélyebbre hatolunk ebben a misztikus, legendákkal átszőtt világban és egyre több szabályt ismerünk meg és egyre jobban beszippant minket. Megismerkedünk Maria Antoinettel, elutazunk Avalonba, de részt veszünk néhány órán druidákkal, és megismerhetünk egy apró szeletkét a sárkányok világából is.
Felicity felfedez az időutazáson kívül más képességeket is, és egy lépéssel közelebb kerül ahhoz is, hogy kiderítse: mi is ő valójában.
Az érdekes az, hogy ami a varázsos világban történik sokkal jobban kidolgozottak, és szimpatikusabb jelenetek, mint amit a valós világban kell Felicitynek átélnie. Annyira elnagyolt a valós világbeli cselekmény... Például Felicitytől a családja ellop egy brosst és eladják egy orgazdának, akitől a lány vissza akarja szerezni. Nemes egyszerűséggel ráuszítja a rendőrséget, akik elveszik a brosst és ahelyett, hogy azt a bizonyíték raktárba vinnék, visszaadják a lánynak. Elhiszik a mesét, hogy Leetől kapta. Bárki, aki megnézte volna, láthatja mennyire értékes...
A lány barátainak nem furcsa, hogy leisszák magukat, Felicity elalszik a kanapén, majd eltűnik (a lány ugyanis visszautazik az időben Versaillesbe). Az, hogy egyszer ott van, aztán nincs egyáltalán nem hihető, hogy nem veszi észre senki... És még vagy egy tucat ilyen dolog akad a kötetben, amit az ember nem tud hova tenni, ha egy kicsit is belegondol.
Tudom, hogy ifjúsági regény, de Felicity nagyon ostoba. Rossz kérdéseket tesz fel, és nevetségesen bénán oldja meg a problémákat, vagy csak egyszerűen arrébb áll, ha még egy béna megoldása sincs. Amikor rájön például, hogy a vízben láthat olyan dolgokat, amik segíthetnének neki megtalálni Leet miért megy vissza a tóhoz? Hogy segítséget kérjen Mildredtől, a nimfától, hogy vigye vissz a jelenbe... Szóval a nyomozása Lee után is eléggé nevetségessé és komolytalanná válik.
Egyébként Felicity minden srácnak kell, mindenki vele akar randizni. Nagyon béna szövegekkel koptatja le a fiúkat. Emellett a barátai is legtöbb esetben annyira sértődékenyek, hogy inkább ez a nevetséges része a kötetnek. Persze, most foghatnánk arra, hogy tinédzserek, de ettől olyan megjátszottak a drámázások és a balhék a csapaton belül...
Összességében nézve eléggé gördülékeny kötet, de néha kilök magából azzal, hogy belekerül egy-egy értelmetlen momentum. Ettől függetlenül a világa érdekes, a szabályrendszere egész kidolgozott és már kíváncsian várom a folytatást. Ezúttal is cliffhanger lezárást kapunk, ami egész jó folytatást ígér, hogy most visszabújok Regnier világába...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése