Íme a trilógia befejező kötete. Aki kicsit utánanéz a sorozatnak, az mondhatja, hogy de hát ez nem is az utolsó kötet. Ahogy nézzük... Ezt követi még egy spin-off sorozat, amelynek ezidáig két kötete jelent meg.
FIGYELEM! TÖBB HELYEN SPOILERT TARTALMAZ, mert másként nem lehet elmesélni, hogy miért értelmetlen zagyvaság az egész.
Igazság szerint a sorozat jobban indult, mint ahogy lezáródott. Főhősünk, Felicity Morgan nem tudja, mi is ő valójában. Annyit tud, hogy látomásai vannak, képes utazni az időben és valamiért minden hímnemű megőrül a közelében.
A szabályok szerint ha egy elf megcsókol valakit, akkor magához köti az illetőt. Felicity bevállalja, hogy megcsókolja Leet, akit azért rendeltek ki mellé, hogy a végső csatában a lány majd az elfeket segítse a sárkányokkal szemben. Lee és a lány egymásba szeretnek, együtt utazgatnak az időben. A csata kimenetelét az fogja meghatározni, hogy melyik oldal szerzi meg Pán jelvényeit, amiknek a vibrálását egyedül Felicity érzi. Ezért fontos mindkét oldal számára, hogy Felicity melléjük álljon.
A lány elkezd Leevel utazgatni és közös erővel megkeresni valamennyi jelvényt. Néha segítségükre van egy árnyék, akit egyedül Felicity lát, és nem tudni ugyan, hogy ki ő és mik a szándékai, de a lányt kihúzza egy-két pácból. A lánynak a múltjával és a nagyapjával kapcsolatosan is akadnak látomásai, miközben egyre több emberről derül ki a közelében, hogy sárkánygyermekek.
Felicity származásának azonban van egy igen nagy titka, mely rávilágít, miért tud mindenkinél korábbra visszautazni az időben. Valaki azonban áruló az elfek királyi udvarában, és még ezt is fel kell göngyölni, hogy ki az. Illetve azt, hogy ki áll a gyilkosságok mögött. No meg valaki szabotálja Lee és Felicity jelvénykereső akcióját, ugyanis találnak néhány jelvényt, amik rezegnek, de nem úgy néznek ki, mint Pán hagyatéka...
Végül azért mindenre fény derül, és még kapunk egy "5 év múlva" fejezetet is, hogy tényleg kerek és egész legyen a történet.
Csak tudnám, hol kezdjem. Az a bajom, hogy Felicity egy ostoba buta liba... És ezt nem lehet feltétlenül a korára fogni, hiszen Harry Potter ennyi idősen tényleg nyomozott és összerakta a kirakós darabkáit. Felicity rengeteg információt kap a kalandjai során és ahelyett, hogy önmaga összerakná a darabokat mit csinál? Állandóan nyavalyog, hogy mert neki nem mondott el senki semmit... Ha egy kicsit használná a fejét, akkor egyszerűbb lehetne az élete. Emellett egyszer csak kijelenti, ő tudja, ki az áruló... meg hogy hol vannak a jelvények. De ezeknek nem sok megalapozottsága van, nincsenek alátámasztva a könyvben. Egy rendes regényben az író ad nyomokat, az olvasó pedig a főhőssel nyomoz. Itt a lány egyszer csak a hasára csap, hogy ki az áruló, aztán az árulóval valahogy egy helyiségbe keveredik négyszemközt, és a rosszfiú elmondja, hogy mit hogy csinált. Az sincs kifejtve, hogy a csaj miből jött rá, hogy ki az áruló???
Az első kötet kíváló alap volt, egy remek felütés. Aztán jött a második kötet, amiben mélyebbre viszi az olvasót, de Felicity ezzel arányosan veszíti el a szimpátiát az ostoba beszólásaival és húzásaival. A harmadik kötet korona a hülyeség és ostobaság oltárán. Semmi következetesség... Az író egyébként a köszönetnyilvánításnál elmondja, hogy eléggé spontán jöttek az ötletei.
Sajnos ez nagyon meg is látszik a sorozat végén és ez a következetlenség nagyon agyoncsapja az élményt... Például a lány elmegy egy templomba, ahol szertartás zajlik. Elalszik és senkinek (még Leenek se???) jut eszébe, hogy felkeltsék... Ott marad egészen a templom zárásáig és ez tényleg senkinek nem tűnik fel?
Egyébként a stílusban is rengeteg a kifogásolható vonás. Hogy lehet az, hogy visszautaznak egy korábbi évszázadba és ugyanazt a modern nyelvet használják meg tegezik egymást, mint napjainkban? Nem tudom, hogy ez szerzői vagy fordítási hiba, de ilyen nem engedhető meg még akkor se, ha ifjúsági könyvről beszélünk... Egyébként Felicity milyen alapon tegezi le Oberont is, amikor beszélnek?
No meg ez a szerelmi szál Leevel... Miért kell minden ifjúsági könyvbe belerakni egy adag fölösleges vergődést azért, hogy a szerelmes pár között is legyen valami konfliktus??? Lezajlik köztük egy igen nevetséges jelenet Először a srác mondja hogy a csaj nem áll készen egy kapcsolatra. Eztán a csaj kikéri magának, majd ő mondja hogy a srác csak a varázsos vonzása miatt akar
vele lenni. Majd hozzáteszi, hogy tudja a srác nem őt szeretné, ha nem lenne meg ez a pasi-vonzó ereje. Mire megy
ki a játék? Ki tud előbb vagy nyomósabb indokkal szakítani? Aztán a csaj elmegy az anyjához, Lee egyszer csak felbukkan és minden happy... Azért a csaj még párszor elhisztizi, hogy júj, a fiú biztos csak a vonzereje miatt van vele.
A másik oldal: Felicity kijelenti, hogy nem tudja mással megbeszélni a dolgait, csak Leevel, mert hogy ő az egyetlen, akiben megbízhat. Tényleg? Adott Lee, a fiú, aki egy elf titkosügynök. És egy varázskönyv szerint, ami jósol, Leenek el kell venni a lányt... Közben Felicity megtudja, hogy vonzza a pasikat, meg hogy Leet azért nyomja annyira az elf királyi udvar, hogy majd a lány beleszeret a félelf szerzetbe és ezzel Pán jelvényeit a megtalálás után biztosan az elfeknek fogja adni. Ezek után még Lee a legfőbb bizalmasa, mikor nem lehet tudni, hogy ő tényleg szereti e a lányt, vagy csak egy küldetés neki? Ráadásul Lee zsánere inkább Felicity Stratton... Felicity Morgan iskolai ősellensége. Plusz Lee minden csajjal flörtöl. Ő azt mondja, hogy csak a munkája miatt, de kérem... Az iskolában Felicity (nem főhősünk) állandóan az ölében ül. Az milyen flörtölésnek számít? Azt hogy lehet arra fogni, hogy munka miatt teszi?
Aztán felbukkan a színen ugye Paul... Aki előbb érkezett az iskolába, mint Lee. Senki sem szereti egyébként a gyereket, de már Lee iskolába iratkozása előtt ott volt!!! Erre kijelenti a lánynak, hogy hát a sárkányok meg őt bízták meg azzal, hogy csábítsa el Felicityt, hogy majd feléjük billenjen a mérleg. De hát jött Lee, akivel nem tudott versenyezni...
Éljen a spontaneitás és az értelmetlenség: ez milyen magyarázat már? Hiszen amikor Lee még nem járt abba a suliba, Paul akkor sem szólt hozzá (ahogy máshoz se Felicity elmondásai alapján, mert mindenki undorodik a gyerektől). Aztán amikor felbukkan a suliban Lee, Paul akkor sem szól hozzá!!!! Akkor miről beszél ez a gyerek, hogy hát Lee mellett labdába se rúghatott? Egyszer csak elkezdte követni Felicityt a suliban még valamikor a második kötetben, de akkor is egy rohadt szó nélkül...
Nem akarok több indokot felsorolni. Egyszerűen csalódás ez a lezáró kötet... Ahogy rátalálnak Pán jelvényeire... ahogy kiderül, hogy ki az árnyék valójában... Felicity azonnal megbízk az árnyékban is, fel sem merül benne mi van, ha az árnyék valójában valami gonosz... Egyébként mindenki állandóan a lányt segíti, aki állandóan vagy elalszik, vagy nyavalyog, vagy csak simán ostoba...
A legirritálóbb emellett az, hogy minden karakter megjegyzi (mintha az olvasóknak és maguknak akarnák bizonygatni), hogy Felicity milyen rátermett meg belevaló. Mindenki el van ájulva tőle. Ha belevaló lenne, akkor néha az agyát is használná, mielőtt kinyitja a száját...
Összességében nézve örülök, hogy ez az utolsó kötet, mert nem bírnék ki még egy oldallal többet se Felicity Morgennel, aki nem rátermett, hanem egy totális lebőgés... egy Mary Sue karakter, akit állandóan meg kell menteni, meg gondolkozni kell helyette, hogy legyen ideje nyávogni, hogy neki senki nem mond el semmit... Ami egyébként rá is igaz, mert ha ő tud meg valamit, arról meg ő hallgat...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése