Karen Chance - Megérint a sötétség (Cassandra Palmer 1)

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Gondolkoztam rajta, hogy hogyan találkoztam vele, és rájöttem, hogy fogalmam sincs. Azt tudom, hogy ez a könyv a bosszúm része volt... Sokáig vadásztam a Vámpírakadémia 2. részére, és mint már ott olvasható, megküzdöttem érte, hogy enyém legyen. Mikor már sokadszor jártam sikertelenül, akkor megláttam ezt. Vagy Gigi hívta fel rá a figyelmem, vagy csak úgy láttam, de nem haboztam sokáig... Aztán bevonult elé egy csomó más, úgyhogy most íme...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Cassandra (Cassie) egy jövőbelátó. Szülei meghaltak, megölték őket. A lányt egy vámpírmaffia nevelte fel, aminek hatására a lányt nem kavarják fel a dolgok (a látott dolgok, mint például a vér, a levágott fejek stb...) Cassandra azonban nem akar Tonynál, a vámpírcsapat vezetőjénél lenni. Szabad akar lenni, ezért megszökik tőle. Évek óta bujkál, szerez állást, lakást, és az utcáról befogadja Tomast is, akinek szintén szerez állást. Megsajnálta a srácot, hát ennyi.
Cassandra kapcsolatban áll szellemekkel, akik hol segítenek neki, hol pedig bosszantják. Egyik nap kap az irodában egy üzenetet a gépére: egy gyászjelentés arról, hogy ő meghalt, és a másnapi újságokba bekerül ez a hír. A lány tudja, hogy megint megtalálták az üldözői, hogy visszavigyék Tonyhoz, vagy megöljék, ugyanis a képességeit a férfi vagyonszerzésre használta eddig.
Cassie a menekülése előtt figyelmeztetni akarja Tomast, de rátalálnak a vámpírok és elkezdődik a csetepaté.
Kiderülnek árulások, megtévesztések, titkok. Betekintünk a MÁGUS főhadiszállására, ahol Cassie találkozik egy általa jól ismert vámpírral (még kislánykorából ismerte), egy másikkal akit már-már barátjának tekint (egyébként festő), egy harmadikkal, aki a vámpírok eddig veretlen bajnoka, egy vámpírral, akiről eddig nem sejtette, hogy ő vámpír, és egy hadmágussal.
Továbbá ki akarja deríteni, hogy mi folyik itt. Miért pályáznak rá, ki volt az apja, ki az anyja stb... (csak a szokásos, ami minden árván maradt regényhőst érdekel)

Vélemény:
Akkor most kezdem a rosszal, mert abból van a kevesebb. Nem tetszettek a bőre eresztett magyarázatok. Helyenként már a könyökömön csöpögött ki, hogy egyik helyen leírta valaminek a magyarázatát, és pár fejezettel később szinte szó szerint leírta még egyszer (oké, ilyen ismétléssel csak egyszer találkoztam, de attól még zavart). Néha a magyarázatokat soknak találtam, és megint bejött az általam csak "Bianca-effektus" -nak becézett szépség: hősünk néhány dolognak tudatában volt már, amit az olvasó csak később tudhatott meg. Éppen ezért a történet imitt-amott kicsit feszengős volt, hogy ez most honnan jött? Erről nekem eddig tudnom kellett volna? Hisz még nem is olvastam ilyent...
Néha visszalapoztam, hogy meggyőződjem, nem én vagyok amnéziás XD És kiderült, hogy tényleg nem vagyok ennyire feledékeny.
Na de ez még mind semmi, mivel ezek a számomra félresöpörhető bakik nem rontották el a könyv hangulatát, színvonalát. Végig benne maradtunk a mágikus világban. Aminek külön örültem, hogy rengeteg féle-fajta lénnyel megismerkedhettünk... Hú, két kezem szerintem nem elég hozzá. Gólemek, vérfarkas, tündér, elvarázsolt fej, vámpír, csatamágus, védelmező mágus (oké, ennek nem biztos, hogy ez a neve), Pythia (én ezt külön kategóriába sorolnám, más nem biztos), jósok (vagyis ugye a jövőbelátók), szellemek és még sok minden más, mint a boszorkányok és így tovább... (már csak a nekromanták hiányoztak volna, és egy zombi hadsereg XD).
Nah, de itt nincsenek zombik, meg ilyenek, és nem is hiányoznak. A történet és a cselekmény tetszett, a vámpírok tényleg vámpírok voltak, az öreg vámpírok ráadásul úgy is viselkedtek. Oké, voltak "féltékeny" kirohanások stb... mégsem az a tipikus szerelmi szál érvényes rá, mint amiről eddig olvashattunk, hogy "és a fiú és a lány összejöttek, és boldogan éltek, míg a nap rá nem sütött vámpírunkra, és el nem égette..."
Nem. És ez nagyon tetszett. Az elejétől a végéig tetszett, most minek ragozzam?
Karakterek: Cassie számomra átlagos... olyan, mint a mai világban olvasható "vagány vagyok attól, hogy lányból faragtak" típus, és igen, őt nem nevezném csak jó karakternek, elvégre megfordul a fejében, hogy mi a túrónak kell rá nehezednie a világnak.
Akit nagyon bírtam, az Agnes (nem, nem azért mert Gigi neve magyarba ez), mert humoros volt, és az ember tényleg nem ezt várta volna tőle XD. Mikor megjelent, azt hittem, hogy ez valami újabb jövőbelátó, vagy szellem, vagy bármi más, erre kiderül, hogy ő egy *SPOILER* és ahhoz képest elég... vagány? laza? nem is tudom melyik rá az illendőbb szó.
Ha a vámpírok közül kell választani, akkor... hm... talán... Nem is tudok köztük választani. Louis-Césarnak drukkoltam, hogy mindenkit legyőzzön, hogy mindent túléljen. Tetszett, hogy higgadt, hogy néha bunkó, hogy sok arca van, hogy mindenkivel másképp bánik (ellenséggel, baráttal, a csajjal stb...) Mircea: őt annyira nem bírtam. Először nem tudtam eldönteni, hogy mit higgyek róla. Oké, nem titkolta önös érdekeit (mert van neki bőven), de attól nekem még túl jófiú volt.
A csatamágust, Pritkin ellenszenves volt, de szerintem neki ezt a szerepet szánták.
Tomast azért kedveltem meg, mert róla végig nem lehet igazán megtudni, hogy kicsoda valójában. Cassie nem is kíváncsi rá azután, hogy *NAGYON SPOILER*, de én drukkoltam, hogy vele jöjjön össze. Titokzatos volt, kegyetlen, és voltak jó elszólásai.
Összességben nézve azt hozta nálam is, mint amit a többiek (akikkel beszéltem róla) jósoltak: jó volt, izgalmas, némi humorral, kevéske szexjelenettel, és rengeteg akcióval. Nem volt megállás. A végére számítottam is, meg nem is (csak remélni tudtam, hogy nem úgy lesz, ahogy gondoltam, és lám, mégis úgy lett...) Kicsit elszontyolodva tettem le, és pár másodperccel később már tudtam: kell a folytatás...

Ha pontban fejezném ki: 5/5