Devlin Haynes - Jégnász (Vérvonal 3)

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Azt mondják, a csúcson kell abbahagyni. Én meg arra gondoltam, ha egyszer ilyen szép idő van odakint, akkor én meg a mélyben hagynám abba, akárcsak egy sinus függvény a -1 -es Y koordinátájánál... És be kell valljam, hatalmasat csalódtam ezt illetően... Szóval ha már a sorozatból ez az egy rész maradt ki eddig, lássuk a medvét... vagy a vámpírt... nah, szal a Jégnász -t.

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Jégnász. Egy nagy esemény a vámpírok naptárában (ha úgy tetszik). Valamilyen szertartás, amiről Harriett (Harry) Paxton semmit sem tud. Az előző kötet végén elhurcolták ugyebár, találkozott két éve halottnak hitt és valóban halott nővérével. Ugyanis a lány vámpírrá lett, az FBI -nak dolgozik egy különleges egység tagjaként, ahol több másik vámpírral működik együtt. Valamiért a Paxton lányokra rájár a rúd. Különlegesek, ezért mindenféle vámpíroknak ők kellenek. Mivel Lorna kiesett, jöhet a hugicája... Azonban ahogy a jósnő mondta a kettes kötetben: a lánynak van egy "őrangyala".

Vélemény:
Ott kezdeném, miért ért csalódás. Mert rosszabbra számítottam. Igaz, a történet toporog, és még mindig több a negatívum, mint a pozitívum, de ahhoz képest volt, ami tetszett... Például az utolsó *számol* 6 oldal. Számomra olyan volt eddig ez a sorozat, hogy szinte mindig az utolsó pár oldal tetszett a legjobban, aztán jött az új kötet, aminek az eleje siralmasan unalmas, lassú és vontatott, a közepe halandzsa, és az utolsó hat oldalban mindig olyan események sűrűsödtek, amik végre izgalmasak lehettek volna, de hát vége a regénynek...
Ami a regény mellett szólna, az a néhány szóvicc, ami egyébként frappáns lenne, ha főhősnőnk nem vágna be utánuk olyan szöveget, amit... Elhangzik egy nem is rossz szófordulat egy másik szereplő szájából, erre a főhős nekiáll értetlenkedni... Ez engem zavart és a végére már irritált, mikor a harmadik ilyen is előfordult... Na meg a leírások sem voltak rosszak (imitt-amott).
Ha már főhősünknél tartunk... Szegény még mindig nem ment el észosztásra, hátha jutna neki valami. Mondjuk azt sem értettem igazán, hogy mennyi személyiséget akarnak beletuszkolni... A főhős karaktere számomra zavaros. Egyszer olyan, mint egy hisztis liba, aztán mint egy komoly felnőtt nő, majd egy aggódó kislány, aki attól fél, hogy elveszik a plüssmackóját, mert látott este egy horrorfilmet. Úgy jön át a könyvön, mintha tudathasadása lenne.
Ami még a tudatlanságot illeti: a nővére rengeteg mindent mondott neki, meg máshonnan is olyan túlcsorduló információáramlást kapott, és mégsem ért semmit? Pedig a szájába rágták, és akkor benyögi, hogy "Nem értem". Hát én sem értem, hogy azok után mit nem ért.
A másik a nővér karaktere, aki megpróbál sejtelmes lenni, hogy a hugica erről-arról ne kérdezzen stb... Ha kérdezne és választ kapna, akkor sem lenne semmi, mert úgysem értené meg. Azonban az olvasót (engem legalábbis) zavart... Mert a történet tipródik. Nekem 2 kötet alatt összeállt egy kép a fejemben azt illetően, hogy ki mi mit csinál miért stb..., és hogy a 3. kötetben sem derül ki, hogy igazam van e, avagy sem... Szóval zavar ez a tipródás, hogy nem jut egyről a kettőre a történet. Főhősünk sötétben tapogatózik azt illetően, hogy mi az a Jégnász, a Mordul meg a többi izé... Aztán hirtelen a nyakunkba zúdítják immáron a századik elképzelt "vámpírvilág-felépítést" és a vámpírok társadalmának egy új megközelítését. Ez a rész meg olyan belemagyarázós volt számomra... Nem voltak arányban az információmennyiségek.
Aztán volt a végén az, hogy egy eddig már sokat emlegetett szereplőről (nem árulnám el, kiről, legyen meglepi) kiderül, hogy vámpír. Ez meg úgy hatott, mintha az író gondolt volna egyet, hogy "nah, ezt el kéne tenni láb alól, legyen rosszfiú, mutassuk meg, hogy vámpír". De a kérdés ott leng a levegőben: ha eddig nem támadta meg a lányt és nem ölte meg, akkor most miért viszi rá a lélek, hogy megtámadja és meg akarja ölni? Pedig két és háromnegyed köteten keresztül rengetegszer lett volna módja rá...
Szóval főhősünk, Harry még mindig lila függöny mögött várja, hogy valaki a fejébe töltse mindazt, amire már eddig rá kellett volna jönnie... Egyébként meg, ha annyira válaszokat akart volna kapni, akkor több embertől is megkérdezhette volna... Ugye nagyon érdekelte, hogy mi az a Morgul, vagy a Jégnász... Az öccsének volt egy elkottyintása, amin elindulhatott volna, de hát komolyan... én már meg sem lepődtem rajta, hogy nem csinált semmit... Ó... a remény hal meg utoljára...
De már legalább tudom, hogy mi zavart engem eddig ebben a sorozatban: a buta kamasz figura. Ezt az író többször is megemlítette, (mármint azt nem, hogy buta, az amúgy is látszik a csaj beszédén, viselkedésén stb...) hogy főhősünk kamasz, kamasz kirohanásokkal, kamasz hisztikkel, kamasz ilyen-olyan dolgokkal. Olyan szövegekkel, amiket a mai fiatalok maximum amerikai sorozatokban használnak. És az, hogy főhősnőnk folyton csak homokba dugja a fejét, akár egy strucc szintén amerikai vonás... Ilyenkor azonban azzal nyugtatom magam, hogy nem minden író írja le ennyire a "kamaszok" képességeit (most pedálozok megint Cassandra Clare, vagy Kelley Armstrong köteteivel) Igaz, hogy a könyvek lényege az, hogy elrugaszkodjanak a valóságtól, no de ennyire?
Irreálisak számomra a karakterek jellemei, amik többnyire vagy egysíkúak (csak jó, csak rossz, csak ilyen, csak olyan), vagy olyanok, mint Harryé (nem tudni, hogy a következő alkalommal mikor találkozunk vele melyik arcát mutatja felénk.)
Esett egy kis szó a stílusról, meg a párbeszédekről. Aminek örültem, hogy nem éreztem azt, hogy erőltetett lenne, és ez már nálam fél siker volt. A gördülékenységet azonban a tudatlanság folyton megszakította, amitől vontatott lett.
Az iskolában emlékszem azokra az időkre, mikor a "tanítónéni" azt biggyesztette a fogalmazásaim aljára, hogy "túl sok a szóismétlés". Ez a mondat sokszor eszembe jutott a könyv olvasása közben, mikor kb. 3 oldalon keresztül többször is megláttam ugyanazt a szót. Könnyedén lehetett volna helyettesíteni három másikkal, mégis 1 azon szó szerepelt végig... Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzáfűzni...
Összességében egyszer elment, többször már nem. Hát, ha valóban lesz folytatás várom, hátha megkapom a választ a fő kérdésemre: tényleg helyesek az elméleteim, amiket eddig legyártottam?

Ha pontban fejezném ki: 5/2,5