2010. június 29.

Rick Riordan - A Szörnyek tengere (Percy Jackson és az Olimposziak 2)


A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
A görög mitológia azóta sem került tőlem távolabb, és az első rész után kíváncsi voltam, hogy eztán Percy miféle kalandokba keveredhet. Elkezdtem blogokon nézegetni, hogy mire számítsak. Mindenki tök pozitívan nyilatkozott, hogy milyen kalandos, humoros ilyen jó, olyan jó...
Aztán a szavazás nyerteseként ő került előre a listán...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Percyt nem csapták ki a suliból... még. Ez nála nagy haladás, mert már nincs a föld kerekén olyan suli, ahonnan ne vágták volna ki. Az utolsó napjára készül, mikor a suliban szörnyek támadnak rá. Egy utcáról összeszedett srác, aki az iskolájukba jár, hihetetlen képességekkel bír, és megmenti Percyt. Aztán a fene se tudja honnan megjelenik Annabeth, és máris rájöhetünk, hogy itt valami nagy gubanc van. Kiderül, hogy Thalia fáját valaki megmérgezte, a táborban szörnyek garázdálkodnak, Kheirón kidobták, jött helyére a rettenetes Tantalosz, ráadásul színre lép még Luke, az utcasrácról kiderül, hogy nem ember, és mindezek tetejében Grover is pácban van... Nagy pácban.
Szóval Percy nyakába venné a világ gondját, de Mr. D. és Tantalosz megtiltják neki, és Clarisse-t, Árész lányát küldik a küldetésre...

Vélemény:
Oké, én leszek a Percy Jackson sorozat mumusa, mert nekem ez a kötet több szempontból nem nyújtott sokat... Oké, tudom, mese, 13 éves szereplőkkel bla... bla... bla... De akkor az író döntse már el, hogy aki 13 éves, az agyilag mennyi? Egyszer úgy viselkednek, mint akik zseniknek akarnak látszani, másszor meg úgy cselekszenek mint egy csapat, labdázni képtelen kölyök.
Percy modora és jelleme irritáló. Hősködő, a hátsóján megmaradni képtelen feltűnési viszketegségben szenvedő, akinek a tök jó cuccokkal a kezében is hatalmas nehézségeket okoz az, hogy megmentse a világot... (Harry ehhez képest tényleg zseni, mert ennyi varázskütyüvel ő lett volna a varázsvilág új őrangyala) Több helyütt a könyvben egyes szituációkban teljesen máshogy cselekedett, mint ahogy én tettem volna. Ha Luke az áruló, akkor Percy miért mondja meg neki, hogy hol találja az Aranygyapjút? Erre még jót röhög is rajta magában. No comment...
A másik dolog, ami agyzsibbasztásnak hatott, hogy a srác felismeri a csapdákat, erre vidáman belesétál... Pedig két sorral előtte megjegyzi, hogy ez csapda lesz... Meg a siránkozásai, meg ahogy egyfolytában magára gondolt, hogy ő mekkora hős... És amikor a végén a gondolataiban mikor mondja, hogy "hú, örül, hogy kikerült a középpontból" csak arra tudtam gondolni, hogy "hisz egész eddig a figyelemért rinyált"... - lemondó sóhaj.
A kalandos részeknél nem tudtam izgulni a szereplőkért, mert nekem sablonos volt maga a mesélési stílus. A legtöbb esetben kb. 5 sor volt a megoldás és kész... (Lehet, hogy én a Percy Jackson 2 röviden verzióját olvastam?)
A poénosnak szánt részeknél volt, ahol elmosolyodtam, de azok sem nevezhetőek túl ütősnek (és ezt lehet, hogy megint csak azért írom, mert előtte meg Púpos Sárkány 2-őt olvastam, de erről a kötetről majd később).
Egyszerűen csak átsiklottam a könyvön, és semmi érzelmet nem váltott ki belőlem. A görög istenséges részek is kevesebben voltak, mint az előző kötetben. Az első része ehhez képest 5 pontot érdemelne, de ez nem éri el nálam még az első kötetnek a szintjét sem.
Percy meg a "hopp, nézd már, egy új erő" felfedezései, amiből legalább 100 volt egy köteten belül... Erre a jelenségre már nem is tudtam mit mondani.
Ami pedig kicsit furcsán hatott a könyv folyamán: az első részben bemutatta a világot, elmagyarázta, hogy ki mi hogyan miért van. Ennek ellenére a második kötetben néhány, az első kötetben lefektetett szabályt felrúg, megmásít, és ettől kissé hiteltelennek hatott. Mire gondolok itt? Az első kötetben úgy volt, hogy onnan ismerszik meg a félvér, hogy diszlexiát diagnosztizálnak nála, de valójában csak a görög írást tudja elolvasni. Ennek ellenére a másodikban Percy váltig állítja, hogy diszlexiás, és már a görög szövegek is ugrálnak a szeme előtt...
A tárgyak ide-oda helyezése pedig már csak hab a tortán...
Mire kap mégis pontot? Arra, hogy találtam benne (tényleg) 1-2 megmosolyogtató részt. A kedvenceim ilyen téren a két kígyó volt, George és Martha. A másik a szép leírások, ahogy egyes helyszíneket jellemzett.
Pedig tényleg nagy reményeket tápláltam iránta, hogy "hú, ennyi jót olvastam róla, biztos nekem is bejön majd"... Ennek ellenére csalódtam benne.
Tudom, "Ízlések, pofonok és mesék színvonalai különböznek." (Még ha az első kötet tetszett, akkor is.)
Lehetséges, hogy idő közben összeszedtem egy izlésficamot?

Ha pontban fejezném ki: 5/3

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger