Responsive Advertisement

2010. december 10.

Szubjektív vélemény kontra fanatizmus



Néhány hete - na jó, majdnem egy hónapja - Nima blogján volt egy olyan című cikkecske, hogy "Anti-Twilight: én kérek elnézést". Mint a cím is mutatja, nem éppen a népszerűvé vált sorozat mellett teszi le a voksot, de az alatta levő hozzászólások is rengeteg igazságot rejtenek/rejtettek.
Az ilyen, és ehhez hasonló blogpostok után természetesen jönnek a fanatikus rajongók, és megpróbálják az emberbe "beletukmálni" (beleplántálni), hogy miért nem tetszik XY könyve, pedig az milyen jó stb... szövegekkel próbálkozva. Vajon végiggondolják, hogy attól még, hogy ők ennyire körbeugrálják a könyvet, abban az esetben akinek nem tetszik, nem fog megváltozni a véleménye?
Bevallom, nekem is tetszett a Twilight, de Nima logikus érvelésével nem tudtam vitatkozni, igazat adtam neki. Hozzá kell tenni, hogy (még Nima cikke előtt) elvesztette nálam a varázsát a sorozat és szerintem ezzel nem vagyok egyedül, és én ezt a fanatikusan rajongóknak tudom be.
Most bárki felteheti a kérdést: miért? Nem akarom én bántani a sorozat rajongóit, de mikor elmentem moziba, hogy megnézzem a második részt - az első filmnél nem jutottam el a moziig, ott a DVD megjelenése után láttam csak a filmet -, baromira megbántam. Oké, hogy angol volt, magyar felirattal, de a folytonos sikítozás miatt szinte semmit nem hallottam, nem csak a szereplők beszédét, de a zeneszámokat sem, semmit.
Azt hiszem, hogy ez nem csak a Twilight-ra igaz. Minden könyvnek/írónak kialakul a saját rajongótábora, és számomra érthetetlen, hogy miért képtelenek elfogadni a fanatikusok, hogy nem feltétlenül tetszik mindenkinek az a könyv, amit ők bálványoznak.
Nekem például bejött Cassandra Clare Csontváros című könyve, és találtam róla olyan kritikát, hogy kiszámítható, sablonos, gondok vannak benne az írással, és ebből kerekített a blogger egy ún. lehúzó kritikát (ezt régebben olvastam, szóval már fogalmam sincs kinél), mégsem ugrottam neki kapát-kaszát ragadva, hogy hogy meri lehúzni. Az volt a saját egyéni véleménye, hogy neki nem jött be és pont, tudomásul vettem, hogy ilyen is van.
Az Éhezők viadala is ilyen volt számomra, arról nemrégiben olvastam szintén egy kissé negatív kritikát, mégsem kommenteltem tele a blogger cikkét, hogy neki ez most miért nem jön be?
Gigi cikke is hatalmas feltűnést keltett, néhányan gyorsan megrohamozták, hogy ez az írása egy "lejárató kampány". Én nem védeni akarom Gigit, senki ne értse félre, és persze, fogalmazhatott volna másképp is, de ilyen az ő stílusa. Aki már olvasott tőle más, negatív kritikát tudhatja, hogy ő mindig így ír, ha olyan könyv akad a kezébe, ami nem nyeri el a tetszését... Egyszerűen szubjektív, azt írja le, amit ő lát bele egyes könyvekbe, szarkasztikus modorral teszi, ami sokszor bántónak tűnhet, de ez a könyves bloggerek világa: valaki visszafogottabban ír, valaki nagyobb hévvel stb...
A lényeg, hogy mindenki a saját stílusában teszi, és mielőtt elítélnénk bárkit, előbb nézzük meg, hogy direkte kipécizte az adott írót/könyvet, vagy ez nála olyan megszokott, általános jelenség...
No igen, és ez megint más kérdés, hogy ki hogyan ír egy-egy könyvről, és mit. Van, mikor az ember elragadtatja magát, és vagy túlontúl jó, vagy túlontúl rossz dolgokat jegyez fel és aztán publikál.
Magamból kiindulva: rengeteget szoktam gondolkodni, milyen módon fogalmazzam meg egy-egy könyvnél, hogy tetszik vagy nem tetszik, mennyit áruljak el, hatvanszor átrágom magam azon, hogy milyen stílusban teszem, és gyakran megírom a postot, és aztán még háromszor kitörlöm (ha nem többször), mert pár órával később elolvasva már nem tetszik, ahogy és amit és amilyen sorban írtam, szóval kezdem elölről az egészet. (Azért hozzá kell tennem, hogy a végén úgy nyomom ki a postokat, hogy nem tetszik maximálisan, de már nem akarom halogatni tovább, mert akkor soha nem fog kikerülni :S)
Azt tartom, ha valaki egy könyvről (vagy bármi másról) csak annyit mond, hogy "jó" vagy "rossz", az nem vélemény. Fejtse ki, hogy miért! Ha valamit úgy húzunk le, hogy nincs hozzá nyomatékos érvünk, az pech, senki nem fog minket komolyan venni és tényleg csak egy "lejárató kampány" lesz. Az érvek nélkül hadakozó eleve olyan, mint a lovag, aki fegyvertelenül vonul harcba. (Azt hiszem, ezt mindenki beláthatja.)
A másik a túlzott rajongás esete, amikor meg órákon keresztül ömlengünk egy-egy könyvről, és mindig ugyanoda lyukadunk ki. Ez a ló másik oldalára való átesés tipikus esete.
Talán azért, talán sem, de az ilyesfajta rajongásról mindig az újdonságot találó kisgyerek jut eszembe. Nem tagadom, jómagam is sokszor érzem így: tetszik egy könyv, képtelen vagyok letenni, és nem érdekes, hogy másoknak nem tetszik, engem valahogy elvarázsol, és fogalmam sincs, hogy miért. Ilyenkor hajlamos vagyok arra, hogy felsoroljam a kedvenc jeleneteimet, és meséljek a kedvenc karaktereim nagy pillanatairól, de ezeket a postjaimban próbálom visszaszorítani ezt a fajta lelkesedést, hogy azért ott is legyen, meg mégse, ne vigyem túlzásba, de azért éreztessem is...
Néha azonban szükség van erre a gyermeki énre, különben az ember nem fog találni olyan olvasmányt, amit maximálisan megfelel az igényeinek. Hogy ez megint mit jelent? Azt, hogy minél többet tapasztal az ember, minél többet olvas, annál inkább ki tudja válogatni, hogy mi az, ami úgymond felemeli, fenntartja az érdeklődését, milyen stílus az, ami bejön neki stb...
Amivel még egyre többször összefutunk/összefuthatunk egy-egy negatív kritika olvasásánál a kommentek között az a rajongók olyan irányú szurkálódása, hogy: "Ha ezt lehúzod, írj ennél jobbat! Mutasd meg, te mit tudsz, ha csak fikázni bírsz!"
Erre meg csak azt mondanám, amit Gordon Ramsay mondott a Pokol konyhája című műsorában:
"Aki nem tud főzni, az tanítja."
Ebben a mondatban benne van az ígéret is, meg az eshetőség is. Attól, hogy valaki írónak nem válna be, attól még szeretheti a könyveket, felismerheti az ő értékrendjébe beillő darabokat, kiválogathatja az írói stílusok közül, ami neki nagyon bejön, meg azt, ami már kevésbé. Ugyanakkor nem jelenti feltétlenül azt, hogy aki olvas, az ne lehetne író. Nézzük meg a befutott írókat: egytől egyig mind azt mondják, az ember úgy válhat jó íróvá, ha baromi sokat olvas, mert ezáltal bővíti a szókészletét, árnyaltabban képes kifejezni magát stb...
Ami még gyakori előfordulás a fanatikusok ujjából, az az a mondat: "Lehúzod a könyvet, mert irigy vagy XY sikerére."
Eddig azt hittem, hogy a könyves bloggerkedés arról szól, hogy elmondjuk szubjektív, saját véleményünket a könyvekről, megpróbáljuk mások érdeklődését is felkelteni egy-egy számunkra elvarázsoló, elkápráztató darab iránt, és kifejezzük, hogy nálunk melyik kötet volt éppen egy negatív vagy pozitív csalódás.
És itt jön még egy szál: a negatív kritika legalább annyira vonzza az embert, mint a pozitív kritika. Ez bizonyított tény, mert így működik az ember ;)
És hogy mire ment ki ez az egész postolás?
Arra, hogy védjek másokat? Nemigazán, mivel azt hiszem, minden blogger belekalkulálja, mikor publikál valamit, hogy ez másoknak nem feltétlenül tetszik, továbbá azt hiszem, hogy mindenkiben van annyi erő, hogy megvédje magát, ha kell egy-egy "véleménycsatában".
Esetleg arra ment ki a post, hogy a fanatikusokat lehurrogjam? Erre a válaszom szintén az, hogy nem. Remek dolog rajongani dolgokért, én is szoktam - nem is kicsit, a környezetem már csak tudja, hogy olyankor milyen elviselhetetlen vagyok. Mégis képes vagyok magam visszafogni, és aki nem rajong azért, amiért én, ő pedig tolerálja a heppjeimet.
Csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy attól még, hogy rajongunk bizonyos dolgokért (legyen ez könyv, vagy bármi más), attól még fogadjuk el, ha egy másik ember saját, önálló véleménye nem egyezik a saját elképzeléseinkkel, ha ő nem ugrál velünk együtt a vaníliafagyiért, mert ő a málnásat szereti. Ugyanakkor a málnásfagyi kedvelői se szegjék kedvét a vaníliafagyit szeretőknek.
Azzal zárnám soraimat, amit a régi nyelvtankönyvemben olvastam jó pár évvel ezelőtt (nem szó szerint idézve, csak a lényege az, amit leírok): ha vitára készülünk, előtte gondoljuk át, miről vitázunk, és milyen érveink vannak a téma ellen/mellett. Gyűjtsük össze ezeket, fogalmazzunk kereken, mikor a véleményünket fejtjük ki, és ne akarjuk mindenáron meggyőzni a másik felet az igazunkról, ne erőltessük rá feltétlenül a saját véleményünket a másikra, tudnunk kell, mikor kell visszavonulni: akkor, ha az érveink és az indoklásaink már nem állják meg a helyüket, vagy kifogytunk belőlük...


U.I.:Unalmas lenne a világ, ha mind ugyanolyanok lennénk, ugyanazzal a véleménnyel, de szerencsére a világ színes, és minden ember más és más látásmódot hordoz magával/magában. Az teszi csak érdekesebbé a dolgot, ha az eltérő színek keverednek, és a végén egy szép harmadik színt alkotnak együtt...
(Mint az a bizonyos vaníliafagyi, ami egybeolvad a málnafagyival, hogy egy harmadik, új ízt teremtsenek...)

17 megjegyzés:

Makranczos írta...

Csak egyetérteni tudok a leírtakkal. Bár az én bejegyzéseimet szinte csak havonta kommentelik:):), biztos meglepne, netalántán dühítene a szubjektív véleményemmel szembeni oktalan kritika.
Mindenesetre tényleg grat a posthoz.

Mandi írta...

Köszönöm szépen a dicsérő szavakat!

Gigi írta...

Miért utálnálak ezért? Ott a kulcsszó. Ha én negatívat írok, és nagyon-nagyon-nagyon feldühített egy könyv. (Csitt, Csitt, Rettegés, Éjszaka Háza, Stargazer, Vámpírnaplók), akkor olyan hangvételűt írok, mert kiborít, hogy hogy lehet kiadni. :D Mert számomra nem éri fel azt a szintet, ellenben más számára igen, és nagyon jól tudom, hogy 100%-ban lehetetlen mindenkinek megfelelni, mármint íróként. Nem is az írókat bántottam, nem állt szándékomban, csak arra a hype-ra reagáltam, amit a fanok keltettek molyon. Ezért írtam meg a cikket, amúgy hagytam volna a fenébe.

Teljesen egyetértek veled. Pl. én utálom a Csittet, Nancy rajong érte. Összeveszünk? Nem. Csak szívatjuk egymást vele. (Állandóan felhozza nekem Foltot, hogy lássa a dührohamaimat.) Tudja, hogy nekem nem tetszik a fogalmazás, a történet nekem ostoba, de őt kikapcsolja, ő valamiért bele tudta magát élni, és megférünk egymás mellett. Az sosem segít, ha azt mondod, hogy jóóóó meg rossz, ahogy te is mondtad indokok, szerintem, még ha szarkasztikusan is, de adtam indokot, hogy a fogalmazás, a téma megvalósítása (nem maga a téma), nekem nem tetszik. Míg akik ellenem jöttek mondták az írj jobbat címszót. Vicc: a hozzászólás alatt raktam fel a regényem első 60 oldalát. :D Beleolvashattak volna és kritizálhattak volna, hogy én sem vagyok jobb azoknál, akiket lehúzok.

Tara Nima írta...

ódejókisposztlettez!
egyetértek minden sorával, én is kábé ezeket írtam volna. szerintem is fontos, hogy a negatív kritika rendesen meg legyen indokolva. egyébként ez nekem sokkal jobban megy, inkább meg tudom magyarázni, hogy valami miért nem tetszett, mint azt, hogy miért lettem rajongó.
az írásról meg. nem értem, hogy ha egy könyvet valaki rossznak minősít, miért az az első reakció, hogy írjon jobbat. az emberek nagyon pici százaléka képes mások számára is élvezhető módon írni, újabban viszont már boldog boldogtalan ezzel próbálkozik, teljesen felhígítva nem csak az írói társadalmat, de a közízlést is. én jól tudok fogalmazni, ezt tudom magamról, de soha eszembe nem jutott, hogy könyvet akarnék írni. ha mégis megtenném, valszeg abba a kategóriába esne, amit eddig a kár-volt-a-papírért kategóriába soroltam másoknál. persze, ilyen szpiritblissz féle ökörséget én is meg tudnék írni, csak kár lenne az erőfeszítésért, mert én úgy gondolom, hogy ez nem mondanivaló, ami kikívánkozik az emberből, hanem írásgyakorlat, amit viszont nem szabad kiadni.

mint ahogyan te is írod, az emberek ingerküszöbe, igénye folyamatosan változik az olvasott könyvekkel, ebben mindenki máshol tart, és ami az egyiket elvarázsolja, az a másikat halálosan untatja, mert már túl van rajta.

valamiért az épült be a köztudatba, hogy aki blogot ír, az írónak készül, fogalmam nincs, ki volt, akinek a pihent elméjében ez megfogant, de még én is kaptam már olyan kommentet, amiben majd' negyvenes, magányos, frusztrált nőnek mondtak, aki szeretné megírni élete nagy művét, csak még várja az igazi történetet.:D jót röhögtem, mert amúgy kedves a hölgy, aki írta, de álmomban nem gondoltam volna, hogy bárki ilyesmit nézne ki belőlem. szóval érdekes, hogy ez mitől ette magát az emberek fejébe.

az utolsó két bekezdés szép zárszó. rajongani jó, meg jó, hogy mindenki másért rajong, mert tényleg uncsi lenne.

Mandi írta...

@Gigi: nálad sose lehet tudni :)... arra a regényes dologra pedig: én sem értem, tényleg elolvashatták volna, hogy mire vagy képes XD

@Nima: köszönöm :D, és igen, tényleg azt még meg sem említettem a postban, amit te kiemeltél: attól, hogy valaki blogot vezet, még nem feltétlenül készül írónak.

Amadea írta...

Nagyon jó post lett:) Igazságos, értelmes, pedig a fanatikusok sokszor nem érdemlik meg a viselkedésük alapján. Ők csak a dühüket adják ki, képtelenek logikus érvelésre, vagy annyira nem érdekli őket a dolog, hogy nem gondolkodnak el rajta.
Abból, hogy valaki lehúz egy könyvet, nem kell arra következtetni, hogy bosszúból teszi, mert az ő könyvét nem adták ki és valójában irigykedik. Az még ennél is szánalmasabb, hogy "Akkor csináld jobban!" - ebből kiindulva senki ne csináljon semmit. Aki ír egy könyvet, rendez egy filmet stb., annak számítania kell a negatív kritikákra is. Érthető, ha rosszul esik neki, de ha az a kritika értelmesen van megfogalmazva, nem pedig csak simán lesz*rozza a könyvet, értékes lehet a könyv írójának.
Ha valami nagyon-nagyon tetszik nekem, nem szoktam részletezni, egyrészt nem akarok ömlengeni, másrészt a többieknek is hagyni akarok felfedeznivaló szépségeket:)

Nancy írta...

Szívemből szóltál. Tegnap éjjel nekem is eszembe jutott, hogy kerekítek ebből egy jó kis posztot, de olvasván a tiédet, okafogyottá vált, hiszen csak téged ismételnélek. Egyébként a probléma alapjában véve szerintem az, hogy némely rajongó annyira fanatikus, hogy nem képes reálisan gondolkodni, és megérteni azt, hogy attól, hogy ő annyira szereti, még nem fog mindenki így érezni, akkor sem ha hisztizik.
Ami egyébként nem lenne probléma, ha a győzködést ÉRTELMESEN, kulturált formában és nem anyázva adnák elő.
Gigi cikkével kapcsolatban maximálisan egyet értünk. Aki olvasott már tőle kritikát, tudja milyen a stílusa. De itt jön az , hogy a blogot nem kötelező mindenkinek olvasni.
"minden blogger belekalkulálja, mikor publikál valamit, hogy ez másoknak nem feltétlenül tetszik" Ez szerintem is így van. Csak azt nem értem, hogy ha ezt egy blogger belátja, akkor egy nagyobb ismertségnek örvendő személy, (ha már könyvekről van szó)pl. író miért nem?
A Csitt, csitten meg egyértelmű(lehet, hogy csak számomra), hogy nem veszünk össze. Egyrészt mert bármennyire imádok is olvasni, egy könyv sem ér meg annyit , hogy miatta haragban legyek valakivel csak azért, mert neki nem tetszik. Másrészt meg tisztában vagyok azzal, hogy miért nem tetszik Giginek a Csitt. Megindokolta, elfogadtam, és megy tovább az élet. Ennyi.

Mandi írta...

@Amadea: az utolsó gondolatoddal mélységesen egyetértek, én is ezért fogom vissza magam... ha túl ömlengőnek, vagy áradozónak tűnik egy post, akkor nálam kukába kerül (értem ezt arra a helyzetre, mikor én vagyok a post írója) Néhány postnál mégis az az érzésem, hogy kicsit túlzásba vittem a "fanatikus rajongást", és neked adva igazat: tényleg jobb az, ha hagyjuk, hogy mások is maguk fedezzék fel azt a csodát, amit egy-egy élmény adott nekünk...

@Nancy: "ha ezt egy blogger belátja, akkor egy nagyobb ismertségnek örvendő személy, (ha már könyvekről van szó)pl. író miért nem?"
Erre csak azt tudnám mondani, hogy talán azért, mert mi kívülállók vagyunk, nem kötődünk semmilyen érzelmi szállal a könyvhöz, amiről írunk, legtöbbször csak az Amadea által említett "felfedeznivaló szépségek" alkotják meg a kapcsolatot.
Nima ilyen téren veszélyes vitapartner, mert neki olyan érvei vannak a felvetett témákban, hogy engem 10 esetből 11 -szer képes meggyőzni, mert annyira logikusan építi fel a dolgokat.
Ezzel azt akarom kifejezni, hogy egy író más szemmel nézi a saját munkáját, mint például egy blogger, egy kívülálló, egy fanatikus, vagy egy anti-fanatikus...
Ez tök olyan, mint mikor két ember egy helyiségben ugyanazt az elveszett tárgyat keresi: az egyik elsétál mellette, míg a másik a teljesen ellentétes oldalról felkiált: "Nézd már, ott van!" és ami addig "elrejtőzött", az felszínre kerül... az megint más kérdés, hogy mennyire nagyobbodik meg, mennyire terebélyesedik ki

(bocs, hogy hosszúra nyúltam)

kergezerge írta...

Jól szólsz, FFG =) Gigi írását már csak a Google tárolt változataként tudtam elolvasni, sajnálom, hogy levette, kellenek ilyenek is a sok semmilyen vélemény mellé.

Mandi írta...

Sejtem, hogy miért vette le az írását, és meg tudom érteni

Angi írta...

Gratulálok a bejegyzéshez! Nagyon jó, és rengeteg általam is igaznak tartott dolgot lejegyeztél.
Isteni lenne, ha mindenki megértené, hogy egy könyves bloggernek megvan a maga ízlésvilága, elvárása a regényekkel kapcsolatban, s az értékelései az ehhez való viszonyt tükrözik minden bejegyzésben. A magam részéről, ha nem hivatalos fröcsögő az illető, akkor nagyon szívesen elolvasom azokat a meglátásait, amelyeket esetleg én nem vettem észre. Egyetlen dolgot utálok, amikor valaki mások véleményét szajkózza.

Nancy írta...

Tisztában vagyok vele, hogy mi másképp viszonyulunk a könyvekhez , mint a szerzők, nem is erre gondoltam. Hanem arra, hogy ha én véleményt írok egy könyvről, akkor tudom, hogy nem mindenki fog velem egyet érteni. Az írók meg jó lenne, ha belátnák, hogy nem mindenkinek tetszik, amit írnak, mert ez így van rendjén.

Mandi írta...

Köszönöm a dicsérő szavakat :)
Azt azért engedd meg, hogy megkérdezzem, mit értesz azon, hogy "Egyetlen dolgot utálok, amikor valaki mások véleményét szajkózza." (az utálom részig értem, utána viszont kérnék egy kis kiegészítést)
Azért teszem fel a kérdést, hogy ez a te szemszögedből mit jelent, mert az is "más véleményének a szajkózásának" tűnő dolog lehet, ha például 2 blogger 1 dologról szinte teljesen egy az egyben ugyanazt írták, de nem feltétlenül beszéltek össze előtte, csak mindketten publikálták, és utólag derül ki, hogy jé, szinte szó szerint ugyanazt írták... Érted, mire gondolok? (2 egy hullámhosszon levő személy, akik 1 adott dolgot ugyanúgy láttak, és ugyanúgy írtak róla...)

Mandi írta...

@Nancy: bocs, hogy félreértettem, amit írtál, és igazat adok neked.
Ahogy Gigi írta a blogján (míg le nem szedte): a kritikáiból a hasonló ízlésű emberek tudnak mérlegelni, hogy egy-egy könyv nekik való e, avagy sem...
Szerintem ezzel minden blogger így van.
Jómagam sem hiszem el akárkinek, hogy egy-egy könyv jó, vagy rossz, hanem csak azoktól, akiknek már olvastam néhány kritikáját, és egyetértettem velük...

Angi írta...

@FFG Szajkózáson azt értem: Az unalomig ismert és ismételgetett frázisok öngondolatként való továbbadására gondoltam. Ezek tényleg nem blogger bejegyzések. De ha valaki őszintén leírja, hogy neki x jelenet elakasztotta a lélegzetét, vagy y pillanatnál szinte eldobta a könyvet, avagy hiteltelen volt z reakciója... na az nagyszerű értékelés, akár negatív, akár pozitív végkicsengésű.

Mandi írta...

Köszönöm a kifejtést, azt hiszem értem, mire gondolsz :D

Nancy írta...

@FFG Ugyan már, én kérek bocsánatot.:D így visszaolvasva rájöttem, hogy nem igazán írtam le egyértelműen , amit akartam :D Elragadott az indulat :D De az a lényeg, hogy végül megértettük egymást :D

Ezeket olvastam legutóbb...

Baby Signs: How to Talk with Your Baby Before Your Baby Can Talk
A ​király esztelen
Red Herrings
Szupernagyi
One True King
Az ​én váram
Kerekerdő meséi II.
Kerekerdő ​meséi
Hideg ország varázslói
Brer Rabbit Again
Viking és tündér - Beteljesedik-e újra az átok?
How Babies Sleep: The Gentle, Science-Based Method to Help Your Baby Sleep Through the Night
Tabuk és dilemmák a gyermeknevelésben
A pénz nem a fákon nő
Segítség, ember!
A slag
Menjek ​vagy maradjak?  Hogyan éljük túl a párkapcsolatot egy narcisztikus mellett?
Vágyakozás
„Anyább” ​anyák
Időtlen

Archívum

Rendszeres olvasók

Postaláda

Név

E-mail *

Üzenet *