Fülszöveg (SPOILERES)
Nagy szeretettel köszöntjük utasainkat intergalaktikus járatunk fedélzetén! Külön örömmel üdvözöljük a 24555-ös és a 24556-os ülésben helyet foglaló Gané Amudarja szenátornőt és Agakíj Ivánovics Skywalkman Jeti tanonc urat, akik inkognitóban utaznak! De ennek most vége, hihihi… Hatalmas szerencse érte ma mindkettőjüket, mivel ők a tízmilliomodik utasaink! Jutalomból megajándékozzuk önöket egy-egy extrákkal felszerelt mentődobozzal. Én csak tudom, hogy ennél jobb ajándékot még elképzelni sem lehet, hiszen ezen a hajón minden megtörténhet. Nem kell menekülnie senkinek sem! Hiszen úgysem menekülhetnek. Jó, jó, ez talán erős volt. De akkor is, minek sikoltoznak? Még nem is zuhanunk! Kérem, őrizzék meg a nyugalmukat! Ha nem sikoltoznak, az utaskísérők sem fognak lövöldözni. Na ugye! Megmondtam! Köszönöm, így már jobb! Azt az urat, vagy nem is tudom, hogy a kétfejű, kocsányos végtagú utasunk úr volt-e, de most, hogy a légikísérőnk lelőtt, már végül is mindegy, jó lenne levakarni a plafonról, mert nagyon folyik belőle valami lé, és pont rácsöpög arra a szemüveges úrra, aki ettől teljesen szétcsúszott. Igen, ő így szokott meghalni. Semmi gond, joga van hozzá! Igen, tudjuk, hogy önök azok, kedves Gané és Agakíj! Kérem, nem kell elbújniuk, mert akkor is látjuk önöket, mert az egész hajó be van kamerázva, akár egy valóságsó. Kisasszony, kérjük, ne próbálja meg lehúzni az ablakot, mert a világűrben továbbra sincs még levegő. Gyanítottuk, hogy régen tetszett repülni, de ez még nem ok arra, hogy felelőtlen viselkedésével kinyírja az utastársait. Köszönjük megértésüket, az eddig elhunyt utasainknak, illetve hozzátartozóiknak, mély részvétünket szeretnénk kifejezni. Kellemes utazást kíván önöknek Dzsojsztik kapitány!
•••••
Réges régen, egy messzi-messzi blogbejegyzésben... már írtam a Baljós anyós -ról, aki az első Star Wars paródiáim közé tartozott. Aztán érkezett A klónok tántorgása, amit más írók alkottak, de ugyanúgy egy SW paródia X-edik kötete, viszont filmek tekintetében az is az SW 2 részét hivatott kifigurázni, vagyis A klónok támadását.
A történet kezdetén azonnal problémákba ütköznek jól ismert Jetijeink, akik még mindig - szó szerint - nagy lábon élnek, fakardot használnak, miegymás, ugyanis felvetődik két fontos dolog. Az első, hogy meg kell védeniük Gané Amudarja szenátornőt a rá leselkedő veszélyektől, a másik pedig a Sötét oldal elleni harc, amit nehezít, hogy a rosszak megszerezték a forgatókönyvet. A Jetik célja tehát nem más, mint megszerezni a forgatókönyvet, hogy a Sötét oldal elé kerüljenek néhány lépéssel. Azonban ez cseppet sem olyan egyszerű, mivel színre lép egy fejvadász.
Ubi-Van mesternek a nyomába kell erednie és bíznia abban, hogy padbavalója, Agakíj megbirkózik Gané védelmének ellátásával...
Mit is mondhatnék erről a kötetről? Pontosan úgy kezdődött, mint az első rész: felvetik a problémát, aztán elindulnak, hogy megoldják, de ennek ismételten hosszabb az útja. A történet is olyan, mint általában: hűen követi az eredeti sztori szálát, humort csempészve oda, ahova lehet, és még oda is, ahova nem.
Azt már a legelején látni lehet, hogy sokkal másabb maga a stílus, mint például a John Caldwell, Jeffrey Stone és Benjamin Rascal által írt paródiakötetnek, viszont az előző kötethez képest ami nem változott, az maga a stílus.
Mivel ez még mindig paródia kötet, nehéz úgy írni/beszélni róla, mint valami komolyabb műről, mivel a paródiák ismérve: ha az ember sokat nevet rajta, akkor jók, ha nem, akkor nem azok. Erről a könyvről el lehet mondani: igen, aki ismeri az eredeti Star Wars kettőt, annak vicces. Ami még némi extrát csempész a sztoriba, hogy a szereplők végig tudják, hogy szerepet játszanak, nem véletlenül fáj mindenkinek a foga a forgatókönyvre, többször ki is szólnak a könyvről, sőt, még a két író neve is elhangzik a vége felé, hogy "ők nem akarták, hogy így történjen, hát nem is így történik". Eszembe juttatta az Andrew Bellringer féle A Púpos sárkány visszatér és azt mondja: Jó reggelt! című humoros hangvételű alkotást, ahol a szereplők még sztrájkot is kezdeményeznek.
Másodsorban, ami még tetszett az nem más, mint az ismételten elő-előtűnő "sejtelmes" jövőkép, és az azzal alkotott humoros jelenetek, amik már az első kötetben is tetszettek.
A Jetik megint hozzák a szokásos formájukat, Jojo mesterrel az élen. Agakíj immáron felnőttebb, mint az első kötetben, és noha kap instrukciót azt illetően, milyen lesz majd X év múlva, ezúttal nem tiltakozik ellene annyit, mint az előző könyvben. Ubi-Van Ken-Ubi mester is a színen van, aki hozza a tőle megszokott "mesteri" húzásokat - bénázásokat.
Halálok: Ugye a filmben többen is meghalnak, mint például Anakin (Agakíj) anyja, illetve a fejvadász. Nos, ez itt is megtörténik, méghozzá humoros formában. Nekem különösen a fejvadász halála rész volt az, ami úgy ahogy elnyerte a tetszésemet.
A híres kézlevágós jelenet: ezt kicsit feltupírozták, és új köntösbe csomagolták, de jó megoldással, még ha kicsit furcsán is. Talán a folytatás majd fényt derít rá, hogy ezzel lesz-e még valami, vagy ez csak erre a kötetre szólt.
A csatajelenet: persze nem maradhat el a híres-neves finálé sem, a végső csatajelenet. Nos, nekem ez volt az, ahol az arénába lépéstől kezdve problémáim akadtak (ezért a "súlyos" pontveszteség). A szörnyek ötletesek voltak, ellenben maga a harcjelenet az, amitől többet vártam volna, illetve a végétől, a Drakula grófos jelenettől.
Összességében nézve nekem jobban tetszett, mint az előtte olvasott másik paródiakötet, ami szintén az SW - A klónok támadását hivatott kiparodizálni, méghozzá azért, mert Rottring és Steel ismét bebizonyították, hogy lehet rengeteg erotikus utalás nélkül is (azért akadt benne pár) remek humorkönyvet írni anélkül, hogy más történetekből egész jeleneteket emelnénk át, amik utána elcsépeltek. Ötletes volt, kreatív, és jópárszor megmosolyogtatott, itt-ott pedig meg is nevettetett.
Azt már a legelején látni lehet, hogy sokkal másabb maga a stílus, mint például a John Caldwell, Jeffrey Stone és Benjamin Rascal által írt paródiakötetnek, viszont az előző kötethez képest ami nem változott, az maga a stílus.
Mivel ez még mindig paródia kötet, nehéz úgy írni/beszélni róla, mint valami komolyabb műről, mivel a paródiák ismérve: ha az ember sokat nevet rajta, akkor jók, ha nem, akkor nem azok. Erről a könyvről el lehet mondani: igen, aki ismeri az eredeti Star Wars kettőt, annak vicces. Ami még némi extrát csempész a sztoriba, hogy a szereplők végig tudják, hogy szerepet játszanak, nem véletlenül fáj mindenkinek a foga a forgatókönyvre, többször ki is szólnak a könyvről, sőt, még a két író neve is elhangzik a vége felé, hogy "ők nem akarták, hogy így történjen, hát nem is így történik". Eszembe juttatta az Andrew Bellringer féle A Púpos sárkány visszatér és azt mondja: Jó reggelt! című humoros hangvételű alkotást, ahol a szereplők még sztrájkot is kezdeményeznek.
Másodsorban, ami még tetszett az nem más, mint az ismételten elő-előtűnő "sejtelmes" jövőkép, és az azzal alkotott humoros jelenetek, amik már az első kötetben is tetszettek.
A Jetik megint hozzák a szokásos formájukat, Jojo mesterrel az élen. Agakíj immáron felnőttebb, mint az első kötetben, és noha kap instrukciót azt illetően, milyen lesz majd X év múlva, ezúttal nem tiltakozik ellene annyit, mint az előző könyvben. Ubi-Van Ken-Ubi mester is a színen van, aki hozza a tőle megszokott "mesteri" húzásokat - bénázásokat.
Halálok: Ugye a filmben többen is meghalnak, mint például Anakin (Agakíj) anyja, illetve a fejvadász. Nos, ez itt is megtörténik, méghozzá humoros formában. Nekem különösen a fejvadász halála rész volt az, ami úgy ahogy elnyerte a tetszésemet.
A híres kézlevágós jelenet: ezt kicsit feltupírozták, és új köntösbe csomagolták, de jó megoldással, még ha kicsit furcsán is. Talán a folytatás majd fényt derít rá, hogy ezzel lesz-e még valami, vagy ez csak erre a kötetre szólt.
A csatajelenet: persze nem maradhat el a híres-neves finálé sem, a végső csatajelenet. Nos, nekem ez volt az, ahol az arénába lépéstől kezdve problémáim akadtak (ezért a "súlyos" pontveszteség). A szörnyek ötletesek voltak, ellenben maga a harcjelenet az, amitől többet vártam volna, illetve a végétől, a Drakula grófos jelenettől.
Összességében nézve nekem jobban tetszett, mint az előtte olvasott másik paródiakötet, ami szintén az SW - A klónok támadását hivatott kiparodizálni, méghozzá azért, mert Rottring és Steel ismét bebizonyították, hogy lehet rengeteg erotikus utalás nélkül is (azért akadt benne pár) remek humorkönyvet írni anélkül, hogy más történetekből egész jeleneteket emelnénk át, amik utána elcsépeltek. Ötletes volt, kreatív, és jópárszor megmosolyogtatott, itt-ott pedig meg is nevettetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése