Janet Evanovich - A szingli fejvadász 3

Ezzel a könyvvel kissé megakadtam. Egy baleset miatt kicsit félretettem, de aztán csak rávettem magam a folytatásra hála Wee-nek, meg annak az idézetnek... Kedves Wee! Innen üzenem, hogy nem volt fair play húzás egy olyan idézetet bedobni... nagyon nem...

Stephanie ismét nyomoz, de ezúttal egy meglehetősen kínos ügyet kap, ugyanis mindenki Mo bácsiját kell elkapnia, akit mindenki szeret... ellenben Stephaniet nemigazán. Éppen ezért megjelenik néhány fura fazon, akik többször figyelmeztetik a lányt, hogy ne keresse Mo bácsit, előkerül egy nagy halom drogdíler, akik egy kicsit hullák, Lula akcióba lendül, Ranger egyfolytában edzeni akarja Stephaniet, és ott van még Joe Morelli is, akit az esetlen főhősnő kerülne egy gyilkossági ügy miatt, ahol Stephet gyanúsítják gyilkossággal és retteg attól, hogy állna rajta a rabruha.

Mit is mondhatnék? Nagy csalódást jelentett ez a kötet. Az eleje egészen jól indult, de a közepén kezdtem unni, hogy Mazur nagyi nem tud mást, mint nyakat nyújtogatva kilesni az ajtón, Ranger csak egészségmániájával tűnt ki, és még Morelli karaktere is sok helyen lapos maradt. A nyomozás sokszor olyan, mintha nem haladna sehová, és mindenki titokzatosabb, mint általában. Még az írónő is próbál az maradni, mikor a végén egy barátnő elhint egy pletykát - amiből rengeteg akad a kötetben -, és a főhősünk hirtelen kizárja az olvasókat a fejéből, sötétségben tartva őket.

Ezzel még nem lenne baj, ha nem csinálná rettenetesen, mert a korábban elhintett nyomokból már rég össze lehetett rakni, hogy mi húzódik a háttérben, és inkább idegesítőre sikeredett az, ahogy bekövetkezik a kapkodás. Stephanie utána bárkivel beszél, átugorja az információkat, amit a barátnőtől kapott, illetve, hogy mire következtet a pletykából, amiről az olvasó lemaradt, és csak megy a nyomok után, és pár oldal alatt mindenre rájön.

Ami még taccsra vágta ezt a kötetet, a rengeteg elírás és fordítási hiba. A kedvencem az volt, mikor Stephanie egy jelenetben Rangerrel nyomoz, akiből egy csapásra Roger válik, majd ismét Ranger. Mivel elvesztettem a fonalat, hogy most bejött-e egy új szereplő, megnéztem az angol változatot, és ekkor tűnt fel: hisz a fordításból kimaradt egy-két (sok) bekezdés. És nem, nem jött Roger nevű újonc, hanem Ranger neve került elírásra, és sajnos nem ez volt az egyetlen. A kimaradt bekezdések miatt pedig néhány rész (jelenet és párbeszéd egyaránt) értelmetlen, ami még csökkentette az élvezhetőségi szintet.

Ami mégis felhúzza kicsit a művet a jó irányba az a néhány Morellis jelenet, amiben végre a régi Morelli tűnik fel, aki a második kötetet "uralta", nem pedig az, aki csak lélek nélkül mocorog a színen, hogy megmutassa, hogy még él. Ebben a kötetben sajnos a bábként ide-oda mozgó karakterek voltak a jellemzőek, mintha Stephanie átkerült volna egy szellemvilágba, ahol mindenkinek üres teste van, és kész.

Összességében nézve, eddig ez a kötet volt nálam a sorozat mélypontja, és a Wee által feltöltött idézet után remélem, hogy a negyedik rész ismét elvarázsol annyira, hogy bízzak a remek folytatásokban.
És mi az abszolút sportszerűtlen húzás írói részről? Az, hogy olyan véget kapott a kötet, amilyent...

Ide a negyedik kötettel!

Most!