Fülszöveg
A regény elsősorban a 16-18 éves fiataloknak íródott, azoknak, akiknek, akikről manapság nem szokás regényt írni. Az is igaz, hogy nagyon kényes és felelősségteljes feladat épp őket megcélozni egy olyan történettel, ami annál többet szeretne elmondani, mint amilyen üzeneteket az amerikai "Pite-jellegű" filmekben, vagy a "lebutított" lektűrökben szánnak nekik... A napjainkban játszódó regény főszereplője öt 17 éves középiskolás, akik egy különös, érzelmekkel teli kapcsolatba kerülnek egy 24 éves, pszichológia szakos lánnyal. A regény két idősíkon játszódik. A múlt eseményeit azon a beszélgetések a során ismerjük meg, melyet a három fiú és a két lány a szexuál-pszichológusnak készülő, és a szakdolgozatához anyagot gyűjtő Kilián Virággal folytat.
*****
Úgy jutottam el ehhez a könyvhöz, hogy egy blogon olvastam róla egy eléggé negatív posztot néhány éve. Akkor úgy gondoltam, hogy "oké, ha nem jó, hát nem is kell", úgyhogy jegeltem a témát, egészen néhány héttel ezelőttig, mikor ismét a látóterembe került, úgyhogy belevágtam, lesz ami lesz...
Történetünk középpontjában 5 fiatal áll, akik egy csapatot alkotnak és olyan témáról beszélgetnek a legnagyobb természetességgel, ami a felnőtteket, és a külvilágot megbotránkoztatja, illetve nem illik beszélni róla (tabu). Mi is lehetne más, mint a kamaszok szexuális szokásai. A kis csapat azonban elvállalja, hogy tévében beszélnek róla, így figyel fel rájuk Kilián Virág is, aki felismeri, majd megszólítja őket, mikor véletlenül ugyanoda téved be, ahova az öt fiatal is.
A 24 éves lány pszichológia szakos, és ahhoz, hogy megszerezze a diplomáját, felkéri a 3 fiút és a 2 lányt, hogy beszélgessenek vele a témáról, ebbe pedig egy fiú kivételével mindnyájan beleegyeznek. A négy tiniről különös dolgok derülnek ki - múltjukról, jelenükről -, és Virágnak feltűnik, hogy valamiért mindig az ötödik, elzárkózó gyereknél lyukadnak ki a beszélgetések. Olyan történetek ismerője lesz, amikben nagy szerepe van a szexnek, a drogoknak, az alkoholnak, és nem utolsó sorban az összetartásnak, az összetartozásnak.
Mikor belekezdtem a könyvbe, az első 1-2 fejezetnél igazat adtam annak a régi cikk írójának, aztán nagy nehezen - nekem kissé mesterkélt módon - megismerkedtek a tinik Virággal, és kezdődtek a négyszemközti beszélgetések, amik során felidézték a múltbeli eseményeket, a pszichológusnak készülő lány előtt pedig egyre inkább megnyílt az ötös története, miközben ő azért küzd, hogy kívülálló tudjon maradni - ne folyjon bele az ötök csapatába.
Az ötös csapat tagjai egy-egy jellemző embertípust képviselnek, öt nagyon különböző személyiség, mégis valamiért egy csapatot alkotnak, és néha szavak nélkül is megértik, mit akar a másik.
A csapattagokról: Nagybé a suli legmenőbb csávója, és ettől a titulustól fosztja őt meg Zek, akivel aztán nagyon jó barátok lesznek. Kata, aki a "jó kislány" figurát alakítja, és annak ellenére ragasztom rá ezt a jelzőt, hogy azért ő is kivette a részét a füvezésből, meg a piálásból. Az ő ellentéte, Bogi, a "mangababa", aki egykor plázacicaként nézett ki/öltözködött, de ahogy a brancsba került, megváltozott. Vince, az esetlen, felkarolt akárki, aki mellé odaül az új, legmenőbb csávó (Zek) és tök jóban lesznek.
Az öt gyerek közül nekem a "meg nem értett zseni" (akit egyébként Zeknek hívnak) vált a kedvencemmé. Nagyon emlékeztetett Gerryre Sturgeon - Több, mint emberi című könyvéből: céljaik bizonyos mértékben megegyeznek, még a motivációjuk is, egyedül a sorsuk kimenetele különbözteti meg őket egymástól.
Annak ellenére, hogy a karakterek ilyen szinten átlagosak, hogy besorolhatóak, és ebből kifolyólag könnyű megjósolni, hogy ki hogyan jár - az író nem rejti véka alá, kinek milyen véget szán, ami abból leszűrhető, amit a gyerekek elmondanak Virágnak - mégis sodorja az olvasót.
Néhány éve csak, hogy én is a fülszövegben említett "célközönséghez" tartoztam, nem vagyok sokkal idősebb, mint maguk a könyvben szereplő fiatalok, de még engem is elképesztett az, amit az író leírt, méghozzá azért, mert meglehetősen őszinte, hiteles, és sajnos egyre inkább az a jellemző, amit megfogalmaz a könyv során annak ellenére, hogy sokan gondolhatják úgy, hogy "áh, ez lehetetlen, ilyen csak a filmvásznon létezik". Azonban, ha az ember benne van adott korosztály közösségében rájön, hogy ez a könyv nagyon is hűen tükrözi a valóságot, még ha néha el-eléri a szélsőségeket, akkor is.
Nem is tudom igazán, mi fogott meg a könyvben, de egy idő után a szemeim a sorokra tapadtak, és még kisebb szünetekre sem tudtam letenni, annyira érdekelt, hogy mi lesz végül a gyerekek sorsa, hogy alakul Virág élete, stb... A vége valamiért pontosan úgy záródott, ahogy azt előre érezni lehet a könyv hangulata után - alapvetően komor/komoly történet, néha egy-egy megmosolyogtató, lazító résszel.
Ami még "elvarázsolt" olvasás közben (Zek figuráján kívül), hogy "tanít" és mégsem ez a célja, vagyis felhívja az alapvető problémákra a figyelmet, az olvasó képébe vágja az igazságot, megmutatja, milyen következménye lehet, mégsem tenyérbemászó módon teszi. Feszegeti a mostohaszülő-mostohagyerek viszonyt; a gyerek-szülő viszonyt; hova jut a gyerek, ha a szülő elhanyagolja/lerázza; milyen hatása van a szülők szétválásának a gyerekre nézve stb... Ezekből is kiderül, hogy leginkább a gyereknevelés, a gyerekek viselkedésének befolyásoló/alakító tényezői, és a fiatalok egymáshoz/társaikhoz való viszonya, önmaguk "keresése" áll a középpontban.
Összességében nézve mindenképpen tanulságos olvasnivalónak tartom, meglehetősen hiteles, érdekes könyv, aminek a sorai között sok igazság bújik meg.
A csapattagokról: Nagybé a suli legmenőbb csávója, és ettől a titulustól fosztja őt meg Zek, akivel aztán nagyon jó barátok lesznek. Kata, aki a "jó kislány" figurát alakítja, és annak ellenére ragasztom rá ezt a jelzőt, hogy azért ő is kivette a részét a füvezésből, meg a piálásból. Az ő ellentéte, Bogi, a "mangababa", aki egykor plázacicaként nézett ki/öltözködött, de ahogy a brancsba került, megváltozott. Vince, az esetlen, felkarolt akárki, aki mellé odaül az új, legmenőbb csávó (Zek) és tök jóban lesznek.
Az öt gyerek közül nekem a "meg nem értett zseni" (akit egyébként Zeknek hívnak) vált a kedvencemmé. Nagyon emlékeztetett Gerryre Sturgeon - Több, mint emberi című könyvéből: céljaik bizonyos mértékben megegyeznek, még a motivációjuk is, egyedül a sorsuk kimenetele különbözteti meg őket egymástól.
Annak ellenére, hogy a karakterek ilyen szinten átlagosak, hogy besorolhatóak, és ebből kifolyólag könnyű megjósolni, hogy ki hogyan jár - az író nem rejti véka alá, kinek milyen véget szán, ami abból leszűrhető, amit a gyerekek elmondanak Virágnak - mégis sodorja az olvasót.
Néhány éve csak, hogy én is a fülszövegben említett "célközönséghez" tartoztam, nem vagyok sokkal idősebb, mint maguk a könyvben szereplő fiatalok, de még engem is elképesztett az, amit az író leírt, méghozzá azért, mert meglehetősen őszinte, hiteles, és sajnos egyre inkább az a jellemző, amit megfogalmaz a könyv során annak ellenére, hogy sokan gondolhatják úgy, hogy "áh, ez lehetetlen, ilyen csak a filmvásznon létezik". Azonban, ha az ember benne van adott korosztály közösségében rájön, hogy ez a könyv nagyon is hűen tükrözi a valóságot, még ha néha el-eléri a szélsőségeket, akkor is.
Nem is tudom igazán, mi fogott meg a könyvben, de egy idő után a szemeim a sorokra tapadtak, és még kisebb szünetekre sem tudtam letenni, annyira érdekelt, hogy mi lesz végül a gyerekek sorsa, hogy alakul Virág élete, stb... A vége valamiért pontosan úgy záródott, ahogy azt előre érezni lehet a könyv hangulata után - alapvetően komor/komoly történet, néha egy-egy megmosolyogtató, lazító résszel.
Ami még "elvarázsolt" olvasás közben (Zek figuráján kívül), hogy "tanít" és mégsem ez a célja, vagyis felhívja az alapvető problémákra a figyelmet, az olvasó képébe vágja az igazságot, megmutatja, milyen következménye lehet, mégsem tenyérbemászó módon teszi. Feszegeti a mostohaszülő-mostohagyerek viszonyt; a gyerek-szülő viszonyt; hova jut a gyerek, ha a szülő elhanyagolja/lerázza; milyen hatása van a szülők szétválásának a gyerekre nézve stb... Ezekből is kiderül, hogy leginkább a gyereknevelés, a gyerekek viselkedésének befolyásoló/alakító tényezői, és a fiatalok egymáshoz/társaikhoz való viszonya, önmaguk "keresése" áll a középpontban.
Összességében nézve mindenképpen tanulságos olvasnivalónak tartom, meglehetősen hiteles, érdekes könyv, aminek a sorai között sok igazság bújik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése