2012. június 28.

Kelley Armstrong - Az ébredés (Sötét erő 2.)


Nagyon régen találkoztam a sorozattal, mikor Gigi ajánlotta, és akkor nagyon megfogott és magával ragadott az első kötete. Aztán hazánkban is elkezdték kiadni a sorozat darabjait, úgyhogy elkezdtem bevárni a magyar kiadást, viszont nem jutottam hozzá a kötethez, mert közbevágott a fogadás. Végül az első kötettel együtt valaki megszánt, és meglepett.

FIGYELEM! AZ ELSŐ KÖTETRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!

A történet ott folytatódik, ahol az első rész megszakadt. Chloé az Edison csoport karmai közé kerül, ahol Dr. Davidoff felügyel rá, és próbálja felnyitni hőseink szemét, illetőleg begyűjteni Dereket és Simont. Azonban ez csöppet sem egyszerű, hisz Chloé ismételten szökési tervet eszközöl, és mindent bevet a szabadulás érdekében. Tori a társává szegődik, ő is szabadulni vágyik, ezért csatlakozik a lányhoz, hogy kitörjenek az új celláikból. Chloé közben hihetetlen felfedezéseket tesz, és alig sikerül neki megszökni az Edison csoport emberei elől, máris kezdetét veszi a hajsza. De vajon ki az, aki segítségére lehet, kiben bízhat, és ki fogja elárulni legközelebb?

A sorozatoknál a második kötetek mindig kritikusak, ugyanis ilyenkor válik el, hogy az író képes tartani a színvonalat, esetleg javítja, vagy rontja -e az első kötethez képest. Azt kell mondanom, Kelley Armstrong kiállta a próbát, ugyanis az olvasók, akik ezt a könyvet a kezükbe veszik, ismételten kapnak valami könnyed délutáni szórakoztató könyvet fordulatokkal, érdekességekkel, egy nem teljesen sablonos történettel és olyan karakterekkel, akiknek végre többet tudunk meg a magánéletéről, a múltjáról, és a hátteréről.
Ami meglepett, hogy Tori egyre szimpatikusabb karakter, elkezdett fejlődni, sokkal többet látunk belőle, kezdjük megismerni a hátterét, a szüleihez való viszonyát, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. Derek ezúttal is hozza a formáját, és az, hogy megtudjuk, milyen volt "kis farkasként" szintén egy jó pont volt a történet során.
Simon "nyomulását" még mindig nem sikerült megszoknom, viszont az elejtett félpoénjain lehet mosolyogni.

Tetszett, hogy a menekülős részeknél az író nem a "buta tini" -ket próbálta behozni, hanem főhőseink az eszüket használva keresték a megoldásokat. Az pedig, hogy nem fél hozzányúlni a karakterekhez és néha kissé "véresebb" jelenetet is belecsempész pár sor erejéig a könyvbe szintén piros pontot érdemel, ugyanis egy fiatal szereplőket felvonultató műnél nem erre számítanánk.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az nem más, mint a Tori által kimondott igazság: "Chloé, Chloé, Chloé..." Kissé tényleg olyan, mintha ő lenne a világ közepe, és erőltetettnek hatott itt-ott, hogy mindenki csak azt akarta tudni, Chloé fázik -e, kényelmes -e ott, ahova ült, aludjanak ott, ahol Chloénak kényelmes. Érthető, hogy ő az elesett női karakter, csak néha túlzásnak éreztem az ilyesfajta kihangsúlyozását. Azzal nincs semmi problémám, hogy állandóan meg kell őt menteni, de ezek az apró-cseprő dolgok tényleg leredukálták Chloé életkorát, mintha a fiúk kisiskolásnak tekintenék.
Ami még szintén zavart, hogy a párbeszédek pár helyen elcsúsznak  (nem kapcsolódnak egymáshoz, értelmetlenek).

Igaz, hogy a könyv elolvasása pusztán pár órányi élményt nyújtott, de legalább kellemes órákat tölthettem el Chloé és társai világában, ahol semmi sem az, aminek látszik, és ha tényleg az, aminek látszik, akkor legtöbb esetben biztos, hogy főhőseink bajba keverednek.
Remélhetőleg hamarosan megjelenik a harmadik kötet is magyarul, hogy megtudjuk, hogy zárul a trilógia.
Derek

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger