George Mann - Mechanikus London (Newbury és Hobbes nyomoz 1)

 Bevallom, ami először megfogott, az az impozáns borítója volt. Gyönyörű a sötét, kékes árnyalataival, illik rá a léghajó, frappáns a sarkában a fogaskerekes megoldás, amivel olvasás közben egyébként többször lehet találkozni. Az angol borító is tetszett, ugyanakkor nem bántam, hogy nem az lett rá, mert a magyar borító jobban tetszik, remekül sikerült.
Még semmit nem tudtam róla, mikor a kezembe fogtam. Előzetesben annyit hallottam róla, hogy nyomozás lesz benne. Az elő- és hátlapon egyaránt vannak ajánlók, és néhol Sherlock Holmesot is emlegetik, amit jó pontnak vettem, de ilyesminek már nemigazán dőlök be, hisz vannak olyan ajánlók, amik után a könyv végén koppan az ember...

Sir Maurice Newbury antropológus, érdeklik a régi dolgok, a misztikum, a mágia, és a történelem. Új asszisztensnőjével, Veronica Hobbesszal azonban különös kalandba keverednek, mikor Sir Charles, a rendőrfőnök egy ügyben kéri Newbury segítségét. Közben eltűnik egy fiatalember, aki Newbury másik alkalmazottának a testvére, előkerül egyre több halott, titokzatos módon lezuhan egy léghajó, és ha ez nem lenne elég, Viktória királynő is Newbury segítségét kéri egy nagyon is kényes ügy kapcsán.

Mindig tetszettek a viktoriánus korban játszódó történetek, ahol a gőzgépek (vasút, gőzhajtású autó stb...) jelentősek, mégis még előfordul a lovaskocsi a macskaköves utcákon. George Mann remekül adja vissza az akkori London világát, és teszi úgy, hogy belecsempészi saját fantáziavilágának a kellékeit. Vajon milyen lenne, ha London utcáira raknánk néhány mechanikus robotembert, akik kiszolgálják az emberek igényeit? És ha hozzávesszük, hogy pusztít a pestis, ami szétroncsolja, és zombivá változtatja az embereket? Nincs más hátra, mint kreálni egy helyi legendát, meg is teszi egy meggyilkolt rendőr szellemének az ámokfutása, aki a nyomornegyedben embereket öl - bosszút áll a gazfickókon, akik megölték őt, de az áldozatai sorába rengetegen bekerülnek. Ezzel kész is egy remek steampunk regény, két kedvelhető főhőssel, izgalmakkal és érdekességekkel, nyomozással. Igen, nyomozással, mert minden részletet nyomokból szednek ki, és az író nem követi el azt az alapvető hibát, hogy a nyomozói úgy fejtik meg a rejtvényt, hogy megszállja őket valamiféle szikra, hogy kellett történnie a dolgoknak, hanem alátámaszt mindent.

Néhány szó már esett a szereplőkről, de érdemes kiemelni őket. Newbury remek nyomozó, jó kérdésekkel és meglátásokkal, és megfelelő kitartással, hogy a legapróbb részleteket is kiderítse az ügyben, mellyel megbízták. Mellette is van egy segéd, mint Holmes mellett.

Ami még megfog az ehhez hasonló regényekben, az az angolok finomkodó, kimért viselkedése, ahogy és amilyen formában a társalgásaikat folytatják. Ahogy Hobbes és Newbury között szikrázik a levegő, mégis visszafogottak egymás közelében, figyelni, hogy milyen reakciókat váltanak ki egymásból igazán érdekes volt.

És amin egyáltalán nem kellett volna a könyv letétele után meglepődnöm: természetesen sorozat lesz ez a könyv is, így remélhetőleg tovább élvezhetjük majd a páros kalandjait. Legalább annyira várom, mibe keverednek legközelebb, mint maga Miss Hobbes...


A könyvet köszönöm a Főnix könyvműhelynek és Bridge -nek!