Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2012. április 30.

Paul Hoffman - Isten Balkeze

0 megjegyzés

Először ezzel a könyvvel akkor találkoztam, mikor anno az újdonságokat nézegettem. Aztán Nima blogján volt egy kis szösszenet róla, és láttam, hogy nem is adott rá rossz pontszámot. Még egy utolsó lendület azonban hiányzott hozzá, hogy elolvassam. Végül Lena volt az, aki tudta, hogy szeretném a könyvet, és segített megszerezni. Ezúton köszönöm Lena-nak és Nima -nak a közbenjárást!

A Menedéket a Megváltók vezetik, akik szentül hisznek a Felakasztott Megváltóban, és minden nap imádkoznak hozzá. Fiatal fiúkat tanítanak a Menedék falain belül, és harcosokká képzik őket. A legkülönlegesebb köztük egy Thomas Cale nevű fiú, akivel különböző stratégiákat csináltatnak, és képes bárkit három másodperc alatt kivégezni. A fiút rengetegszer bántalmazzák, majd arra kényszerül, hogy elmeneküljön két társával együtt a Menedékből. A Megváltóknak ez nemigazán tetszik, és a fiú nyomába szegődnek. Közben történik banditatámadás, Cale megismerkedik egy furcsa idegennel, eljutnak Memphis városába, ahol ismét harcok várnak rájuk, és út közben a három fiú egyre több nőt lát, ami a Menedék falain belül teljesen ismeretlen, és hitükkel ellenkező dolog. Ugyanis, a nők számukra az ördög teremtményei, akik romlást hoznak...

Rengeteg negatív véleményt láttam a könyvről, de nem tudtak eltántorítani tőle. Annak ellenére, hogy 14 éves a főhős, és a társai is kb., nem egy könnyed YA-fantasy regényről van szó. Az elején megismerkedünk valamelyest a Menedék szabályaival, mit szabad, mit nem, majd pedig végig kísérjük hőseinket az úton, mikor ezek a szabályok kissé módosulnak, és más értelmet nyernek. Láthatjuk, milyen eszközökkel fegyelmeznek a Megváltók, hogyan érik el a céljaikat.
Bosco Megváltó az, aki a lehető legkeményebben bánik Calelel, egy egyszerű ministránssal, viszonyuk mégis különlegesebb, mint más Megváltó - Ministráns kapcsolat.
Az író remekül írja le a fiúkkal szemben tanúsított kegyetlenkedéseket, és mutatja be azt, hogy ezek után milyenné válhat akárki, aki ilyen neveltetésben részesül. Aztán Cale elkezd új dolgokkal szembesülni, hogy másként is lehet élni, és valamelyest fejlődik.
És ahogy ez várható, a külvilág számára ő csak egy gyerek, és tettei sem tudják meggyőzni a nagyközönséget, hogy ő nem csak egy átlagos akárki.
A kötet vége megdöbbentő, viszont egyáltalán nem tetszik. Nem azért, mert annyira folytatást várnék utána, hanem azért, mert valamelyest érthetetlen, és rengeteg kérdőjel van benne. Olyan, mintha még egy utolsó csavart akart volna az író belerakni, de nem jó eszközzel, mert így úgy hat mintha nem lett volna elég akció, és fordulat a regény folyamán, és kellene még valami extra.
A romantikus szálat nemigazán tudtam értékelni, erőltetett, mintha csak azért lenne benne, hogy hát ilyen is legyen. Viszont ez teszi valamelyest lágyabbá, érzelmesebbé, pedig nem hiányzik belőle, hisz ott van Riba, a lány, aki ritkán szerepel, mégis felnyitja egyik-másik karakter szemét.

Az előrejelzésekkel ellentétben nekem tetszett a könyv. Nem egy szokványos darab, a témája is meglehetősen komoly, nyomasztó a hangulata, és a karakterei fejlődőképesek. Szívesen olvasnám a trilógia folytatásait is, ugyanakkor a hazai kiadásra még várni kell egy ideig.
Folytatás...

2012. április 27.

Nyerj Forradások -at!

53 megjegyzés

Mint tudjátok, Ta-mia Sansának már jelent meg könyve Sötét hórusz címmel, amiről mind Timus, mind jómagam írt egy-egy értékelést a blogon korábban. Sansától azt is megtudtuk, hogy egy sorozat egyik kötetét sikerült a kezünkbe fognunk. Most viszont megjött az áttörés.

Forradások címmel megjelenik a (jövőbeli) sorozathoz egy kiegészítő kötet, melyet magánkiadásban tesz közzé.

Timusnak már volt szerencséje olvasni, és az alábbi gondolat jutott eszébe róla:
"Semmilyen „hibát” nem találtam a Forradásokban, hacsak nem annyit, hogy még nem jelent meg…"

Összedugtuk tehát a fejünket, osztottunk-szoroztunk, és arra jutottunk: játékot hirdetünk, hogy többekhez juthasson el a könyv. Sansa azon tanakodik, milyen legyen a borítója, így hát mi is beszállunk, hogy segítsünk neki.

Ahhoz, hogy megnyerjétek a könyvet nincs más dolgotok, mint hogy megnézzétek a három borítót ennek a bejegyzésnek az alján, és kommentben itt hagyjátok annak a borítónak a számát (csak egyet!), amelyik nektek a leginkább tetszik. A játék végén kisorsoljuk a könyv egy példányát a szavazók között, melyet a blogon teszünk közzé, tehát a nyertest nem értesítjük!

A szavazás lezárása: 2012. május 13. (12:00 órakor)
A sorsolás időpontja: 2012. május 14.

1. számú borító
Borítóképek, amikre lehet szavazni
2. számú borító


3. számú borító


További egy kötet nyerhető Sansától is. Az ő szavazását megtaláljátok itt.


Sok szerencsét mindenkinek! Szavazzatok minél többen!


UPDATE! Akik Névtelen néven írnak, azoknak nem tudom elfogadni, ha nem írják alá, hogy kik voltak... Akik eddig Névtelenként írtak, nem veszem figyelembe őket a játéknál...

Folytatás...

2012. április 23.

Szavazásra bocsátva...

5 megjegyzés

Kedves Mindenki!

Mivel a fogadás még mindig él, virul, és még nem történt meg az elmúlt 3 hónapban (ha április végéig nem veszek könyvet, ami már lássuk be, nincs messze, akkor már 4 hónapja leszek versenyben), meglehetősen bonyolult az, hogyan válasszam ki az olvasnivalóimat.
Ezért úgy gondoltam, hogy szavazásra bocsátanám, mit szeretnétek látni. Mivel most kerek 3 hétig még roppantmód elfoglalt leszek (ezért is lassultam le az olvasással), ezért bőven lesz időtök eldönteni, milyen témát szeretnétek, hogy boncolgassak.
Választási lehetőség, amire lehet szavazni:

1. Goldenlane könyvek
Mit takar: A polcomon csücsül az írónő két kötete is, sajnos, még olvasatlanul, így a fogadás részét képzik.
Amik felkerülnének az oldalra:
- Papírtigris
- Szélhámos és a varázsló

2. Angolok szava
Mit takar: Rob Thurmantól, illetve más íróktól is akad az olvasatlan szekcióban egy-két érdekesebb darabom. Angol nyelvűek, így folyton csak húzom, halasztom szegények elolvasását.
Amik felkerülnének az oldalra:
- Midnight for Charlie Bone
- Chimera
- Basilisk
- New Moan

3. Nyomozásra fel!
Mit takar: Rengeteg krimi halmozódott fel az elmúlt 1-2 évben azon a bizonyos polcon. Vannak köztük ismertebbek, és kevésbé ismertek is.
Amik felkerülnének az oldalra:
- A Mártír
- Végső fellebbezés
- A filmgyártó
- Véres hajsza
- Az ítélet eladó
- A türkizkék hegedű
- Az operaház fantomja

4. Ulpiusok sorakozó!
Eddig is csináltam olyant, hogy egy adott kiadótól tettem fel könyveket egymás után (legutóbb a Kelly kiadó könyvei voltak porondon jóideig). Ezúttal az Ulpiustól már minimum 1 éve a polcomon levő könyveimet szeretném kitúrni.
Amik felkerülnének az oldalra:
- Tudorok 1
- Tudorok 2
- A fekete angyal
- Az ördög szolgálatában

5. Csábulj el!
A romantikus könyvek sosem voltak a szívem csücskei, viszont akadt már azért pár, ami meglehetősen tetszett.
Amik felkerülnének az oldalra:
- Ártatlanok
- Shadowland
- Büszkeség és balítélet

6. Little Hard and Little Bigs...
Van egy trilógia, ami már közel egy éve szeretne nálam csücsülni. Még nem ülnek annyi ideje, viszont hiába vagyok rájuk roppantmód kíváncsi, a vastagságuk mindig eltántorít. Egyik darabja sincs 600 oldal alatt, ami egy jó könyv esetében párszáz oldalnak tűnik, egy rossz könyv esetében akár 2000 -nek is tűnhet. Hogy melyik lesz, majd kiderül.
Amik felkerülnének az oldalra:
- Az éjangyal trilógia 3 kötete

7. Szárnyaljon a fantázia!
Az oldal alapvetően úgy indult, hogy fantasy könyveket szerettem volna bemutatni, viszont azóta ez már változott. Viszont, néhány fantasy könyvnek még nem estem neki. Mik is ezek?
Amik felkerülnének:
- Bűvölet
- Az átok
- Wer zuletzt beisst...?
- A szukkubusz dala

Ezek a könyvek jelenleg megtalálhatóak a várólistámon, és megnézhetitek, hogy melyik cím melyik könyvet takarja.

Szavazzatok, és mondjátok meg, milyen típusú könyveket olvassak legközelebb!

Folytatás...

2012. április 22.

Lengyel Dávid - Kozma András naplója

0 megjegyzés

A szavazóra a weblapon lehetett szavazni.
Eredeti ötlet a "műgyűrődés", és 
élőben is becsapós.
Kozma András naplójának készüléséről már korábban lehetett értesülni. Bizony, ez az a Kozma András, akinek útját a Holtak világa - A jóslat című kötetben már megismerhettük. Ott láthattuk, hogy Andris naplót vezet, de hogy mi van benne, az ebben a kis kiegészítőnek szánt kötetben jelenik meg.
Nemrég még azt láthattuk, hogy a borítóra írtak ki szavazást, most meg már egyenesen meg is rendelhető a kötet, ami potom 92 oldal.
Két kedves barátomnak, és egy harmadik "titkos" illetőnek köszönhetően a kezemben tarthattam ezt a szépséges kötetet, ami többször megtréfált a "gyűrődéseivel", és "szamárfüleivel".

Ezúton is köszönöm nektek, akik közreműködtetek, hogy nekem is jusson egy napló, hogy még jobban belelássak Andris fejébe!

A történet ugyanaz, mint eddig: a zombik ellepik először Amerikát, majd megérkeznek Budapestre, végül mindenfelé szétszóródnak. Egy maroknyi ember végül egy laktanyában végzi... Nem akarom még egyszer leírni a tartalmat, mivel a naplóban ugyanez megtalálható, csak Andris szemszögéből.

Bocsánat, azt mondtam, ugyanez? Valami utánzatot. Ami elsőre feltűnik ugye, hogy mennyire tárgyilagos a stílus, ami egy naplóhoz mérten teljesen jó, elvégre az ember nem rögzíti regényszerűen a naplójába a párbeszédeket, meg élete minden egyes másodpercét. Igyekszik helytakarékos lenni... No de ennyire? Potom 92 oldalba azért lássuk be, nem fér be túl sok minden. Mi az, ami mégis bennrekedt? Először is, a legtöbb helyen mint mondtam tárgyilagos a stílus, nem is megy bele részletekbe az író, ebből fakadóan kicsit kapkod, ugrál az időben, mint zerge a hegyekbe, majd hirtelen jön egy pont, mikor a lakásban játszódó rész van, és ott jópár oldalon át van részletezve, hogy mit kajáltak, mit nem, mivel spóroltak, stb... Itt persze elveszik a részletekben, míg másutt annyira nem. Mint például a búcsúzkodós résznél, illetve itt elmarad a tábor bemutatása Szabolcs vezetésével, nem tudjuk meg, ki hogy néz ki, kinek a kicsodája. Rendben, hogy kiegészítő kötet, de még egy natúr kiegészítő novellában is leírják, legalább azt, hogy az illető hogy néz ki, és mi a kapcsolata a főhőssel. Ehhez képest Andiról megtudjuk, hogy van egy Niki nevű húga, és Andris valamikor szerelmes volt Andiba, meg még két konkrét emberről derül ki hasonló kötődés, de az, hogy hogy néznek ki? Elképzelhetetlen...

Az aránytalan információk után a másik nagy hibája a kötetnek, a szóhasználat. Laponként minimum 2 mondat kezdődik a "Na" szócskával, a többi "oké" vagy "szóval" kezdetű, illetve egyéb töltelékszavakkal ellátott. Ettől sajnos a főhős nem tűnik lazábbnak, mert utána mindig olyan szövegrész van, amitől látszik, hogy merev. Több helyütt a gondolatok ismétlése pedig már -már azt feltételezi, hogy az olvasó hátha elfelejtette a lap aljára érve, mi történt a lap tetején. Ezek mellett a "hehe" és a "hihi" beszúrások úgy hatnak, mintha egy tinilány röhögcsélve mesélné: nézd már hihi, zombik, hát nem cukik?
Ha striguláztam volna, hányszor szerepelt második bekezdések végén az, hogy "Hogy is kezdjem..." szép szám jött volna ki megintcsak.
Több részletet hiányoltam. Andris nagyon összevághatta a naplót, ha például a tábor bemutatása kimaradt innen, pedig a "nagy könyvben" le volt írva. Oké, találtunk benne egy rajzot róla, de azért le lehetett volna itt is írni, hogy tetszett neki a szervezettség stb...
Ezek mellett előfordultak értelmetlen megjegyzések is. Például a végén megemlíti Andris, hogy Szabolcs poilitikája rossz. Mitől? Miért? Nem fejti ki részletesen, pedig A jóslat -ban több dolog is össze volt hordva, miért rossz ez a rendszer, így viszont annyi mindent nem látunk belőle.

A könyv hátuljára csak egy tenyér került.
Hogy kié, az csupán csak sejthető.
A szereplők közül egyet tudok csak minősíteni és az nem más, mint a címben is szereplő Andris, aki olyannak tűnt, mint egy nyűgös kislány. A hangulatingadozáshoz kellene az is, hogy legyen néha jó kedve, de főhősünk mélyen depresszióba esik, amivel még nem is lenne gond, de akkor ne várja már azt, hogy a barátai a lábai elé boruljanak. Ne mondja, hogy nem kell neki társaság, mikor két sorral lejjebb meg, hogy hát mégis jó lenne valakivel. Ha önmaga rázza le a barátait, akkor miért csodálkozik rajta, hogy számkivetett? Ezek mellett, mikor elkezdi felvázolni a vírus szerinte levő elméletét "nagy vonalakban", én onnan már csak egy orvosszakértő megerősítését, és egy géntérkép melléklését hiányoltam. Ismét túl sok információ volt olyan helyen, ahol a kevesebb több lett volna. Ha minden ennyire ki lett volna fejtve, a napló kétszer olyan vastag gerinccel került volna a könyvespolcomra.
Sajnos ezekből nem minden magyarázható az "őrülettel", ami egyébként A jóslathoz képest meglehetősen karaktertorzulás is. Ott ugyanis Andris összeszedettebb, tettre készebb, itt meg...

A 92 oldalból egyedül az újdonságoknak tudtam örülni, amik elhangzottak a naplóban, de a regényből nem derülnek ki, illetve aranyosak voltak a rajzok, amiknél azért érthető volt a poén is. Ami még tetszett ezeken felül, hogy több dologra választ kapunk (honnan tudják meg, hogy fejre kell célozni, stb...), ami A jóslatban meglehetősen kérdőjeles volt. Felbukkan egy ismerős név is, mikor a blogbejegyzéseket, illetve a híreket nézegeti a neten. Igazán eredeti volt a blogbejegyzéses rész, és valószerű volt az alatta levő kommentelős rész.

Sajnálatos módon a karaktertorzulás és a rengeteg felesleges adat és információ azonban eltörpíti azon kevés részeknek az értékét, ahol valóban új dolgok kerülnek napvilágra, és rengeteget ront az összhatáson. Egy kicsit talán el lett sietve a könyvecske kiadása, illetve lehetett volna kicsit vastagabb, mondjuk kétszeres lapszámmal, hogy minden pontosan, részletesen belekerüljön. Andris helyében ugyanis, ha tényleg egy zombiinvázióról kellene tudósítanom, jobban részletezném, mi mindent csináltam otthon, a laktanyában, hogyan lehet túlélni a zombitámadást, leírni a viselkedést, több részletet adni úgy amblock mindenről, nem pedig csak bizonyos elméletekről...

A kevesebb több, de ezen regénynél a több az rengeteg lett volna. Sajnos a naplók átka, hogy rövidek, és ezért hiányosak, hézagosak, félkészek, nem feltétlenül informatívak. Ennek ellenére bízom benne, hogy a Holtak világa 2 könyv is hamarosan nálam lehet, és olvashatom, hogy a fiúk ezúttal mit találtak ki a hőseinknek...
Folytatás...

2012. április 20.

Somogyi Ágnes (Gigi) - A Testvériség (Démonkrónikák 1)

4 megjegyzés

Gigi maga csinált hozzá egy magyar borítót...
Ez az első írásom olyan műről, ami nem jelent meg még nyomtatásban, hanem csak kézirati formában létezik. Tudom, sokan azt fogják mondani, hogy mivel ismerem az írót - sőt! meglehetősen közel állunk egymáshoz - elfogult leszek, de ki kell ábrándítanom mindenkit: az író személyét ez esetben is ignoráltam olvasás közben, tehát a véleményem is független tőle, hogy ki az értelmi szerzője a műnek.

Egy kis háttérrel kezdenék. Gigi műve azért szerepel elsőként, mert megígértem neki, hogy elolvasom. Igaz, ez lassan sikerült csak (ezért nem olvasok e-bookot sem), akárcsak az utána történő bejegyzéskészítés, de most végre elkészült. Ezzel együtt engedélyezte, hogy a véleményemet publikáljam a blogon is, legyen az pozitív, vagy negatív.

A történet röviden arról szól, hogy van egy Emese nevű lány, akivel furcsa dolgok történnek: megismerkedik néhány fura alakkal, elrabolják, a képébe vágják, hogy ő nem is ember, hanem valami más, ezek után pedig fel kell dolgoznia még jópár dolgot, halálokat, kínzást és még rengeteg mindent. Belekerül egy olyan világba, aminek a létezéséről nem tudott, nem hitt benne, pedig szereti a fantasy irományokat. Az emberek számára pedig túl hihetetlen lenne a meséje, ezért nem is beszélhet róla még a legjobb barátjának sem, aki Edvárd névre hallgat. Felbukkan az életében egy Sebastian nevű illető is, aki egyszerre bűvöli el, és "idegesíti" is. A dolgok bonyolultabbá válnak, és valahogy senki sem az, aminek elsőre tűnik. Hogy a hercegsége alá vegye a lányt, egy démon herceg vadásztat rá. A lánynak nagy ereje van, de vajon mennyire nagy, és mi is ő valójában?

Milyen is a regény? A kezdeteknél kicsit furcsálltam a magyar helyszíneket, a magyar nevekkel, de örültem nekik, mert manapság ez nagyon ritka, és nem trendi beletenni magyar író művébe magyar dolgokat, úgyhogy nálam máris szerzett egy piros pontot. A történet úgy indul, mint minden átlagos regény: elkezdi bemutatni a szereplőket, a helyszíneket, kapunk némi képet a háttérről, múltbeli eseményekről. Aztán elkezdődik az "akció", amely során színre lépnek a kötet további szereplői (démonvadászok) akiket nem látunk túlontúl sokáig, csupán pár "jelenet" erejéig, aztán a könyv feléig kiíródnak, mert nem rajtuk van a hangsúly. Tehát kicsit mindenkiből kapunk (Edvárdból, a legjobb barátból; a démonvadászokból; Sebastianból, a warlockból stb...), majd a főbb szereplők maradnak a színen a regény végéig.
A mű nagy előnye az, hogy az írója nem esik bele abba a hibába, hogy a főhősnő megtudja, mi ő, és azonnal elfogadja, hanem vívódik, és ezt a folyamatot egészen jól ábrázolja, meglehetősen hitelesen. Ezek mellett az egyéb lelki folyamatok is remekül kirajzolódnak (a fájdalma, a szenvedése, és a többi érzelmi hulláma).

És most következzék a fekete leves, amiért azt mondom, hogy ez a mű nálam elérte, hogy egyfolytában le kelljen tennem, mert egyhuzamban végigolvasni valami iszonyatos kínszenvedést jelentett volna. Ez nem más, mint a szarkazmus, ami a sorok közé szorult, ami humorossá teszi, és ami miatt folyamatosan féltenem kellett a gépem épségét, nehogy összetörjem. Mikor azon bizonyos két név egyikét megláttam a lapon/monitoron, letettem mindent, hátrébb húzódtam a székemmel is, nehogy véletlenül is hozzá tudjak érni bármi törékenyhez. Amit sajnáltam, hogy a vége felé kissé megtörik a humor lendülete, és teljesen felváltja a melankolikus hangulat. Ott már annyira nem láttam az arányokat, és annak ellenére, hogy a keserűség jobban illett abba a környezetbe, hiányoltam a fellazító, humoros megmozdulásokat, apró csipkelődéseket, hogy valami azért oldja a hangulatot.
A humorért felelősek nem mások, mint a Sebastian, Edvárd és a Sebastian/Edvárd jelenetek tömkelege. A két fiú jelenetei külön-külön is ütnek, de együtt igazán hatalmasak. Olyannyira jókat nevettem a beszólásaikon, hogy rájöttem: ez a könyv evés közben is diétás hatást vált ki az emberből, szem pedig nem marad szárazon. Gigi alapvetően szarkasztikus stílusa végig ott van ugyan a regény folyamán, de azoknál a jeleneteknél egyáltalán nem fogta vissza magát, és még jobban kikristályosodik.

... és egy angolt is. A művet olvasta Nancy is,
a BookHeaven blog írója.
Ezek mellett a másik piros pont a "megtévesztésért" jár. Néhány dolgot olyan hitelesen magyaráz meg, mintha valóban így lenne, így például mindent elhittem neki, amit a warlockokról írt, de ha azt írta volna, hogy a vámpírok valójában zöld bőrű ufók, talán még arra is bólogattam volna mondván, hogy "jé, ezt sem tudtam".

A története annak ellenére, hogy könnyen kitalálható, sablonokra épül tetszett, mert a stílusa lendületesen vitt előre, nem estem ki a világából. A világából, melyre az egészen precíz kidolgozás a jellemző, látszik, hogy nagyon megtervezte, hogy mit hova tesz, hogyan teszi, milyen szabályok közé helyezi. Noha a történet kissé kapkodósra vált a harmadik fejezet után, a világot, a helyszíneket és a szereplőket akkor sem hanyagolja el. Előjönnek démonok, warlockok, és mindenféle lények, mindnek megvan a rendszere, a szabályai, amik tisztán látszanak, ki vannak fejtve. Néhol még marad ugyan pár kérdés, hogy ez vagy az hogy van, mivel azonban tudom, hogy lesz még folytatás, bízom benne, hogy ott meglesznek a válaszok, és jobban, mélyebben betekintést enged a különös mesevilágába. Egy olyan mesevilágba, ahol jellemzőek a fordulatok, senki sem az, aminek látszik, és mindig történik valami, ami miatt az ember felkapja a fejét olvasás közben. Ennek ellenére sem sikerült túlzsúfoltra, logikátlan húzásokkal, vagy ok nélküli, tétova, felesleges képekkel teletűzdelve, ami szintén pozitívumnak számít.

Esett már némi szó a szereplőkről. Ami nagyon tetszett, hogy kidolgozottak, mindegyiknek megvan a maga személyisége, és végre nem olyan karaktereket kapunk, akik csak jók, vagy csak rosszak, hanem ennél azért összetettebb. Nem úgy mozognak, mintha ócska bábuk lennének, hanem mindennek megvan az oka, a célja. Sebastian és Edvárd nagyon hasonlóra sikeredett szereplők, bármennyire is szeretem őket, azért ez kicsit szúrta a szememet, viszont mind a kettőnek jól állt. Hihetetlen, és tőlem szokatlan módon még a főhősnőt is sikerült megszeretnem, aki nem egy tipikus főhős. Nem hősködik, nem játssza el, hogy ő a legerősebb. Vannak félelmei, fájdalmai, érzései, hibái és tüskék a múltjában. Érző lény, és meglehetősen reális. Az meg, hogy kissé esetlen - olyan szempontból, hogy mindig meg kell menteni - egyáltalán nem zavart, mert pont az a lényeg, hogy még nem ismeri az erejét.

Mint említettem, Gigi stílusa tetszett. Valamilyen szinten Beninára, valamilyen szinten meg Cassandra Clarere emlékeztetett olvasás közben (utóbbira főleg a szereplők, és bizonyos események miatt). Az írásban a legnagyobb hibának talán a szóismétléseket tudnám előhozni, meg egy-két logikai bukkanót, amiken viszont egy átírás során még könnyedén lehet javítani, mivel ez még csak egy viszonylag nyers kézirat.

Nem csak azért, mert annyira kedvelem Gigit, de sajnálom, hogy még nem került kiadásra a műve. Rengeteg dolgot lehet belőle kihozni, és ez nyitó kötetnek ideális: figyelemfelkeltő, érdeklődést kiváltó, pont, amilyen után az olvasó követeli a második részt.

Elfogultság nélkül kijelenthetem: remek kézirat! Sok (már kiadott) regényt leköröz, amik manapság a könyvpiacon lopják a helyet az ilyen és ehhez hasonló művek elől...

(Megj.: Köszönöm az élményt, hogy megtiszteltél azzal, hogy az elsők között lehettem, akik olvashatták :) )

Ha regény lenne:
Fantasy kategóriába sorolnám
4 pontot adnék rá.
Folytatás...

2012. április 19.

Új rovat az FFGBooK -on!

0 megjegyzés


Kedves Mindenki!
Hát, végre itt az idő, és végre kezdetét veszi a héten egy új rovat.

Hadd meséljek erről egy kicsit, mielőtt elárulnám, valójában miről is van szó. A blog az utóbbi időben (nem két napja, nem két hete kezdődött) kisebb átalakítások során eljutott addig, hogy a címkék között megtalálhatjátok a "Könyv" címkét. Ennek több praktikussági oka is van. Például, hogy így könnyebb figyelni, mennyi könyv szerepel az oldalon. De ez csak az egyik funkciója, a másikról kicsit lejjebb mesélnék.

Mint tudjátok, meglehetősen sokat nyúzom a témát, hogy de hát a magyar írók így, a magyar írók úgy, támogassuk őket stb... Ezért indult el anno a Firkálok blog is, melyet Ta-mia Sansa kolleginámmal indítottunk közösen karöltve, hogy az írókat összehozzuk a bloggerekkel, és a kiadókkal.

Többeteknek szemet szúrhatott azonban az is, hogy Sansával mi egyáltalán nem olvasunk kéziratokat, vagy ha igen, akkor sem mondjuk meg, kiét, nem alkotunk róla ország-világ számára véleményt. Ez azzal magyarázható, hogy nem hisszük, hogy objektívnek vennének minket, mivel valamelyest a levelezések során megismerjük az írókat.

Az is igaz, hogy az utóbbi hónapokban több kézirat is landolt nálam, a bloghoz tartozó postafiókomban, és az írókat rendre faggattam is róla, hogy esetlegesen vállalnák-e, hogy a kis művükről mintegy recenzióról. Az oldalon meg is jelent egy pár rövidke csík a jobb sávban "Kéziratok, amiket olvasok" címszó alatt, hogy az ifjú írók, akiknek aktuálisan olvasom a műveit nyomon követhessék, hogy haladok vele. Ezzel csak egy gondom: időhiány miatt bizony a frissítések többnyire elmaradtak, de a jövőben ígérem, nagyon oda fogok figyelni rá, hogy mindenkinek pontos tájékoztatás kerüljön a birtokába.

És ezek után már talán kitalálhattátok, mi lesz az új rovat, illetve milyen egyéb okból született meg a "könyv" címke. Ugyanis immáron a holnapi nappal kezdetét veszi a "Kézirat" rovat, mely során olyan, eddig rejtve maradt írók munkáit mutatom be, akiket még nem adtak ki nyomtatásban. Nem titkolt célom ezzel is felhívni a figyelmet a tehetséges írójelöltekre, akikben van fantázia, és arra várnak, hogy a nagyvilág is meglássa...

Oh, és hogy kik ők? Hát, hamarosan megismerhetitek őket. Biztosan több nevet felismertek majd, volt, akit még nem ismertem jómagam sem, de beszéljen helyette a műve!

Írjatok a művekhez, hogy látatlanban elolvasnátok -e, látnátok-e nyomtatásban, és ha az irományokkal kapcsolatban kérdésetek lenne, tegyétek fel bátran!


Segítsétek ti is az új, feltörekvő írókat!
Folytatás...

2012. április 17.

"Filmadaptáció" címke (01-03 -ig)

1 megjegyzés

Mostanában egyre több könyvvel találkozhatunk a filmvásznon, és olyan, mintha manapság minden könyvnek kötelezően kellene, hogy legyen egy filmes testvére.

Az oldalon is elkezdtem vezetni, hogy melyek azok a könyvek, amiknek vannak filmadaptációi, viszont ezeket csak akkor jelölgetem magamnak is, mikor már láttam a filmet, vagy tudom, hogy már létezik ilyen formában is.

A legutóbbi könyv, ami megkapta tőlem a filmadaptáció feliratot nem más, mint Az éhezők viadala volt. Bevallom, mikor megtudtam, hogy film lesz belőle, izgatottan vártam. Maga a könyv okozott nekem egy álmatlan éjszakát azzal, hogy beleragadt a kezembe. Persze, egy ilyen regénnyel szemben nem szabad várni, hogy a film is hiper jó lesz, mégis nagyon kíváncsi voltam, hogy adják vissza a filmben a könyvbeli dolgokat.
Az OST (Original Sound Track) között akadt jó pár szám, amire azt mondtam, hogy teli találat a filmhez (akkor még csak trailer és zeneszöveg alapján született vélemény volt). Ami a kedvencem volt ilyen téren a sorban, az Arshadtól a Girl on Fire volt.

Persze a film után némileg csalódás volt, mert szokásához híven a film nem adta vissza azt az élményt (feszültséget, izgatottságot, gyomorgörcsöt, hogy vajon mi lesz a főhősnővel), mint amit a könyv képes volt nyújtani, mégis azt kell mondjam, nem volt ez olyan rossz. Néhol ugyan meglátszott benne a kapkodás, egy-két baki, átirat, kihagyás stb... de lehetett volna rosszabb is.

Mit értek rosszabb alatt? Akinek az évben először adományoztam ezt a címkét az nem más, mint Janet Evanovich - A szingli fejvadász 1 című könyve volt. Igaz, hogy manapság már más címen fut, de én ennél a változatnál maradnék, mert ilyen címmel találom meg a könyvespolcaim rejtekében. Odáig voltam a sztoriért, a szereplők zöméért, és azóta már átrágtam magam a sorozat 3. kötetén is. Mikor megláttam a film trailerét azt gondoltam, milyen találó, Pink zenéje igazán illik hozzá, és a képkockákból kiderült, hogy a legfrappánsabb, leghumorosabb jelenetek a könyvből szerepelni fognak a filmben. A plusz a főhősnőt alakító Katherine Heigl volt, mert a színésznőnek több filmjét láttam (Roswell, Csúf igazság stb...), és eddig a zöme tetszett.
Azt kell mondanom, a kivételt a Szingli fejvadász 1 jelentette. Borzalmas film. A trailer tartalmazza a legjobb jeleneteket, a filmben már nincs plusz. Sajnálatos módon a poénok, amik a trailerből átjönnek, amiknél a könyv olvasása közben a könnyeim folytak elsikkadtak a vásznon. Egyáltalán nem találtam őket humorosnak. Egy-két ponton csalt csak mosolyt a szám szélére a film, de az igazán nagy hahota elmaradt. Nyugtató tudat, hogy legalább a társaság jó volt, ha már a film annyira nem is...

De persze nem csak jó könyv - rossz film párosításokkal találkoztam 2012 első három hónapjában. Még nem találkoztam hasonló jelenséggel, de azt kell mondjam, létezik jó filmadaptáció, ami hiába alapul könyvön, túlszárnyalja azt - méghozzá magasan.
El kell mondanom: itt először a filmet láttam, majd aztán olvastam a könyvet, de örültem is ennek a sorrendnek. Ha a könyvet olvastam volna először, nem biztos, hogy minden olyan tiszta lett volna, mint a film ismerete nélkül. A hónapban tehát a harmadik (ha úgy vesszük a második) filmadaptáció címke tulajdonosa nem más, mint a Hadak útján. A könyv gyanúsan vékonyka volt, és már értem miért: mert egyáltalán nem fejti ki a dolgokat. Ez talán abból adódik, hogy ugyebár egy ló meséli el a történetét E/1 -ben, de ez nem lehet mentség az összecsapott munkára!
A film ezzel szemben jobban átadja az élményt, az érzéseket, hitelesebb, mint a könyv változat, részletesebb, kifejtőbb, élvezetesebb, és még a humort sem spórolták ki onnan, ahova bedobható volt. Ha olvasok egy könyvet, általában a filmet alul értékelem, de ebben az esetben sajnos ez fordítva történt, pedig nagyon szerettem volna, hogy tetsszen.

Azt hiszem, az év első negyedében már nem megyek többet moziba, és nem nézegetek olyan filmeket, amik könyvből készültek. Hogy melyik könyvek lesznek a következők, amik megkapják a filmadaptációs címkét? Majd még meglátjuk. Azt viszont már most tudom, hogy a könyv valószínűleg jobban tetszik majd, mint a film - bár nem bánom az ilyen esetekben, ha tévedek...


Az alábbi blogokon találhatsz hasonló bejegyzéseket:
Shanara
Kellyolvas
Folytatás...

2012. április 16.

Benina - A boszorka démona (Bíborhajú 2)

0 megjegyzés

Benina bemutatkozó kötete, a Boszorka fénye elvarázsolt és azt hittem lehetetlen lesz, hogy kivárjam a folytatást. Ahogy lenni szokott, Timus akciózott egy kört, és hozzásegített, hogy a polcomon csücsüljön.

Kicsit minden könyvnél, amiről előre beharangozzák, hogy ilyen jó, olyan jó, illetve már maga a tudat, hogy ez második kötet, és a folytatástól azért elvárható, hogy lássuk az író fejlődését. Mivel Benina már alapvetően magasra tette a lécet a bevezető kötettel - ami azért valljuk be, elég ritka -, minél előbb neki akartam állni. Azt már előre elárulhatom: Beninának sikerült könnyedén magasabbra tolnia azt a bizonyos lécet...

A történet röviden arról szól, hogy Clairet támadás éri. A saját apja ront rá David és Lin esküvője után, hogy tönkretegye a lány életét. A támadás során sikerül Clairen a legnagyobb sebet ejtenie, amit csak lehet: meghal Kellan. A lány teljesen összetörik, és senkit nem enged Kellan sírjához. Majd megjelenik Hannah, a Bölcs mindent tudó, és mindent látó kislány, aki segít Clairenek, hogy visszaszerezze szerelmét. Ehhez azonban el kell utaznia a Hamuvilágba, ahol különös segítőtársa akad, akire sose gondolt volna.
Egy idő után mégis sikerül megbíznia benne, de akkor már késő...

Először is a borító. Hát... bevallom, nekem nemigazán nyerte el a tetszésemet, tekintetbe véve, hogy milyen csodálatos volt az első könyv borítója. A hópelyhek tetszenek rajta, a keresztnek értem a jelentését, meg a tűznek is, de a kivitelezés szerintem nem sikerült túl jól...

A kezdetekben felvetett téma egész érdekesnek tűnt már a könyv elejétől fogva, és úgy gondoltam, ebből sokat ki lehet hozni. Annál a résznél, mikor Claire a sír mellett volt és "védelmezte", és mindenkire rátámadt, aki közelebb merészkedett, Lucasnak meg egyenesen az erejével rontott neki, valahogy beugrott Ben Parker szövege, amit Peternek mondott: "A nagy erő nagy felelősséggel jár." Ehhez képest Clairenél itt éreztem azt, hogy rendben, hogy elvesztette a "másik felét", de akkor is indokolatlan az, hogy azokat bántja, akik szeretik, és akik kevesebbet tehetnek erről a tragédiáról, mint ő. Az meg, hogy miért halt meg Kellan... több emberhez is fűzhető, és ilyen téren indokolatlannak tartottam, hogy úgy akarta megóvni Kellant, hogy támadhatóvá tette, elvégre esélye sem maradt volna Kellannek esetlegesen védekezni, ha éppen akkor kap közvetlen támadást.
Azonban ezek is csak azt bizonyítják, hogy Benina olyan női főhősnőt alkotott, aki közel sincs a tökéleteshez, viszont egyetlen rossz lépéséért sokkal többet fizet, mint egy átlagos ember, és ezt a saját bőrén meg is tapasztalja.
Aki több szerephez jutott még a kötet folyamán, az nem más, mint Milan, akit már az első kötetben is kiemeltem. Ezúttal a védelmezője, Trixie elől "menekül", aki valahogy mindig megtalálja a fiút. Könnyed jelenetek, amik oldják a végig jelenlevő feszült hangulatot. A több szereplő mellé kapunk jópár nézőpontot is, így nem csak Claire meséli az eseményeket, hanem például Kellan is, és még olyan személyek, akiket nem szeretnék "leleplezni".

Azt kell mondjam ugyanis, hogy sokkal letargikusabb, mint az első kötet, és Benina remekül játszadozik az érzésekkel, a kifejezőeszközei színesek, és az érzelmi világa is többrétegű. Noha az első fele (első harmada) inkább az érzelmeké és a folytatásban a mozgalmassága mellett is többször jelennek meg ilyen részek, a remek írásmód miatt egyáltalán nem bántam. Az a baj, hogy rengeteg helyen lehet olyannal találkozni, hogy az író monumentálisat akar, világfájdalmat vinne a kötetbe, és túlzásokba esik, de Benina megtalálta a helyes mértéket.
Ezek mellett, ami leginkább lenyűgözött, az nem más, mint Benina hatalmas fantáziája, ahogy kialakítja a világait. Egyrészt a varázsvilágot, másrészt Hamuvilágot, ahol minden ellentéte annak, mint ahonnan Claire átkerül oda. Az pedig rátesz még egy lapáttal, ahogy a szereplők zömét más-más oldalukról ismerhetjük meg. Ezek mellett a varázsvilág újabb oldalát is megláthatjuk, új lényekkel (mint például a poloska, vagy a Cat - bármelyiket elfogadnám).

Ahol számomra egyedül kilógott a lóláb, hogy lehetett volna egy kicsit "gonoszabb" a kötet. Például a poloska nem csak Kellannek árulhatott volna el dolgokat, és kicsit furcsállottam, hogy a legtöbb rossz szereplőről kiderül, hogy ők nem is gonoszak, és mindenki segíti a lányt Hamuvilágban, és egy kivétellel mindenki védelmezi őt. Kellan Hamuvilágbeli énjénél sem éreztem azt, hogy ő olyan roppant gonosz Clairerel szemben. Vártam a jelenetet, hogy esetlegesen megsebesíti a lányt, de ez elmaradt. Annak ellenére, hogy rengeteg fordulat volt benne, és páran megsérültek, nem éreztem annyira a "gonosz" jelenlétét, amire tényleg az is elég alaposan rátett, hogy jött egy "rossz fiú", és azt mondta, hogy "ne félj, segítek, nem bántalak", aztán jött a következő, aki kb. ugyanígy állt a dolgokhoz. Az egész kötet olyan tiszta volt, mint amilyennek Clairet festi le Kellan.

Ami nem változott, az a kötet hátuljában megtalálható varázsige gyűjtemény, és néhány magyarázat a varázsvilággal kapcsolatban.

Mindent összevetve jobban tetszett, mint a bevezető kötet. Az pedig, hogy a befejezés olyanra sikeredett, amilyenre, arra enged következtetni, hogy a harmadik részben sem fogunk csalódni, Benina ugyanis olyan dolgot készített elő az olvasóinak, amitől le fog esni az állunk.
Folytatás...

2012. április 7.

Bihari Viktória - Tékasztorik

2 megjegyzés

Bihari Viktória (kis Viku) sokak számára ismerős lehet, ugyanis ő a Tékasztorik blog írója. Anno én a  Lealjasodás: jól csinálod című cikknél kapcsolódtam be a történetek folyamába, és muszáj voltam elolvasni az előtte levőket is, meg az újakat, amik utána jöttek. Igaz, hogy eltűntem egy délutánra, de ritkán nevetek át egy egész délutánt, szóval teljesen megérte a dolog. Azóta is folyamatosan figyelem és olvasom Viki újabb és újabb írásait.
Mikor felmerült a lehetőség, hogy lehet, esetlegesen kiadják könyv formátumban is a blogot, mint jó könyvmoly azonnal arra szavaztam, igen, legyen. Aztán jött a folytatás, hogy döntsünk a borítóról a három alternatívából, és hát a Silenos kiadó (nem tréfának szánva) 2012.04.01 -én végre ki is adta. Kis fordulat, hogy meglehetősen limitált a példányszám atekintetben, hogy igényfelmérést követően - aki előjegyzett rá - postázták ki a köteteket.
Nem akartam lemaradni róla, de tudtam, ha megrendelem, elbukom a fogadást... Így kaptam meg a könyvet ajándékba (éljenek az ünnepek!), hogy nanehogymár ezen kötet miatt bukjak el...

Viki egy tékában dolgozik, ahol azért lehet gyűjtögetni a jobbnál jobb sztorikat, és a "tékás csaj" nem restelli leírni őket. Többször kihangsúlyozza, hogy az élete nem fenékig tejfel, viszont egy valamire ennek ellenére is képes: nevetni. Blogot indított, hogy mi is tudjunk vele együtt vidulni. A könyv tartalmazza néhány "fateros" sztoriját a tékásokon túl, a kisállat-kereskedős "kérdéseket", a gyerekekkel végzett "felmérést", Móki és Böbe eseteit, fényező Csabi Icuval való megismerkedését és még rengeteg, a blogon már megismert további anekdotáját.
Azért is különleges ez a humorral teli kötet, mert Vikinek józan látásmódja van, és több történetben is az arcunkba csapja az élet nagy igazságait, mint hogy "figyeljetek, az a baj veletek, hogy nincs önálló véleményetek, hagyjátok magatokat befolyásolni, nem segítetek az embertársaitokon, nem figyeltek rájuk, nem beszélgettek velük, stb..." És ezeket ki tudná jobban megfogalmazni, mint valaki olyan, aki meglehetősen közelről tapasztalja meg az emberi viselkedés legkülönbözőbb szintjeit. A vendéglátó, illetve a szolgáltató ipar emberei azok, akik nap mint nap végig kell, hogy hallgassák az embereket, a nyavalyájukat és a hülyeségeiket egyaránt, úgyhogy naná, hogy gyűlnek a történetek, amik legtöbbször az értelmetlen cselekvések miatt, máskor meg a tudatlanság miatt születnek meg.

Úgy tűnik, vicces hetemben vagyok, mert Kiss Ádám könyve után akadt ez a kezembe. A két könyv között a különbség számomra annyi, hogy Viki sztorijait a blogon már kétszer oda vissza minimum elolvastam - a kedvenceket többször is -, és annak ellenére, hogy most sokadszor köszönnek vissza a könyvben, még mindig tudtam rajtuk nevetni - senki sem nézett hülyének, hogy magamban vinnyogok és nevetek, mint egy idióta. Ezek után azt mondanám: tömegközlekedésen és nyilvánosan mindenkinek csak saját felelősségére ajánlom az olvasását, nehogy kényszerzubbonyban végezze a végén, egy sárga házi "örök lakással".
Ezek után a következtetés: bizonyos dolgok elmesélve, bizonyos dolgok meg olvasva és/vagy mesélve érik el a kívánt hatást.

Azt kell mondjam, hogy ez a könyv olyan, mint valami gyógyszer a "finomabb" fajtából: hosszan tartó a hatása, és bármilyen nyavalya esetén ugyanolyan pozitív hatást vált ki, mellékhatás nélkül! Na jó, esetleg annyi mellékhatása lehet, hogy az embernek megfájdul a rekeszizma, és kiírja, hogy "fatal error".
A nevetés mellett pedig nem beleerőltetően, hanem példával statuálva tanít is rá, hogy néha jó dolog embernek lenni, és attól, hogy van valamink, még nem kell arcoskodni. Ugyanakkor, a nevetés sok mindenre jelent gyógyírt, és tudnunk kell magunkon is nevetni.

A kedvenc történeteim: A névjegykártya (ha már szóba került a diliház); Dr. Fufu, az életmentő (a tanulsága miatt); A fekete hamutartó (szintén a túlontúl nagy igazság- és tanulságtartalma miatt); A mosás; CV Ica és a munkaerőpijac (itt nagyon eltört a mécses... ez volt anno a második történet, amit olvastam a blogon, azóta sem tudom elfelejteni); Mindenkit meg lehet venni; Zoo-zás magyar módra; Gorilla vs. dj; A nagy találkozás;  és persze a könyv elején levő mini sztorik és még olyan sok címet tudnék ide biggyeszteni, hogy csak a címektől telne meg a bejegyzés.

A How I meet -es rész olvasatán pedig hiányoltam a blogon olvasható "társkeresős" posztokat, amiken szerintem szintén lehet szakadni, és még rengeteg ilyen "kár, hogy ez nincs benne" bejegyzést tudnék megemlíteni. Úgyhogy ezek után reménykedem, hogy lesz még itt folytatás, és hogy még több Tékasztorik könyvecske kerülhet a könyvespolcomra...


Viki posztjai itt találhatóak: www.tekasztorik.blog.hu
Folytatás...

2012. április 6.

Kiss Ádám - Szütyiő

0 megjegyzés

A Showder Klubot azóta kísérem figyelemmel, hogy elindult. Az sem érdekelt anno, hogy másnap suli, suttyomban fennmaradtam és megnéztem minden részt. Aztán elkezdtem azon stand uposok fellépéseire járni, akiken a legjobban mulattam.
Kiss Ádám is a kedvenceim közé került, és egy vele készült interjú után szimpatikusabbá vált. Kíváncsi voltam, vajon milyen lehet egy olyan könyv, amit ő írt.

A könyv olyan, mint egy mini novelláskötet, vagy akár egy rövidke napló egy-egy történettel, néhány képpel kibővítve, de még ígyis csupán 160 oldalnyi hosszúságúra sikeredett. Nem tudom, a vékony gerinc, az óriási betűméret, vagy a lapon levő hézagok teszik, de sajnos ugyanazzal a jelenséggel találkoztam ismét, mint a legtöbb vékony könyv esetében.
Sztorik szempontjából akad benne némi BKV, egy kis eszperente nyelv, egy röpke sörivós teszt, "horoszkóp", rendőrsztori, legénybúcsú miegymás, amit viccesnek szántak.
Az? Nem :(. Azt hiszem, a stand up egy tipikusan olyan műfaj, amiből leírva kiveszik a humor. Ahogy olvastam, olyan semmilyen volt az egész, és csak itt-ott tudtam kissé elmosolyodni rajta. Véleményem szerint, ha Kiss Ádám személyesen mesélte volna el a sztorikat, valószínűleg könnyesre röhögtem volna magamat, így viszont elveszett a varázs.

Az írást "Kiss Ádámossá" teszi a lazasága, mégis nekem hiányzott a történetek mögött a mesélő személye, jelensége. Ádám pedig ért hozzá, hogyan lehet egy akármilyen sztorit viccessé varázsolni azzal, ahogy előadja.
A másik problémám az volt, hogy egy-egy történet meglehetősen csapodár, rövidke, és egyiknek-másiknak hiányoltam a végét. Mintha az író ide is kapna, oda is kapna, és meglehetősen sok mindenről szeretne mesélni az olvasójának, de hát valami meggátolja benne.

Feljebb említettem, hogy azért volt, amin elmosolyodtam. Ilyen volt a rendőrös történet, de a végén levő horoszkópban is akadtak érdekességek.

 Ezek után azt hiszem, ha stand upot, illetve humort szeretnék, akkor inkább elmegyek, megnézem a humoristákat élőben, és személyesen tőlük hallgatom meg a sztorizásokat. Vannak dolgok, amik papíron nem mutatnak olyan jól, ha olvasunk róluk, nincs akkora varázsuk, mintha élőben megtapasztalnánk...

Folytatás...

2012. április 4.

Karen Chance - Átölel az éjszaka (Cassandra Palmer 3)

8 megjegyzés

A trilógia lezárása sokáig váratott magára, tekintve, hogy az első két részt két évvel ezelőtt olvastam. Ez részben annak köszönhető, hogy nem jutottam hozzá azonnal, amint megjelent, részben pedig annak, hogy rengeteg más könyv is a listámon csücsült. De lássuk a történet folytatását...

Cassandra Palmer (vagyis Cassie) életét két dolog teszi bonyolulttá: hogy Pythiává vált, és hogy egy vámpír, Mircea rárakta a geis nevű varázslatot, minek hála össze vannak kötve. Hogy még bonyolultabbá váljanak a dolgok, Mircea a varázs hatására kezdi elveszteni az eszét, ami azzal fenyeget, hogy hamarosan meghal. Ezek mellett Cassiet rengetegen üldözik a hatalma miatt.
Neki viszont csak egy célja van: feloldani a varázslatot, ami alatt áll, ezzel pedig megmenteni Mircea életét. Csakhogy az ehhez szükséges feloldó varázs a Codex Merliniben van elrejtve, amiről senki sem tudja, hogy merre található. Éppen ezért kezdetét veszi a nyomozás, amiben Pritkin a varázsló van a lány segítségére. Vajon, tényleg a segítségére van? Valóban megbízhat a varázslóban, vagy csak az önös érdekeit kergeti?

Ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy Cassiet megtámadták, miközben a könyv után nyomoz, és ott van vele Pritkin is, a sokat vitatott varázsló, aki számomra ebben a kötetben vált még szimpatikusabbá, mint amilyen eddig volt. Remek párbeszédei vannak Cassievel, minden mozdulata kiszámított, precíz, hogy mit miért tesz. Az egyetlen vele kapcsolatos negatívumnak azt az ominózus jelenetet tekintettem ott a szobában, aminek nem láttam túl sok értelmét. Akárcsak annak, hogy az írónő kezdi inkább az erotika felé tolni az egész sztorit: a csajt mindenki fel akarja csinálni, mindenkire rágerjed, mindenki megcsókolja, és kezd elmenni olyan irányba, mintha csak egy eszköz lenne a csaj, miközben folyton bizonygatja, hogy nem az. Akkor miért játszadoznak vele?
Ilyen téren Mircea számomra jobban hasonlított a kötetben Eddyre az Alkonyatból ezzel a birtoklási mizériájával, ami számomra szintén Pritkin oldalára billentette a mérleget.
Cassie karaktere egységes maradt, hol fejlődik, hol segítségre szorul. Semleges számomra, mert vannak húzásai, amik tetszettek, viszont néhánnyal nemigazán értettem egyet.

A történet csavaros, néhol humoros, de tartogat izgalmat is, illetve több rejtélyt. Például, hogy hol lehet megtalálni a Codexet, ki írta, hogy lehet leszedni a varázslatot. Rengeteg időutazós résszel is találkozunk éppen ezért, amikben sok dolog sántít - az időkezelés nem a legjobb.

Ezek mellett plusz a történetben, hogy megismerkedünk Tamival, aki Cassiet nevelte egy darabig, mielőtt visszament volna Tonyhoz, a vámpírhoz. Sajnos, az angol nevek néha megkavaróak, mert egy Jesse nevű fiúról kb. a könyv felénél tudtam meg, hogy ő nem lány, hanem fiú, ami azért megdöbbentett - mert a Jesse lehet lánynév is. Az angolban ez remekül elkülönül, viszont a magyarban nemigazán használunk az E/3 -as személyre elkülönítő formát, ami becsapós.

Összességében nézve tetszett, olvastatta magát, mégsem hagyott bennem olyan túl mély nyomot, hogy én most azonnal menni akarok beszerezni a folytatást, mert nem tudok nélküle élni.

Hogy a folytatások mikor jelennek meg hazánkban, eléggé képlékeny dologgá vált az utóbbi egy-két napban. A kiadó gőzerővel dolgozik a probléma megoldásán, hogy mielőbb megjelenhessen a következő kötet, ugyanis már nyomdakész állapotban van. Remélem, hamarosan a könyvespolcomon üdvözölhetem, és mesélhetek róla, hogy a negyedik rész hogy tetszett...
Folytatás...

2012. április 2.

Márciusi dalolászás

0 megjegyzés

Tavaszodik már odakint
A késés miatt Timus megint!
Már megint elfeledkeztem róla
Hogy hózárásról szólhatna a nóta...

Narniából indulnék el mostan,
Miből angolt és magyart olvastam.
Mind kettő ugyanarról szóla
Csak más-más nyelven íródva.

Ezután a csatatérre keveredtem
Ahol egy lóval megismerkedtem.
Joeynak hívták a szegény párát
Ki megjárta a Hadak útját!

Timusé lett egy kissé a terep
Singh könyvével dicsekedett.
Azt híresztelte, hogy milyen jó
Az Angyali vadász elolvasandó!

Eztán hagytam magam védtelenül
A tündérvilág szippantott be kegyetlenül!
A Tündérkrónikák következtek a sorban
Az elsőtől a harmadik részig sorolva.

Giffinnél mondtam, hogy Zűr van, babám!
Főként egy ilyen minősíthetetlen könyv után...
A főhősnő túlontúl önző és siránkozó
Amitől a kötet sem lesz éppen vonzó...

Hogy bolygassam a könyves világot
A véleményem is napvilágot látott.
Egy olyan ügyről lenne egyébként szó
Melynek elindítója vala egy hazai kiadó.

Ez egyébként már április meséje,
Álljon le a kéz, és a világ eszméje!
Április végéig is olvassatok minket.
Nézzétek mit olvasunk, és vegyetek sok könyvet!

Folytatás...

2012. április 1.

Elhúzódó magyar kiadások...

4 megjegyzés

Mint láthattátok, az utóbbi egy-két hétben végre valahára felkerült Karen Marie Moning sorozata ezúttal az én olvasatomban is, Timus véleményezése mellé.
Rögtön nyomába szegődtem az ügynek: hány részes, mikor jelenik meg magyarul a következő stb...

A kérdésekre a válasz: 5 kötetes és nem mostanában fog...

A Kelly kiadó gondozásában megjelenő sorozatnak ugyanis egy végtelenül nagy hibája van: hogy sorozat. A kiadó ezért március 31 -én a facebook oldalán bejelentette, hogy beszüntetik (ideiglenesen) a sorozatok kiadását, mert hogy sok az illegálisan letöltött tartalom.
Nem csak Moning sorozatát fenyegeti tehát, hogy nem fogják folytatni a magyar kiadást, hanem többek között Az Éjszaka háza sorozatot, a Cassandra Palmer sorozatot, a Kékvérűek sorozatot, hogy csak párat említsek a kiadó felsorolásából.
Lesz vajon folytatás magyar nyelven?
A kiadó álláspontja az, hogy ha majd a letöltések száma kevesebb lesz, az eladott könyveké pedig több, abban az esetben folytatják a kiadást. Mikor fog ez bekövetkezni? Szerény meglátásom szerint sose, mert valljuk be: a letöltés gyors, és ingyen van.

Az olvasói rétegek is képviseltették magukat a kiadó oldalán kommentek formájában, és azt kell mondjam a legtöbb esetben remekül látják a dolgokat. Összeszedném a gondolatokat, amikkel egyetértek:

- Ha már a kiadónak nyomdakészen megvannak a sorozatok következő kötetei, miért nem adja ki limitált példányban, hogy megrendelés alapján tudják, mennyi kell belőle.
(Miért tartom jó ötletnek? Nem tudom, ismeritek -e a Tékasztorikat. Ez egy blog, amiből a Silenos kiadó vállalta, hogy könyvet készít, viszont, hogy ne legyen kárba veszett darab, kitűzték, hogy a kiadás április 1, és adtak a megjelenés előtt 1-1,5 hónapot, hogy mindenki rendeljen magának egy-egy kötetet, aki kíváncsi Vikire. Így garantáltan azokhoz jut el a könyv, akik szeretnék, mindegyik darabért megkapják az árat, nincs itt probléma. Jó az ötlet, mert máskor is működött/működik.)

- A kiadó szeretné rászoktatni az olvasókat arra, hogy megtanuljanak idegen nyelven.
(Egyetértek, mivel ezen hír olvasatán már kapásból azon gondolkodtam, hogy mindjárt megrendelem angol nyelven. A fogadás miatt nem fogom, és titkon még bízok benne, hogy a fogadás leteltéig helyre áll a rendszer, és ismét működni fog a magyar kiadás.)

- Könnyű a letöltésekre fogni a dolgot.
(Jogos, elvégre volt itt más dolog is. Például, hogy nem egy könyvet kaptam jóformán ingyen a kiadótól. Szerintem remek akciói vannak a kiadónak és jó dolog, hogy egész olcsón hozzá lehet jutni a kötetekhez - ilyen téren nem értem, hogy mire fel a letöltős dolog -, de elgondolkodtató ezek tudatában: vajon tényleg mindenről a letöltések tehetnek? Mármint arról, hogy bizonyos könyvek után nincs bevétel? Én is úgy jutottam a Tündérkrónikákhoz, hogy két kötetet a háromból hozzám vágtak egy ilyen akció keretein belül... Megismétlem: ezzel nincs baj, de egy-egy ilyen "ingyen" kötet olyan, mintha tényleg "letöltöttem" volna.)

- Kiszúrás azokkal szemben, akik eddig megvették a sorozatot...
(Ez az, ami a leginkább igaz! Teljesen olyan, mintha egy (óriási méretű) osztályról lenne szó: egy gyerek rosszat csinál (az illegális letöltő) és az egész osztályt (olvasói közösséget) büntetik meg érte, beleértve azokat is, akik megvették a könyveket, olvasták, forgatták, törték, zúzták, leették, leitták, szamárfülezték, jegyzeteltek bele, aláhúzták, kiidézték, agyoncetlizték, kispárnának használták stb... )

Wee csinált molyon egy petíciót is, hogy hátha a kiadó felfigyel az igazi olvasóira, akik eddig lojálisak voltak (állandóan, vagy átmenetileg), és remélhetőleg megtalálják azt a megoldást, ami mindenkinek jó.

Például, hogy igenis, rengetegen megveszik a könyveiket, hogy sok embernek tetszik az Éjszaka háza sorozat - még ha nekem nem is pont az a Kellys sorozat a szívem csücske. Észre kell venni, hogy a mai világban sajnos már alapvetően azok is igen kevesen vannak, akik olvasnak, nemhogy még azok, akik egy ilyen - mások által értelmetlennek, és időpazarlónak talált - hobbiért pénzt is adnak. A lelkes olvasók ideje azt hiszem lassan kezd lejárni, mert azokkal szúrnak ki, aki becsülettel beszerzik a könyveiket, elolvassák, a polcára teszik, gyönyörködnek benne (esetlegesen szaglásszák is).

Félreértés ne essék, nem támadás ez, nem is promóció, csak egy olyan olvasó véleménye, akit (főként manapság) érint a dolog. Azért sajnálom, hogy a kiadó ilyen döntésre jutott, mert most valahogy a "Kelly kiadós időszakomat" élem, mivel az összes olyan könyvüket el szeretném olvasni, ami még a polcaimon "porosodik", és rossz lesz, ha nem olvashatom majd a következő Trussoni könyvet, ha a mostanival végzek, vagy ha hamarosan végzek az Átölel az éjszakával, nem fogok tudni befutni a boltba a Cassandra Palmer 4. kötetéért...

Addig is, míg nem jönnek ki a sorozatrészek: könyvet webáruházból/polcokról, ne pedig letöltőoldalról ;) - vagy ha az utóbbit válasszátok is, ha módotokban áll, gazdagítsátok a magánkönyvtáratokat a papír formával! Ez nem csak a fentebb említett kiadó könyveire igaz, hanem mindegyikre!
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger