Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2012. április 16.

Benina - A boszorka démona (Bíborhajú 2)

Benina bemutatkozó kötete, a Boszorka fénye elvarázsolt és azt hittem lehetetlen lesz, hogy kivárjam a folytatást. Ahogy lenni szokott, Timus akciózott egy kört, és hozzásegített, hogy a polcomon csücsüljön.

Kicsit minden könyvnél, amiről előre beharangozzák, hogy ilyen jó, olyan jó, illetve már maga a tudat, hogy ez második kötet, és a folytatástól azért elvárható, hogy lássuk az író fejlődését. Mivel Benina már alapvetően magasra tette a lécet a bevezető kötettel - ami azért valljuk be, elég ritka -, minél előbb neki akartam állni. Azt már előre elárulhatom: Beninának sikerült könnyedén magasabbra tolnia azt a bizonyos lécet...

A történet röviden arról szól, hogy Clairet támadás éri. A saját apja ront rá David és Lin esküvője után, hogy tönkretegye a lány életét. A támadás során sikerül Clairen a legnagyobb sebet ejtenie, amit csak lehet: meghal Kellan. A lány teljesen összetörik, és senkit nem enged Kellan sírjához. Majd megjelenik Hannah, a Bölcs mindent tudó, és mindent látó kislány, aki segít Clairenek, hogy visszaszerezze szerelmét. Ehhez azonban el kell utaznia a Hamuvilágba, ahol különös segítőtársa akad, akire sose gondolt volna.
Egy idő után mégis sikerül megbíznia benne, de akkor már késő...

Először is a borító. Hát... bevallom, nekem nemigazán nyerte el a tetszésemet, tekintetbe véve, hogy milyen csodálatos volt az első könyv borítója. A hópelyhek tetszenek rajta, a keresztnek értem a jelentését, meg a tűznek is, de a kivitelezés szerintem nem sikerült túl jól...

A kezdetekben felvetett téma egész érdekesnek tűnt már a könyv elejétől fogva, és úgy gondoltam, ebből sokat ki lehet hozni. Annál a résznél, mikor Claire a sír mellett volt és "védelmezte", és mindenkire rátámadt, aki közelebb merészkedett, Lucasnak meg egyenesen az erejével rontott neki, valahogy beugrott Ben Parker szövege, amit Peternek mondott: "A nagy erő nagy felelősséggel jár." Ehhez képest Clairenél itt éreztem azt, hogy rendben, hogy elvesztette a "másik felét", de akkor is indokolatlan az, hogy azokat bántja, akik szeretik, és akik kevesebbet tehetnek erről a tragédiáról, mint ő. Az meg, hogy miért halt meg Kellan... több emberhez is fűzhető, és ilyen téren indokolatlannak tartottam, hogy úgy akarta megóvni Kellant, hogy támadhatóvá tette, elvégre esélye sem maradt volna Kellannek esetlegesen védekezni, ha éppen akkor kap közvetlen támadást.
Azonban ezek is csak azt bizonyítják, hogy Benina olyan női főhősnőt alkotott, aki közel sincs a tökéleteshez, viszont egyetlen rossz lépéséért sokkal többet fizet, mint egy átlagos ember, és ezt a saját bőrén meg is tapasztalja.
Aki több szerephez jutott még a kötet folyamán, az nem más, mint Milan, akit már az első kötetben is kiemeltem. Ezúttal a védelmezője, Trixie elől "menekül", aki valahogy mindig megtalálja a fiút. Könnyed jelenetek, amik oldják a végig jelenlevő feszült hangulatot. A több szereplő mellé kapunk jópár nézőpontot is, így nem csak Claire meséli az eseményeket, hanem például Kellan is, és még olyan személyek, akiket nem szeretnék "leleplezni".

Azt kell mondjam ugyanis, hogy sokkal letargikusabb, mint az első kötet, és Benina remekül játszadozik az érzésekkel, a kifejezőeszközei színesek, és az érzelmi világa is többrétegű. Noha az első fele (első harmada) inkább az érzelmeké és a folytatásban a mozgalmassága mellett is többször jelennek meg ilyen részek, a remek írásmód miatt egyáltalán nem bántam. Az a baj, hogy rengeteg helyen lehet olyannal találkozni, hogy az író monumentálisat akar, világfájdalmat vinne a kötetbe, és túlzásokba esik, de Benina megtalálta a helyes mértéket.
Ezek mellett, ami leginkább lenyűgözött, az nem más, mint Benina hatalmas fantáziája, ahogy kialakítja a világait. Egyrészt a varázsvilágot, másrészt Hamuvilágot, ahol minden ellentéte annak, mint ahonnan Claire átkerül oda. Az pedig rátesz még egy lapáttal, ahogy a szereplők zömét más-más oldalukról ismerhetjük meg. Ezek mellett a varázsvilág újabb oldalát is megláthatjuk, új lényekkel (mint például a poloska, vagy a Cat - bármelyiket elfogadnám).

Ahol számomra egyedül kilógott a lóláb, hogy lehetett volna egy kicsit "gonoszabb" a kötet. Például a poloska nem csak Kellannek árulhatott volna el dolgokat, és kicsit furcsállottam, hogy a legtöbb rossz szereplőről kiderül, hogy ők nem is gonoszak, és mindenki segíti a lányt Hamuvilágban, és egy kivétellel mindenki védelmezi őt. Kellan Hamuvilágbeli énjénél sem éreztem azt, hogy ő olyan roppant gonosz Clairerel szemben. Vártam a jelenetet, hogy esetlegesen megsebesíti a lányt, de ez elmaradt. Annak ellenére, hogy rengeteg fordulat volt benne, és páran megsérültek, nem éreztem annyira a "gonosz" jelenlétét, amire tényleg az is elég alaposan rátett, hogy jött egy "rossz fiú", és azt mondta, hogy "ne félj, segítek, nem bántalak", aztán jött a következő, aki kb. ugyanígy állt a dolgokhoz. Az egész kötet olyan tiszta volt, mint amilyennek Clairet festi le Kellan.

Ami nem változott, az a kötet hátuljában megtalálható varázsige gyűjtemény, és néhány magyarázat a varázsvilággal kapcsolatban.

Mindent összevetve jobban tetszett, mint a bevezető kötet. Az pedig, hogy a befejezés olyanra sikeredett, amilyenre, arra enged következtetni, hogy a harmadik részben sem fogunk csalódni, Benina ugyanis olyan dolgot készített elő az olvasóinak, amitől le fog esni az állunk.

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger