Margaret Mahy - Az átváltozás

Margaret Mahy könyvével régen a molyon találkoztam. Olyan ifjúsági könyvnek tűnt, ami humoros, fantasyt tartalmaz, és meglehetősen könnyed.

Főhősünk, Laura azonban tesz róla, hogy ne legyen annyira élvezhető az az idő, amit vele töltünk a világában. Anyjával, és öccsével él együtt a 14 éves lány, aki egyébként eléggé különleges, mert néha kap valamiféle jeleket, amik után valami rossz dolog történik.
Reggel a tükörbe néz, és meglehetősen öregnek érzi magát. Anyja nem foglalkozik vele, csak egy gyerekes akárminek veszi, mint a későbbiekben mindent, amire a lány felhívja a figyelmét.
Anyja egy könyvesboltban dolgozik, és amikor hosszú napja van, lányára bízza a fiát. Viszont ahelyett, hogy Laura haza vinné a kisöccsét, Jackot, bemennek egy furcsa antikvitás boltba, ahol a kisfiú kap egy pecsétet a kezére. Jacko rosszul érzi magát, és egyre rosszabbul lesz, ahogy múlik az idő. Az orvosok sem tudnak vele mit kezdeni. Kiderül, hogy a kisfiú egy átok rabságába esett, de Laurának senki sem hiszi ezt el.
Laura anyja elkezd randizni egy Chris nevű férfival, és azonnal elfeledkezik beteg fiáról. Laura hívja fel a figyelmét rá, hogy ő még csak 14 éves, nem maradhat egyedül a beteg öccsével. Az anyuka ezután kelletlenül, de lemondja a randit.
Laura nem tehet mást, meglátogatja Sorryt, egy iskolatársát, akiről úgy sejti, boszorkány. Minden érzéke ezt súgja, és igaza is van. A fiú tehát boszorkány anyjával, és nagyanyjával egyetemben Laura mögé sorakoznak fel, hogy segítsenek neki megmenteni Jacko életét, ami egy hajszálon lóg egy önző, gonosz szellem miatt...

Nem tudom, mit mondhatnék. Mese lenne? Nem, valójában nem az, kisgyerek kezébe nem való, mert még több momentumot nem biztos, hogy ért belőle. Ilyen például az, ahogy Sorry folyton utalgat Laurának arra, hogy a lány mennyire szexi, és hogy tetszik neki. Maga a történet és a cselekmények meglehetősen gyermekiek, mert a szereplők és a stílus azzá teszi, így nehéz komolyan venni. Ezzel magyarázható az is, hogy élvezhetetlen az idősebb korosztály számára.

Kezdjük például főhősünkkel, Laurával, aki olyan, mint egy mártír, akinek fel kell áldoznia mindenét az öccséért. Viszont azt nem veszi figyelembe, hogy a gyereknek van anyja! Ezek alapján inkább egy antiszociális kamasznak tűnik, mintsem egy átlag, szürke lánynak. Indokolatlan hadakozása Chrisszel egy olyan szál a könyvben, ami semmilyen. Mint egy-szülő-által-nevelt-gyerek szokásos momentum, hogy nem akarja az anyját más férfival látni, de ez csak amolyan tessék-lássék módon van belevágva a könyvbe. Nem érezni a realitástartalmát a helyzetnek, nem lehet átérezni. Nem látunk túl sokat Laurából, kidolgozatlan marad a karaktere, és egy főhős esetében ez nem éppen optimális.
A kidolgozatlanság jellemző a többi szereplőre is, mindenkit felszínesen ismerünk meg. Például nem tudjuk meg, miért szerette meg az anyuka Christ, aki egyébként egy tipikusan önző felnőtt, a saját érdekeit nézi. Amikor nem tetszik neki valami, eljátssza a megsértett dámát, és kivonul a színről. Hol itt a felnőttes viselkedés? Talán Kate, az anyuka produkál ilyesmit?
Ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba: egy olyan anya, aki a halálán levő, beteg gyermekét képes odadobni egy randi kedvéért, és akit egy 14 éves gyereknek kell helyreraknia, hogy viselkedjen már anyaként (ekkor persze eljátssza, hogy jogtalan sérelem érte) nem mondanám, hogy esélyes lenne az "év anyja" díjra. A felnőttek úgy viselkednek itt, mintha önző kamasz kölykök volnának: a lényeg, hogy nekik jó legyen, a többiek meg akár fel is fordulhatnak. Majd valaki más gondoskodik róluk...

Amit mégis a legjobban sajnáltam: a vagány, magának való Sorry itt-ott inkább egy béna óvodásnak lett feltüntetve dadogással. Köszönhető ez az erőltetett, romantikus szálnak, aminél szintén nem derül ki semmi. Mintha csak azért kerülne bele, mert egy alapvetően klisékkel tűzdelt regényből sem maradhat ki az, hogy a főhősnek legyen egy párja, és az sem, hogy elválással kell megnehezíteni a szerelmesek dolgát. A legelején, mikor Sorryt, az ijesztőt, a hátborzongató különcöt látjuk, azt hittem, hogy valami gót szereplőt kapunk, aki majd ontani fogja a poénos beszólásokat. A végére viszont háttérbe szorul, és eléggé lefaragnak az arcából ahhoz, hogy tényleg egy béna baleknak látszódjon.

Sorry és a különös családja már sokkal érdekesebb oldal. Sokkal érdekesebb jelenetek színhelye volt a lakásuk, mint bármi más helyszín, viszont ezekből olyan kevés van, hogy a máshol történő dolgok elnyomják a könyvben, pedig az átváltozás kivitelezése mellett lehetne még pár varázslat. Noha ez fantasy (elvileg), hiányzik belőle a misztikusság.

Összességében nézve nem tudom hova tenni ezt a könyvet, úgyhogy inkább csak polcra pakolom, próbálom átváltoztatni egy emlékké...