Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2014. szeptember 2.

Allan Frewin Jones - Ízisz könnyei (Talizmán 1.)

Egy újabb sorozatot sikerült kifognom a kalapból, aminek ez a nyitókötete. Egy olyan ifjúsági kötetről van szó, amit teljesen átleng az egyiptomi kultúra.

Néhány sír feltárásra vár Egyiptomban, amit Kenneth Christie professzor végez el. A prof magával viszi a lányát, Ollyt, az asszisztensét, és annak öccsét is (Josht).
Olly és Josh nagyon jó barátok, és érdeklődve figyelik, hogyan zajlik az ásatás, és segítik a felnőttek munkáját is. Például, mikor találnak egy rejtvényt, amit a felnőtteknek több hónapba telne megfejteni, Josh pár óra alatt rájön a nyitjára a java részének, majd a végét is sikerült lazán pár nap múlva megtudnia.

Christie professzor teljesen lázba jön, mikor a talizmánok egyikére utaló nyomokat talál, és egyre közeelbb kerül Ízisz könnyeihez, melyekről úgy hírlik, hogy az örök életet adhatják. Valaki azonban ellop egy fontos leletet, melyen a már említett rejtvényhez vezető másik rejtvény áll. A gyerekek persze nyomoznak, ki a tolvaj, és mit szeretne valójában, és egyre nagyobb bajba keverednek közben.

Miután a kő visszakerül, lecsukják a tolvajt, folytatódik az ásatás, ahol az újabb rejtvény megfejtésébe bekapcsolódnak még páran. A gyerekek megfejtik a rejtvényt, és azt, hogy a rossz embert kapták el. De vajon ki az igazi tolvaj, és mire kellenek neki Ízisz könnyei?

Nagyon szeretem az egyiptomi kultúrát, és azt a misztikus világot, ami körbelengi. Egy olyasfajta ifjúsági regényre számítottam, mint amilyen a Kísértet kastély is, ezzel szemben kaptam néhány okoskodó és hősködő gyereket, és pár ostoba felnőttet.

Maga az alaptörténet nagyon tetszik: össze akarja gyűjteni a professzor a talizmánokat, amiket a sírokban kutat, és elküldeni őket egy múzeumnak, hogy kiállítsák, miközben egy legenda/mítosz válik valóra a szemünk előtt.
Az már kevésbé tetszik, hogy előjönnek a rejtvények, amiket meg kell fejteni, kijelentik, hogy ez akár hónapokba is telhet, majd jön az asszisztens kisöccse (Josh) és egy este alatt megfejti a zömét, majd amikor már úton van, hogy megtalálja a könnyeket, megfejti a másik felét is.... pusztán egy-két napjába telik az, amire a felnőtteknek elméletileg hónapokra lett volna szüksége...

Megint előjön a felnőtt kontra gyerek ellentét. Van az a tipikus szál, amikor a gyerekek azért, mert nem hisznek nekik, a saját szakállukra kezdenek el nyomozni, kémkedni. Ezek a részek szintén tetszettek. Amolyan "ha a szépszó/zokszó nem használ..." típusú jelenetek voltak, amikor a gyerekek akkor is be akarják bizonyítani, hogy igazuk van, amikor nem hisznek nekik. Viszont ezeken a pontokon elgondolkoztam: ennyire nem bíznak a gyerekekben? Egy anya, aki nagyon szereti a fiát, és tudja, hogy jó gyerek, nem hisz neki, amikor az elmeséli, mire jött rá.

Amit szintén abszurdnak tartottam a történetben, hogy egy ásatási területen a gyerekek csak úgy mászkálhattak mindenfelé (le a sírkamrákba, stb...). Egy ásatás általában arról szól, hogy vigyázni kell a leletre, mert az régi stb... erre jön két gyerek, akik azt csinálnak, amit csak akarnak csak azért, mert az egyiknek az apja, a másiknak meg a bátyja ott dolgozik. Nem tűnt túlontúl reálisnak ez a része.

Összességében nézve egy sablonos történt gyermekies stílusban kivitelezve, hogy a gyerekeknek élvezhető legyen, de komolyabb fejjel inkább nevetséges, és komolytalan az egész. Olyan, mintha egy Indiana Jones filmet írtak volna át ifjúsági irodalommá...

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger