Gayle Forman - Hová tűntél? (Ha maradnék 2.)

Vannak a megható könyvek (pl.: Marley és mi), vannak a romantikus könyvek (pl.: Tökéletes kémia), és vannak, amikbe ezt a két adalékot bele akarják nyomni, de annyira nevetséges és erőltetett dolog jön ki belőle, hogy az ember azért sír már, mikor ér az utolsó oldalhoz...

!!!SPOILERES AZ ELSŐ KÖTETRE NÉZVE!!!

Adam rocksztár, akinek a múltjában van egy folt, amiről nem szívesen beszél. Bryn, a barátnője menő producer. Bandája, az Üstökös egyre magasabbra szárnyal, és jóformán nincs ember az utcán, aki fel ne ismerné Adamet.

Egész jól elvan, míg a múlt egy interjú alkalmával utol nem éri. Mia Hall kitörölhetetlen emléke először csak előtör, majd testet ölt, mikor Adam egy öltözőben találja magát kettesben Miával.

A történet 3 évvel később játszódik, mint az első könyv eseményei. Eleinte nem tudjuk, mi történt 3 év alatt, csak annyi bizonyos, hogy Mia befutott komolyzenével, Adam pedig rockkal. Valamiért mégsem mennek jól a fiú dolgai, és ez az ingerült, feszült hangulat érződik.

Tetszett is az első fele a könyvnek, egészen addig a bizonyos interjúig. Adam vívódik, hogyan kellene élnie, mit kellene tennie, hogyan tudja csak elviselni a nyomást, hogy minden pillanatát figyelik az emberek, és nem tud észrevétlenül átsétálni még egy zebrán se, mert a fanatikus rajongók mindenhol ott vannak.

Aztán jön Mia, aki "elkapja" Adamet, mire fel a srác kénytelen éjszaka kint bóklászni New York utcáin, mert Mia (nevetséges, gyerekes és abszurd módon) elviszi őt a kedvenc helyeire. Adam végig ott gyötrődik, Miát hibáztatja, amiért a lány csak úgy otthagyta, erre most jön a lány, és úgy tesz, mintha mi sem történt volna.

Valójában Mia megvárja Adam kitörését. Ennél a pontnál azt hittem, hogy pofán fogja röhögni a srácot.

Forrás: UVM Boreau

Mert miről is van szó? Mia baromsága miatt szenvednek tulajdonképpen mind a ketten. Az első részben Adam (mit sem sejtve) tesz egy ígéretet a kómában levő Miának, hogy ha visszatér hozzá a lány, mindent megtesz érte, és ha kell, el is engedi Miát. Mia mindent hallott akkor (a testen kívüli élmény során), úgyhogy amint felkelt, fogta magát, és otthagyott mindent.

Mia arra fogja, hogy hátra akart hagyni a múltját, de azt nem értem, Adam ebbe a képbe miért nem illett bele? Ugyanis a srác mindent feladott volna Miáért, aki persze nem várta el, hogy Adam ezt tegye, de! Akkor Mia milyen alapon játsza a dívát? Miért nem volt képes azt mondani Adamnek, hogy "Figyu, szeretném lezárni a múltat, ezzel együtt a mi közös kapcsolatunkat is." Kész, nem pedig hitegeti a srácot hónapokon át, meg nem veszi fel neki a telefont, nem válaszol semmire... Sovány érv, hogy mert nem volt elég erős hozzá. 

Majd rátámad a srácra (legjobb védekezés gyanánt), hogy de hát akkor miért tartottál itt, megígérted, hogy elengedsz, ha visszatérek az életbe. Fordítás: Mia a saját döntéséért - hogy az életet választotta - hibáztatja Adamet, ezért hagyta ott a francba a srácot. Mikor Mia elmondja Adamnek, hogy maga mögött akarta hagyni a múltat, az még érthető, a módszer már kevésbé, majd az, hogy egy olyan dolog miatt sarazza be Adamet, ami nem Adam hibája... A srác helyében ott hagytam volna faképnél ezt a logikátlan libát.

Az angol borító

Nem tartom mentségnek, hogy elvesztette a családját. Érzéketlennek tűnhetek, de valójában Miát egy nyávogó, önző lánynak tartom (még mindig) azért, amit Adammel tett. Főleg azok után, hogy Mia kijelentette, hogy SOHA! nem hagyná el Adamet. Ismerek olyanokat, akiknek meghaltak a családtagjai (szintén balesetben, de van olyan, akinél betegség miatt haltak meg a szülők egy éven belül), és noha lelkileg teljesen megviselte őket, mégis a barátokra támaszkodva sikerült újra erőt meríteniük az élethez. Miánál ez nem jellemző. Neki még mindig csak a zene a szerelme, és ezért ellök magától MINDENKIT! Még mindig a saját kis világa számít, senki és semmi más nem. A lányt zavarja, hogy mindenki pátyolgatni akarja, de abba már nem gondol bele, hogy mások vajon mit éreznek? Ürügyek keresésében tehát kiváló, a menekülés meg szánalmas dolog a részéről ahelyett, hogy szembe merne nézni a többiekkel, és megmondani az arcukba, hogy mind megváltoztak, és azzal többet segítenének neki, ha... (ide az igényei felsorolása jönne)

Ezek ellenére egyébként Adamet sem tudtam sajnálni. Eléggé próbálja magát sajnáltatni, de ő is lecsúszott ezáltal a szánalmas színvonalra. Azért, mert Mia azt tette vele amit, már helyből úgy érzi, hogy jogos az, hogy azt csinál, amit akar. És attól, hogy jönnek a lányok csőstül, hogy "dugj meg!", meg is kell tennie... Nem lenne muszáj, mert az ő döntése, de utána nekiáll ő is csipogni, hogy de hát ez meg az...

Ez a szerelmi szál egy merő csőd. Mia megbántottnak érzi magát, Adam szintén, majd egyik pillanatról a másikra mégis úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, Adam felégeti maga mögött az összes hidat, és Mia karjába veti magát (vica-versa), és mi a poén? Miának megint nem kell feláldozni Adamért SEMMIT! A srác meg lohol utána, mint egy farokcsóváló kiskutya... 

A könyv elején található belső vívódások, az Adam oldaláról történő visszaemlékezések és Adam bandájának dalszövegei tetszettek, de maga a sztori egy nevetséges és hiteltelen semmi, fölösleges és értelmetlen szenvedéstömeg, ami egy egyoldalú szerelmi kapcsolatot akar bemutatni. 

Az első rész után többet vártam volna tőle, és úgy gondoltam, hogy Adam szemszöge vagány lesz, nem pedig azt, hogy nyögvenyelős picsogáshalom. Így összességében nézve két hisztiző kiskölyök sztorija lett belőle, akik képtelenek megbeszélni a problémáikat egymással, és amikor lehetőségük lenne rá, akkor is húzzák az időt. Felesleges volt megírni ezt a folytatást, mert csak tovább csúsztatta lejjebb a lejtőn ezt a semilyen szerelmi szálazást, meg rakott be mellé egy csomó logikátlanságból és az emberi kommunikáció hiányából származó, fájdalmasnak feltüntetni akaró drámázást...