Ha maradnék... ha mennék... ha beszerezném... ha elolvasnám... Amikor először megláttam a film trailerét, azonnal el akartam olvasni a könyvet. Aztán Kispingvin adta meg az utolsó lökést hozzá, hogy a kezembe vegyem.
Mia tehetséges fiatal csellista. Imádja a zenét, különös tekintettel a komolyzenére. Különös, magának való lány, komoly felfogással, és mindene a zene egészen addig, míg meg nem ismerkedik Adammel, a rocksztárral. No még nem igazi rocksztár, de rockzenekara egyre magasabb magasságokba emelkedik, és valamiért beleszeret Miába.
Mia élete tehát egyszerűen tökéletes. Jó fejek és lazák a szülei, van egy szuper pasija, és azt teheti, amit mindennél jobban szeret: csellózhat, amikor csak akar.
Minden megváltozik azonban, mikor komoly döntési helyzetbe kerül: menni, vagy maradni. Egy autóbaleset során ugyanis meghalnak a szülei, miközben Miának megadatik a döntés lehetősége. A lány kívülről látja, mi történik élettelen testével, mialatt a lelkét elárasztják az emlékek. Mérlegre kell tehát tennie, családjával tart a túlvilágra, vagy tovább küzd az életben.
A barátok, és a tágabb családi kör egyarátn drukkol Miának a túlélésért, viszont néhányan már titkon elengedték a lányt... A végső döntést Miának kell meghoznia...
Szép történet? Igen. Megható? Igen, egy bizonyos mértékig ez is benne van. Szerettem volna szeretni a történetet, meghatódni rajta annyira, hogy a könnyem záporozzon, mint kint az eső, de ez valahogy hiányzott. Ahogy Mia mesél az életéről valahogy teljesen olyan érzésem támadt, hogy már a családjában élve is kívülálló volt, csak most kapott hozzá egy láthatatlansági adalékot. Eléldegél a lány a saját világában, ahol csak ő van, meg a cselló, és ahova senki más nem férhet be. Aztán jön Adam, és Mia hiába hangoztatja, hogy így szereti a srácot, meg úgy... Olyannak hatnak, mint az üres szavak. Akkor, amikor Mia a zenéről mesél, valóban érezni, hogy ez szerelem volt első látásra, és hogy egy csellóhoz előbb menne feleségül, mint Adamhez.
Van egy barátja is, Kim személyében, akivel szintén jobban lehet érezni a kétoldalú kapcsolatot, mint Adammel. Ott történnek interakciók, viszont a szerelmi szálban nem. Míg Adam kinyilvánítja, hogy szimpatikus neki a lány, addig Mia boldogan elvan a saját világában, és ennyi.
Több szereplő is ecsetelgeti, hogy mennyire érzik a szerelmet a két gyerek között, nekem viszont az a szerelmi vibrálás, amiről maga Mia beszél, hogy először csak visszafogottan (udvariaskodva) viszonyultak egymáshoz, majd ez megváltozott... nálam végig megmaradt annak az udvariaskodásnak az érzete, mintha Adam azt várná, hogy most már Mia is tegyen előrelépést, mit akar, de a lánynál mi van? Egy adag csellózás és zeneszeretet...
A zeneszámok listáját a könyv végén is felsorolják, ami piros pontos ötlet, hisz így bárki könnyebben rákereshet akár a könyv olvasása közben, akár pedig olvasás után. A lista eléggé vegyes, ami plusz pont, hisz ebből is látszik, mennyire sokszínű a zenei paletta a műben szereplő karakterek között.
Ezt leszámítva viszont gyönyörű családi és baráti pillanatoknak lehetünk szemtanúi. Mint ahogy az lenni szokott, Mia szeme előtt megjelenik élete néhány fontosabb állomása, amik miatt nem lehet kitalálni, hogyan is dönt. A lány néha elgyengül, már nincs ereje, máskor viszont jön egy családtag, egy barát, vagy éppen a kedves nővér, és ismét fordul a kocka.
Összességében nézve a szerelmi szál esetében valami érzelmesebbet is el tudtam volna képzelni, jobb ábrázolást, több feszültséget, nem pedig egy olyan tényszerű leírást, hogy jé, ott van nekem Adam, hurrá, menjünk csellózni. Egyébként egy gyönyörű, megható történet életről, halálról, családról és szeretetről, amit elejétől a végéig átsző a zene, és dallamossá tesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése