2014. szeptember 13.

Vivien Holloway - Mesterkulcs (Winie Langton történetek 1.)

Elmondhatom magamról, hogy azon szerencsések közé tartozom, aki olvashatta Vivien Holloway legújabb novelláját. 

Hogy is történt? Viviennel beszélgettünk róla már egy ideje, hogy felkarolta egy kiadó a műveit (nevén nevezve a Moirát), és szóba került, hogy néhány novellája is helyet kapott a palettán. 

Winie Langton első történetével tehát hamarosan találkozhattok már nyomtatásban is, melyhez adnék egy kis ízelítőt.

Képzelj el egy világot, ahol vannak gazdagok, és szegények. Ahol az olyan hétköznapi dolog például, mint a cukor, csak a kiváltságosoknak adatik meg. Ahol kemény küzdelem zajlik az életben maradásért, vagy bizonyos dolgokhoz való hozzájutásért.

Ebben a világban él a Langton família, akiknek aztán semminemű anyagi gondjuk nincs. Ha mégis valami hiányozna nekik, amit nem tudnak megvásárolni, nemes egyszerűséggel lóvá tennék. A család mestersége ugyanis generációról generációra öröklődik, anyák tanítják a lányaikat, apák a fiaikat arra, hogyan kell ellopni... jóformán bármit, amit csak szeretnének.

Edwina Langton egy fiatal tolvajlány, aki nővérével karöltve szokatlan küldetésre készül: ellopni a Mesterkulcsot. Egy olyan szerkezetet, ami bármilyen zárat kinyit, ami csak létezik. A dologban azonban van némi bökkenő... Erre Winie már csak akkor jön rá, amikor fűzőbe és díszes szoknyába csomagolják... A két testvér tehát elmegy egy bálra, ahol a nővérnek el kell csavarni annak a ficsúrnak a fejét, akinél jelenleg ott a Mesterkulcs, míg Winie feladata nővére megóvása a bajtól.

Nagyon rövid, pár oldalas történetről van szó, hiszen egy novelláról beszélünk. Miután letettem, hiányérzetem támadt. Olyannyira regény jellege van, hogy kétszer megnéztem, tényleg ennyire nyúlfarknyi e az egész.

Maga a történet nagyon szokványos: egy tolvaj család, akiknél ez generációról generációra öröklődik.  A történet rövidsége miatt nem sokat látunk mindebből, pedig kíváncsi lettem volna, hogyan vagy milyen fogásokra tanítják meg az újonc tolvajokat. Egy-egy tolvajesemény kapcsán például ezt vagy azt a kunsztot hogy sajátította el a kis tolvajlány, hogy tör fel zárakat vagy miket gyakoroltak még, milyen helyzetekre képezték ki?
Az rögtön mindenkinek leesik, hogy mindenkinek van valami specialitása, ami Winienél a vagány lövöldözés és verekedés, míg nővéréé a csábítás. Egy előtörténeti novella ebben az esetben lehet, hogy még jó lenne, melyben a kicsi Winiet látjuk kiképzés alatt.

De térjünk vissza a jelenbe. Az átlagos történet gyorsan kitalálható, bevezető novellának nagyon jó, ami meg van fűszerezve a szokásos "vivienes" stílussal: gördülékeny, és rejt magában egy-két érdekesebb momentumot, és némi humort. A főhősnője egy laza, pimasz teremtés, amilyent már a PSZ-ben megszokhattunk.
Egy fegyvermániás, verekedésre kapható csitri, akit még csak felületesen ismerhettünk meg, de a stílusa már most is felkeltette a figyelmemet - nagy reményeket fűzök hozzá a folytatásokban.

A mű címe a Mesterkulcs lett, mely köré épül az egész történet. Belecsöppenünk abba, hogy életre kel egy tolvaj legenda. Elalvás előtt a tolvaj gyerekeknek ugyanis erről a Mesterkulcsról meséltek. Létezik? Senki sem tudja, csupán egy dajkamesének tűnik, míg valaki nem lát valamit, és minden felbojdul.

Persze könnyedén kitalálható a történet vége, például, hogy miért siklik félre az akció, majd azt követően a lezárás is, úgyhogy erre már nem vesztegetnék szót.

Összességében nézve egy átlagos, gördülékeny sztorit kapunk, ami ígéretes kezdet. Még azt is megkockáztatom, hogy annak ellenére, hogy ennyire kitalálható, jobban tetszett, mint a Pokoli szolgálat, amely az írónő első regénye. Ritkán olvasok steampunk történetet, és magyar írótól ez volt az első, de akarok még még még! 

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger