2014. november 14.

Marie M - Hancúrcica társra talál

Úgy álltam hozzá, mint főhősnőnk a "randipartnereihez": nem volt semmi előítéletem. Minimális elvárásom persze volt: hogy jól szórakozzam. A végére bevallom, kialakult az előítéletem...

Az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent könyv röviden arról szól, hogy az ember a saját életének a kovácsa. Marie M egy szép napon úgy dönt, felregisztrál egy randioldalra, majd elkezdi a háremgyűjtést. Egyik pasitól a másikig száll, miközben mindenkivel az ágyban köt ki. A könyvben tehát kapunk egy "hódítási listát". Mivel ez egy blog volt, ami egyfajta naplóként funkcionált, mielőtt kiadásra került volna, ezért a főhősnő és az író személye megegyezik. Igaz történetét írja le tehát, amiből nem tudni, mennyi a valóság, és mennyi a fikció...

Olvastam több interjút is az írónővel (mindegyik ugyanarról szólt, csak néha egy-két plusz kérdés belekerült itt-ott), és bevallom, még ezek sem tudtak szépíteni a dolgokon. A véleményem az, hogy elutasító személy. Többen azzal védik az írónőt, hogy bevállalós, és bátor, hogy a kalandjait a nyilvánosság elé tárta. Nem nevezném bátorságnak, amit csinált, de ezt most hagyjuk...
Most még bármit írnék, megkapnám a választ a könyvtől, amit tökéletesen leír a könyvből szedett alábbi idézet:

"Megint érkeznek az "egyszerűek"... Akiknek az élete abból áll, hogy elítéljenek, megítéljenek. Mindezt azért, mert NEM zárdaszűzként tengetem a napjaimat.
Most komolyan, mi az, amivel a gond van?
Hogy leírtam? Hogy párhuzamosan több pasival is folytatok szexuális kapcsolatot? Hogy pont veled nem feküdtem le?
Ha a naplóírással van a gond - akkor álszent vagy. Miért is olvasol nap nap után? Miért érdekel? Mert izgat? Mert kíváncsi vagy? Vagy netán irigykedsz? Ne adj' isten, féltékeny vagy? Nem ismersz. Nem tudod, mi igaz abból, amit leírtam, sem azt, mi a fikció. Egyszerű. Ne olvass! Én a megnyilvánulásaidtól nem fogok változni, feleslegesen köpködsz. Csak magadat járatod le.
Ha a ténnyel van problémád, hogy így szexelek - akkor prűd vagy. Lehet, hogy te is szeretnéd megélni, átélni ezt az egészet, de mégsem mered? A döntés mindig a sajátunk. Ha cselekdni nem mersz, élj meg történéseket más életén át, és élvezd, amikor csak akarod. Vagy válaszd a másik utat, próbáld ki, tapasztald meg, és mondj véleményt azután. Viszont ítélkezni úgy, ahogy most teszed - annak semmi, de semmi értelme. Ne feledd: én nem te vagyok!"

Azért mégiscsak leírnám a VÉLEMÉNYEMET, ami nem ítélet a főhősnőről (még mielőtt valaki félreértené). Milyen alapon törnék pálcát fölötte, mikor minden ember követ el hülyeséget az életében, amit még csak be sem mer vallani, vagy olyan dolgokat, amiket élvez, de a nagyközönség elítél. Amit ő csinál, az utóbbiba tartozik, mivel bebizonyítja, hogy nem csak egy pasi képes megfektetni tucatnyi nőt, hanem fordítva is sikerülhet: nő is tarthat háremet.

Két részre tudnám bontani a naplót. Az első rész az úgy a 200 (+/-20) oldalig tart. Bevallom, nagyon unalmas volt olvasni, hogyan száll egyik virágról a másikra: megismerte az illetőt, levelezett vele a randioldalon, minősíti a dugást (bekerülhet e az illető a "hancúrkandúrok" körébe), és máris jön a következő pasi, meg a következő buli/ismerkedés. A férfiak persze nem eredeti nevükkel szerepelnek, ami azért vicces, mert a helyszínek pontosan meg vannak nevezve Budapesten stb., ehhez kapunk egy angol pasi-névjegyzéket (ezek a férfiak miért nem magyar nevekkel szerepeltek?)
A második részben meg a mézes napokat láthatjuk a (végül) kiválasztott férfival ("párjával"), meg egy csomó túrázást, "táncit" ("sztripet" - értsd: sztriptáncot).

Most kezdődhetne az, hogy elítélésre kerülök egyes kijelentéseim miatt, de mint említettem, ez egy privát vélemény. Nem ismerem az írónőt, nem ítélem el semmiért, viszont nem is mondom azt, hogy tetszik, amit láttam, mert akkor hazudnék. Nem köpködök, nem ítélkezem. És nem a féltékenység beszél belőlem, mert elégedett vagyok az életemmel.

Adódik az idézetben a kérdés, hogy akkor minek olvastam végig mindezt? Egyrészt, mert engem arra neveltek, hogy amit elkezdtem, azt fejezzem is be. Másrészt vártam valamit... valami pluszt a könyv második felében, amit az elsőtől nem kaptam meg. Úgyhogy maradt egy dugás-strigulázásos napló, ami átment leborult-a-rózsaszínfelleg tündérmesébe. Ebből már az is kiderül, hogy miért érdekelt a történet.

Nem hiszem, hogy attól valaki prűd, hogy nem egyezik abban az írónővel a véleménye, hogy minél több pasit kell kipróbálni - mondhatni rohanni egyik pasitól a másikig -, mielőtt meglenne az ideális párkapcsolati partner. Nyilván több békát megcsókol minden nő, mielőtt megtalálja azt, amelyik a herceggé válik, de nem kötnek ki első találkozás után egy ágyban mindenféle válogatott fűvel és fával. Mondhatni, a könyv pálcát tör azok fölött, akik nem teljesen értenek egyet azzal, amik leírásra kerültek.

Közben, hogy néha hozzon némi színfoltot a monotonitásba, kapunk a fenti (hosszabb) idézethez hasonló okosságokat, vagy csak sima mentegetőzést, védekezést, magyarázatot. Ezeknél többször azt éreztem, mintha nem is az olvasót, inkább saját magát akarná meggyőzni az igazáról. Többször bizonygatja például, hogy a férfiakat nem játékszernek használta, viszont ez eléggé paradox, mert néha úgy ír a férfiakról, mintha azok lettek volna, néha meg nem.

Válogatott fűvel-fával fekszik le, amit szintén sokszor kiemel, de mintha ezt is csak azért tenné, hogy saját magának bizonygassa, hogy mindenki, aki azt mondja róla, hogy "kurva", az téved. Nem, kurvának én sem nevezném. Nőként azokkal a pasikkal szemben nekem is vannak előítéleteim, akik egyik hancúrkalandból a másikba ugrálás után csak úgy közlik velem, hogy miattam monogámiát fogadnának... Ezt fordított esetben sem gondolom másként, ha nő játssza el ugyanezt férfiakkal - talán ebből adódik, hogy mindenkitől elítélésnek veszi, ahogy az életmódjáról nyilatkoznak.

"Egy újabb strigula. Kezdek olyan lenni, mint egy pasi: gyűjtöm a "trófeákat". Vajon hova fog ez vezetni?"

Többször megfigyelhető az írás folyamán, hogy a legjobb védekezés a támadás stratégiával él a főhősnő: így mindenki elítélésre kerül, aki nem támogatja a nézeteit. Nincs baj azzal, ha nyilvánosan vállalja mindezt, stb... viszont azzal már annál inkább, hogy önmaga is ítélkezik mások felett csak azért, mert azok nem értenek egyet azzal, amit és ahogy csinál. 

Az pedig, hogy kiadásra került a blog, mint könyv? Érthető, hogy az írónak olyan a stílusa, amilyen, és ennek a könyvben is meg kell jelennie, viszont nem hiszem, hogy "A sencimet tütübe teszem." és hasonló megnyilvánulások beleillenek egy olyan könyvbe, amire aztán ráfogjuk, hogy "írónő" keze munkája. Nem azé, hanem egy sima bloggeré, akit nehezen lehet írónői titulussal illetni. És rengeteg a szóismétlés, akár egy bekezdésen belül is... 

A +18-as megjelölést sem igazán értettem, kicsit sokallottam. Erotika nem volt a könyvben részletezve, intim részletek sem. A könyvben található rajzok némelyike kicsit pajzánra sikerült, de még azok is korhatáron belülre kerültek. Káromkodás, vérfröcsögés, stb... nem található benne.

Már bejelentették a folytatást, és az is kiderült egy interjúból, hogy a társra találás sem volt zökkenőmentes, úgyhogy megtörtént a szétválás. Erről valószínűleg olvashatunk majd a következő kötetben. 

Összességében nézve tényleg nem mindennapi a könyv (különös életválasztás), de nem a női lélek mélységeibe enged betekintést, és nem tár fel intim részleteket sem. Az tény, hogy egyik férfi ágyától a másikig elsodródhatunk/elsodródunk az írónővel, de nem kapunk nagy tanulságokat, csak azt a kioktatást, amit már mindenki tud: mindenki maga választja, milyen életet él. Ugyanakkor meghallgathatjuk, hogy egy nő mennyi strigulát szedhet össze, és ha nem strigulázhat, akkor mennyit bír nyűglődni, hogy minél előbb kielégítse az eziránti szükségletét... 



ui.: A pontozás nem a történetre vonatkozik - mivel itt ilyen nincs, illetőleg más ember életét hogy lehetne osztályozni??? Indokolatlan és értelmetlen lenne. A stílus kapta a 2 pontot, mert ez a nyelvezet nem nyomtatásba való - attól függetlenül, hogy valaki privát naplójáról beszélünk. "A sencimet tütübe teszem."

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger