Már a megjelenésekor találkoztam a történettel, de most jutottam el odáig, hogy elolvassam a kötetet. Először a filmet láttam. Úgy gondoltam, ha már egyszer könyvként nem adok neki esélyt, legalább a filmnek adjak egy lehetőséget. Bevallom őszintén megdöbbentem, hogy a film mennyire... jó? Igen, tetszett, mert nem egy átlag darab. Tini filmként is eladja magát, és olyan témát boncolgat, ami kb. 10 fiatal lányból 11-et érint, és a tinik nemigazán tudják kivel megbeszélni. Ez egyfajta gátlás bennük, miközben keresik önmagukat...
A könyvet olvasva rájöttem, hogy a film miért van épp csak köszönő viszonyban a könyvvel. Míg a filmet úgy lehetne leírni, hogy egy tinicsaj kifakadásai, amik abból erednek, hogy alábecsüli önmagát, addig a könyv inkább arról szól, hogy van egy nimfomán kislány, aki magában gyötrődik. Miért is?
"Tapasztalható, hogy sokszor a nimfomániában szenvedők a szexuális aktust egyfajta menekülési útvonalnak használják bizonyos problémák elől." (nlcafe.hu)
Bianca, a 17 éves főhősünk igazán rossz helyzetben van. Nem érdeklődnek fiúk iránta, az apja visszaeső alkoholista, az anyja soha sincs vele, sőt mi több, el akar válni az apjától. Bianca a Fészek nevű helyen van barátnőivel (két szuperbombázó csajjal, akik mindig benyomakodnak a tánctérre ropni egy kicsit), mikor a pultnál ücsörögve (neki az a törzshelye) odakerül mellé Wesley Benjamin Rush, az iskola legdögösebb pasija. A srác elmagyarázza neki, hogy a három barátnő közül Bianca a D.U.F.F. (erről később), mire a csaj megcsókolja, majd ellöki, majd leönti Cherry Coke-kal.
Ezután a saját problémáinak listájához B hozzáírja a Duff létet is, ami annyit tesz, hogy Ügyeletes, Ronda, Kövér Barát, akivel maximum azért állnak szóba a pasik, hogy aztán a nem Duff barátnőket meghúzzák. A fagyi azonban visszanyal. Amikor irodalomórán Biancát Wesley mellé osztják be csoportmunkánál, az események olyan irányt vesznek, amire még Bianca sem számított. Onnantól fogva "dugócimbik" lesznek Wesleyvel, és a csaj heti többször tukmálja rá magát az egyébként nagypofájú, öntelt nőcsábászra, aki ki tudja, hány csajjal kavar még a háttérben. És hogy mindezt miért? Mert ezt az egyetlen utat találja Bianca arra, hogy meneküljön a problémák elől...
Sokat gondolkoztam rajta, hogy miért is kellene, hogy egy nimfomán tinilány nyöszörgése meghasson, mert tulajdonképpen fő a saját levében. Nem beszéli ki magából a problémákat, nem próbálja megoldani őket, csak sodródik az árral. Mikor megjelenik az exe a képben, akinek ráadásul jegyese van - és aki nem mellesleg az egyik legjobb barátnőjének a bátyja -, teljesen bepánikol. Nem akarja, hogy Jessica (egyik legjobb barátnő, az exnek a húga) bármiről is tudjon, mennyire megbántotta a tesója B-t. Bianca teljesen Wesley-függővé válik, folyamatosan akarja, hogy a fiú megérintse, megfektesse stb.
Elképzelve, ha ezt filmre vitték volna egy az egyben, valószínűleg a szülők el sem engedték volna a csemetéiket a moziba, mert folyamatos orgiázások kerültek volna a vászonra.
A könyv legnagyobb tanulsága ezen a téren az, hogy hiába menekülsz bele egy függőségbe a gondok elől, azok attól még nem fognak megváltozni. Miután Bianca megkapja ezt a "pofont", a sarkára áll, és elkezd változtatni az életén. Ez az, ami a legnagyobb erőssége a kötetnek. Elindítja a főhősnőt egy lejtőn lefele, majd amikor az teljesen leér megmutathatja, hogyan mászik ki onnan és közben bebizonyítja, hogy minden gondjára ott volt a megoldás a szeme előtt, csak nemigazán akarta észrevenni. Egyszerűbb volt önmagát sajnáltatni, minthogy erőt vegyen magán.
A teljesen átlagos karakterek, az intrikák, a gimis pletykálások persze itt is megvannak, ahogy a "ki-kivel-megy-a-bálba?" dilemmák is. Tekintetbe véve, hogy tini könyv mégis ad valami pluszt. Az átlagos, sablon karakterek mellett, amilyeneket bármelyik tinifilmben megtalálunk a stílus nagy előny. Bebizonyítja, hogy mindenkinek vannak problémái, és többnyire mindenkinél ott a megoldás kulcsa, maximum nem használja, és ezért maradnak a trutyiban.
Összességében nézve a tanulsága, a szarkazmusa miatt tetszett meg annyira a kötet, amennyire. A film történetével összehasonlítva... igazándiból moziba eladható tinifilmet csináltak belőle, ami egyáltalán nem vált sem előnyére, sem kárára, mindkettőnek megvan a maga bája. Sem a filmet, sem a könyvet nem bánom... A sorozatból jelenleg van még egy 2. kötet, ami nem szorosan kötődik az első részhez, de fülszöveg alapján ugyanúgy tinibajokról szól. Erről talán majd egy későbbi posztban....
GR-ezők szerint:
Bianca, a 17 éves főhősünk igazán rossz helyzetben van. Nem érdeklődnek fiúk iránta, az apja visszaeső alkoholista, az anyja soha sincs vele, sőt mi több, el akar válni az apjától. Bianca a Fészek nevű helyen van barátnőivel (két szuperbombázó csajjal, akik mindig benyomakodnak a tánctérre ropni egy kicsit), mikor a pultnál ücsörögve (neki az a törzshelye) odakerül mellé Wesley Benjamin Rush, az iskola legdögösebb pasija. A srác elmagyarázza neki, hogy a három barátnő közül Bianca a D.U.F.F. (erről később), mire a csaj megcsókolja, majd ellöki, majd leönti Cherry Coke-kal.
 |
| A főbb szereplők (balról jobbra. Casey, Jessica (legjobb barátnői Biancának), Wesley (ügyeletes dugócimbi), Bianca (főhősnő), Madison (ellenlábas)) |
Sokat gondolkoztam rajta, hogy miért is kellene, hogy egy nimfomán tinilány nyöszörgése meghasson, mert tulajdonképpen fő a saját levében. Nem beszéli ki magából a problémákat, nem próbálja megoldani őket, csak sodródik az árral. Mikor megjelenik az exe a képben, akinek ráadásul jegyese van - és aki nem mellesleg az egyik legjobb barátnőjének a bátyja -, teljesen bepánikol. Nem akarja, hogy Jessica (egyik legjobb barátnő, az exnek a húga) bármiről is tudjon, mennyire megbántotta a tesója B-t. Bianca teljesen Wesley-függővé válik, folyamatosan akarja, hogy a fiú megérintse, megfektesse stb.
Elképzelve, ha ezt filmre vitték volna egy az egyben, valószínűleg a szülők el sem engedték volna a csemetéiket a moziba, mert folyamatos orgiázások kerültek volna a vászonra.
A könyv legnagyobb tanulsága ezen a téren az, hogy hiába menekülsz bele egy függőségbe a gondok elől, azok attól még nem fognak megváltozni. Miután Bianca megkapja ezt a "pofont", a sarkára áll, és elkezd változtatni az életén. Ez az, ami a legnagyobb erőssége a kötetnek. Elindítja a főhősnőt egy lejtőn lefele, majd amikor az teljesen leér megmutathatja, hogyan mászik ki onnan és közben bebizonyítja, hogy minden gondjára ott volt a megoldás a szeme előtt, csak nemigazán akarta észrevenni. Egyszerűbb volt önmagát sajnáltatni, minthogy erőt vegyen magán.
A teljesen átlagos karakterek, az intrikák, a gimis pletykálások persze itt is megvannak, ahogy a "ki-kivel-megy-a-bálba?" dilemmák is. Tekintetbe véve, hogy tini könyv mégis ad valami pluszt. Az átlagos, sablon karakterek mellett, amilyeneket bármelyik tinifilmben megtalálunk a stílus nagy előny. Bebizonyítja, hogy mindenkinek vannak problémái, és többnyire mindenkinél ott a megoldás kulcsa, maximum nem használja, és ezért maradnak a trutyiban.
Összességében nézve a tanulsága, a szarkazmusa miatt tetszett meg annyira a kötet, amennyire. A film történetével összehasonlítva... igazándiból moziba eladható tinifilmet csináltak belőle, ami egyáltalán nem vált sem előnyére, sem kárára, mindkettőnek megvan a maga bája. Sem a filmet, sem a könyvet nem bánom... A sorozatból jelenleg van még egy 2. kötet, ami nem szorosan kötődik az első részhez, de fülszöveg alapján ugyanúgy tinibajokról szól. Erről talán majd egy későbbi posztban....
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése