Azt hiszem, ismételten sajátságos módon vonz a vámpírok világa, úgyhogy folytatván ezt a szériát olyan kötetet hoztam, aminek érdekes története van...
Még anno, valamikor nagyon régen egy ausztriai utam során elfogyott az olvasnivalóm. Sipákoltam egy keveset, hogy nem hiszem el, hogy kevés lett a könyvek száma. Egy kisebb élelmiszerboltban bevásárlás végén a pénztár mellett ki volt rakva néhány könyv. Egyet, aminek tetszett a borítója lekaptam mondván, legalább lesz mit olvasnom (nem esett nehezemre, hogy németül kell nekiállni). Hamar rá kellett jönnöm, hogy egy sorozat sokadik kötetébe botlottam, viszont ameddig eljutottam benne, meglehetősen vicces volt, tele erotikával, vámpírokkal, és egy bérgyilkossal...
Így találkoztam először Betsy Taylorral, aki haláli szingli, akit kirúgnak a munkájából, és akit a macskája megmentése közben elüt egy autó. A baleset annyira súlyos, hogy Betsy fogja magát, egy kicsit meghal, de aztán vámpírként ébred. Nem is akármilyen vámpírként... Fel is figyel rá két vámpír csapat, akik maguk mellett szeretnék tudni Betsyt, akiről úgy tartják, ő a vámpírok királynője. A lánynak erről természetesen másak az elképzelései. Ő például csak vissza akarja kapni a régi életét. Viszont egy háborúból sem lehet ennyire egyszerűen kitáncolni.
Először is azzal kezdeném, miért vagyok csalódott a könyv kapcsán. A sorozat nyitánya magyarul 2011-ben jelent meg, azóta pedig a folytatás mintha nem is létezne... A könyv nem kapott nagy hírverést, mint például a Dork Diary vagy más sorozatok (Végzet ereklyéi stb.). Megillette volna? Igen. Csak véletlenül futottam bele, hogy megjelent a sorozatnyitány, és a könyv ismeretében még jobban várnám, hogy mikor lesz már magyarul folytatása?
 |
| Angol borító |
A másik, amivel szerintem bakot lőttek, a borító. A Könymolyképző Kiadónál megszokhattuk, hogy ha ők saját borítót raknak a könyveikre, akkor nem ismernek tréfát. Egyszerűen gyönyörű borítók mögé csomagolják a könyveiket. Nézzük meg például Benina bármelyik könyvét.
Davidson könyve ezzel szemben olyan borítót kapott, ami nem illik a könyvhöz, a hangulatához. Ráadásul azt sem teljesen értem, miért fekete hajú nő szerepel rajta, és miért a rózsa oda? Egyáltalán nem passzol. Ezzel szemben, ha megnézzük az angol és a német borítókat láthatjuk a humorosságot, a játékosságot, a "csitriséget", ami maximálisan leírja a történetet.
Betsy ugyanis szarkasztikus kis plázalányka, akit néhány cipővel meg lehet vesztegetni, akit jobban érdekel a hajápolás, az öltözködés, minthogy ő most éppen vámpír, és megtanulja, mivel jár az új élete. Az sem érdekli, hogy vajon mitől lehet különlegesebb, mint mások. Miért mondhat ki valláshoz fűződő szavakat (például: Istenem, Jézusom, a Miatyánk teljes szövegét stb.), miért léphet rá anélkül szent helyre, hogy hamuvá égne, miért nem hat rá a fokhagyma, a napfény, a szentelt víz, amitől a többi vámpír legyengül, elpusztul stb.
Betsy tehát egy igen egyszerű gondolkodású csitri, aki előbb halna meg szerintem egy plázában attól, hogy nem kap meg egy márkás menő cipőt, mint attól, hogy lefejezik, átszúrják karóval vagy egyéb más vámpírölő dologtól. A szőke nők sztereotípiája sokszor igaz rá a butaságával, a vásárlásmániájával, mindennel együtt.
Amitől jól működik ez az éles kontraszt, hogy mindenki más körülötte (a barátait kivéve) halálosan komoly szereplő, aki használja még az agyát is. Olyan, mintha Dr. Szöszi átment volna vámpírba, és egyetem helyett az lenne a célja, hogy valahogy minél több menő topánt gyűjtsön magának - főleg, hogy már nem kell ételre, ilyesmire költenie.
Szóval egyszerűen képtelen vagyok felfogni, miért nem futott be nálunk ez a sorozat. Kiparodizál minden vámpír sztereotípiát, berak egy komolyan vehetetlen főhősnőt, és egyszerűen az ember a végén már nem tud mit csinálni, csak nevet rajta. Könnyed, csajos kikapcsolódás kesergő délutánokra a rengeteg agymenésével.
Betsy legnagyobb gondja ugyanis nem az, hogy a vámpírok háborúban állnak és most éppen miatta esik egymásnak két csoport, hanem az, hogy az apja örökre el akarja őt paterolni az életéből, hogy nincs munkahelye, hogy nem tud miből cipőket venni, és hogy a házát a legjobb barátnője vette meg, akinek nem tud miből törleszteni... Persze, hogy ezek is nagy gondok, de azért az sem elhanyagolható, hogy Nostro (gonosz vámpírok fejese) és Sinclair (a kb. jó vámpírok fejese) egymásnak feszül, és Betsy barátai kishíján belehalnak, mikor el akarják fogni a vámpírkirálynőt.
Összességében nézve sajnálom, hogy nem jött ki belőle több kötet, úgyhogy hozzáírhatom a németül vagy angolul folytatandó könyvek listájához. Nem értem, hogy ilyen paródiakötetekre miért nincs akkora igény, mert minden lököttségével együtt ez egy jól összekoreografált darab, ami nem mellesleg humoros, laza, könnyed, és igen nehezen lehet komolyan venni. Egyszerűen szórakoztató, és szórakoztatóan egyszerű...
UI.: annyit ráírtak a kötetre, hogy felnőtteknek ajánlják, amit a részletesen leírt erotikus jelenetek miatt nem is csodállok...
GR-ezők szerint:
Davidson könyve ezzel szemben olyan borítót kapott, ami nem illik a könyvhöz, a hangulatához. Ráadásul azt sem teljesen értem, miért fekete hajú nő szerepel rajta, és miért a rózsa oda? Egyáltalán nem passzol. Ezzel szemben, ha megnézzük az angol és a német borítókat láthatjuk a humorosságot, a játékosságot, a "csitriséget", ami maximálisan leírja a történetet.
Betsy ugyanis szarkasztikus kis plázalányka, akit néhány cipővel meg lehet vesztegetni, akit jobban érdekel a hajápolás, az öltözködés, minthogy ő most éppen vámpír, és megtanulja, mivel jár az új élete. Az sem érdekli, hogy vajon mitől lehet különlegesebb, mint mások. Miért mondhat ki valláshoz fűződő szavakat (például: Istenem, Jézusom, a Miatyánk teljes szövegét stb.), miért léphet rá anélkül szent helyre, hogy hamuvá égne, miért nem hat rá a fokhagyma, a napfény, a szentelt víz, amitől a többi vámpír legyengül, elpusztul stb.
 |
| Német borító |
Amitől jól működik ez az éles kontraszt, hogy mindenki más körülötte (a barátait kivéve) halálosan komoly szereplő, aki használja még az agyát is. Olyan, mintha Dr. Szöszi átment volna vámpírba, és egyetem helyett az lenne a célja, hogy valahogy minél több menő topánt gyűjtsön magának - főleg, hogy már nem kell ételre, ilyesmire költenie.
Szóval egyszerűen képtelen vagyok felfogni, miért nem futott be nálunk ez a sorozat. Kiparodizál minden vámpír sztereotípiát, berak egy komolyan vehetetlen főhősnőt, és egyszerűen az ember a végén már nem tud mit csinálni, csak nevet rajta. Könnyed, csajos kikapcsolódás kesergő délutánokra a rengeteg agymenésével.
Betsy legnagyobb gondja ugyanis nem az, hogy a vámpírok háborúban állnak és most éppen miatta esik egymásnak két csoport, hanem az, hogy az apja örökre el akarja őt paterolni az életéből, hogy nincs munkahelye, hogy nem tud miből cipőket venni, és hogy a házát a legjobb barátnője vette meg, akinek nem tud miből törleszteni... Persze, hogy ezek is nagy gondok, de azért az sem elhanyagolható, hogy Nostro (gonosz vámpírok fejese) és Sinclair (a kb. jó vámpírok fejese) egymásnak feszül, és Betsy barátai kishíján belehalnak, mikor el akarják fogni a vámpírkirálynőt.
Összességében nézve sajnálom, hogy nem jött ki belőle több kötet, úgyhogy hozzáírhatom a németül vagy angolul folytatandó könyvek listájához. Nem értem, hogy ilyen paródiakötetekre miért nincs akkora igény, mert minden lököttségével együtt ez egy jól összekoreografált darab, ami nem mellesleg humoros, laza, könnyed, és igen nehezen lehet komolyan venni. Egyszerűen szórakoztató, és szórakoztatóan egyszerű...
UI.: annyit ráírtak a kötetre, hogy felnőtteknek ajánlják, amit a részletesen leírt erotikus jelenetek miatt nem is csodállok...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése