Még a 2015-ös évben kezdtem el e novelláskötet olvasását, és csak most jutottam odáig, hogy az utolsó pár novellát befejezzem.
Azért esett anno a könyvre a választásom, mert érdekelt, hogy lehet röviden tömören más korok más kulturájába beágyazni a vámpírok kultuszát, illetve más népeknél hogy jellenek meg a vérszívók.
Rögtön az elején az ókortól indulunk, ahol az emberek még fel sem fogják jóformán, mivel állnak szembe, csak azt tudják, hogy ellenséges dologba ütköztek. A történetek során végigmegyünk az idővonalon, érintve vikingeket (8. század), középkort, új kort és modern kort is.
Ahogy az idők változnak, remekül kirajzolódik, mennyire sokat változott a világ, az emberek hozzáállása a hiedelmekhez és a babonákhoz. Láthatunk igazi magyar képet is, illetve a "mit tesz egy faluval a babonaság" ábrázolását. Láthatunk egy furcsa kimenetelű esküvőt, végighallgathatunk egy spanyol mesét egy síró hölgyről.
Néhány novellában valóban sikerül megragadni azt a fő lényeget, azt az apró mozzanatot, ami jellemző az adott kultura "mondakörére" - ha szabad így fogalmazni. Nem a hitelességgel akadtak problémáim a kötet során, hanem azzal, hogy a történetek pontosan azért, hogy hűek legyenek a korhoz és a nemzetiséghez, teljesen elsikkadtak...
Kapunk 15 novellát, amik némileg erőltetettek. A novelláknál várandó csattanók valahogy rendre elmaradnak. Néhol a kifejtés is hagy némi kivánnivalót maga után, amivel szintén nem értettem egyet. Máskor úgy pörögnek a nevek, hogy Mikszáth is megirigyelné a szereplői felhozatalt. Azért hoztam őt ide, mert főleg a magyaroknál játszódó történetekben okoz ez problémát. Érezni a falusi "levegőt", a paraszti hangulatot, és emellett elsikkad a fő lényeg.
15 novella közül talán kettőt tudnék kiemelni, ami úgy ahogy tényleg megfogott annyira, hogy emlékezetes legyen. Az egyik Lord Davingdale története, aki az 1800-as években tér magához. Kitör a pestis, és mivel nem tudja, hogy rá, mint vámpírra ez milyen hatással lehet, ezért fogja magát és elmegy aludni a koporsójába egészen 1845-ig. Miután felkel, természetesen vérre éhezik, és elmegy mindenfelé tiszta vért keresni. Bekerül egy bordélyba, megállapítja, hogy még mindig ugyanolyan a világ, és visszamegy aludni, hátha sikerül egy jobb korban felkelnie.
A másik történet egy népi hiedelem, egy babona köré épül. Egy asszony lebetegedik, és a testvére próbál rajta segíteni. A doktor tudománya kudarcot vall, ezért elmegy egy nőhöz, aki azt vallja, hallott már ilyesmi esetről. A falu, mivel hisz a mendemondákban hát elkezdenek kiásni egy sírt, de nem járnak eredménnyel. Azonban kiderül, hogy nem jó helyen keresték a megoldást, és végül véget vetnek a kórságnak. Közben persze kitör másutt a pestis (Hamburgban), de a falut ez már nem érinti...
Összességében nézve kissé többet vártam a kötettől. Nemigazán éreztem rajta egyediséget, vagy olyasfajta stílust, ami gördülékenyen átsegít a történeteken. A nevekre, a nyelvezetre annyira rá vannak fókuszálva a sorok, hogy a történetek unalmassá válnak, és szívem szerint nem egyet átlapoztam volna... Azt hiszem, ez nem az én világom...
GR-ezők szerint:
Azért esett anno a könyvre a választásom, mert érdekelt, hogy lehet röviden tömören más korok más kulturájába beágyazni a vámpírok kultuszát, illetve más népeknél hogy jellenek meg a vérszívók.
Rögtön az elején az ókortól indulunk, ahol az emberek még fel sem fogják jóformán, mivel állnak szembe, csak azt tudják, hogy ellenséges dologba ütköztek. A történetek során végigmegyünk az idővonalon, érintve vikingeket (8. század), középkort, új kort és modern kort is.
Ahogy az idők változnak, remekül kirajzolódik, mennyire sokat változott a világ, az emberek hozzáállása a hiedelmekhez és a babonákhoz. Láthatunk igazi magyar képet is, illetve a "mit tesz egy faluval a babonaság" ábrázolását. Láthatunk egy furcsa kimenetelű esküvőt, végighallgathatunk egy spanyol mesét egy síró hölgyről.
Néhány novellában valóban sikerül megragadni azt a fő lényeget, azt az apró mozzanatot, ami jellemző az adott kultura "mondakörére" - ha szabad így fogalmazni. Nem a hitelességgel akadtak problémáim a kötet során, hanem azzal, hogy a történetek pontosan azért, hogy hűek legyenek a korhoz és a nemzetiséghez, teljesen elsikkadtak...
Kapunk 15 novellát, amik némileg erőltetettek. A novelláknál várandó csattanók valahogy rendre elmaradnak. Néhol a kifejtés is hagy némi kivánnivalót maga után, amivel szintén nem értettem egyet. Máskor úgy pörögnek a nevek, hogy Mikszáth is megirigyelné a szereplői felhozatalt. Azért hoztam őt ide, mert főleg a magyaroknál játszódó történetekben okoz ez problémát. Érezni a falusi "levegőt", a paraszti hangulatot, és emellett elsikkad a fő lényeg.
15 novella közül talán kettőt tudnék kiemelni, ami úgy ahogy tényleg megfogott annyira, hogy emlékezetes legyen. Az egyik Lord Davingdale története, aki az 1800-as években tér magához. Kitör a pestis, és mivel nem tudja, hogy rá, mint vámpírra ez milyen hatással lehet, ezért fogja magát és elmegy aludni a koporsójába egészen 1845-ig. Miután felkel, természetesen vérre éhezik, és elmegy mindenfelé tiszta vért keresni. Bekerül egy bordélyba, megállapítja, hogy még mindig ugyanolyan a világ, és visszamegy aludni, hátha sikerül egy jobb korban felkelnie.
A másik történet egy népi hiedelem, egy babona köré épül. Egy asszony lebetegedik, és a testvére próbál rajta segíteni. A doktor tudománya kudarcot vall, ezért elmegy egy nőhöz, aki azt vallja, hallott már ilyesmi esetről. A falu, mivel hisz a mendemondákban hát elkezdenek kiásni egy sírt, de nem járnak eredménnyel. Azonban kiderül, hogy nem jó helyen keresték a megoldást, és végül véget vetnek a kórságnak. Közben persze kitör másutt a pestis (Hamburgban), de a falut ez már nem érinti...
Összességében nézve kissé többet vártam a kötettől. Nemigazán éreztem rajta egyediséget, vagy olyasfajta stílust, ami gördülékenyen átsegít a történeteken. A nevekre, a nyelvezetre annyira rá vannak fókuszálva a sorok, hogy a történetek unalmassá válnak, és szívem szerint nem egyet átlapoztam volna... Azt hiszem, ez nem az én világom...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése