Témázunk - avagy olvassam? Olvassad!

Mai témánk az ajánlások nyomában, vagyis kinek ki mit ajánlott, mit kellett volna elolvasnia. Bevallom őszintén, ha úgy ajánlanak könyvet, hogy magán könyvtárból kölcsönbe a kezembe is nyomják, az meglehetősen flusztrál, úgyhogy elvitel nélkül fogadkozom, hogy igen, el fogom olvasni valami úton módon...

De ez általában nem valósul meg, vagy csak 1-2 év múlva. Miért? Mert egyszerűen otthon annyi az olvasatlanjaim száma, hogy nem tudok csak úgy bedobott könyvet olvasni, úgyhogy ezeket az ajánlásokat elteszem egy hátsó polcra a fejemben, és amikor könyvesboltban esetleg meglátom leárazva, akkor beszerzem arra gondolva, hogy XY ezt ajánlotta már, úgyhogy egy lépcsővel közelebb kerül, hogy olvassam is.

Baráti körben sokan szeretnek olvasni, és már tudom, hogy ki az, akivel teljesen ellentétes az ízlésem, így ami nekik nem tetszik, annak adok egy sanszot, hogy nekem fog. Illetve van az a réteg, akikkel teljesen megegyezünk, nekik abszolút adok a szavára. 

Régen, míg nem volt ennyi olvasni szerető barátom, blogokon böngészve válogattam össze az olvasmányaimat. Lobo és Nima tipikusan azok a bloggerek, akiktől elsők között fogadtam el ilyesmit. Később hozzájuk jött még Shanara is, akivel a mai napig úgy vagyok, ha javasol nekem egy könyvet, beszerzem és elolvasom (nem csak blogon keresztüli ajánlás).

Az már nagyobb dolog, mikor én ajánlok valakinek. Mindig izgatott vagyok, vajon hogy tetszik neki a könyv? Vajon nem éri csalódás? Jó darabot választottam? Majd minden alkalommal elhatározom, hogy inkább nem ajánlok többször könyvet olyan embereknek, akiknek nem ismerem maximálisan az ízlését. Amikor még rendszeresebben vittem a blogot (értsd: heti szinten legalább egy könyvről sikerült írnom), akkoriban sok visszajelzés jött, hogy ezt vagy azt a könyvet miattam olvasta el valaki. Tudom, hogy Nimának volt negatív tapasztalata is ebből (volt egy könyv, ami neki nem tetszett, nekem igen, és a blogom után olvasta). Akkor jöttem rá, hogy ez mekkora szó, amikor valaki annyit mond, hogy "azért olvastam, mert jókat írtál róla". Egyszerűen felemelő érzés volt, hogy valaki adott a szavamra.

Az már más kérdés, hogy mi van, ha nem tetszett az illetőnek. Eleinte mindig pirultam, hogy sajnálom, hogy rossz könyvet adtam a kezébe, aztán rájöttem, hogy talán nem én vagyok az a blogger, akinek a szavára adnia kellene, hiszen nem egyezik az ízlésünk, mást várunk a könyvektől stb. Manapság egyre kevesebb visszajelzés jön, hogy valaki azért olvasott valamit, mert ajánlottam a blogon. Ez talán annak tudható be, hogy már nem blogolok annyival rendszeresebben, kevesebb könyvről írok, és sok közte a régi, elfeledett darab is.

Az ajánlások nálam manapság úgy esnek, hogy egyszerűen nézegeti valaki a könyvespolcomat, és lerántok róla egy könyvet, hogy "neked szerintem ez tetszene", és már nyomom is a kezébe. Aztán esetleg az illető meglát valamit, amit már rég el akart olvasni, akkor azt is a kezébe nyomom. Viszont kezdek már leszokni erről az ajánlgatok könyveket dologról, elvégre itt a blog, ahol leírom, hogy milyen könyvvel milyen élményem volt, mit hagyott maga után és inkább valami olyasmibe csaptunk át, hogy barátok megkérdik, olvastam e adott kötetet, és ha igen, mi a vélemény, ajánlanám e nekik. Most már amolyan indirekt módon inkább nem ajánlanék könyveket, csak ha ismerem a másik fél ízlését, vagy pedig olvassa a blogon az ajánlóimat.

Mindig nagy érdeklődéssel várom, hogy mi lesz a reakció arra a könyvre, amit a baráti társaságomnak ajánlok (blogon kívül).  Jogis éveim alatt a fél csoportomat rászoktattam az olvasásra, mindenki tőlem kölcsönkapott könyvekkel töltötte a napjait, és többen annyit mondtak, hogy a könyvek illeszkedtek ahhoz, amit szerettek volna. Egy-két esetben fordult elő, hogy nem találtam el, de nagyon örültem, hogy egyébként azért sikerült. Amikor könyvet ajánlok, mindig valaki olyanról van szó, akinek ismerem nagyjából az ízlését, vagy megkérdezem előtte, hogy milyen olyan típusú könyvet olvasott, ami tetszett neki. Mivel elég sokféle kategóriában mozgok, nagyjából azért tudok ajánlani ilyent-olyant.

Mindig kínosan érzem magam, mikor valakinek be kell vallanom, nem tetszett, amit ajánlott. A másik véglet az, akik negatívat ajánlanak, hogy én mit szólok hozzá, nekik nem tetszett. Ilyenből eddig két esetem van. Az első esetben annyit mondtak, hogy a világ legrosszabb könyvét olvasta valaki, elolvasnám e, mert kíváncsi rá, mit mondok róla. Maradjunk annyiban, hogy a világ legrosszabb könyve minősítés is enyhe kifejezése volt, amivel illettem volna a kötetet...

Nagyon sok esetben belefutottam olyanba, hogy valaki lelkesen ecsetelte nekem, hogy hú, hát van az a könyv, ilyen jó, olyan jó, olvassam el. Kiderült utána, hogy én már azt olvastam korábban, és nem volt annyira kiemelkedő élmény, mint a lelkes ajánlónak. Amit nem szeretek, mikor mindenáron rám akarnak tukmálni egy könyvet, hogy de akkor is olvassam el stb. Ha maga a sztori sallangnak tűnik, már kiesik a pixisből. Ha spoilereznek belőle, akkor is kiesik, úgyhogy többnyire azoknál a könyveknél jutok el az olvasási fázisig (azokból, amiket ajánlanak), aminél annyit mondanak, hogy "Olvasd el, mert jó..."

Ajánlásokat szívesen veszem, elvégre mindig jó tudni, hogy mit jó olvasni. Főleg igaz ez manapság, amikor nem követem annyira a kiadási trendeket, hogy mik az új könyvek a piacon. Annyi rettenetes darab leledzik az olvasatlan polcomon, hogy néha jó belenyúlni a biztos szórakoztatóba és remek olvasmányba...

Akik még témáznak:

PuPilla
Ilweran
Nima