A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az utolsó előtti kötetet úgy fogtam a kezembe, hogy „ha már megvan az első öt” és nem fűztem hozzá túl nagy reményeket, hogy nah, majd hirtelen jobb lesz, és lenyűgöz...
Az utolsó előtti kötetet úgy fogtam a kezembe, hogy „ha már megvan az első öt” és nem fűztem hozzá túl nagy reményeket, hogy nah, majd hirtelen jobb lesz, és lenyűgöz...
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Különös dolgok történnek. Az emberi világban ugyanúgy, mint a varázslóvilágban. Harryék folyton az újságot bújják, hogy mikor találkoznak egy ismerős névvel a halálozások között.
Az iskolában is furcsaságok sora – már ami egy mágusvilágban az lehet – üti fel fejét. Dumbledore egyre több időt tölt házon kívül, amiről még Harrynek sem beszél, hogy miért teszi... A Sötét Nagyúr közben továbbra is szervezkedik. Harry oldalán persze még mindig ott vannak a barátai, akik segítik, míg Voldemortnak megvannak a maga kis halálfalói.
Harry talál egy érdekes könyvet bájitaltanórán, ami egy bizonyos Félvér Herceg tulajdona. Az apró, lapszéli fricskák segítségével Harry olyan főzeteket gyárt, hogy még a tanár is csak ámul. Na nem Piton... Mert őt leváltották, hogy végre hőn áhított tárgyát oktathassa...
Harry még egy átkot is megtanul a könyvből, és amikor Malfoy rátámad, akkor be is veti. Ekkor lép közbe Piton...
A régi ellenségek megmaradtak, akárcsak a barátok, és az ellenséges tábor csak növekszik, mikor a baráti táborból elkezdenek ismét fogyatkozni...
Az iskolában is furcsaságok sora – már ami egy mágusvilágban az lehet – üti fel fejét. Dumbledore egyre több időt tölt házon kívül, amiről még Harrynek sem beszél, hogy miért teszi... A Sötét Nagyúr közben továbbra is szervezkedik. Harry oldalán persze még mindig ott vannak a barátai, akik segítik, míg Voldemortnak megvannak a maga kis halálfalói.
Harry talál egy érdekes könyvet bájitaltanórán, ami egy bizonyos Félvér Herceg tulajdona. Az apró, lapszéli fricskák segítségével Harry olyan főzeteket gyárt, hogy még a tanár is csak ámul. Na nem Piton... Mert őt leváltották, hogy végre hőn áhított tárgyát oktathassa...
Harry még egy átkot is megtanul a könyvből, és amikor Malfoy rátámad, akkor be is veti. Ekkor lép közbe Piton...
A régi ellenségek megmaradtak, akárcsak a barátok, és az ellenséges tábor csak növekszik, mikor a baráti táborból elkezdenek ismét fogyatkozni...
Vélemény:
Rowling folytatja azt, amit a negyedik kötet végétől élvezhetünk: tünnek el a szereplői... Egyszer olyant ír ki, aki az én szemszögömből lényegtelen, másszor olyant, akit szívesen láttam volna a hetedik kötet végéig, majd egy fontos szereplő életének is véget vet, nem is akármilyen módon...
Bevallom, egy kicsit itt kezdtem sajnálni Dracot, de annyira nem. A kötet ugyan bővelkedett mindenfélében (rejtély, akció miegymás...), de annyira nem nyerte el a tetszésemet, mint huginak (aki Voldemort mániás).
Ezzel fölkerült a hét kötetes sorozat utolsó kommentje is...
Bevallom, egy kicsit itt kezdtem sajnálni Dracot, de annyira nem. A kötet ugyan bővelkedett mindenfélében (rejtély, akció miegymás...), de annyira nem nyerte el a tetszésemet, mint huginak (aki Voldemort mániás).
Ezzel fölkerült a hét kötetes sorozat utolsó kommentje is...
Ha pontban fejezném ki: 5/3
4 megjegyzés:
Hejj, pedig én de szerettem ezt a kötetet. Ismét egy különbség, pedig ikrek vagyunk. Én a páros köteteket szeretem a Hp-ból, no semmi köze a számmisztikához, csak szerintem azok lettek igazán jók. A hatodik részben örültem, hogy végre többet megtudunk Voldemortról, mint említetted mániás vagyok/voltam. (Őszintén Valentine nem nagyobb gonosz? Hiába mindketten a tiszta fajt tűzték ki célul, Voldy a végére hihetetlen karakter maradt nálam.) A horcruxokat, mint a Halál (végzet *nevet*) ereklyéit erőltetettnek találtam, bár frappáns megoldás. Hogy ki hal meg a végén, hát engem az szintén nem érintett meg, csak egy ilyen felkiáltásom volt: "Na végre." Engem kifejezetten egy szereplő sem érdekelt annyira, hogy féltsem őket (csak Voldy, de hát sajna ő bizony gonosz). Draco a hatodik kötetig szintén a kedvencem volt, de ahogy előadta a sírós jelenetet, én úgy ábrándultam ki belőle. Tényleg csak egy gyerek, aki nagyra vágyik, jár a szája, és a végén rájön, hogy inkább a rózsaszín nyuszikra vágyik. *sóhaj* Bár a félvér herceg cím erőltetett volt (mivel nem is arról szólt a sorozat), azért mégis tetszett. Az utolsó jó Potter kötet. (Furcsa, alig van olyan sorozat, ahol mindegyik részt nagyon szeretem.)
Azzal kezdeném, hogy hú, de későig fönt maradtál XD
Na jó, de térjünk a tárgyra: Voldemort mint fő gonosz korántsem tudta nálam überelni az általad említett Valentinet. Valljuk be, Voldemortnál nekem még Éjvilág Árnyék is jobban tetszett, mint fő gonosz XD Tudom, te a Főgonoszok Jogaiért Szakszervezet elnöknőjeként le fogsz hurrogni, hogy ilyeneket írok, de szerintem ez az igazság.
Ami pedig a kötetet illeti, oké, Voldyról sok minden kiderült, a Draco-s beszólásod tetszik XD "inkább rózsaszín nyuszikra vágyik" XD Hát ezen szó szerint gördültem XD
Engem annyira nem érintett a sztori. Ez a Piton dilemma meg már szerintem a sorozat első kötetétől el volt döntve... Na jó, sok túlzással... De talán onnantól, hogy megtudtuk *SPOILER A NEMTOM HÁNYAS KÖTETBŐL*, hogy Piton szerette Lilyt, aki meg Jamest, és James meg Lilyt... Szóval számomra onnantól nyilvánvaló volt, hogy Pitonnak hol a helye. A félvér herceg maszlag, a végzet ereklyéit meg már biztos azért írtam a halál ereklyéi helyett, mert a végzet ereklyéi sorozat jobb XD Valljuk be, Jace-ről azt is el lehet hinni, hogy létezik, míg Harry kicsit túl nagy heros... Felnagyított.
Szóval a hatos kötetben kicsit nagyobb hangsúly volt Harryn és a feladatvállalásán, na meg a vége... hát nemtom... engem nem nyűgözött le annyira XD
Itt a páros szám a kedvenced? AB -ben meg a páratlan XD Akkor a végzet ereklyéinél mi? (bár ott tom, hogy nincs nagy választási lehetőség...) Azt hiszem, tudom a válaszod ;)
Hmm... nekem Pitonról azóta megvolt a véleményem (hogy csak egy morcos jó karakter), mióta tudtuk, hogy nem ő volt a gonosz az első részben. Amit utána Harryék csináltak (hogy mindent rákentek), az csak a tipikus "szarok a tanárok" viselkedés volt. Voldemorttal csak a végén lett bajom, hogy meghülyült, hogy az addig okos szereplőből egy hirtelen indulató valami lesz, aki megöli saját magát. Nem szeretem az olyan gonoszokat, akiket a jó öl meg. Ha van esélye a jónak őket megölni. Khm... Valentine. Hogy miért jobb Valentine? Mert tud szeretni. Mennyire jobb, hogy van családja, hogy volt szerelme, legjobb barátja, és ezt a féltékenység, a hatalomvágy hogyan rontja meg. Hogy mindent a szent célja elé helyez.
Végzet Ereklyéi meg: Hát a CoG eddig a kedvencem, de mindegyik részt szeretem. :D De hát ugye Sebastian...
Na ja, a csávó, aki felülmúlhatatlan, fekete hajú, és Harry Potter tökéletes ellentéte XD... Meg ő játssza a diótörő szerepét, meg volt egy jó fej apja, meg egy aranyos anyja...
De hogy jön Sebi a Harry Potterbe? A hányatott sors hozza ide? XD Esetleg a homlokán a kalpácsalakú sebhely?
Na de komolyra fordítva a szót: Piton a hetes igéje, de a hatosban kiderül, hogy hú de jó mágus volt gyerekként... (lásd a tankönyvét), na meg az átok... az átka...
A jók megölik a gonoszokat? Szerintem 100 esetből 99-nél a jó öli meg a gonoszt, de itt Voldy inkább saját magát, mint ahogy írtad... A hetes igéje az is, Harry hogyan győz, és szerintem az gyökér volt XD
A hatos igéje, hogy Harry új varázslatot tanul, akkor miért nem azt vetette be a hetes végén? Úgy izgibb lett volna, nem? Piton varázslata Harryn át Voldemort ellen... Azért érzed, hogy ez milyen jól hangzik, nem?
Valentine más tészta... Őt majd kigyúrjuk a CoB, a CoA és a CoG könyveknél (ugyanis a következő kritika a CoB -é lesz, a CoA meg a következő hónap utolsója...)
És egyet értek az utolsó hozzászólásoddal... Nekem az is furcsa volt, hogy Voldemort hogy nem jött rá a hurcrux trükkre... Hogy csinált még egyet...
Megjegyzés küldése