Responsive Advertisement

2010. június 10.

Margit Sandemo - A Kék föld (Varázsjelek 7)


A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ez nem volt nehéz. Már olvastam 6 kötetet, úgyhogy nem volt kérdés (és már a jövőben nem is lesz kérdés), hogy ezt a sorozatot befejezem e. Csak akkor nem fogom, ha véletlenül a kiadó úgy dönt, hogy nem adja ki a folytatásokat. Remélhetőleg erre nem kerül sor...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Kis csapat végre elért arra a szintre, hogy elindultak a Kék földre, hogy elpusztítsák a Holdboszorkányt. Ez azonban korántsem működik ilyen egyszerűen, mivel Bianca Marina kényeskedése miatt vissza kell fordulniuk, és ez hátráltatja az expedíciót. Ezután egy darabig a lányt láthatjuk, ahogy vissza akar jutni otthonába, de balszerencsés események során megismerkedik Mischkával, aki veszélyre figyelmezteti, és a lány siet, hogy megtalálja a családját, és elmondja nekik, amit megtudott.
Eközben a kis csapat problémákba ütközik, és egy hajó érkezésére figyelnek fel, amivel a Falk-mentőcsapat néhány tagja érkezik és csatlakozik hozzájuk. Ezalatt Yrsa balesetet szenved, és éppen ekkor fut be a harmadik hajó is, melyen Bianca Marina és újdonsült társa utaztak... Végre összeáll a csapat, és mennek, hogy leszámoljanak a Holdbanyával és a halál istennőjével, Hel -lel.

Vélemény:
Tény és való, hogy kötetek óta ez tetszett az egyik legjobban. Azt nem állítom, hogy a hármas kötetet felülmúlja, de nem volt rossz.
Amit 6 kötet alatt megtapasztaltam, hogy Sandemo egyre több karaktert zsúfol be, és nem meri bántani őket utána (aztán vagy jön a Rowling-effektus, vagy nem, az majd kiderül).
Az, hogy ennyi névvel meg családdal találkozunk a sorozatban a 4. kötettől kezdve zavaró, mert ezt a sok nevet már a könyvbeli szereplők is nehezen jegyzik meg. Értem én, hogy nagy a család, de ne egy kötetben duzzadjon ekkorára, mert a továbbiakban csak küzdünk vele. Ennek a kötetnek is fel volt sorolva az elején, hogy ki kinek a kicsodája, és sokszor kellett visszalapoznom, hogy "ő ki is volt? ja, tényleg..."
A stílus a szokásos: java részt csak a tényeket közli ridegen, siváran, és néhol van csak pontosabb leírás. A végén tetszett a barlang bemutatása, mert ott végre el tudtam képzelni, hogy néz ki ez az egész. Azt már kevésbé tudom díjazni, hogy a sorozat folyamán végig ahol felbukkan egy fiú-lány páros, az írónő azonnal összeboronálja és ágynak dönti őket. Ebből a kötetből az eleje nem hiányzott, a vége viszont igen, és ennek nagyon örültem. Itt végre senki sem fáradozott azon, hogy ágyakon osztozzanak (java részt nem is voltak ágyak) egy kellemes éjszaka erejéig.
Aki egyre szimpatikusabbá válik az Hedinn, mert... Mert csak. Amennyire bírtam Ravn -t az 1-3. kötetben, most annyira bírom Hedinnt (vagyis jobban, mint a többi szereplőt) mióta csak belépett a sorozatba. Ravn karakterének változása persze, logikus, de valahogy ő már nem a régi... (mondjuk egy ennyire megidősödött karaktertől azért elvárható, hogy megváltozzék azt tekintve, mennyivel volt fiatalabb az első kötetben, itt meg már túl van a 80. életévén).
És ha már a kornál tartunk: a regényben ugye a fontosak a Varázsjelek, de nem értem, hogy valaki, aki sokkal idősebb, mint emberkéink közül bárki, és elvileg mindent tud, az hogy nem képes megfejteni a jelek jelentését? Mikor a jelekről van szó, minden szereplőt totál lebutítanak, és ez így csak vontatottá teszi az egészet. Igaz, apró léptékben haladnak hőseink a megoldás felé, de olyan, mintha senki nem tudná megfejteni azokat a jeleket (még az sem, aki készítette őket...???) Ez még nem is lenne akkora hiba, ha nem a sokadik embert ("embert") kérdeznék meg róla, aki ki tudja, mióta él már... és akiről két oldallal előtte kiderítették, hogy tényleg mindent tud...
Mindent egybevetve ez a kötet nem okozott csalódást, és egyébiránt tetszett és örültem, hogy már nem toporognak főhőseink egy helyben, és csinálnak valamit, és beindultak a megoldáshoz induló események. A szereplők a régiek, 1 újat kapunk, aki ugye hőseinkhez csatlakozik. Mindenki a jó oldalhoz csatlakozik, de ezt itt már megszokhattuk. Végre több információt kapunk a szemekről is, megtudjuk kit szolgálnak, mit szolgálnak, hogy keletkeznek, tehát hogy mik is ők.
Talán azért nem hatott meg a kötet annyira, hogy tűkön ülve várjam, mit akcióznak össze a karakterek, mert nem kell őket félteni. (Elvégre ez egy mese, és minden mesében a jó győz, a gonosz bukik.) Egyébként pedig a "sötét" oldalon sokkal kevesebben állnak, mint a világoson, mivel mindenki a világosakhoz lép be (1. kötetben a Farkasok népe, 2. kötetben a két gyerektündér, 4.kötetben az a tucatnyi gyerek, akik ugye a leszármazottak stb...)
Tehát ez egy olyan kötet a sorozatban, amit nem bántam meg, hogy elolvastam, és tetszett, és izgalmas volt stb... (de valahogy tényleg nem tudtam aggódni azért, hogy mindenki túléljen mindent, mert érzésem szerint minden jóra fog fordulni... legalábbis az események ezt sugallják)

Ha pontban fejezném ki: 5/4

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én ugyan még nem értem a könyv végére, de eddig nagyon tetszik. Az egyik kedvenc sorozatom a Varázsjelek.
Igazából a te írásodhoz szeretnék hozzászólni. Azt éreztem, hogy a sorozatot egy kicsit támadod, de közben a könyvet favorizálod. A véleményed valamelyest ellentmondásos volt. Igaz, az sem kizárt, hogy ezt csak én éreztem így. Az kétségtelen, hogy volt néhány kötet, ami helyben állás volt, de akkor is nekem az volt a benyomásom, hogy becsméreled a sorozatot, jobban mint ahogy megérdemli. Itt érvényesül a mondás: "Ízlések és pofonok"

Névtelen írta...

Azért remélem, hogy továbbra is írsz véleményt a Varázsjelek sorozat köteteiről, mert én személy szerint nagyon kíváncsi vagyok rá. :)
(Aki az előző kommentet is írta)

Mandi írta...

Nos, először is: igen, szeretnék még véleményt írni a sorozat többi kötetéről... a végéről már nem akarok lemaradni, ha lehet :D
A sorozatról: nálam nagyon ellentmondásos, ezért ezek a paradoxon kritikák is. Vannak részek, amik tetszettek, és voltak, amik nem. Nem akarom becsmérelni a sorozatot, mert valamelyest tetszik, de valljuk be, nem lesz a kedvencem. Egyes kötetei, mint az 1, 3, 7 nagyon tetszettek, csak tényleg már zavaró, hogy annyi név van, hogy folyton előre kell lapozgatnom, hogy képben legyek, és így meg-megtörik a sztori is, miközben olvasom... Az alap ötlete pedig nem rossz, csak a kivitelezésnél a toporgós kötetek kicsit lehúzzák az élményt szerény véleményem szerint. Mindenki arra kíváncsi, hogy a két tárgynak mi köze az egészhez, hova vezetnek, mit jelentenek, erre lásd: 4. és 6. kötet...
És a toporgás minden sorozatnál zavar, mert vannak elméleteim, hogy ez hogy lesz, az hogy lesz, és várom, hogy tényleg úgy lesz e, és irritál, mikor csak vannak a szereplők, és teljesen mással foglalják el magukat...
Ráadásul a hetest úgy szakítják meg a végén, de úúúúúgyyyyyyyyyyyyyy!!!

anizamarah írta...

Szia!

Én olvastam az írónő előzö sorozatát, mind a 47 kötetet :) Nah, ott aztán már volt családfa és nevek :) Elkezdtem olvasni a Varázsjeleket is, de még nem fogott meg annyira mint a Jéghegyek népe. Ha egyszer rászánnád magad, hogy annak is nekiugrasz, szívesen hallanám a véleményed.

Kriszta

Mandi írta...

Szia Kriszta!

Hogy őszinte legyek, a Varázsjelek sorozat nálam erősen középmezőnyös (3-as, 4-es átlagpontozás közti) sorozat. 11 részt terveztek, ebből 7-et már láttunk, de elképzelni sem tudom, hova akar már kilyukadni az írónő. Nagyon lelkesen vetettem bele magam anno a sorozatba, mert tényleg érdekesnek ígérkezett, de 4-5 rész után én simán le is tudtam volna zárni a sztorit, mert vannak benne "felesleges" kötetek (mint pl. a Vak Hold, vagy Boszorkányok fogságában stb...) ahol nem csinálnak a szereplők mást, csak gyerekgyártanak, családfanövelnek stb...

Éppen ebből kifolyólag nem mertem még nekiállni a Jéghegy népének, megriasztott az, hogy 47 kötetig nyúzta az írónő a szereplőit. Többen mondták már, hogy jobb, mint a Varázsjelek, vagy mint a másik sorozata Sandemonak. Erősen gondolkodtam rajta, hogy rá kéne vennem magamat.

Szerinted tehát érdemes elolvasni a sorozatot, merjek belevágni, mert valóban jobb, mint a Varázsjelek?

FFG

warriorqueen írta...

Ez egy félig fantasy,félig "romantikus" regény sorozat.Ennyi és nem több.Néha nagyon unalmas,van hogy bizonyos részeket csak átfutok mert nem történik benne semmi.A karakterek nem túl fantázia dúsak.Az elején Ravnra és Ilonára van kihegyezve.Ettől még eléggé sablonos az egész.A sztori amúgy jó lenne.Csak azért olvasom mert kíváncsi vagyok mi lesz a sok "titok" megoldása.De az igazat megvallva ennél még Robert E.Howard is fantáziadúsabb.

Ezeket olvastam legutóbb...

Baby Signs: How to Talk with Your Baby Before Your Baby Can Talk
A ​király esztelen
Red Herrings
Szupernagyi
One True King
Az ​én váram
Kerekerdő meséi II.
Kerekerdő ​meséi
Hideg ország varázslói
Brer Rabbit Again
Viking és tündér - Beteljesedik-e újra az átok?
How Babies Sleep: The Gentle, Science-Based Method to Help Your Baby Sleep Through the Night
Tabuk és dilemmák a gyermeknevelésben
A pénz nem a fákon nő
Segítség, ember!
A slag
Menjek ​vagy maradjak?  Hogyan éljük túl a párkapcsolatot egy narcisztikus mellett?
Vágyakozás
„Anyább” ​anyák
Időtlen

Archívum

Rendszeres olvasók

Postaláda

Név

E-mail *

Üzenet *