A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
A második rész után nem volt kérdés, hogy beszerzem, elolvasom (még ha a 2-es annyira nem is tetszett). Aztán a könyvhéten vacilálgatva, hogy mit szerezzek be ez a kötet volt az, amiről tudtam, hogy biztosan beszerzem, mivel előtte Nancy áradozott a sorozatról, és ugye nemrég jött ki, és kíváncsivá tettek. Aztán jött Gigi a könyvhéten (személyesben, élőben, live-ban), és a második kör után végre sikerült elérnem... Hazafelé ezt olvasgattam...
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Rose közeledik a 18. születésnapjához, ami azt is jelenti, hogy egy 6 hetes terepgyakorlaton kell majd részt vennie, hogy aztán leérettségizhessen. Ez annyiból áll (a terepgyakorlat), hogy a dampyrok a morákat kísérgetik, és váratlan "striga" támadásoktól óvják meg őket.
Persze ez nem indul főhősünk számára zökkenőmentesen, mikor megtudja, kivel osztották párba (pedig a tanárok érvelése logikus volt, Rose felháborodását pedig megértjük). Ha ez még nem lenne elég Rose szellem(ek)et lát és ez néha galibát okoz számára, és megkérdőjelezi a saját épelméjűségét is.
És ha ez még mind nem lenne elég: Adrian (a vendégdiák az előző kötetből) ráhajt Rose -ra, de mégis Christian a féltékeny, hogy Lissát akarja tőle elszedni a fiú, mivel sokat gyakorol együtt az Adrian-Lissa páros.
És ha ez még mindig nem lenne elég: ott van Dmitrij (vagyis angol kötet szerint Dimitrij), akin Rose néha nem tud kiigazodni, és elbizonytalanodik. Ugyanakkor képbe kerül még az első kötetben látott gonoszunk is, akiről szintén kiderül valami, úgyhogy kis csapatunk utazni megy egyet...
Míg a dampyrokat leköti a gyakorlat, addig valamit a főnemesi morák is tesznek, ami mindenki számára rejtély, csak az eredményét látják... Úgyhogy zajlik az élet az akadémián.
Persze a pletykák, az intrika és a többi sulis dolog megvan mindaddig, míg egy hatalmas katasztrófa nem történik...
Vélemény:
Ha pár szóval kellene jellemeznem: odáig voltam érte.
Eddig ez a kötet tetszett a legjobban, mert végre a szereplők "komolyodtak", és mégis volt bennük gyermeki rész. Gondolok itt arra, mikor Rose fejében járva olyan részekhez érünk, hogy hisztizik, és végre belátja, hogy igen, ő hisztizik, úgyhogy vissza kéne fognia magát. Ilyen többször előfordul, de valahogy nem idegesített annyira, mint az előző kötetben. Ezúttal használta a fejét, és ez tetszett. Mindennek adott némi logikus körítést.
Ami nagyon tetszett az a Rose-Adrian és a Rose-Dmitrij szál volt. Tudom, az utóbbi nem nagy durranás, de attól még tetszett. Az első kötetben Dmitrijt nagyon bírtam, a másodikban már kevésbé, és ezen a téren maradt is a helyén, de Adrian... Hát ő totál ott volt, és egyre jobban bírom. A kettesben ő volt a kedvencem, itt szintén hozta a tőle megszokottat (remélem folytatásokban is így marad).
Nem tudok erről a könyvről mit mondani... Nagyon tetszett és csak áradozni tudnék róla, de az meg tök fölösleges.
Amit még elmondhatok róla, hogy volt egy fejezet, ami különösen a kedvencemmé vált, és könyveknél ritka, hogy egy teljes fejezet ennyire tetszik (pár kötetnél azért előfordult). Nem írnék számot, aki akarja, találja ki ;).
És mivel Nancy -nek megígértem, hogy találok benne valamit, ami nem tetszett... Nos nem ezért, de egy valamit találtam. Oké, értem én, hogy a sorozat minden darabja úgy épül fel, hogy ha nem ismerted az előzőeket, hanem kapásból a hármassal kezdesz, akkor is megértsd. Oké, hogy a könyökömön jön ki, ki az a mora, dampyr stb... De egy köteten belül kétszer is elmondani, hogy mi a dolga az etetőnek? Néhol úgy éreztem, hogy Mead szájbarágós, és többször elismétli ugyanazt... Három kötet alatt 4-szer tudhattuk meg, kik az etetők, és mi a dolguk :D Remek, nem?
Oh, és volt az a rész, mikor Rose és Ambrose találkoznak. Van egy ilyen rész: "az is eszembe jutott, milyen sebes reflexszel védte ki a rúgásomat." (Milyen rúgást? Hol? Szó nem esett róla, hogy Ambrose hajolgatott, védekezett stb... ezt a részt 5-ször elolvastam, de ilyent még csak nyomokban sem találtam.)
A másik, amin jót mulattam (és ez nem mindig az írónőn múlt) azok a kis bibik a kötetben, amik kiadás után benne maradtak és extra humort kölcsönöztek az amúgy is humoros könyvbe. Kiirkáltam őket, és a kedvenceimet szeretném megmutatni mindenkinek :)
1, "Miután megvádolt, hogy viszonyt folytatok Tatjanával, és kiderült róla, hogy van egy..." (Igen, Rose valószínűleg viszonyt folytat vele, mert a pletykának mindig van alapja, nem? Aki olvasta, tudja ki az a Tatjana XD, úgyhogy ez így tök poén.)
2, "... nem kell-e lecserélniük én." (Ez egy mondat vége, de azért érjük a ragozást...)
3, "- vágott fissza a fiú." (Azt hiszem ez sem szorul magyarázatra.)
Egyébként: a stílus a régi, a szarkasztikus humor jelen van, és teljesen bele tudtam magam képzelni a történetbe. Sodródtam az árral, és észre sem vettem, hogy vége... És az éjszaka közepén (akkor fejeztem be) már arra gondoltam, nekem kell a 4. kötet. Izgalmasabb volt még ott is, ahol nem volt akció, és lehet rajta bőgni (nekem eddig könyvön nem sikerült, de ennek a végén totál gyászos a hangulat, és ez azért átjött). Mead remekül írja le ezeket a dolgokat. Az utolsó Lissa-Rose párbeszéd is pontosan ezért tetszett (színpadias volt, mesterkélt, de totálisan igaz, és már vártam, mikor mondja ki Rose, amit kimondott). Tőle ezt el is vártam volna, és lőn csoda: megérkezett.
Kíváncsi leszek, Mead képes lesz e ezt a színvonalat tartani, vagy le fog e ereszteni.
Négy szóval: ide a 4. kötetet!!!!
Ha pontban fejezném ki: 5/6
8 megjegyzés:
Jesszus és én még el sem olvastam. xD Szégyen, de azóta is a Testvériség köt le... *pirulva elbújik a kézirata mögé* Viszont az apró bakik, amit írtál, azokon jót derültem, pl. én azon lepődök meg, hogy még az Agavénál is mindig vannak elgépelések. Gaiman könyvben is vessző helyett "m" betű van, ami oké, hogy emberrel előfordul, de nincsenek szerkesztőik? Viszont még így is jobban szeretem az Agave minőséget, mint más meg nem nevezett kiadót.
A szájbarágós dolog meg teljesen jogos. Örültem, hogy nincs béna prológus, viszont amikor megint elkezdte magyarázni, hogy ki mi miért, akkor már téptem a hajam. De egy kötetben inkább legyen csak ekkora hiba, mint pl. olyan nagy izék, ami a VD kötetekre jellemző.
Reménykedem, hogy eme pici postom némileg megnyugtat, hogy érdemes lesz végigolvasnod a könyvet :) Nekem jobban tetszett, mint az eddigiek... Azt hiszem kicsit ezzel is úgy vagyok (eddig legalábbis), hogy a páratlan számú kötetek nyerik el a tetszésemet XD
Örülök, hogy egyetértesz a szájbarágós dolgok ellenzésével :)
Oké, oké, megadom magam :)Te nyertél. :) Ez a bemutatás tényleg egy kicsit túlzás, de ennél több hiba tényleg nincs benne. :) Vagy, ha van, az csak fordítási. :)
Egyébként azt hiszem ezt a "ki, kicsoda" részt még egyszer végig kell majd "szenvedni" a 4. részben. Ha jól emlékszem az 5. részben már nincs benne. :)
Az Ambrose-os jelenetet meg kikerestem a könyvből.
Az a lényege, hogy mikor leesett Rose-nak, hogy Ambrose - nak mi köze van a királynőhöz, ugrott egyet a meglepetéstől és olyan szerencsétlenül lendítette a lábát, hogy majdnem fejbe rúgta a srácot, de az kivédte. Bár nem tudom, minek kellett erre a felfedezésre ekkorát ugrani, arról nem is beszélve, hogy nem tudom ezt a láblendítést a valóságban hogyan kell elképzelni... Szóval szándékos rúgásról szó sem volt.
Egyébként örülök, hogy ennyire tetszett. :D
Azt hiszem ezek alapján, hogy a magyarból egy teljes szakaszt kihagytak, és ezért tűnt értelmetlennek... Mondom, kb. 5-ször olvastam el a jelenetet, de ha valamit nem jól olvastam, az már csak a fáradtság hibája XD (mert valamire fogni kell, nem?) De nem emlékszem olyasmire, hogy a magyarban szó lett volna védésről XD
Köszönöm Nancy, hogy megnézted :D A te postod tényleg nagyon spoileres a blogodon XD, ebből okulva próbáltam "titokzatos" lenni... remélem, sikerült XD
Ez a rúgás és kivédés jelenet mindössze 2 mondatból áll, tehát, ha ki is hagyták, akkor nem sokat hagytak ki. :D
Igen, tudom, hogy sok benne a spoiler, de az most hogy nézne ki, ha újraírnám az egész postot? :D
Rémlik valami, hogy Rose nagyon megdöbbent, de itt nem volt szó kivédésről... Annál inkább flörtölésről XD Most tiszta fejjel újra elolvastam azt a részt, de akkor sem volt benne védekezés XD most úgy marad... Mivel a másik dolgot meg nem találom a fenének se, megkértem Gigit, hogy ha oda ér, sikítson nekem :)
Mellesleg a strigák a napnyugtától félnek és a nap keleten nyugszik. És a "lett légyen indok" kifejezéssel ki lehet kergetni a világból. Nem tetszős a mostani fordítói munka.
Nekem néhol a szórendek sem tetszettek... Van egy hely, ahol simán azt hittem, hogy *spoiler kezdete* Tatjana Adriannal akar összejönni *spoiler vége* azért, mert ott szó nem esett másról, csak Tatjanáról mérgelődött Rose és tök úgy jött át először XD Vicces volt, de ez van :D
Hát ilyen keletes cucc előfordul... Mondjuk nekem a végén sok minden nem volt világos ilyen téren
*újabb spoiler* Ha a strigák annyival gyorsabbak, erősebbek, mint ők, és alig kaptak egérutat a barlangtól, a kedves kis strigák hogy nem érték őket utól? 8 kilométernek elégnek kellett volna rá lenni, ha azt tekintjük, hogy a csapat átlagsebességét még a sérültek és a morák is lassították *spoiler vége* Oké, hogy Rose nem tudja, de ennek olyan írói kifogásszaga volt XD (vagy valamit megint kihagyott a fordító)
Megjegyzés küldése