Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2010. november 2.

J. Goldenlane - Csillagfény


J. Goldenlane az eddigi írásaival belopta magát a könyvespolcomra, úgyhogy mikor Holdi közölte velem, hogy neki valamennyi Goldenlane kötet kell, hát becsatlakoztam mellé, így hamar begyűjthettem még néhány (szám szerint 4) Goldenlane kötetet. Úgy gondoltam, hogy ez egy könnyed kis novelláskötet lesz, úgyhogy ezzel indítottam a sort, sajnos azonban nem azt kaptam, amire vártam. A kötet négy szakaszra van bontva: Előhang (1 novella), Tündérmesék (6 novella), Lovagmesék (2 novella) és Utóhang (1 novella). Az Előhanggal még nem is akadt különösebb gondom, aztán jött a Tündérmesék rész, és csak pislogtam. Ami leginkább a szememet szúrta, azok a karakterek, és a szituációk... Egyáltalán nem tetszett, mert mesterkélt volt, együgyű karakterekkel, és egy-egy novellát tőlem szokatlanul sok időbe telt elolvasnom... Valamiért a plázacica amerikai lánykák jutottak eme női főhősökről eszembe, holott elvileg tündérekről lett volna szó még akkor is, ha semmi tündéreset nem találtam bennük...
Utána következett a Lovagmesék, aminél feltűnt az Isteni balhé -ban, illetve a Pokoli balhé -ban is fel-feltűnő Lady No, illetve a második novellában Yein, akik ugyan a kétrészes regényben mellékszereplőként mutatkoztak be, itt viszont kiemelik őket egy-egy történet erejéig. Remek kis történetek, amiknél kíváncsi voltam, hogy záródnak, és a második novella után azt hittem, hogy ez a két novella menti meg a kötetet. Nagyot tévedtem. Mikor nekiveselkedtem az utolsó novellának, fogalmam sem volt, mit fogok találni, de kétség kívül lehengerelt. Nem azért, mert annyira akciódús lett volna, nem is azzal, hogy izgalmas, de még csak nem is azzal, hogy könnyet folyatva megnevettetett. Egyszerűen elbájolt a maga kis egyszerűségével, visszafogottságával, az atmoszférájával egy az egyben. A kedvenc novellámmá vált a kötetből, pedig tényleg semmi különös okom nincs rá, és mégis... Azt hiszem, hogy minden történetnek ilyennek kell lennie: elérni valamilyen hatást az embernél, amit nem tud megmagyarázni pontosan, de tudja, hogy az a bizonyos valami megmagyarázhatatlanul vonzza őt.
Összességében a Tüdérmesék -en kívül minden más tetszik a kötetben, még ha egyeseknél nem is tudom megmagyarázni, hogy miért... Egy biztos: ez a kötet nem tudta elvenni a kedvem attól, hogy Goldenlane -t olvassak...

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger