Cassandra Clare - Üvegváros (A végzet ereklyéi 3)

És elérkeztem ahhoz a ponthoz, mikor végre a trilógia záró kötetéről ejthetek pár szót. Több, mint fél éve az olvasmánylistáim élén csücsülő kötetről van szó, és mióta elkezdtem olvasni, sok minden elé tolult annak ellenére, hogy igenis tetszett.

A történet úgy kezdődik, mint általában: Clary még mindig szeretné megmenteni az édesanyját, így igyekszik mindent megtenni a cél érdekében, viszont néha olyan helyeken lyukad ki, ami a testvérének, Jacenek nem tetszik, hisz veszélyes. Senki sem léphet be engedély nélkül az Árnyvadászok ősi városába. Viszont Clary mellett ott állnak a barátai: Luke, a Lightwood gyerekek és persze Simon és Jace is. Clary megismerkedik Sebastiannal, aki aztán fenekestül felforgatja a világát, és a bonyodalmak nem érnek véget, hisz ott van még Valentine, és kiderül, mit tett a testvérpárral...

Szeretem a sorozatot, Clare pedig ügyesen szövi az eseményeket, élvezhető stílusban, és remek kikapcsolódást nyújtott ez a könyve is, miközben újra elvarázsolt, és magába szippantott az a világ, egyszerűen lenyűgöző, és az, hogy betekintést engedett Valentine és Jocelyn múltjába, hogy megtudhattuk, hogy mi volt az igaz történetük még érdekesebbé tette az egészet. Honnan jött Jace? Miért menekült Jocelyn Claryvel? Mik voltak azok az igazi okok, amiért ilyesmire vetemedett? Miért adta fel mindenét Jocelyn a lányáért? Hogy miért haladtam vele lassabban, ha ennyire szeretem? Mondjuk úgy: ezért nem szeretem, ha megtudom egy történet végét...

Több kedvenc jelenetem is volt a könyv során, de a legkedvesebbek az a bizonyos Jace-Clary jelenet volt a háznál, továbbá egy másik, nagyon emlékezetes jelenet, mikor Clary elmegy meglátogatni Ragnor Fellt, és odaér a házikóhoz. Az utóbbi kiváltképpen sok, vidám pillanatot szerzett, és nem csak a könyv olvasása közben, hanem még az után is... =»»»

Őszintén szólva nem tudtam, hogy Clare mit tud még csavarni az első és második kötet után, milyen izgalmakat tud tartogatni a harmadik kötetre, de bebizonyította, hogy igenis, van még a tarsolyában egy s más. Amit még emlegetnék az az új szál, ami Clary és Sebastian vonala. Mikor belép a fiú a képbe, több szempontból is felborulnak a dolgok, ugyanis a fiú látszólag szemet vet a lányra, ami természetesen nem tetszik Jacenek, Clary nem tudja, mihez kezdjen vele, de a végén persze minden kiderül...

Valentine, Jocelyn, Luke háromszög: Mintha ez az egész kötet a háromszögek vonzásában élne... Feljebb említettem, de nem fejtettem ki a Valentine - Jocelyn dolgot, pedig ők is megilletnének egy külön történetet. Ők azért érdekes trió, mert Jocelyn tényleg szerette Valentinet, Valentineről pedig ezáltal tudunk meg rengeteg mindent. Például azt, hogy nem egy tipikus főgonosz karakter, hanem neki is vannak érzései. Noha ezt-azt elkövet és az olvasó jól elítéli érte, mikor bejön az, hogy mit tett (akart tenni) Lukekal, akkor rájöhetünk, hogy vajon mi volt az az ok, ami vezérelte...

Simon, és a napon járása pedig a mostani vámpíros időkben nem újdonság, az viszont már igen, hogy "milyen okból kifolyólag" jár a napon. Ezt már a második kötet óta sejteni lehet, itt viszont már ténylegesen ki is fejtik, hogy mi a valóság. És a vámpír Simon-ért bomlanak a nők is, amiből ezúttal nem mutatott sokat az írónő...

Ami pedig a folytatást illeti? Igen, hamarosan már az is a könyvesboltokba kerül, Clare ugyanis írt egy különálló sorozatot A Végzet Ereklyéi sorozat főhőseinek őseivel, illetve A Végzet Ereklyéinek egyfajta folytatást.

Mindezen tények tudatában is úgy vélem, ez a kötet méltó lezárása a trilógiának, a folytatások nélkül is megállja a helyét, hisz kerek egész történetet kapunk. Az, hogy ez után jön a folytatás, az csak azt jelenti, hogy az írónő gondoskodik róla, hogy még több könyve kerüljön fel a könyvespolcomra. Kíváncsian várom, hogy ezúttal hova kalauzol majd el...