A fülszövege meglehetősen nyúlfarknyi ennek a kötetnek, és nem árul el túlontúl sokat a történetről. Minthogy arról sem, hogy főhősünk, Andrew Blake megjárta a világűrt, és visszatért a Földre, ahol ezek után híressé vált. Az űrutazó különlegessége, hogy nem emlékszik semmire, és néha művel dolgokat, amikre szintén nem emlékszik utána. Egyszer a szobájában van, másszor már egy ház felé baktatva tér magához. Így ismerkedik meg Chandler Horton szenátorral, és lányával, Elainenel, akik befogadják, és hamar megtudják, kicsoda a hozzájuk vetődött férfi. Azt is megtudják, hogy az "Andrew Blake" név nem a férfi sajátja, csupán egy választott név. De, akkor mégis kicsoda ez az ember? Talán nem is ember, hanem egy furcsa szörnyeteg? Mi Andrew Blake igazi titka?
Nem szeretnék túl sok dolgot lelőni a történetről, úgyhogy itt abba is hagynám a leírást. Számomra nagyon érdekesnek tetszett az a nyúlfarknyi szöveg, amit a hátoldalra írtak róla 15 szóban, de ahogy elkezdtem olvasni, egyre nagyobb és nagyobb csalódások következtek egymás után. Onnan indulunk ugyanis, hogy van egy akármilyen lény - nem tudjuk, milyen -, ami esőben flangál, fájdalmat érez, olyan, mint aki elveszett, majd vágás. Egy férfi bolyong a semmiben, talál egy házat, és kinyílik egy ajtó, vágás. Beszélget a bentlakókkal, majd elindul haza, vágás. Minden fejezet 5-6 oldalnyi, ahol több szereplő van, ott oldalakon keresztül csak párbeszéd, ahol egy szereplő van, ott oldalakon keresztül leírás. Meglehetősen aránytalan, rengeteg tőmondattal a sokszereplős részeknél. A vontatott cselekmények mellett sajnos megjelenik a kapkodás, hirtelen belekerül egy kis ez, egy kis az, mintha az író a könyv egy csöppnyi részéig tudná, mit akar, gondosan építgeti a világot, majd meggondolja magát, hogy akkor ne két személy legyen, legyen akkor három az egyben, mint valami instant kávé. Rettenetes, ahogy behozza a harmadik személy dolgot, következetlennek tűnik tőle.
Ezek után, hogy már az olvasó fejébe beleverte, hogy nem egy közönséges ember-farkasról van szó (vagyis farkas-ember párosról), ad nekik neveket is, ami meg azért egy kiváltképpen helytelen megoldás, mert három személynek 4 neve van, és nem tudni, hogy valójában most akkor melyik-melyik. Mióta tudnak egyáltalán egymásról ezek hárman, hogy egy testbe keveredtek? Miért csak most derül ki számukra, hogy mind a hárman ugyanabba a testbe szorultak? Ezen a téren is rengeteg kérdéses dolgot hagyott maga után a mű. Ez viszont csak az egyik szál. Ki akarják tehát deríteni, hogy a három lényünk hova keveredett, kié az emberi agy, ami a testbe került, és elindulnak nyomozni, viszont van itt még egy szerelmi szál.Az egyetlen női személy, akivel találkozik, az Elaine Horton, úgyhogy nem nehéz kitalálni, ki a kiszemelt, de amit az író a végén vele művel, az számomra teljes mértékben elfogadhatatlan volt, egy nagyon elcsépelt, amatőr írói megmozdulást eredményezve - és az még csak hagyján, hogy kétszer találkozik a főhősünk és a lány, és máris dúl a love... A könyv végére bekerült a romantikus vonulat miatt egy roppant hiteltelen jelenet, amivel az amúgy is gyenge alkotást sikerült még mélyebb szintre küldenie az írónak.
Ami ellensúlyozni tudná a könyv rettenetesre sikeredett történetvezetését az nem más, mint a leírások, amik egész jóra sikeredtek, de a végére ezek is elsikkadnak, és az író görcsösen csak a történetre koncentrál, ami miatt minden értékelhető dolog elveszik a végére.
Nagyon sajnáltam, hogy csalódnom kell ebben a kötetben, mert szeretek új írók általam nem ismert műveivel kísérletet tenni, de ez számomra nem volt "lebilincselően izgalmas olvasmány" - ahogy a könyv hátulja hirdeti -, hanem egy unalmas, végigszenvedős darab, amit nem holnap fogok levenni, hogy újraolvassam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése