Magnus Bane kalandjainak folytatása nem váratott magára olyan sokat az első rész után, és az elsőhöz hasonló paraméterekkel rendelkezik mind magasságban, mind gerincvastagságban.
Ezúttal Párizsba visz el minket Magnus, és ottani kalandjairól regél. Magnus ott volt az első hőlégballonok felszállásánál, és noha már többször kipróbálta a repülés élményét, kíváncsivá vált rá, vajon milyen lehet egy emberi kéz által épített járművel utazni az égben.
Mivel azonban nem engedélyezték a repülést, ezért inkább más szórakozást keres magának. Azonnal kap is meghívást egy vámpírbálra, miközben egy furcsa látogató hatalmas szívességet kér tőle: mentse meg a királyi családot.
Bane persze önös érdekből rábólint az ügyre, meg is tervezi, hogy lenne kivitelezhető az, hogy álcát rakjon a királyi családra. A szökés éjszakáján azonban balul sülnek el a dolgok, és Marie Antoinette királynő eltéved. Persze kalandos úton Magnushoz kerül, így hát kénytelen megmenteni ő maga a francia királyi család egy fontos tagját. Ezért vámpírok elől kell menekülnie, kitiltatni magát Párizsból is, és egyéb bonyodalommal szembenézni...
Ez a rész valahogy jobban tetszett, mint a Perus. Kissé letisztultabb történet, igazi magnusos megmozdulásokkal - mint például az, hogy egy majmot Ragnornak nevezzen el. Ami a mesélés elején még nem tiszta, arról a végére derül csak ki, hogy egy végtelenül egyszerű esetről szól.
Szereplők tekintetében a királynő jelleme nincs firtatva, ami a semlegesség szempontjából jó (se jóságosnak, se rossznak nincs ábrázolva).
Magnus hozza a szokott formáját, és ezúttal többet látunk a hatalmából, az erejéből is.
Izgalmas, kalandos kis történet, helyenként bájos, helyenként bűbájos, néhol pedig elegáns.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése