"Csak irigy vagy rám, ezért írsz rosszat..."

Azt hinnétek, most egy lerágott csont téma következik és... igazatok lesz. Viszont szeretnék egy másik megközelítést adni az egésznek. Az írók kontra bloggerek (vagy ahogy néhányan nevezik ez utóbbi csoportot: kritikusok) párharcot szeretném kissé másként megmutatni. 

A legtöbb könyves blogger találkozott már olyannal, hogy negatívat írt valakinek a könyvéről, és az író különböző módokon reagálta ezt le. 

Reagálási módok, amikkel találkozni lehet:

- Ritkán az író a bejegyzés alatt, vagy a bloggernek privát levélben megírja, hogy köszöni, hogy egyáltalán írt a blogger az adott könyvről. (Olvasói látás: az író érzékeli, hogy a rossz reklám is reklám, vagy az írónak esetleg akadt olyan gondolata, hogy örül annak, hogy valaki legalább elolvasta a könyvet. Esetleg még tanul is a leírtakból, és a jövőben figyel bizonyos dolgokra - nem feltétlenül mindenre, ami a bejegyzésben szerepel, csak abból, amiről úgy ítéli meg, hogy jó tanácsként fel tudja használni a jövőben.)

- Az író megköszöni az írást, majd menti, ami menthető. (Olvasói látás: az író magyarázkodik. Ha a könyve nem meséli el a választ a fejben megjelenő kérdésekre, akkor már veszett fejsze nyele. Elvégre az író nem ülhet ott mindenki mellett, aki a könyvét olvassa, és nem válaszolhatja meg a kérdéseket minden egyes olvasónál. Ha kimaradtak a válaszok, hát kimaradtak. Tanulság: az olvasó olyan az író világában, mint egy a világot felfedező kisgyerek: kézen fogva vezetni kell...)

Egy eset ehhez kapcsolódóan: volt olyan író, aki azt mondta, mikor a könyvét olvastam az egyik kérdésemre, hogy ez vagy az hogy lehetséges, hogy "pótold ki a fantáziáddal". Aztán megírtam a könyvéről a bejegyzést (a hiányzó részeket a kérésének megfelelően kipótoltam a saját fantáziámmal) és azóta nem nyilatkozik. A bejegyzésben anno megjegyeztem, hogy erre vagy arra a könyvben (mivel a történetből nem derült ki) mi szerintem a magyarázat (fantáziával kipótlás) és vélhetően az írónak az én változatom nemigazán tetszett. (Megjegyzés: jött utána e-mail néhány blogolvasótól, amiben megjegyezték, hogy nekik tetszett.)

- Az író felszívja magát. (Olvasói látás: Ez azért veszélyes üzem, mert "a bosszú rossz tanácsadó". Az író ilyenkor elkezdi facebook és egyéb közösségi portálokon leírni, hogy mennyire vérig van sértve, hogy őt mennyire szidják. Egyenesen a személye elleni támadásnak veszi a KÖNYVÉRŐL írt megjegyzéseket. Amellett, hogy éretlen viselkedésre vall ez az egész, csak primadonnának állítja be magát. Egyes esetekben már az is megfordul bizonyos emberek fejében, hogy "ha az íráshoz lenne annyi tehetsége, mint a drámázáshoz, semmi baj nem lenne az írásaival".)

- Az író remeteként elvonul. (Olvasói látás: nem hajlandó a negatív dolgokról tudomást venni, esetleg végiggondolni, hátha igaza van az illetőnek, és csak a pozitívumokra reagál. A világon semmi sem vagy csak jó, vagy csak rossz, és nem tetszhet mindenkinek minden... így vagyunk összerakva.)

- Csak irigy vagy rám, ezért írsz rosszat. (Olvasói látás: nyilván irigy az olvasó... Azt viszont már az ebbe a csoportba tartozó író nem veszi alapul, hogy az olvasó annyira író, mint az író maga. Az olvasó a fantáziájával teremti meg a fejében azt a képet, amit az író eléje tesz, és itt-ott apróbb részletekkel kiegészíti magában. Írni tehát mindenki tud, mázlija és tehetsége nem mindenkinek van hozzá, és ha tehetsége még nincs is valakinek, rengeteg olvasással és gyakorlással fejlődhet annyit, hogy remek regényeket írjon. Nem egy olyan példával találkoztam kéziratok olvasása során, hogy csak sóhajtoztam "vajon ő hogyhogy nem került még kiadásra???")

Viszont, most nézzük meg a másik oldalt. Hányszor találkoztunk azzal, hogy író kritizálta a bloggert? Megtehetné? Természetesen, hisz joga van hozzá. Az, amit a blogger leír, nem Szentírás, hanem a saját, szubjektív véleménye. A bloggerek zömének nincs képesítése róla, hogy hivatalos kritikusok lennének, sőt, néhányan (engem is beleértve) nem is tartják magukat kritikusnak, inkább csak lelkes olvasónak, aki aztán megosztja az olvasmányélményét másokkal is - ők a blogok olvasói.

Az írók néhány esetben azzal védekeznek egy-egy kritika/vélemény olvasatán, hogy "a vélemény megfogalmazójának fogalma sincs, mennyi ideig tartott megírni neki a könyvet". Tényleg? Ha egy bloggeről beszélünk, a blogger is védekezhetne azzal, hogy az írónak fogalma sincs, mennyi időráfordítást tud jelenteni egy blog, ha valaki szívét-lelkét beleadva csinálja. Főleg, ha az ember rászán egy teljes napot csak arra, hogy csinosítsa. A bloggernek elmegy az ideje azzal, hogy: elolvassa a könyveket, írjon róluk, átnézze tucatszor a véleményét, nehogy kimaradjon valami, esetlegesen olvasás közben jegyzeteket is csinált, közben rájön, hogy érdekességeket szedjen össze az írókról, a könyvekről, vagy bármiről, ami kapcsolatos az adott művekkel (pl. tényeknek, adatoknak való utánanézés) - ami már kutatómunkának minősül. Közben azért nem csak könyvekről posztol, esetleg megjelenéseknek néz utána, ami egy helyen természetesen nincs összeszedve, úgyhogy akár órákhosszat a megjelenéseket bújja az egyes kiadók oldalain, hátha van valami változás. Javítgatja a blogon esetlegesen felmerülő hibákat (pl. a blogspot előszeretettel szokta eltüntetni a képeket vagy átírni a kódokat). A bloggernek ugyanúgy szüksége van néha a múzsa csókjára, mint egy írónak. Sokszor agyalni lehet rajta, hogy milyen újítással lehetne feldobni a blog életét, mitől lenne olvasóbarátabb a kezelőfelület, hogy érhetik el egyszerűbben a tartalmakat, vagy mi az, amire igény lenne. Napi 1-2 órát, vagy egész hétvégéket is át lehet blogolni, kinek mennyi ideje jut rá. És ez hosszú évekig folytatódhat, míg egy regény esetében előbb-utóbb (jobb esetben) beáll az, hogy készen van. A blognak ilyen státusza akkor keletkezik, ha a blogoló feladja ezt az "édes terhet", és nem írja tovább...

Írók kritikái:

Megannyi bloggernek megannyi tapasztalata volt már írókkal, és a reakcióikkal. Néhány írónál már előfordult, hogy nem azt köszönték meg, hogy írtam a könyvükről, hanem arról küldtek visszajelzést, hogy tetszett nekik a bejegyzés. (Szándékosan nem írok neveket.)

Van egy író, akinek a könyveit nagyon szeretem. Egyszerűen zseniálisnak tartom, ahogy ír, és témái is egyediek, egyedi köntösben. Küldött róla egy visszajelzést, hogy tetszett neki, ahogy az utolsónak olvasott könyvéről írtam. Megírta, hogy ilyen formában még nem írtak a könyvéről, és hogy tetszik neki. Bevallom, nagyon jól esett, hogy pont egy olyan író, akinek a könyveit nagyon szeretem, ilyen visszajelzést küldött.

Hallottam már a másik oldalról is. Van egy (hazai) író (?), akinek a könyvei népszerűek, viszont rengeteg negatívumot kapott az első, majd a második könyvét követően. Elkezdtem ezután nézegetni az illető facebook oldalát, és egy hihetetlenül pozitív példával találkoztam. Egy az olvasóival közvetlen emberről van szó, aki többször érdekesnek titulált a könyvével kapcsolatos negatív bejegyzéseket. A dolog érdekessége, hogy nagyon durva hangvételű negatív megjegyzéseket is kapott az illető, mégsem omlott össze, és a harmadik könyvéről azt mondják, sokkal jobb és másabb, mint az első kettő. 

Tehát elmondható, hogy mindenki, aki publikál (legyen az író, blogger stb.) ki van téve annak, hogy "bírálni fogják a munkáját". Nem (hivatásos) kritikusok, hanem azok, akik nyomon követik az illető munkáját. És lehet alapozni arra, hogy miket tanácsolnak a külsősök, mert néha bizonyos egy avatatlan szemlélődő jobban, élesebben látja a dolgokat, mint az, aki éppen dolgozik vele.