Megigézett, elvarázsolt, beszippantott, lebegtetett, aztán elengedett, hadd lebegjek tovább... Röviden így lehet leírni mindazt, ami történt. Megigézett a borító, elvarázsolt Calderon, észre sem vettem, de máris beszippantott a történet, miközben helyenként a világűrben lebegtetett, végül pedig kilökött, hogy keressek más olvasnivalót. Viszont egy dologgal nem számoltam...
Genius Calderon öngyilkos akar lenni, viszont valaki folyton megállítja. Néha csak úgy kölykök mennek be hozzá, mikor már meghúzná a ravaszt, hogy elemet gyűjtsenek.
Mióta meghalt felesége, akit nagyon szeretett, azóta szeretne végezni önmagával, de mintha a sors ezt nem akarná... A sorsnak neve is van: Frank, aki a sógora, és egyben pszichológusa is, aki képes gyerekeket felbérelni annak érdekében, hogy megakadályozza Calderon öngyilkossági kísérleteit.
Mikor Genius elmegy, hogy megpályázza egy hajó kapitányi posztját (valójában a másodkapitányi rangra vágyik...) fel is veszik. Csak egy a gond: kihagyott néhány órát a kapitányi kiképzésen, és még a hajó vezetésére is alkalmatlan... Hogy elhet mégis ő a kapitány?
Összeesküvés áldozata lesz, noha ezt a paranoiára fogja. Mikor azonban megszállják a hajóját, már biztos benne: mégis igaza volt.
 |
| Csillagromboló (Forrás) |
Valljuk be, ez tipikusan az a könyv, ami nem a történetével, nem az űrtechnológiával, vagy a világával fogja meg az olvasót, hanem Calderonnal. Ha valaki megkérdezné, mi az a momentum, ami tetszett a könyvben, az Calderon. Mi az a jelenet, ami tetszett? Calderon. Melyik eleme tetszett legjobban? Calderon...
Egy lehetetlen figura, akit a könyvben sokan utálnak, sokaknak ellensége, nagy a szája, pimasz kékvérű, aki minden helyzetből a felvágott nyelvével, és a gyors alkalmazkodóképességével vágja ki magát. A képtelen helyzeteivel, a lehetetlen megoldásaival nem egyszer csal mosolyt az olvasó arcára. Az idétlennek titulált kapitány, akiről lemállik a lepel, és mindent bevet annak érdekében, hogy a legénysége végre engedelmeskedjen neki. Frappáns megoldásaitól a kadétoktól kezdve a tisztekig mindenkinek feláll a hátán a szőr...
Nem Calderon az egyetlen furcsa figura, de egyértelműen főhősünk jelenetei tarolják a legnagyobbat mindamellett, hogy a többi szereplő is meglehetősen (hogy úgy mondjam) "erős" figura (nem lehet rajtuk csak úgy átnézni). (Remélhetőleg találkozhatunk a folytatásban is ismerős arcokkal, vagy az első kötetbeliekhez hasonló érdekes alakokkal.)
A történet meglehetősen átlagos sci-fi történet, tele modern technikai kütyükkel, melyekből az egyik (talán) legérdekesebb a fürdőkád (maszíroz, borotvál stb...) Néhány helyzetben a Star Wars elemeivel találkozhatunk (Csillagromboló, markolatból előugró kard, amivel hárítani lehet a lézerfegyverek lövedékét stb...), de a következő pillanatban megjelent Calderon, és mindezt eltörölte, így nem volt annyira zavaró tényező. A sci-fi elemei csak bizonyos pontokon bukkannak elő, tehát azok is bátran olvassák, akik szeretnének egy humoros, kalandos regényt, de nem szeretik annyira a sci-fit.
A világát tekintve több dolog egyelőre még zavaros, kifejtés nélkül maradt (például a nemesség kérdése, hogyan működik a hierarchia, mik a szabályai ennek a társadalomnak stb...), viszont a folytatások még szolgálhatnak ezzel kapcsolatosan válaszokkal. Egyelőre úgy tűnt, a felszínt karcolgatjuk, és inkább a főhős kiismerése volt a legfőbb cél, nem pedig a teljes világ bemutatása.
Összességében egy szórakoztató könyvről van szó, némi világűrrel, lebegéssel, lézercsatákkal, amibe belefér némi nemesi intrika, néhány összeesküvés, pár bál, egy minimális romantika, és rengeteg flört...
Egy biztos: ...olyan nyomot hagyott bennem, hogy ide a második kötettel, de rögtön érzésem támadt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése