Amikor először láttam a film trailerét, azonnal rohantam, hogy megnézzem, milyen. Bevallom, nagyon tetszett, de csak utána szembesültem vele, hogy könyvből készült. Ráadásul egy olyan könyvből, amit maga az élet írt.
Benjamin Mee ugyanis azt írja meg, hogyan tett szert egy állatkertre, milyen viszontagságokon kellett átvergődnie, míg végül kinyitották a kapukat a látogatók előtt.
De hát kezdjük is az elején. Például, hogy kerül egy Franciaországban élő család az Egyesült Királyságba, Dartmoorba?
Benjamin felesége Katherine megbetegszik (agydaganatos), és ugyan javul az állapota, mégis úgy döntenek, új életet kezdenek. Találnak is egy megfelelő helyszínt Dartmoorban, ahol van egy elhanyagolt állatkert - amit történetesen árulnak.
1. Probléma: Elhatározzák, hogy meg akarják venni, viszont meglehetősen leharcolt állapotok uralkodnak, és amellett, hogy megvásárolni sem lenne két fillér, a tatarozást is el kell rendezniük, ami szintén egy fél vagyon.
2. Probléma: Ha össze is szednék a pénzt, mi a garancia arra, hogy nem azon versenytársaik közül választják ki az új tulajdonost, akik történetesen még szakértelemmel is rendelkeznek?
3. Probléma: Az ügyvédek, a hivatalok, és még a rokonság egy része is betesz a cél elérésének. No meg persze a bankok sem éppen a segítőkészségüket fitoktatják...
A Mee család tehát összefog a nagy cél érdekében. Amit lehet, pénzé tesznek, és mindent beleadnak az állatkertbe. Annak ellenére, hogy laikusok, és még nem volt dolguk 200 különböző állattal, mégis megkapják a zöld utat... vagyis magát az állatkertet... és persze egy rakat új problémát.
Minden posztra meg kell találni a megfelelő embert. Fel kell mérni a terepet: mit kell felújítani, miből és hogyan lehet mindezt kivitelezni? Közben persze az állatok is meg-megbetegszenek, a források is elapadnak, stb...
4. Probléma: Katherine állapota romlik, és hiába keresik a megfelelő kezelést, valahogy semmi nem használ, vagy elutasítják a különböző intézmények, hogy kezeljék a bajt, ami a végén... sejtitek, hova vezet: hosszan tartó ápolásra, ami egy állatkert igazgatása mellet nem egyszerű. Viszont az már nehezebb, hogyan lehet feldolgozni azt, hogy elveszítenek egy kedves, szeretetre méltó embert, két gyerek pedig az édesanyját...
A hangulat (érthetően) a tragikus eset után némileg megcsappan, viszont jön egy új dolgozó, aki ismét színt és újult erőt ad a csapatnak, akik nem adják fel a küzdelmet az állatokért, az állatkertért és azért a célért, hogy kinyissanak és fennmaradjanak.
Egy ellenőrzést követően megkapják az utolsó pozitív visszacsatolást, és megnyithat az állatkert, ahol igazi családias légkör fogadja a látogatókat, akik olyan közel kerülhetnek az állatokhoz, amennyire másutt nem.
Két érdekes névre is felfigyelhetünk olvasás közben. Nem egy alkalommal előkerül Gerald Durrell neve is, aki maga is egy állatkert "rabjává" vált, és valamilyen szinten egyfajta példává is. A történet vége fele pedig említésre kerül egy nagyon neves szakember, Dr. Peter Kertesz is - belecsempészve véletlenül egy kis magyar vonatkozást a budapesti születésű orvoson keresztül.
De hát kezdjük is az elején. Például, hogy kerül egy Franciaországban élő család az Egyesült Királyságba, Dartmoorba?
Benjamin felesége Katherine megbetegszik (agydaganatos), és ugyan javul az állapota, mégis úgy döntenek, új életet kezdenek. Találnak is egy megfelelő helyszínt Dartmoorban, ahol van egy elhanyagolt állatkert - amit történetesen árulnak.
1. Probléma: Elhatározzák, hogy meg akarják venni, viszont meglehetősen leharcolt állapotok uralkodnak, és amellett, hogy megvásárolni sem lenne két fillér, a tatarozást is el kell rendezniük, ami szintén egy fél vagyon.
2. Probléma: Ha össze is szednék a pénzt, mi a garancia arra, hogy nem azon versenytársaik közül választják ki az új tulajdonost, akik történetesen még szakértelemmel is rendelkeznek?
3. Probléma: Az ügyvédek, a hivatalok, és még a rokonság egy része is betesz a cél elérésének. No meg persze a bankok sem éppen a segítőkészségüket fitoktatják...
A Mee család tehát összefog a nagy cél érdekében. Amit lehet, pénzé tesznek, és mindent beleadnak az állatkertbe. Annak ellenére, hogy laikusok, és még nem volt dolguk 200 különböző állattal, mégis megkapják a zöld utat... vagyis magát az állatkertet... és persze egy rakat új problémát.
Minden posztra meg kell találni a megfelelő embert. Fel kell mérni a terepet: mit kell felújítani, miből és hogyan lehet mindezt kivitelezni? Közben persze az állatok is meg-megbetegszenek, a források is elapadnak, stb...
4. Probléma: Katherine állapota romlik, és hiába keresik a megfelelő kezelést, valahogy semmi nem használ, vagy elutasítják a különböző intézmények, hogy kezeljék a bajt, ami a végén... sejtitek, hova vezet: hosszan tartó ápolásra, ami egy állatkert igazgatása mellet nem egyszerű. Viszont az már nehezebb, hogyan lehet feldolgozni azt, hogy elveszítenek egy kedves, szeretetre méltó embert, két gyerek pedig az édesanyját...
A hangulat (érthetően) a tragikus eset után némileg megcsappan, viszont jön egy új dolgozó, aki ismét színt és újult erőt ad a csapatnak, akik nem adják fel a küzdelmet az állatokért, az állatkertért és azért a célért, hogy kinyissanak és fennmaradjanak.
Egy ellenőrzést követően megkapják az utolsó pozitív visszacsatolást, és megnyithat az állatkert, ahol igazi családias légkör fogadja a látogatókat, akik olyan közel kerülhetnek az állatokhoz, amennyire másutt nem.
Két érdekes névre is felfigyelhetünk olvasás közben. Nem egy alkalommal előkerül Gerald Durrell neve is, aki maga is egy állatkert "rabjává" vált, és valamilyen szinten egyfajta példává is. A történet vége fele pedig említésre kerül egy nagyon neves szakember, Dr. Peter Kertesz is - belecsempészve véletlenül egy kis magyar vonatkozást a budapesti születésű orvoson keresztül.
Azt kell mondjam, mind hangulatában, mind a cselekvéssorokban eltér egymástól a könyv és a film, ami miatt a könyv változat nem éppen az volt, amire számítottam. Míg a film egy "hollywoodi tündérmesét" mutat be, addig a könyv a rideg valóságot.
Az előadás stílusát tekintve Mee ugyanúgy mesél, mint Durrell teszi a könyveiben annyi különbséggel, hogy nem csak az állatokra és azok cselekvéseinek (vagy az azokkal kapcsolatos tevékenységeknek) a részletezését írja le, hanem a jogi, és egyéb procedurákat, részleteket atekintetben, hogyan vették fel a küzdelmet Katherine betegségével, hogyan kutattak szüntelenül a gyógymód után, amik nem hatottak a nőnél... Ezzel valamilyen szinten közelebb hozza hozzánk a szerzőt, és érthető, hogy a papírmunka, a jogi tortúra, az ellenőrzések, az engedélyek beszerzése stb. mind hozzájárult ahhoz, hogyan nyithatott ki a park, és igen hiteles képet festett róla, hogyan zajlott minden, viszont ilyesmi történetekről számtalan esetben lehet hallani.
Itt csupán annyi a különbség, hogy könyvben megjelent, nem pedig az internetről harácsolja össze az ember a történéseket. Érdekes volt az állatokkal zajló nem hétköznapi eseménysorozat, hogyan szöktek meg, mit tettek meg az ellen, hogy ezek ne történhessenek meg újra, vagy milyen vicces szituációkat szült az, hogy az állatok szökései miatt "paranoiássá" váltak. Ugyanúgy egzotikus momentumok voltak a kezelések leírásai, vagy az állatokkal kapcsolatos költöztetések.
A bankos, a jogi és az egyéb hercehurcák nagyfokú részletezése viszont mindezeket hátra söpörte, és azokat a részeket szívem szerint átlapoztam volna, mert egyrészt unalmasak voltak, másrészt ez egy olyan napi gazdasági probléma leírását taglalták, ami bármely vállalkozásnál megjelenhet, még ha nem is ilyen nagy mértékben, vagy drasztikusan.
Összességében nézve mesélősebb leírást vártam, ehelyett sokszor elkalandozik az író (hirtelen a múltba tekint valami eszébe jutó emléket előrángatva...), néha elmarad a kronológia, ami összezavaró, ugyanakkor (ha lenne ilyen kategória) a családregények közé sorolnám. Akik szeretik Gerald Durrell könyveit, azoknak garantáltan bejön.
Tulajdonképpen egy család életéről szól, tagjai állapotáról, és arról, hogyan akarnak belevágni egy olyan vállalkozásba, amire mindenki azt mondta, hogy lehetetlen.
A Mee család szótárából úgy látszik, hiányzik ez a szó... They did it!
A(z azonos című) film trailere:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése