Témázunk - avagy mivel üldözhetnek a kopaszság felé...

A mai téma arról szól, hogy mi az, ami feldühít egy könyvben. És valljuk be, renteg olyan dolgot lehet összeszedni, amitől az ember a haját tépi, amitől napokig depresszióba esik, hogy ennyire rossz könyv miatt biztosan nem vághattak ki annyi fát kockáztatva az ózon lyuk növekedését, a globális felmelegedés gyorsítását stb...

Pont a napokban írtam egy könyvről bejegyzést, és közben rájöttem, mik azok a dolgok, amik igazán irritálnak egy könyvben (mert bizony abba is belekerült jópár ilyen dolog). Mióta bloggerkedem, valahogy jobban odafigyelek olvasás közben, néha jegyezetelek is, hogy mit emelek ki a könyvből, ami tetszett vagy nem...

Volt anno egy jegyzetelős poszt is (amiatt, mert rengeteg időt vesz el, hogy olvasás közben részletes beszámolót csinálok az élményekről, eddig ez az egyetlen, de reméljük nem az utolsó),  ahol talán a legjobban megmutatkozik, milyen elem mit vált ki. 

Hogy is néz ki egy lista, ami azt a nevet is kaphatná: "Irritáló dolgok könyvekben, avagy mitől megyek egy könyv után pszichológushoz..."

Agyhalál okozta logikátlanság: Erre található a legtöbb példa azon olvasmányok között, amik eddig a kezembe kerültek és amelyeket többször az írói tudatlanság, vagy a következetlenség szült. Egyenesen UTÁLOM mikor a főhősünk be van állítva valamilyennek, miközben teljesen logikátlanul gondolkozik vagy cselekszik, vagy ezt a kettőt együtt teszi. Az ilyen szereplőket jó alaposan megráznám, hogy MI A FENÉT CSINÁLSZ??? majd egy bokánrúgás után továbbmennék. Nem szeretem, mikor egy karakter hülye, idióta, ostoba, és teljesen nélkülözhető könyvadalékok (a könyvtörténelem jobban járt volna nélküle). Nem akarok mindig ezzel példázódni, de a Sötétség gyermeke című könyvben minden karakter ilyen (kivéve a mókust!), vagy vegyük például Graytől az Evernight-ot, ahol Bianca szintén egy indokolatlan létforma. De hozhatnám az életképtelen lányt a 13 okom volt -ból, aki halálában is az olvasót gyötri az eszement baromságaival - arra már nem is vagyok kíváncsi, milyen lehetett a lány, amikor élt. A Zizi naplójának főhősnője kezéből kivenném a tollat, hogy ugyan ne írjon már naplót, vagy a következőt felgyújtom. Az Amikor életemben először könyv főhősnőjét megkérdezném róla, hogy TE MEG HOL A RINYÁBAN VOLTÁL, MIKOR AZ ÉSZT OSZTOTTÁK? A posztok sorában sokszor feltettem a kérdést Harrynek (Vérvonalak sorozat), hogy MI VAN KISLÁNY, NEM ISMERED A INTÖRNETÖT?

Persze nem csak a karakterek lehetnek indokolatlanok, hanem a történet egyes elemei is. Amikor bekerül valami a történetbe, aztán puff... nincs vele semmi. De akkor minek került bele? Indokolatlan és logikátlan. Olyan, mintha feldobnánk egy labdát, ami nem hullik vissza, és nem folytatható vele a játék... De akkor minek kellett feldobni? Most egy olyan könyv ugrott be, amiről még nem írtam, csak olvastam, de a lényeg az, hogy az adott sorozat első kötetében kijelentenek valamit, hogy az úgy van, a második kötetben meg módosítanak rajta...

Érdektelen információk, avagy a laptöltés története: Nem viszi előbbre a cselekményt, csak húzza-vonja. Kellett a lapszám? Több tintahalat akartak lemészárolni? Miért kellettek bele az adott közlések, ha semmire sem használják fel őket??? Mondhatnám megint a Vérvonalak sorozatot, vagy a Sötétség gyermekét, mint remek példákat, de akár az Evernight- ot, vagy az Evermore második és harmadik kötetét is hozhatnám. A laptöltés nem csak érdektelen információkkal lehetséges, hanem azzal is, ha a szereplők céltalanul bolyonganak, mint akik jóformán azt sem tudják, miért kerültek be a történetbe. Egyszerűen neeeem...

A kép forrása

Szereplők degradálása a koruk miatt: Pont most olvastam az Animorfok sorozatot, de számtalan ilyent tudnék még kiemelni a sorból... Ez az a jelenség a könyvekben, mikor van egy fiatalabb főhős (tizenéves, vagy még annál is fiatalabb), és egy minimális inteligenciaszintet sem néznek ki belőle. Ez azért van, mert fiatalok a szereplők, vagy azért, mert az író nem tud visszamenni fejben, hogy egy X éves gyerek hogy működik, gondolkozik? Akkor menjen el, figyelje meg a gyerekeket, kérdezze meg tőlük, adott szituációban mit tennének, mert ez így nevetséges. Például (már megint ezzel jövök, tudom) a Zizi naplójában úgy állítja be a főhősnőt, mintha minden tinilány egy hisztis csitri lenne. Kérdem én: MIÉRT? Miért van erre szükség?

Ugra-bugra, avagy elveszve térben és időben: Nagyon szeretem az időtlen történeteket... de nem az olyanokat, ahol egyáltalán nincs időkezelés. Vagyis, amikor még egy napszakot sem tudsz elválasztani egy másiktól... amikor nem tudod, hogy egyáltalán hány nap telt el, míg az adott esemény történt? Mikor történik? Esetleg valami évszak megjelölés?
Ehhez hasonló a terek közti ugrálás... Mikor hősünk az egyik jelenetben itt van, majd átteleportál (vagy fene se tudja, hogy jut át) a másik színre, majd hirtelen már megint máshol van... - és nem feltétlenül sci-firől, vagy fantasyről beszélünk. Illetve ide sorolnám azt is, amikor indokolatlanul tartózkodik az adott karakter az adott helyszínen. Nem történik ott semmi, nem csinál ott semmit, de ott kel lennie... MIÉRT???

Nicsak, ki beszél? avagy a kidolgozatlan párbeszéd:
- Te, kérsz még vizet?
- Képzeld, az úton idefele jövet az történt, hogy...
Sokszor találkoztam olyannal, amikor a szereplők beszélgetnek, és nem arra válaszol az egyik, amit kérdezett a másik. Amikor a szereplők totálisan elbeszélnek egymás mellett... Amikor mind a kettő zagyvaságokat beszél... Amikor nem is tudjuk, ki beszél, mert van a színen 5 szereplő, és az író nemigazán teszi hozzá, ki beszél és kihez... (az meg a ráadás, ha még a gesztusok is kimaradnak...) Illetve alapvető még az, hogy elkülöníthető legyen, kinek mi van a szájába adva...
Sokszor megesik, hogy - ki tudja, milyen okból - de adott szereplő feltesz egy kérdést, és noha ott a párbeszéd, mégis ő válaszolja meg:
Amikor már az író is elveszik a párbeszéd között, hogy kinek mit kell mondania. Ez legtöbb esetben akkor fordul elő, amikor hosszú a párbeszéd, és az sincs odaírva, hogy ki mondja kinek...

Ezt írták, ez lett belőle, avagy a fordítás szépségei: Egyenesen gyönyört okoz, mikor A, a fordítás egy rettenet, mert értelmetlenek a mondatok (pl.: Animorfok sorozat, ahol néha szenvedő szerkezetben vannak a mondatok, vagy olyan darabos a fordítás, mint a buggyant tej) és B, amikor érzed, hogy valami hiányzik (pl.: Szingli fejvadász), tehát értelmetlen a párbeszéd, holott az eredeti változatban még ott van egy egész bekezdés, ami magyarázattal szolgál arra, hogy miért lett az a párbeszéd úgy kezdve, ahogy... vagy egy másik bekezdés...
Más könyveknél is feltűnt, mintha kimaradt volna egy-két jelenet, és az eredeti változatban ott van. Megtudtam, hogy rengetegszer megesik, hogy egyes bekezdéseket spontnán nem fordítanak le... (legalábbis régen így volt). Azóta már csak a szóhasználatokon botránkozom meg, meg az Oroszlánkirály -on... (meg ha lefordítanak egy vezetéknevet, amitől aztán hülyén fest az egész...)

Sokat gondolkoztam, hogy mi az, amitől egyszerűen kikészülök olvasás közben, és rájöttem, hogy ezt egyébként könyve válogatja. Egy indokolatlan szereplő, egy reálistól eltérő megmozdulás, egy idióta, poénosnak szánt jelenet/beszólás... bármi lehet ilyen. Amiket kiemeltem, azok a (szememben) legdurvábbnak számító irritáló dolgok, amik előfordulhatnak bármelyik könyvben.

Mi az, ami titeket hozzásegít az olvasás közbeni kopaszodáshoz/ közelebb visz a pszichiátriai beutalóhoz?


Akik még témáznak:
Nima
Zenka
Pupilla
Bea
Ilweran
tigi
Reea
F-Andi
Szee
Anaria
Laura