Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2014. május 31.

Rob Reger, Jessica Gruner - Elveszett emlékek (Emily the Strange 1.)

0 megjegyzés

 Amikor először találkoztam Emily történetével, két dolog képesztett el: a gyönyörű borítója és az, hogy mennyire indokolatlan volt meghagyni az angol sorozatcímet. Hogy lehet az, hogy az első borítón Emily the strange szerepel, a hátsón meg Emily, a különc? (Utóbbi nekem jobban tetszett volna elől is.)

Ha már túlléptünk a borítón és belenézünk, több hihetetlen dologgal találkozunk első nekifutásra. Bevallom, muszáj voltam átlapozni az első hatások miatt a könyvet még az olvasás előtt. Nagyon találóan van kialakítva az egész. Mivel alapvetően egy "napló"-ról van szó, úgy is néz ki. Impozáns a kivitelezés. Néhol "fotók" vannak beragasztva, néha egész oldalak, amik "megfeketedtek". Néha gyűrött hatású a háttér miatt, néha kormos, mikor mire volt igény. Mindenhol a piros-fekete színvilág fut végig, ami szintén nyerő.

A kigyönyörködés után végre legyen mese a történetről, mitől is olyan "strange" ez az Emily... Például attól, hogy nem emlékszik semmire. Viszont van nála egy füzetke, amiből viszont az első 11 lap hiányzik. Vajon hova lett? Mi lehet rajta?
Emily nyomozásba kezd tehát, hogy ki ő, honnan jött, és mit csinál egy Feketekő nevű városkában... Senkit nem ismer, csak annyit tud, hogy négy cica van vele, akiknek szintén nem tudja a nevét. Egy hűtő dobozában húzza meg magát, és egy El Daráló nevű kávézóba jár be, melyről az is kiderül, hogy egész jó információforrás.
Emily a kutakodás során egyre több dologról rántja le a leplet, egyre több emberrel ismerkedik meg, és megtudja a saját titkát: önmaga okozta az emlékezetvesztéseket. De vajon miért? Mit nem szabadott tudnia, vagy miért kellett elfelejtenie mindent?

Mint említettem, először átlapoztam a könyvet. Már ekkor feltűnt, hogy a 13. oldalon kezdődik a regény, majd egy darabig szépen megy az oldalszámozás, aztán kimarad pár oldal a könyv közepén, majd a végén megjelenik a könyv közepén kimaradt pár oldal, végül pedig az leső 12 is... Első ránézésre tehát egy rosszul kötött kötetre lehet tippelni, aztán az ember elolvassa így egybe a történetet, és bumm... az oldalszámok elcsúszása ellenére a sztorinak így van csak értelme.
Miért? A könyv közepén kimaradt pár oldal az ún. "19. nap"-ot meséli el, ami után Emily ismét elveszti az emlékezetét, és a naplóból is kitépi ezt a pár oldalt, hogy ne tudja, ne is emlékezzen, mi történik. Az első 11 oldalt hasonló okokból, mert nem akarja, hogy idejekorán emlékezzen.

A lapok hiánya miatt egy darabig zavaros a történet (kissé vontatott az eleje), hogy ez most valójában mi szeretne lenni, viszont, ha az olvasó ad neki egy esélyt, akkor az alábbi dolgokat tapasztalhatja:

  1. Egy idő után a történet magával sodró, és egyre kíváncsibb lesz az olvasó, mik Emily emlékei, és miért nincsenek meg, hogyan akarja megtalálni őket stb...
  2. Ahogy a kockák a helyükre kerülnek, detektívekké válunk, elkezdjük összerakni magunk a nyomokat, és a történet részesei leszünk
  3. Igaz, hogy Emily (Bogár) stílusával néha nem tudtam kiegyezni a lazának beállított "öhhhh" és egyéb megjegyzések miatt, mégis eszembe jutott ilyenkor, hogy egy 13 éves lányról beszélünk, aki komoly dilemmában van, egyedül a világ ellen, hisz senki segítségére nem számíthat

Röviden összefoglalva kapunk egy 13 éves, dacos kislányt, aki apró darabokból rakja ki, miért kellett neki Feketekőre kerülnie, mi a macskák neve, kik a családja tagjai stb., egy csomó gengsztert, akik hol segítik, hol akadályozzák; furcsa figurákat és lényeket, akikről szintén ki kell derítenie, hogy kik vagy mik...
Feldobja az összképet az a rengeteg fotó és illusztráció, amik a kötet során felbukkannak. Kissé misztikus, letargikus hangulata van az egész irománynak, amiről többször eszembe jutott Tonya Hurley Szellemlány sorozata, illetve Kersti Kivirüüttől az Okkultisták klubja könyvek, melyeket hasonló kategóriának tekintenék. 

A macskákat megkedveltem a végére, igazi egyéniségek - főleg McNyerő. Nem vagyok macskás típus, mégis bájossá tette a történetet, mikor ők is részesei voltak egy-egy jelenetnek, követték Emilyt mindenhova, mintha csak vigyáztak volna rá. 
Tehát rengeteg véletlennek, a macskák és egy szellem hathatós segítségével végül fény derül a város és Bogár megannyi titkára. Megtudhatjuk, hogy milyen egy igazi Kalamajka pókermeccs. 

Összességében nézve egy egyre érdekesebbé váló történetű, igényes küllemű könyvről van szó, mely remek ifjúsági regény, tele titokkal, misztikummal, ami arra vár, hogy mielőbb felfedezzék...
Folytatás...

2014. május 30.

Könyvhét 2014 - 10 könyvheti kívánság

0 megjegyzés

Köztudott, hogy már évek óta kint vagyok minden könyvhéten. Az első könyvhét után annyira megtetszett a dolog, hogy kihagyhatatlanná vált. Minden évben vanank olyan írók, akikkel szívesen íratnék alá.

Tavaly sikerült László Zoltánnal, Baráth Katalinnal, Benyák Zoltánnal, Arthur Madsennel, Brandon Hackettel, Vivien Holloway-jel és Ta-mia Sansával találkoznom az írók közül. 

Azt már megszokhattuk, ha könyvhét, akkor a kiadók kivonulnak, kedvezményekkel, játékokkal várják a nagyérdeműt. Közben előadások vannak, interjúk, beszélgetések írókkal és persze kavargás, hogy olyanokkal találkozzon az ember, akikkel egész évben nem tud, viszont a könyvhét összehozza a közösséget (bloggereket és a többi könyvbarát olvasót). 

A jó hangulat tehát garantált a könyvhéten, és elgondolkoztam rajta, idén minek örülnék még a baráti társaságon túl (eszembe jutásuk sorrendjében):

  1. Szélesi Sándor dedikálás (tudom, hogy Könyvfesztiválon volt már, de arra nem tudtam eljutni se én, se a könyveim).
  2. Ta-mia Sansa dedikálás (breaking news: a műsorfüzetben nem látható, de biztos forrásból tudom, hogy lesz ilyen, méghozzá a Delta Vision standjánál)
  3. Gaura Ágnes dedikálás (remélhetőleg ilyen is lesz, aki tud erről valamit, megköszönném, ha jelezné)
  4. Benina dedikálás (tavaly volt, még nem találkoztam a névvel a programfüzetben)
  5. Agave doboz (Tavaly és tavaly előtt is volt. Nem ez a hivatalos neve, viszont a kiadó egy dobozba kitette korábbi könyveit, és 500-1000 Forintos áron lehetett vásárolni tőlük jópár kötetet.)
  6. Könyves játékok (Tavaly az Aba kiadó - bizonyítsd, hogy moly vagy - és a Ciceró kiadó játéka nyert meg legjobban - igaz nem nyertem, de jó móka volt. Utóbbinál egy kis tesztet kellett kitölteni, és leadni a kiadó standjánál.)
  7. Relikviagyűjtés (Tavaly Five-os pohárral, 2 miniatűr gitárral, 2 molyos kitűzővel, egy nagy rakat mindenféle könyvjelzővel és rengeteg élménnyel jöttem haza...)
  8. Csukás István dedikálás (Letty szólt, hogy lesz, úgyhogy ez a pont is pipa.)
  9. Tuan kiadó stand (Tavaly nem tudtak kint lenni "technikai okok" miatt. Idén reméljük összejön.)
  10. Brandon Hackett dedikálás (Tavaly is voltam, idén még nem láttam a programfüzetben, de ha lesz, akkor ismétlem a történelmet, és a vonaton ismét kiolvasom az egyik könyvét, míg felérek a fővárosba. Aki tud erről valamit, örülnék, ha szólna.)
Idén két lehetőség van: vagy azért nem fog elfújni a szél, mert annyi könyvet viszek fel alapvetően, vagy azért nem, mert a helyszínen lesz könyvtárgyarapítás. 

Ti mit szeretnétek látni a könyvhéten, ha lehetne egy kívánságotok? Mit vártok legjobban a könyvhéten?
Folytatás...

2014. május 28.

Filmszemle: Eleven testek

0 megjegyzés


Mivel nemrég olvastam a könyvet arra gondolta, gyorsan megnézem utána a filmet, míg friss az élmény. Sokan ajánlották mondván, hogy mennyire kis aranyos, elmondásaim alapján sokban eltér a könyvtől (lelőtték azt a poént, hogy a filmben nincs családja R -nek), úgyhogy adtam neki egy esélyt, hátha úgy járok vele, mint anno a Hadak útján könyv kontra film változatával, ahol a film történetileg (és kivitelezésben is) megvett magának, míg a könyv... eléggé gyengécskére sikeredett.

Amit vártam az Eleven testek filmtől:
  1. Humort, nevetést
  2. Némi (sok) vért, zombis cincálást
  3. Agresszív Csontikat
  4. Értelmes (párbeszédeket emberek közt) embereket
  5. Logikus cselekedetek sorát
  6. Jó szinkront...




Mi teljesült?
  1. Helyenként, de nem vitte túlzásba.
  2. Elmaradt, és elmaradt
  3. Voltak, de nem elegen
  4. Hellyel-közzel
  5. Akadt
  6. Őőő...
Hogy is néz ki a film. Rögtön az elején tisztázunk néhány szabályt. Például, hogy a zombik nem beszélnek, csak hörögnek. Ezt azonnal felrúgják a filmkészítők úgy egy pár jelenetsorral arrébb, mikor M olyan kristálytisztán és folyékonyan beszél, mintha csak emberből lenne... What? Aztán persze jönnek a Julies részek.
1. maszatolás: R összemázolja a csajt, a csaj véres az arcán (nem a sajátja), belép a repülőbe (R mentési akció, első fázis végrehajtva), a következő jelenetben a csaj arca olyan tiszta, mintha éppen akkor mosakodott volna meg. 
2. maszatolás: Kimenekül a repülőből, majd R rátalál, és mint egy jó kis őrangyal, megint megmenti a csajt azzal, hogy megint bemázolja a lány képét. Alig érnek fel a repülőbe ismét, alig teszi le a lány a popóját az ülésre, máris megint olyan tiszta, mint aki most jött a zuhany alól. Elárulhatná a titkát, hogy csinálja...

Julie és R
Egyébként nem csak a csajról hiányzott itt-ott a smink. A srác nyakán az erek néha kirajzolódnak, néha nem, majd a végén (érthető okból) teljesen eltűnnek.

A másik dolog a futásos részek. R panaszkodik rá, miért nem tudnak gyorsabban haladni, viszont amint Julie bajba kerül, úgy fut, mint a nyúl. Még a Csontiknak is meg kell izzadni, hogy utolérjék.


Ami vicces volt, hogy amikor a fiatalok kiszabadulnak a táborból a gyógyszerért, géppuskával nem tudják leszedni a rájuk támadó zombikat. Csak egy pár centit feljebb kellett volna célozniuk, mert 2 méter nem volt az emberek és a zombik között. Nem tudom, milyen katonai kiképzést kaptak, de nem valami jól oktatták őket.

A vége egyszerűen nevetséges volt. R-t meglövik, vérzik, és látványosan az egész ember egy merő vértócsában úszik (szó szerint), de vígan vigyorog, hogy "jé, vérzek". Semmi összeesés, semmi kötözzük már be, semmi pánikhangulat, hogy mindjárt végérvényesen meghal.

Ez egy tipikusan egyszer nézhető darab volt, valamivel tetszetősebb, mint a könyv. R arckifejezései és kezdeti "bénázásai" tényleg bájossá tették kissé a történetet. Azt még vártam volna, hogy Julie megdöbben azon, honnan ismeri R a kedvenc kajáit, de ez elmaradt, mert azonnal konzervgyümölcsöt vitt neki, de ez már csak apróság.

Összességében egyszer elment. Nem tudom, ez ki szerint illeti meg a "horror" besorolást, mert ezt nemigazán nevezném annak. Inkább egy zombis romantikus film, egy "rossz vicc" kategória, ahol legalább a Csontik ijesztő külsejűek - és viccesen futnak...
Folytatás...

2014. május 27.

Könyvhét 2014. - Várjuk együtt a könyvhetet!

0 megjegyzés

Immáron sok éve, így idén is megrendezésre kerül az ünnepi könyvhét, méghozzá a 85. június 12-14. között. 
A Könyvfesztivál előzi meg, ami szintén nagy, könyves esemény, de a Könyvhét valahogy kicsit talán nagyobb esemény, több programmal, dedikálásokkal stb.
Sajnáltam, hogy az idei könyvfesztiválról lemaradtam, mert végre mehettem volna Szélesi Sándor és On Sai dedikálásra (előbbire már évek óta szeretnék sort keríteni, de valahogy mindig füstbe ment...)

Mint ilyenen, ezúttal is sikerült elintéznem, hogy kint legyek a Vörösmarty téren. Gondoltam, készítek egy kis kedvcsinálót hozzá, kit hol merre találtok, melyik napokon, mik lesznek esetlegesen különlegesebb események...

Az idei évben is lesznek dedikálások, amiket minden évben. Bevallom, úgy tervezem meg minden évben a könyvheti részvételemet, hogy kislistát írok azokról a standokról, hova mikor látogatok el a dedikálások miatt. Ezért mindig listával a kezemben flangálok, hogy nehogy lemaradjak bármiről is.

Idén arra gondoltam, veletek is megosztom azokat a dedikálásokat, amik felkeltették az érdeklődésemet - hátha ti is kedvet kaptok hozzá. 


Darren Shan
A pénteki nap legnagyobb érdekessége (többen szóltak, hogy "tudod, hogy jön?" - nem, az első kérdezőnél még nem tudtam :)) Darren Shan dedikálása, aki a Móra standjánál lesz 17:00-tól (Vörösmarty tér).
Az író, aki vámpírtörténeteivel és más fantasy jellegű könyvekkel lepte meg az olvasókat tehát megjelenik a könyvhéten a dedikálók között. Ugyan még nem olvastam tőle, de sokan ajánlották a könyveit. 

Még van tehát idő beszerezni a könyveit, elolvasni (mivel vannak köztük eléggé kis vékonykák is), és meglepni azzal, hogy írja őket alá.






Rengeteg dedikálás lesz már pénteken is az övén kívül is, ráadásul egyszerre három helyszínen, úgyhogy lessétek meg a teljes listát a könyvhét hivatalos oldalán (http://www.unnepikonyvhet.hu /Dedikálások menüpont)

Folytatás...

2014. május 26.

Cassandra Clare, Maureen Johnson - A szökevény királyné (Bane Krónikák 2.)

0 megjegyzés

Magnus Bane kalandjainak folytatása nem váratott magára olyan sokat az első rész után, és az elsőhöz hasonló paraméterekkel rendelkezik mind magasságban, mind gerincvastagságban.

Ezúttal Párizsba visz el minket Magnus, és ottani kalandjairól regél. Magnus ott volt az első hőlégballonok felszállásánál, és noha már többször kipróbálta a repülés élményét, kíváncsivá vált rá, vajon milyen lehet egy emberi kéz által épített járművel utazni az égben.

Mivel azonban nem engedélyezték a repülést, ezért inkább más szórakozást keres magának. Azonnal kap is meghívást egy vámpírbálra, miközben egy furcsa látogató hatalmas szívességet kér tőle: mentse meg a királyi családot. 

Bane persze önös érdekből rábólint az ügyre, meg is tervezi, hogy lenne kivitelezhető az, hogy álcát rakjon a királyi családra. A szökés éjszakáján azonban balul sülnek el a dolgok, és Marie Antoinette királynő eltéved. Persze kalandos úton Magnushoz kerül, így hát kénytelen megmenteni ő maga a francia királyi család egy fontos tagját. Ezért vámpírok elől kell menekülnie, kitiltatni magát Párizsból is, és egyéb bonyodalommal szembenézni...

Ez a rész valahogy jobban tetszett, mint a Perus. Kissé letisztultabb történet, igazi magnusos megmozdulásokkal - mint például az, hogy egy majmot Ragnornak nevezzen el. Ami a mesélés elején még nem tiszta, arról a végére derül csak ki, hogy egy végtelenül egyszerű esetről szól.

Szereplők tekintetében a királynő jelleme nincs firtatva, ami a semlegesség szempontjából jó (se jóságosnak, se rossznak nincs ábrázolva). 
Magnus hozza a szokott formáját, és ezúttal többet látunk a hatalmából, az erejéből is.

Izgalmas, kalandos kis történet, helyenként bájos, helyenként bűbájos, néhol pedig elegáns. 
Folytatás...

2014. május 24.

Claire Loup - Amikor életemben először

4 megjegyzés

Egy alkalommal antikvárban jártam, hol könyvecskét láttam. Kérdeztem, meglehet-e fogni, mire mondták, meglehetne venni...

Fedőneve: Julie
Kora: 14-16 év (18 évesen meséli el a történetét)
Lakhely: Párizs (Franciaország)
Hobbija: bulizás, piálás, dzsointozás, pasizás (szex)

Julie valamiért úgy dönt, meg kell osztania a nagyvilággal, hogy történt, mikor életében először csinált dolgokat. Ebbe a bolti lopástól kezdve a betépésen, az első szeretkezésen, az első nőgyógyászati látogatáson, az első szülőktől mentes nyaralásán át az első szőrtelenítésen és sminkelésen keresztül mindent tessék beleérteni.

Egy tipikus visszaemlékezős sztori, ahol a jelenből (a 18 éves lánytól) indulunk, aki nem feltétlenül kronológiában meséli el az adott szituációval kapcsolatosan eszébe villanó "amikor életemben először műveltem..." történeteit.
A könyv végeztével egyetlen gondolat ötlött fel bennem: bárcsak megtartotta volna magának.

Egy tipikus plázacica születésébe keveredünk, aki büszkén mesél arról, hogy úgy cserélgeti a pasikat, mint más az alsóneműt, és néha azt sem tudja, kivel dug... A ribancáválás történetét osztja meg velünk valójában, és még azt is élvezi, hogy bajba keveri a barátait. Mégis ő van megsértődve, mikor megcsalja a pasiját, és az nem hajlandó neki megbocsátani. Utána a szokásos kardoskodás jön, hogy vissza akarja szerezni, ezért bebizonyítja "mit veszített a srác". Engedjétek meg, hogy bemutassam, mit "veszített":
14-16 éves kora között látjuk Juliet, aki lazának látszik, miközben egy átlagos ribanc. A vicces az, hogy van olyan fiú, aki azok után, hogy megtudja, hogy nem éppen egy hűséges típus azzal reagálja le, hogy "szabadszellemű". Ergo: az sem érdekli, hogy ha a csaj már millió+1 sráccal lefeküdt, HIV fertőzött, eltitkolt hármasikrek édesanyja, mert ő annyira odáig van a csajért... kb. 2 találkozást követően... A csaj egyébként egoista. Mindenkinek ő kell. 15 évesen az idősebb pasik is már mind érte epekednek, 14 éves koráig pedig a korabeli srácok vették csak észre. Oh, és az exbarátja (akinek egyébként van barátnője) valószínűleg folyton őt stírölte abban a buliban, ahol ott volt Julie (főhősnőnk), az expasi (aki egyébkén Jules) és az expasi új barátnője is... Nyilván, hogy Jules Julien fogja legeltetni a szemét, és nem elbújni valamerre az új csajával... Ráadásul ez az öntelt csitri azt sem veszi észre, hogy a barátai bajban vannak, és amikor az egyik barátja bátorkodik volt elmondani neki, hogy mekkora lelki válságban van, Julie reakciója: ő nagyobban van, miért nem segített neki senki! Az már csak mellékes, mennyire felszínes fruska (elhangzik tőle, hogy tök mindegy, hogy egy pasinak mennyi esze van, ha szexin néz ki...)

Mit tanít ez a könyv? Ha odaadjuk egy mai fiatal kezébe ezt a rettenetet, azt a "jó" példát fogja látni, hogy attól lesz valaki menő, hogy akár hulla részegen is meg tudja dugatni magát egy vadidegennel... vagy attól, hogy olyan mértékben betép, hogy arra sem emlékszik, mi történt vele. Arra tanítja a fiatal lányokat, hogy ha nem védekeznek szex közben, akkor annak nincs következménye, úgyhogy csak nyugodtan, ifjú hölgyek... a gyerek nem a szextől lesz, hanem a gólya hozza, és ha vadidegenekkel fekszel is le, na bumm! Nem kaphatsz el semmit, mert ez milyen egy jó buli már?
Az egész egy olyan abszurd, lehetetlen világképet mutat, egy idealizált közeget, amiben történnek ugyan rossz dolgok, de valójában nem érezzük a súlyát. Ha Julie terhes lett volna mondjuk a részegen történt kufirc után (15 évesen!) akkor lehet, hogy az eszéhez kapott volna. Volt, hogy elfelejt védekezni, aztán persze aggódik, hogy mi van, ha jön a gyerek? Az orvosa mégis elintézi egy "legközelebb jobban vigyázzon" szöveggel... Nem hogy felvilágosítaná az ostoba csitrit, hogy téveszme, hogy a tökföldeken kapkodják csőrbe a gólyák a csecsemőket... Jó, hogy nem gratulál a kislánynak a nőgyógyász: "Szép volt, hogy felcsináltattad magad egy tucat vadidegennel, meg pár sráccal, akiknek legalább a nevét tudod. Ha véletlenül 9 hónap után jön a gyerek, lehetek én a keresztanyja?"
A kép forrása: LINK

A szomorú valóság az, hogy tényleg nagyon sok fiatal gondolkodik így, nem csoda, hogy annyi az abortusz, amennyi, és hogy rengetegen halnak meg fiatalon drogtúladagolástól. Vártam, mikor fogja a könyv felnyitni a szemeket, de nem... semmi. A csaj akármekkora baromságot követett el, az igazi büntetés minden esetben elmaradt, sőt, összeszedett a végére egy végtelenül agyatlan fiút (fix, hogy nem az eszéért barátkozott vele a csaj...), aki meg helyesli Julie életformáját (What?), és adja alá a lovat.
Amolyan: minden "happy end"-del végződik érzést hagy maga után, hőseink elcammognak a naplementébe, minden király, minden cool, és a sok ostobaságnak, amit 17 éves koráig elkövetett, valójában "buli" értéke van csak. Azt a sztorit szívesen megvártam volna, mikor leírja:

Amikor életemben először...  volt abortuszom/voltam detoxban/voltam a sürgősségin drogtól bekómázva/ anyámékat nagyszülőkké tettem stb...
És ha utána nekiállta volna ecsetelni egy "Hát, 15 éves koromban történt..." kezdetű monológban, hogy miért volt hülyeség ezt vagy azt csinálni.

Az ostoba szereplők, a retardált és semmit mondó történetek mellett a logikai bakik már meg sem kottyannak. Pedig ilyenből is volt pár, mint amilyennel a  "mikor először betéptem" résznél is előfordul: először leírja, hogy nem mert gombázni, pedig már kipróbálta a stoppolást, majd leírja, hogy a gombázás (betépés) után voltak stoppolni... most akkor melyik mikor történt?

Röviden összefoglalva: egy alkoholista narkós kurva naplója, aki 14-15 éves korában kezdte az ipart (és büszke is rá!), és sajnálatos, hogy a legtöbb srácnak pont ez az ostoba liba kellett a könyv során.
A tanítást illetően talán annyit mégis elmond: légy egy ostoba lotyó, érts a sminkeléshez (másra nincs szükséged), és mindent megkaphatsz büntetlenül, amit csak akarsz, és minden pasinak te kellesz utána... Nincs is szükséged másra... 
Folytatás...

2014. május 23.

Isaac Marion - Eleven testek

0 megjegyzés

Eléggé felkapott volt egy időben a könyv. A film kapcsán találkoztam vele először. Eléggé humorosnak találtam a trailert (lásd a bejegyzés végén), és úgy gondoltam, hogy ha már könyvből készült, azt olvasnám először. Aztán jött egy kiadó, és máris a boltokba került magyar nyelven.

A történet arról szól, hogy van egy R nevű zombi, aki egyes szám első személyben elkezdi mesélni az életét. Nem emlékszik a nevére, hogy ki volt a halála előtt, mit csinált, semmit nem tud. Miközben mesél, mégis olyan hasonlítokat/szavakat használ, hogy néha még egy tiszta aggyal rendelkező ember is megirigyelné...
Egy alkalommal, mikor behatolnak zombi társaival egy vadászat során egy élőkkel teli házba, megöl egy fiút, akinek elfogyasztja az agyát. Ez által a fiú emlékei belé kerülnek. Meglát egy lányt, akibe azonnal beleszeret, ahogy ránéz - ő volt ugyanis a fiú szerelme... Ezután R kimenti a lányt, elviszi a repülőgépbe, ahol él, és úgy vigyáz rá, mint normál ember a szeme fényére. Egyszer elviszi megsétáltatni, hogy megetethesse, majd a lány közli vele, haza szeretne menni a Stadionba (ott alakítottak ki ugyanis egy mini várost az élők). R pedig igyekszik mindennek eleget tenni, viszont ez rá nézve jelent bajt, mert rá nézve viszont az élők jelentenek ellenséget...

Mit mondhatnék? A csillogó vámpírok után a következő lépcsőfok a szerelmes zombi... Holnaptól meg a szerelmes és a lányok után gyolcscsorgató múmiák lesznek?

KIS FOKÚ SPOILER VESZÉLY!

M és R a filmben
De kezdjük az elejéről. R elkezdi felvázolni a világot. Érthető, hogy nem tudja, honnan ered ez az egész. Valami fertőzést emlegetnek végig a regényben (mert mindig valami vírus a zombi lét kiváltó oka...), és orvosok már dolgoznak az ügyön (hallomásból tudjuk), de gyógymódot még nem találtak. Erre jön a lány, Julie... R és ő egymásba szeretnek, és lőn világosság: mindenki elkezd visszalakulni (akarom mondani: feltámadni). Ekkor már nem fertőzésről beszélünk, hanem valami átokról, amit a szerelem varázslatával lehet megtörni. What?

R(omeo) és Julcsi: A nevek beszédesek. R nem emlékszik a nevére, de arra igen, hogy mintha R betűvel kezdődött volna. Aztán itt van a lány, akit véletlenül Julienak hívnak. Egyébként van erkélyjelenet (Ó, R, miért vagy te Zombi, kár... tagadd meg fajod, hisz neved elhajítottad már... esküdj kedvesemmé, és én sem leszek ember többé •hörrr....) Ráadásul megvan a két ellenséges család (élők kontra holtak/járkáló félholtak(?)). Julie apuka legszívesebben szétlőné R-et, majd jön egy nagy drámai családjelenet (ahol szakasztott azon filmek jelenetei jutottak eszembe, ahol a főhőst úgy kell megmenteni, hogy nekiállnak az addigi ellenségei melodrámázni...) A röhej az, hogy mikor R a végén veszélybe kerül, van egy ember, aki megmenti, és mindenki halál lazán (még az élők is) végignézik, hogy az illetőt megölik. Az utolsó pillanatban (mikor már késő) valaki észbe kap, hogy baj van... de sajnos már nem tud segíteni az illetőn... What? Shakespeare is mindig írt a műveibe minimum egy halálesetet (bár az, hogy csak egy szereplőt végez ki olyan ritka, mint a sárga hó: létezik, de azt nem a természet generálta...)

Zombi világ: azt hihetnénk, hogy ez a világ hoz valami újat, valami többet, valami mást, mint az eddigi sztorik. Hihetetlen, de hoz is. Három csoport létezik ugyanis a járkáló lények körében (ha nem vesszük bele az állatokat, és a futó növényeket): Élők, Holtak, Csontik. 
Az Élők az emberek, akik Stadionokban élnek. A műfüvön ugyanis valahogy képesek megtermelni zöldségeket, és akkorák ezek a stadionok, hogy több ezer ember részére komplett városokat tudnak berendezni. Mivel olyan sok az élelmük, hogy porciózni kell, nehogy éhenhaljanak, ezért mindenki gyerekeket gyárt, mert most kell fajfenntartani.
Megtudjuk továbbá, hogy kb. egy éve szorultak be a stadionokba, úgyhogy kijárkálnak portyázni. Mi ebben az abszurd? Egy év alatt a környező részekről nem sikerült berántani minden - még meg nem romlott - élelmiszert? Tudjuk, hogy a városban nincs áram (ergo: a hűtők sem működnek), mégis minden körben sikerül hozniuk gyógyszert, szeszes italt, és ételt... Namár most, ételből a konzervek, és a tartós kaják biztosan elállnak, de egy év alatt, heti több portyával nem sikerült még mindig az összeset becipelni a falak közé? Mennyi kaját halmoztak fel a város azon részén? Illetőleg építkezés folyik, hogy összekössék a különböző stadionokat (ezt a műveletet azért megnéztem volna, hogyan zajlik: hé, srácok, ide kell még beton. Nézd már, jönnek a zombik segíteni... hörrr.....)
Holtak (vagy más néven Husik) azok a mozgó hullák, akiknek van csontjuk, husuk, agyuk, és hogy ezutóbbit el ne veszítsék, emberek agyát eszik (már ha összejön). Azért kell nekik az emberi agy, mert átveszik az áldozat emlékeit, és kicsit újra emberek lehetnek. De valóban kell nekik embert enni? Julie megjelenése után R egyáltalán nem vesz magához ételt, pedig előtte láthatjuk, hogy azért jóval többször éhes - szerintem unatkozik... Julie is elvan evés nélkül, úgyhogy utána R is vígan elvan emberhusi nélkül. Legközelebb pedig, mikor embert ehetne, akkor sem teszi - pedig svédasztalt kap.
Őket irányítják a Csontik, akikről nem tudunk sokat. Hogy születnek? Passz. Csontvázak, akik nem tudnak beszélni, csak járkálnak (gyorsabban, mint a zombik), és ha valami nem tetszik nekik, olyan hangot hallatnak, hogy nem akarod te azt hallani. Olyanok, mint valami ősöregek tanácsa: a holtak csak vadásszanak, ők meg vígan élnek (halnak), miközben a kezükben az irányítás.

Maga a világ jó lenne. R által megismerjük a zombi lét szabályait is, aztán jön Julie, és mindent felrúg. R például tudja használni a lemezjátszót, ismeri John Lenon számait stb. Persze, most mondhatnánk, hogy az agyevéstől emlékszik olyanokra, hogy mi az a Playboy stb. mégis szokatlan egy zombi szájából olyanokat hallani, hogy úgy nézte a Grey anatómiája könyvet (hogy olvasta le a címét?), mint kamasz fiú a Playboyt... Ami viszont még ennél is meglepőbb, hogy a zombik házasodnak, gyerekeket adoptálnak, akiket aztán ugyanúgy visznek iskolába minden nap, mint az élők. A zombik megcsalják egymást, a zombik szexelnek (pedig kifejtik, hogy már nincs vérkeringés ott, ahol merevnek kellene lenniük). R úgy viselkedik, mint egy gondos családapa, pedig elvileg a zombik nem tudnak érezni. A csontik mégis minden zombi gyerek mellé szereznek szülőt, hogy megtanulhassák magukat rohasztani, hogyan kell elkapni egy embert, hogy biztos belehaljon a harapásba stb...

Vannak tehát érdekes megoldások, de onnantól kezdve, hogy R elhagyja ezt a "komfortzónát", összeborul az egész addig felépített világnézet, és semminek nem lesz értelme. Utána a vér és a belsőszervek folyása helyett csak a nyál csorog. A lezáró nagy akciójelenet kb. 10 oldalban el van intézve.

Összességében kapunk két agyatlant (R -et, aki elhagyja a zombi családját, aztán meg csipog a gyerekei miatt, Juliet, aki halál lazának játsza magát, de nem jön be), egy selejtes körítést, miért robbant ki a zombisodás, egy vértengert felváltó nyáltengert, egy erőltetett tanulságot (szeressük egymást emberek), egy zombi változatos Romeo és Júlia történetet (Shakespeare a fejét fogná, ha ismerné ezt a sztorit), és rengeteg laptöltő baromságot, amik miatt csak az időnket vesztegetjük az elolvasásával.


ui.: Azt mondták, a filmre, hogy "aranyos". Majd kiderül....



Folytatás...

2014. május 21.

Kieran Larwood - Rémségek

0 megjegyzés

A Goodreads-en akadtam rá a könyvre, és amikor megtudtam, hogy kiadják magyarul, azonnal lecsaptam rá.

A könyvet köszönöm Abstractelfnek és a Főnix kiadónak!

Történetünk főhősnője Sába, akinek van egy kis rendellenessége: az egész teste szőrös. Viszont ez cseppet sem véletlen: a szőrhöz karmos lábak, és jó szaglás társul, akárcsak egy farkas esetében.
Egy zsarnokoskodó fickó kiállítási tárgynak használva pénzért mutogatja a lányt, mígnem egy szép napon érkezik egy zsíros fickó, aki felvásárolja Sábát, és a többi rémséget, akiket talál. Így kerül Sába egy olyan közegbe, ahol furcsábbnál furcsább figurákkal találkozik:
Majomfiú-val, aki hosszú majomfarkáról kapta a nevét, Patkánymamával, aki képes patkányokat idomítani, akik aztán hallgatnak rá. Holdnővérrel, aki a macskaügyesség mellett macskaszemekkel rendelkezik és Gigantusszal, az óriással.

Hétköznapjaik ugyanazon menetrend szerint zajlanak, míg egy szép napon egy koldussorú lány, Till be nem szökik a Rémségekhez. Barátság alakul ki Till és Sába között, viszont Till váratlanul eltűnik. Senki sem tudja, hol lehet, és a szülei a Rémségeknél keresnék őket.

Sába megsajnálja a szegény családot, és a Rémségekkel karöltve elkezdi felgöngyölíteni az ügyet. Szembe találkoznak egy bábossal, aki gőzgépeket gyárt; egy rémséges nővel, egy fickóval, akinek festett az arca, és rengeteg galibába keverednek, miközben Sába kezd rájönni, honnan is származik, mit rejt a múltja.

Első pillanatban egy könnyed gyerekregénynek mutatja magát a könyv, mert meglehetősen bájosak a szereplők, meglehetősen egyszerű gondolkodásmóddal. Sába egy olyan közegbe kerül, ahol az idősebbek meghallgatják őt, adnak a véleményére, és idomulnak a gyermeki elméhez, miközben befogadják őt a "családba".
Aztán egyre-másra kezdenek előjönni a társadalmi különbségek okozta problémák, a külső megjelenés alapján történő ítélkezés. A Rémségeknek senki nem hisz, mindenki lenézi őket, tényleg csak a látványosságot látják bennük, a szórakoztatási lehetőséget, az egyedi, mutogatható produkciót.
Teliveder, a zsugori Rémfelvásárló dolgoztatja a Rémségeket, többször felhívva rá a figyelmüket, hogy nélküle senkik lennének, utcára kerülnének.

A felsőbb rétegeket látszólag nem érdeklik az alsóbb rétegek problémái, hisz az utcagyerekek eltűnése nem kavar túl nagy port. Egyedül a rokonaik kezdik keresni őket, és lyukadnak ki a Rémségeknél, hisz senki más nem akar nekik segíteni. Megtudjuk, hogy a szülők is több helyen jártak már, de nem akadt olyan, aki betartotta volna azt az ígéretét, hogy valóban felkutatja Tillt és a többi eltűnt gyereket.

Szereplők tekintetében olyan, mint a legtöbb gyerekkönyv: a felnőttek követik a gyerekeket, segítenek nekik, meghallgatják őket. Kissé naivnak tűnnek, mégis használják az eszüket, miközben próbálnak megmaradni "embernek" (néha jó, néha rossz döntéseket hoznak).

Nem egy szokványos gyerekkönyvről van szó. Egyrészt a hősök nem hétköznapi külsejűek, másrészt az összecsapások a "jó" és a "rossz" térfelek között valaki vérének a kiontásával párosulnak - néha halálesettel végződnek. Drasztikus rámutatás arra, hogy a "jó" oldalnak a harcok során ugyanúgy vannak veszteségei, mint a rossz oldalnak, viszont a rosszak mindig elnyerik végő büntetésüket (vagy mégsem...)

A lezárás baljóslatú, folytatást sejtet, ami egyelőre nincs (se magyarul, se angolul).

Összességében nézve tanító jellegű könyv, bájos szereplőkkel, végig a szemünk előtt tartva a gyomornegyedek hangulatát, a "lehetne rosszabb a helyzetem" gondolatát, és a "mindenben van valami jó" elméletét.
Folytatás...

2014. május 20.

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan - Mi történt Peruban? (Bane Krónikák 1.)

0 megjegyzés

Cassandra Clare - Végzet ereklyéi sorozatához megérkeztek a kiegészítő kötetek. Magnus Bane kalandjait foglalja össze a Bane Krónikák sorozat, melyből 4 már megjelent magyarul is, és 10 van angolul.

A könyvecskék a borítón egy-egy betűt tartalmaznak. Az elsőre minő meglepetés, az M betű került, a másodikra az A, a harmadikra a G a negyedikre pedig az N. A vékony kis gerinceken szintén elkezdődik kirajzolódni Magnus neve, de mire ez megtörténik, még van pár kötet.

Az M (első) kötet: Mi történt Peruban? Magnus valamiért ki van tiltva Peruból. Vajon mi történt, hogy ezt illette? Kalandjai elején Ragnor Fellel van, majd csatlakozik hozzájuk egy harmadik boszorkánymester is.

Több érdekesség is kiderül Magnusról. Például, hogy nem csak a férfiak, de a nők is gyengéi. Hogy nem tud sem táncolni, sem hangszeren játszani. Meglehet, hogy emiatt tiltották ki? A kötetben található szerelem, baráti beszélgetések, és némi időbeli ugrálás...

Maga a kötet ötven pár oldal, és nincs is nagy története. A legfőbb pozitívuma, hogy némileg megismerhetjük Magnust. Nem vagyok egyedül abban a táborban, akik szerették Clare sorozatában, viszont ez a füzetecske akkor is katasztrofális. Érthetetlen, miért nem került egyben kiadásra az összes történetecske. Egyesével a kötetek elvesznek a könyvespolcon is - a boltban is csak a véletlenen múlt, hogy megláttam.

Novellás kötetként viszont értelmes vastagságban megállta volna a helyét, miközben nem kellene arra sem várogatni, mikor jelenik meg a következő rész, vagy megjelenik-e egyáltalán.

Összességében ez egy kissé lappazarló kötet, dátumokkal elválasztott novellákkal, amiknek értelme nem sok van, csak erőltetett bohóckodás... A sorozat után inkább csalódást okoz, mint örömet, hogy végre bepillanthat az olvasó Magnus Bane világába... a vége meg... erősíti, hogy semmi értelme az egésznek.
Folytatás...

2014. május 15.

Gyatra olvasási tempó

0 megjegyzés

Újabb könyvek érkeztek a polcokhoz (a várólistára). Mi az, amivel akár évek múlva találkozhattok a blogon:
- Cecelia Ahern - Bárcsak láthatnál
- Dora Craiban - Szabadesés
- Bíró Szabolcs - Non nobis, Domine 1
- Bíró Szabolcs - Non nobis, Domine 2
- Bíró Szabolcs - Sub Rosa

Elkerült tőlem, de visszakerült hozzám:
- Lakatos Levente - Bomlás
- Lakatos Levente - Barbibébi
- Lakatos Levente - Loveclub

Jelenleg több, mint 100 könyv van a várólistámon (ami az olvasatlan polcom méretét jelenti). Igyekszem minél több könyvet leszedni róla, és átpakolni az olvasott szekcióba. Mint láthatjátok, egyre kevesebb könyvnek érek a végére, ami annak az eredménye, hogy elkezdődött a legvégső futam (félévzáró vizsgák). 

Legutóbb az olvasottak közé került (és írás még nincs róla a blogon):
- Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan - Mi történt Peruban? (Bane Krónikák 1.)


Addig is, jó olvasást!
Folytatás...

2014. május 12.

Statisztikai érdekességek...

0 megjegyzés

Régebben már csináltam egy statisztikai érdekességekkel teletűzdelt posztot, és úgy gondoltam, most valami mást mutatnék meg. Annak próbáltam utánanyomozni a blog statisztikái alapján: vajon melyik magyaroktól származó könyvekhez készült posztot kerestétek fel a legtöbben. 

A top 5 legkeresettebb könyves posztban már bemutattam, hogy összesen, a hónapban és azon a héten melyik volt a legkeresettebb ajánló. Ott a magyarok eléggé előkelő helyeken szerepeltek. Az összesítésben 2, a havi bontásban 3, míg a heti bontásban szintén 2 olyan könyv került be, mely magyar szerző alkotása.

Mi a helyzet azonban azokkal a magyarokkal, akiktől eddig olvastam? Készítettem egy új modult a blogra (felső sáv), amire rákkatintva legördülnek azok a bejegyzések (Magyarok.2014 menüpont), melyek az idei évben magyar szerzők könyveire mutatnak. A listában jelenleg még csak hat könyv szerepel. 
Kíváncsi voltam, melyik érdekelt titeket a legjobban. A klikkek után a lista valahogy így néz ki:
  1. Imre Viktória Anna - Az Őrült Hold alatt
  2. Kiss Gábor Mátyás - Az aranyszigony
  3. Izolde Johannsen - Róma 
  4. Bíró Szabolcs - Ragnarök
  5. Ta-mia Sansa - A döntés joga
  6. Soós Dóra - Tündérek
Nehéz lenne ezekből az adatokból messzemenő következtetéseket levonni. Ha a közzétételek dátumát nézzük, akkor már látszik, hogy a 2-4. helyig szoros a verseny a klikkszámban, viszont mindegyik más időintervallumot kapott arra, hogy látogatókat vonzzon. Ezért is lehet érdekes, hogy a 2. helyen álló könyvet (amiről még januárban írtam) közel annyian látták, mint a 4. helyen szereplőt, melyet nem is olyan régen tettem fel. 

Műfajok tekintetében látványos elkülönülést mutatnak a számok. Míg a fantasy kategóriába tartozó darabok elfoglalják látogatottság szempontjából az élmezőnyt, addig más műfajok képviselői (esetünkben a sci-fi és a mese) már hátrébb szorulnak.

Vajon ugyanez a tendencia igaz a korábbi évekre vonatkozóan is? Nézzük meg...

2013-ban az alábbiak szerint alakult a sorrend:
  1. Benyák Zoltán - Az idő bolondjai 
  2. Lilian H. Agivega - A második Atlantisz 1. 
  3. Ta-mia Sansa - Gender Krónikák 1. 
  4. Gaura Ágnes - Borbíró Borbála 1. 
  5. Kemese Fanni - A napszemű Pippa Kenn 1. 
  6. Vivien Holloway - Pokoli szolgálat 
  7. Borbás Edina - Hullámok csapdája 
  8. Estelle Brightmore - 13. napon 
  9. Lylia Bloom - Ellopott életek 
  10. Vasas Judit - Mah-ree Nok 
  11. Pataki Tamara - Ember a sötétben 
  12. Stanley Steel, K.B.Rottring - Sört Wársz? 5. 
  13. Jeffrey Stone - Gyémántváros 
  14. Kate Van Dyke - Tűzmadár 2. 
  15. Anthony Sheenard - Földfaló 
A listán látszik, hogy azért kicsit több írót tudok felsorakoztatni, mint az idei listámon, ami elkeserítő, és botrányos egyszerre - viszont még módosítható és túlszárnyalható. 
2013 tanulsága az, hogy első körben még mindig a fantasyk járnak az élen, de már vegyül bele sci-fi és romantikus is. Akiket a lista végén láttok... elenyésző számot mutatnak fel, ami vagy annak köszönhető, hogy nem annyira ismert az író, vagy nem kapott elegendő marketinget, vagy csak szimplán olyan régi könyvről beszélünk, ami már csak igen szűk rétegeket (például rajongókat) érdekel. Ilyen lehet Steel könyve, vagy Sheenardé, esetleg Stone műve (az első, ami tetszett az írótól...)

Akkor lessük még meg 2012-őt, mert ott még tartogat érdekességet a számlista. Ugyanis egy 2012-ben olvasott könyv vezeti a "minden idők" listáját is, és azóta is töretlenül tartja a helyét... Melyik is ez?
  1. Bihari Viktória - Tékasztorik
  2. Benina - Bíborhajú 3. 
  3. Benina - Bíborhajú 2. 
  4. Imre Viktória Anna - Kísértés Rt. 
  5. Brandon Hackett - Az ember könyve 
  6. Balogh P. Hédi - Napló light 1. 
  7. Tokaji Zsolt - Szólítsatok Brad Pittnek! 
  8. Kiss Ádám - Szütyiő 
  9. Lengyel Dávid - Kozma András titkos naplója 
  10. Benyák Zoltán - Ars Fatalis 
  11. Ta-mia Sansa - Gender krónikák 11,5 
  12. Bertram Thomas McDowell - Mutánsok 
  13. Anthony Sheenard - A szerencse zsoldosai 
  14. Libor Anita, Valuska László - Szakíts, ha bírsz! 
  15. Kate Van Dyke - Tűzmadár 1. 
  16. Stanley Steel, K.B. Rottring - Sört wársz? 4. 
  17. Dörnyei Kálmán - A fekete egy 
A lista érdekessége: az első helyen szereplő könyv kétszer annyi klikket kapott, mint a második helyen szereplő. A második helyen szereplő könyv annyi klikket kapott, mint az adott sorozathoz tartozó első és második kötet összesen se. A 3-9. helyig eléggé kisléptékekben araszolunk lefele, az utolsó helyen állók pedig alig keltették fel az érdeklődést... Ez a lista egyébként jobban tetszett, mert több műfajból kerültek bele könyvek, illetve több került fel rá, mint 2013-ban. 

Az idei évben sem fejeződött be ugyanakkor még az, hogy olvasok magyaroktól. Egyrészt a KIMTE fantasy jelöltjeinek listáját tűztem ki célul, hogy annyit elolvasok róla, amennyit csak sikerül, másrészt van még egy-két olyan darab a polcaim tarsolyában, amik okozhatnak még meglepetéseket.

Egy biztos: amint magyartól kerül fel újabb könyvértékelés, máris megy a legördülő listába, a Magyarok.2014 -re keresztelt menüpont alá... 

Vedd a magyart, védd a magyart!!! Hidd el, megéri ;)
Folytatás...

2014. május 8.

Bíró Szabolcs - Ragnarök

0 megjegyzés

Hogy is találkoztam ezzel a könyvvel? Először a neten láttam a borítóját, és a fülszövegét, és felkeltette a figyelmemet. Aztán átsétálva egy hídon találkoztam a borítójával. Majd kaptam egy levelet, melyben szintén találtam egy ajánlást a könyvhöz, és beleolvastam az első pár oldalába, ami tetszett...

A könyvet ezúton is köszönöm az írónak!

Történetünk elején egy viking faluban vagyunk, melyet porrá süt egy sárkány. Mivel nem marad semmi a faluból, az életben maradtak (egy maréknyi harcos) útra kel, hogy megöljék Nidhöggöt, aki mindenkit lemészárolt, aki csak az útjába került. A hatalmas, mítikus sárkány legendáját hajszolva útra kelnek, és világot látnak.

Útjuk során sikerül szerezniük egy nagyhatalmú ellenséget, aki végig a nyomukban van, megismerkednek a kőbe zárt kard legendájával, bosszút állnak egy falun, miközben egyre több embert vesztenek, és még a sárkány sem kell hozzá. A kérdés már csak az, hogy a nagy, fekete sárkány valóban egy mítosz, és a semmiért halnak meg a vikingek, vagy sikerül bosszút állniuk? Egy biztos: a Ragnarök viszont már kezdetét vette, és senki sem állíthatja meg. A vikingek kora leáldozott, és a változás a küszöbön áll...

Maga a történet több részegységre van bontva, ezzel olyan hatást keltve, mintha egy leírásokkal tűzdelt drámát olvasnánk. Többször eszembe jutott Shakespeare is (akinek a színdarabjai attól olyan jellegzetesek, hogy "csak egy ember sosem halhat meg", minimum a fél szereplőgárdának muszáj követnie az elsőt...), és mikor azt hittem a végén, hogy ennyi volt, bebizonyosodott, hogy tévedtem. Minden kikötés egy-egy új "szín"-nek van feltüntetve a regény hátuljában, és ennek mérten vannak kiírva a szereplők (pl.: Az angliai szín szereplői..." stb.)

Maga a történet nem egyedi... és mégis. Ez a legnagyobb paradox vonása. Nem egyedi, hogy van egy falu, amit lemészárol egy akármilyen lény (vagy akár egy ellenséges ország emberei), és a maradék túlélő (véletlenül) egy olyan harcos csapat, akik elmennek bosszút állni (a becsület mindenek felett). Viszont az sem jellemző, hogy sodródásaik során más kultúrákkal megismerkedve azok beépülnek. Több mítoszvilág érintkezik, majd fonódik össze a történet során, és teszi mindezt úgy, hogy nem erőltetett és logikátlan. Először megismerkedünk a vikingek hitével (Odin, Thor, Loki és a többi istenség bemutatásával). Ebből egyedül a "viking temetés" nevű rítust hiányoltam (halottaikat hajókra rakják, felgyújtják, és elúsztatják a vízen). Magyarázat az lehet, hogy hőseinknek kevés volt az ideje, és nyomukban volt egy üldöző horda, úgyhogy ezt a hiányosságot el lehet nézni.

Győr, Kossuth (Révfalusi) híd
(Forrás: Saját fotó)
Másodsorban pedig kikötnek más "szigeteken" is (pl. Anglia). Itt kerülnek képbe például a Pendragonok, akiket a sárkány védelmezett. A vikingek próbálják feldolgozni a más istenhiteket, és a más népek mítoszait. Ami ironikus, hogy legtöbb esetben az egyes népek nem hisznek a mások mítoszaiban, majd jönnek a vikingek, és bebizonyítják, hogy nem feltétlenül kell elhinni a regéket, attól azok még igazak lehetnek.

Egy kicsit kitérnék a mondakörökre. Látszik, hogy az író nem csak dobálózik mindennel, hanem valóban a legendák, mítoszok, hitvilágok szilárd alapjaira építi fel a történeteket, és a "meséket", amik az éjszakai elalvós jeleneteknél elhangzanak. Arthur és a Kerekasztal lovagjainál a mítosz nincs teljesen befejezve (nem kerül részletes említésre a Medve rendje - utalás van rá azzal, hogy van a történetben egy néven nevezett mackó, akinek van egy "lovasa", de semmi több -, illetve nem kerül kifejtésre, miért jött létre - megkeresni a Grált, amiből elméletileg Krisztus ivott az utolsó vacsorán). Ezekből egy kevés még elfért volna, hogy a vikingek megértsék, miért volt fontos, hogy egyes hitekben egy istenség szerepel, és hogy ne legyen olyan hiányos. Annyit említenek meg itt, hogy egyistenhit volt a jellemző, és le is zárul a hitvilág.

A különböző bonyodalmak és kimenetelük a legtöbb esetben hordoz valami csattanót, izgalmat, nem várt fordulatot, ami szintén piros pontos. Annak ellenére élvezhető, hogy nincs benne túl sok "érzelmesség", mert a tárgyilagos stílus nem engedi át annyira. Ez a stílus illeszkedett viszont legjobban a nyers viking modorhoz, a harcok leírásához.

És ha már vikingekről van szó... e nép esetén mindig az jut eszembe, hogy "hosszú út vízen megtéve". Könyvekben csak ritkán találkoztam olyannal, hogy tetszett a hajózások leírása, úgyhogy a "nem kedvelt részek" kategóriába tartozik nálam, ha hosszasan részletezik, ki hova hogyan hajózik. Így külön piros pontot kapott nálam, hogy a hajóutakra minimális hangsúly helyeződik. Minden hajóút leírása amolyan naplószerű: az első nap ez történt, a második nap az történt, a harmadik nap amaz... Ezek többnyire a nagyobb részegységek (ha úgy tetszik "színtérváltások") elé beszúrt egy-két oldalon fellelhető, futólagos megemlítések, ami esetünkben azért nyerő megoldás, mert nem foglalkozik fölösleges laptöltéssel. Nem az a lényeges momentum, ami a hajóút közben történik, hanem az, ami a partraszállások alkalmával és az meg is kapja a reflektort.

A könyvben találhatóak lábjegyzetek az egyes momentumokhoz, ami sokszor jól jön azoknak (mint péládul nekem is), akik nem járatosak a vikingek mítoszvilágában. A leghátuljában van névjegyzék, melyik színen kivel találkozhattunk, illetve egy kis összefoglaló a viking hitvilágban fellelhető istenekről, alakokról.

A szereplők miatt némileg csalódott vagyok. Az elején megismerhetjük valamilyennek a hőseinket, és ez később sem változik. A főbb szereplők közül Visbur, az egykori jarl (a vikingek vezetőjének címe) fiától azt vártam, hogy majd bátor lesz, kihívja a hatalmat átvevő (önkényes) új jarlt, de a nagy jelenet elmarad. A legtöbb esetben lemond a küzdelemről, és egyedül az utolsó esetnél nem habozik annyit. Mire végre láthatnánk a változás aprócska jelét, véget ér a történet. A többi karakter sem változik túl sokat, ilyen téren kissé egysíkúak. A berserker még az elején megígéri nekik, hogy segítő kezet nyújt, és ott még működik is, hogy nem a csapattal van, hanem felbukkan, mikor szükség van rá, de onnantól kezdve lankad az ébersége, hogy csatlakozik az életben maradottak társaságához. Amikor elvették a fegyverét, kissé logikátlan húzás volt. A helyében nem hagytam volna kartávolságon kívül, hogy bárki elvihesse, és hasonló apróságok. Érthető, hogy a hatalmas erejét kellett demonstrálni, de nem ezt tartottam volna a legjárhatóbb útnak. A végén láthattuk az emberi arcát, de nála is rögtön snitt, és vége a változós jelenetének.

Összességében nézve élvezhető regény. A legnagyobb hibája, hogy túl gyorsan vége szakad. Olvasmányosan, fordulatokkal felvértezve mutatja be nekünk a viking kultúra elemeit, majd az angol legendának (Arthur és a Kerekasztal lovagjainak meséjét) egy szeletét, és teszi mindezt úgy, hogy nincs agyonerőltetve. Megelevenednek benne a legendák (a történelem megismétli önmagát), és új színt kapnak itt-ott.
Folytatás...

2014. május 7.

Liebster díj

0 megjegyzés

Ismét megkaptam a Liebster díjat, melynek lényege, hogy mondjon magáról az ember 11 dolgot, majd válaszoljon 11 kérdésre, amit a neki küldő tesz fel. Ezúttal a díjat Kispingvintől kaptam, aki egy rendkívüli vlog adás keretein belül adta át a díjat (karöltve a búvárHundjával), és Ariadnetől.

Szabályok szerint:
1, Ki kell tenni, kitől kaptuk (pipa)
2, Írj magadról 11 dolgot! (egyszer 11 dolog - pipa)

11 dolog magamról:

1, Szeretem az állatokat - mindet, és egyiktől sem félek.
2, Kedvenceim a farkasok - ezért van egy kutyusom, akit gyakran becézek "kisfarkasnak"
3, Kiskoromban ha könyvet adtak a kezembe, olyan messze tettem magamtól, amennyire csak lehetett (nem szerettem olvasni)
4, Szeretek beszélgetni másokkal (szóban? írásban? mindegy). - Néha le sem lehet lőni...
5, Vizsga-/ZH időszakban átlag havi 100 filmet megnézek (reggeltől estig, szünet nélkül).
6, Szeretek könyveket gyűjteni. A legdurvább évemben több, mint 100 kötetet vásároltam.
7, Az utazás lételemem, ezért is van, hogy többnyire "Mohamed megy a hegyhez"
8, A legtöbb dologhoz nagyon ragaszkodom (így családhoz, barátokhoz, bizonyos tárgyakhoz), ezért is lehet, hogy akár még egy csokipapírt is elteszek emlékbe (ha olyantól kapom a benne található csokit).
9, Alapvetően rendetlen típus vagyok, de mindig emlékszem, mit hol hagytam el - megvan a saját rendszerem a látszólagos rendetlenségben.
10, Jobban tetszik, ha az emberek nevetnek, ezért is imádok bohóckodni.
11, Életem egyik nagy élménye az volt, mikor egy meki közepén zsonglőrködtem, és az emberek "lelassultak" körülöttem, és sikerült mosolyt csalni pár arcra. (hihetetlen élmény volt)

A kérdések:

Kispingvin kérdései:
1. Sorolj fel 3 dolgot, ami mindig megmosolyogtat.
  1. A kutyám. Egyszerűen felvidít a bohócságaival...
  2. Ha olyanok vesznek körül, akik mosolyognak. Valahogy a mosolygás is ragályos, nem csak az ásítás...
  3. Ha gyönyörű dolgot látok/hallok. Néha hihetetlen, hogy ilyen dolgok léteznek :)
2. Mi a legértékesebb dolog szerinted a másik emberben?
Szerintem a merészség. Ez egy olyan dolog, ami sokmindenhez kell. Az embernek néha mernie kell nyitottnak lennie, mernie kell segítséget nyújtani másoknak, mernie kell élni az életét. Az, ha valaki merész, szerintem jó dolog.

3. Ki a kedvenc fikcionális karaktered?
Nincs egy abszolút kedvenc karakterem. Mindenhol bírom a haláli figurákat (pl. Oroszlánkirályban Timont, Jégkorszakban Mockányt, Mulánban Mushut, de mondhatnám R.T. Éjvilágából Calibant, C.C. Végzet ereklyéi sorozatából Jacet stb...) Naphosszat tudnám sorolni, melyik filmből/rajzfilmből/könyvből stb. kit miért bírok a kitalált karakterek közül.

4. Mi a kedvenc hangszered?
A marimba. Nemrégiben hallottam először marimbával előadást, és azonnal beleszerettem a hangszerbe. Gyönyörű a hangja, rengeteg indent képes kifejezni, és egyszerűen élvezet hallgatni. Régen szerettem volna megtanulni gitározni, viszont zenei hallásom az nincs...

5. Mi az a dolog, amiben leginkább fejlődni akarsz?
Jobb kérdés, hogy miben nem? Rengeteget tanultam az utóbbi időben a türelemről, ennek fontosságáról. Szeretnék fejlődni abban, hogy bizonyos pillanatokban se uralkodjon el rajtam a kétségbeesés, és minden körülmények között meg tudjak állni a saját lábamon.

6. Ha három létező állatból összegyúrhatnál egy misztikus állatot, mikből tevődne össze?
Sündisznóból, elefántból és krokodilból összeraknék egy seledilt. A létező legnagyobb sündisznószerű lény lenne, akinek hegyes fogai vannak és hosszú ormánya. 

7. Ha írhatnál egy könyvet, milyen műfaj lenne?
Fantasy

8. Mi lenne az életed főcímdala?
Fireflight - Unbreakable Számomra ez a szám mindarról szól, amit szeretnék elérni. Egy törhetetlen állapotot, ahol bizonyos dolgok nem tudnak hatással lenni rám, csak azok, amiket szeretnék.



9. Mi kell, hogy mindig jól induljon a reggeled?
Hogy ne induljon el a reggelem. Szeretek aludni, és nekem az úgy tökéletes, ha minimum napokig tart...

10. Belegondoltál már, mekkora az univerzum?
Örülök, ha az orromnál tovább látok, az univerzum, meg a többi nemigazán foglalkoztatott.

11. Melyik a kedvenc lábujjad?
Egyértelműen a kisujj, mert ha azt levágják, nem történik semmi, viszont ha a nagyujjat, akkor már van némi ingadozás... a kisujj nem kell semmire.


Ariadne kérdései:
1, Volt olyan könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásod? Ha igen, melyik?
Ilyen egyre több van. Dan Milman - A békés harcos útja volt az első. Azóta tudom, hogy a pozitív pillanatokat úgy kell fogyasztani, mint egy nagyon finom ételt: addig kell kiélvezni, míg lehet. Janet Evanovich - A szingli fejvadász sorozata óta tudom, hogy attól, hogy valaki sokat bénázik, még érezheti jól magát, és nem kell folyton azt nézni, kinek kell megfelelni. Legyünk önmagunk, magunknak feleljünk meg, a rossz pillanatokon suhanjunk keresztül, amilyen gyorsan csak lehet, a jókat meg őrizzük meg, és ízleljük...

2, Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valaki jó író legyen?
Hányan mondják, hogy tehetség? Szerintem az, hogy valaki élete folyamán sokat olvasson, és gyakoroljon. Alakuljon ki az írójelöltnek egy olyan képe, melyben meghatározza, mit szeret látni egy könyvben, mit nem, és ezeket a tapasztalatokat építse be a művébe. Mitől lesz jó író? Attól, hogy a szívét és a lelkét adja a könyvnek, miközben jól szórakozik, és nem erőlteti agyon az írást...

3, Mit vársz az élettől?
Hogy folyamatosan haladjon előre, és hogy annyi részét élhessem meg tapasztalatokkal gazdagodva, amennyit lehet. Mindent kipróbálnék, amit lehet és módomban áll.

4, Ideális hely és körülmények az olvasáshoz?
Hely: bárhol. Körülmény: ha jó a sztori mindegy, mert olyankor bezombulok, és még egy atomtámadásra sem reagálok...

5, Hogy képzeled el álmaid otthonát?
Két szobával, az egyikből nyílik egy kisebb helyiség, ahol csak a könyveké a terep. Egy nappalit galériával (ahol természetesen be lenne rendezve egy olvasókuckó), amerikai konyhával, és persze mellékhelyiségekkel (mert nem a középkorban élünk).

6, Ha megfilmesíthetnél egy könyvet, melyiket választanád, és miért?
Egyiket sem, méghozzá azért, mert szeretem a könyveket a fantáziámban megtartani. A filmek többnyire csalódást okoznak a könyvhöz képest. Innen is látszik, hogy a fantázia nem ismer határokat, míg a filmre vitt változat a "valaki más által megálmodott" formula, és teljesen összetöri a regényről kialakult képem... Nem hiteles...

7, Mesélnél nekem arról, hogy miért kezdtél el blogolni?
Azért, mert attól féltem, ha sokat olvasok, elfeledkezem róla, mi volt egyik-másik könyvben. Aztán megtetszett, hogy így új emberekkel ismerkedhetek meg, miközben nosztalgiából néha, ha nem tudom, mit olvassak, visszaolvasom azokat a bejegyzéseket, amelyik könyveknél valami nem ugrik be.

8, Mi alapján válogatod a könyveidet?
Hangulat-emberként: hangulatfüggő. Néha elcsábulok egy impozáns borítóra, vagy egy jó fülszövegre. Néha kell, hogy valaki adjon egy-egy löketet, ilyenkor bloggerek blogjain pontozásokat nézegetek - vagy éppen zaklatom őket levélben, hogy "láttam, hogy írtál róla, de nem szeretnék spoilerbe futni, ezért nem olvastam értékelést, csak annyit kérdeznék: jó könyv szerinted?"

9, Ha nem könyvet olvasol, akkor mivel szereted elütni a szabad perceidet, óráidat?
A rehabilitálódom a kutyámmal. Ilyenkor örülök, hogy kiszabadulok a gép elől, és a szabadban sétálhatok, vagy labdázhatok vele. Néha elmegyek (Kispingvinnel) teniszezni, vagy csak falat/sziklát mászok - attól függ, mire van lehetőségem. Mindig azt csinálom, ami épp eszembe jut. Vizsgaidőszakban csak filmnézés megy a vizsgákra való felkészülések alatt, ezek mellett pedig éjjel-nappal zene szól (amikor nem film).

10, Melyik a kedvenc évszakod, és miért?
A tél. Olyankor az ember nem mondhatja, hogy "hú, olyan melegem van". Szeretem a havat, és úgy tudok neki örülni mindig, mint egy kisgyerek. Szeretem a hólapátolást is, hóemberépítést, hógolyózást, és kisgyerekként mindig csináltam hókunyhót (iglunak a legjobb szándékkal sem nevezném).

11. Hogyan szeretsz könyvet kapni? Ha csupasz, vagy ha írnak bele?
Hogyan szeretek? Nagy mennyiségben... Na jó, csak vicceltem. Jobban szeretem, ha írnak bele. (Szép emlék még az is, ha csak egy név van beleírva, meg egy dátum, hogy kitől és mikor kaptam.)

Az én 11 kérdésem:
1. Ha lenne egy jó tündéred, aki azt mondaná, hogy választhatsz 5 könyvet, amit aztán odavarázsol a polcodra, melyik lenne ez az 5?
2. Hol élnél szívesen a világban?
3. Mi az a zeneszám, ami életed legkedvesebb emlékét hozza elő?
4. Milyen zeneszámot tudnál hozzákötni a kedvenc olvasmányodhoz?
5. Mi(k) az(ok) a dolog/dolgok, amik miatt félbehagynál könyvet?
6. Hova mennek a kacsák?
6. Mi volt életed legmámorosabb (legcsodásabb) élménye?
7. Van valamilyen kabalád?
8. Ha állattá válhatnál, mi lennél?
10. Észrevetted, hogy két 6-os kérdés van?
11. Észrevetted, hogy nincs 9-es kérdés?


Kinek küldöm tovább? Mivel már mindenki megkapta, akinek továbbküldeném, ezért mindenkinek, aki ki szeretné tölteni, és azoknak, akik megosztanák a végeredményt :)
Folytatás...

2014. május 5.

Van egy jó ötleted? Mondd el, és teljesül egy kívánságod!

0 megjegyzés

Miközben a tegnapi bejegyzést írtam, támadt egy ötletem. Kedves olvasóim! Bíráljátok az oldalt, és szerezhettek vele egy könyvet. 
Mit szóltok hozzá? 

Ha tetszik, íme, hogy miről lenne szó... Sokat gondolkozom rajta, milyen legyen az oldal. Jelenleg úgy fest, ahogy... 

Szerentém átalakítani az oldalt, és ebben kérném a segítségeteket. Ha szabad kezet kapnátok a blog ügyeit illetően, ti mit változtatnátok rajta?

Brainstormingot (ötletroham=sokan összedugják a fejüket, és egyik ötletet dobják be a másik után) hirdetek, íme a szabályok:

1, Van egy formula (az oldal alján található a linkje, illetve a bal (vagy jobb) sávban az "Ötletküldés" menüpont alatt), melyet az alábbi szempontok alapján kellene kitölteni:
 - Mi az, amin nem változtatnál az oldalon?
 - Mi az, amit megváltoztatnál/hozzátennél/elvennél az oldalon/oldalhoz/oldalról?
 - Amennyiben részt szeretnél venni egy sorsoláson, jelölj meg egy könyvcímet (olyan könyvet, aminek a bolti ára nem haladja meg a 3000 HUF-ot, a nyertest az ötletelés lezárásakor sorsoljuk ki.).
 - Hogy értesíteni tudjunk a nyereményről, adj meg egy e-mailcímet. 

A játékban nem kötelező a részvétel. Ha nem szeretnél részt venni, az utolsó két kérdést nem szükséges kitöltened.

2, Csak a produktív, épkézláb ötletek vannak játékban
 - Jó példa: Lehetne az oldalon például több szavazás.
 - Rossz példa: amiben káromkodás/trágár szöveg van, ami nem ötletet tartalmaz, vagy javaslatot, hanem idétlen hozzászólást (pl.: húzzál má' írni, kussoljá' stb.)

3, A játékban való részvételhez mindenképpen kell e-mailcím, anélkül nem tudni, kit kell értesíteni. Címteleneknek nem áll módomban eljuttatni a könyvet.

                       Ötletelésre fel!

Folytatás...

2014. május 4.

"Csak irigy vagy rám, ezért írsz rosszat..."

0 megjegyzés

Azt hinnétek, most egy lerágott csont téma következik és... igazatok lesz. Viszont szeretnék egy másik megközelítést adni az egésznek. Az írók kontra bloggerek (vagy ahogy néhányan nevezik ez utóbbi csoportot: kritikusok) párharcot szeretném kissé másként megmutatni. 

A legtöbb könyves blogger találkozott már olyannal, hogy negatívat írt valakinek a könyvéről, és az író különböző módokon reagálta ezt le. 

Reagálási módok, amikkel találkozni lehet:

- Ritkán az író a bejegyzés alatt, vagy a bloggernek privát levélben megírja, hogy köszöni, hogy egyáltalán írt a blogger az adott könyvről. (Olvasói látás: az író érzékeli, hogy a rossz reklám is reklám, vagy az írónak esetleg akadt olyan gondolata, hogy örül annak, hogy valaki legalább elolvasta a könyvet. Esetleg még tanul is a leírtakból, és a jövőben figyel bizonyos dolgokra - nem feltétlenül mindenre, ami a bejegyzésben szerepel, csak abból, amiről úgy ítéli meg, hogy jó tanácsként fel tudja használni a jövőben.)

- Az író megköszöni az írást, majd menti, ami menthető. (Olvasói látás: az író magyarázkodik. Ha a könyve nem meséli el a választ a fejben megjelenő kérdésekre, akkor már veszett fejsze nyele. Elvégre az író nem ülhet ott mindenki mellett, aki a könyvét olvassa, és nem válaszolhatja meg a kérdéseket minden egyes olvasónál. Ha kimaradtak a válaszok, hát kimaradtak. Tanulság: az olvasó olyan az író világában, mint egy a világot felfedező kisgyerek: kézen fogva vezetni kell...)

Egy eset ehhez kapcsolódóan: volt olyan író, aki azt mondta, mikor a könyvét olvastam az egyik kérdésemre, hogy ez vagy az hogy lehetséges, hogy "pótold ki a fantáziáddal". Aztán megírtam a könyvéről a bejegyzést (a hiányzó részeket a kérésének megfelelően kipótoltam a saját fantáziámmal) és azóta nem nyilatkozik. A bejegyzésben anno megjegyeztem, hogy erre vagy arra a könyvben (mivel a történetből nem derült ki) mi szerintem a magyarázat (fantáziával kipótlás) és vélhetően az írónak az én változatom nemigazán tetszett. (Megjegyzés: jött utána e-mail néhány blogolvasótól, amiben megjegyezték, hogy nekik tetszett.)

- Az író felszívja magát. (Olvasói látás: Ez azért veszélyes üzem, mert "a bosszú rossz tanácsadó". Az író ilyenkor elkezdi facebook és egyéb közösségi portálokon leírni, hogy mennyire vérig van sértve, hogy őt mennyire szidják. Egyenesen a személye elleni támadásnak veszi a KÖNYVÉRŐL írt megjegyzéseket. Amellett, hogy éretlen viselkedésre vall ez az egész, csak primadonnának állítja be magát. Egyes esetekben már az is megfordul bizonyos emberek fejében, hogy "ha az íráshoz lenne annyi tehetsége, mint a drámázáshoz, semmi baj nem lenne az írásaival".)

- Az író remeteként elvonul. (Olvasói látás: nem hajlandó a negatív dolgokról tudomást venni, esetleg végiggondolni, hátha igaza van az illetőnek, és csak a pozitívumokra reagál. A világon semmi sem vagy csak jó, vagy csak rossz, és nem tetszhet mindenkinek minden... így vagyunk összerakva.)

- Csak irigy vagy rám, ezért írsz rosszat. (Olvasói látás: nyilván irigy az olvasó... Azt viszont már az ebbe a csoportba tartozó író nem veszi alapul, hogy az olvasó annyira író, mint az író maga. Az olvasó a fantáziájával teremti meg a fejében azt a képet, amit az író eléje tesz, és itt-ott apróbb részletekkel kiegészíti magában. Írni tehát mindenki tud, mázlija és tehetsége nem mindenkinek van hozzá, és ha tehetsége még nincs is valakinek, rengeteg olvasással és gyakorlással fejlődhet annyit, hogy remek regényeket írjon. Nem egy olyan példával találkoztam kéziratok olvasása során, hogy csak sóhajtoztam "vajon ő hogyhogy nem került még kiadásra???")

Viszont, most nézzük meg a másik oldalt. Hányszor találkoztunk azzal, hogy író kritizálta a bloggert? Megtehetné? Természetesen, hisz joga van hozzá. Az, amit a blogger leír, nem Szentírás, hanem a saját, szubjektív véleménye. A bloggerek zömének nincs képesítése róla, hogy hivatalos kritikusok lennének, sőt, néhányan (engem is beleértve) nem is tartják magukat kritikusnak, inkább csak lelkes olvasónak, aki aztán megosztja az olvasmányélményét másokkal is - ők a blogok olvasói.

Az írók néhány esetben azzal védekeznek egy-egy kritika/vélemény olvasatán, hogy "a vélemény megfogalmazójának fogalma sincs, mennyi ideig tartott megírni neki a könyvet". Tényleg? Ha egy bloggeről beszélünk, a blogger is védekezhetne azzal, hogy az írónak fogalma sincs, mennyi időráfordítást tud jelenteni egy blog, ha valaki szívét-lelkét beleadva csinálja. Főleg, ha az ember rászán egy teljes napot csak arra, hogy csinosítsa. A bloggernek elmegy az ideje azzal, hogy: elolvassa a könyveket, írjon róluk, átnézze tucatszor a véleményét, nehogy kimaradjon valami, esetlegesen olvasás közben jegyzeteket is csinált, közben rájön, hogy érdekességeket szedjen össze az írókról, a könyvekről, vagy bármiről, ami kapcsolatos az adott művekkel (pl. tényeknek, adatoknak való utánanézés) - ami már kutatómunkának minősül. Közben azért nem csak könyvekről posztol, esetleg megjelenéseknek néz utána, ami egy helyen természetesen nincs összeszedve, úgyhogy akár órákhosszat a megjelenéseket bújja az egyes kiadók oldalain, hátha van valami változás. Javítgatja a blogon esetlegesen felmerülő hibákat (pl. a blogspot előszeretettel szokta eltüntetni a képeket vagy átírni a kódokat). A bloggernek ugyanúgy szüksége van néha a múzsa csókjára, mint egy írónak. Sokszor agyalni lehet rajta, hogy milyen újítással lehetne feldobni a blog életét, mitől lenne olvasóbarátabb a kezelőfelület, hogy érhetik el egyszerűbben a tartalmakat, vagy mi az, amire igény lenne. Napi 1-2 órát, vagy egész hétvégéket is át lehet blogolni, kinek mennyi ideje jut rá. És ez hosszú évekig folytatódhat, míg egy regény esetében előbb-utóbb (jobb esetben) beáll az, hogy készen van. A blognak ilyen státusza akkor keletkezik, ha a blogoló feladja ezt az "édes terhet", és nem írja tovább...

Írók kritikái:
Megannyi bloggernek megannyi tapasztalata volt már írókkal, és a reakcióikkal. Néhány írónál már előfordult, hogy nem azt köszönték meg, hogy írtam a könyvükről, hanem arról küldtek visszajelzést, hogy tetszett nekik a bejegyzés. (Szándékosan nem írok neveket.)
Van egy író, akinek a könyveit nagyon szeretem. Egyszerűen zseniálisnak tartom, ahogy ír, és témái is egyediek, egyedi köntösben. Küldött róla egy visszajelzést, hogy tetszett neki, ahogy az utolsónak olvasott könyvéről írtam. Megírta, hogy ilyen formában még nem írtak a könyvéről, és hogy tetszik neki. Bevallom, nagyon jól esett, hogy pont egy olyan író, akinek a könyveit nagyon szeretem, ilyen visszajelzést küldött.
Hallottam már a másik oldalról is. Van egy (hazai) író (?), akinek a könyvei népszerűek, viszont rengeteg negatívumot kapott az első, majd a második könyvét követően. Elkezdtem ezután nézegetni az illető facebook oldalát, és egy hihetetlenül pozitív példával találkoztam. Egy az olvasóival közvetlen emberről van szó, aki többször érdekesnek titulált a könyvével kapcsolatos negatív bejegyzéseket. A dolog érdekessége, hogy nagyon durva hangvételű negatív megjegyzéseket is kapott az illető, mégsem omlott össze, és a harmadik könyvéről azt mondják, sokkal jobb és másabb, mint az első kettő. 

Tehát elmondható, hogy mindenki, aki publikál (legyen az író, blogger stb.) ki van téve annak, hogy "bírálni fogják a munkáját". Nem (hivatásos) kritikusok, hanem azok, akik nyomon követik az illető munkáját. És lehet alapozni arra, hogy miket tanácsolnak a külsősök, mert néha bizonyos egy avatatlan szemlélődő jobban, élesebben látja a dolgokat, mint az, aki éppen dolgozik vele.
Folytatás...

2014. május 3.

Lewis Carroll - Alice Tükörországban (Alice Csodaországban 2.)

2 megjegyzés

Valamelyik nap jártam antikváriumban, és megláttam Alice történetének a folytatását. Nem volt kérdéses, hogy olvassam-e, ha már az első köteten sikerült átrágnom magam.

Alice és három cica vannak egy szobában. A lányzó meglehetősen el van fáradva, úgyhogy lefekszik a fotelba, és az anyjukkal hagyja a fehér és a fekete kölyökmacskát.

Alice Tükörországba érkezik, ahol azonnal magával ragadja a Fekete Királynő. Ha a kislány ki szeretne jutni, át kell érnie egy sakktábla másik oldalára, ahol királynővé kell válnia, és kiszabadulhat az országból. Kalandjai során a kislány találkozik egy fekete és egy fehér huszárra, mindenki dalokat énekel neki, szemtanúja lesz az egyszarvú és az oroszlán viadalának és még megannyi kalandban lesz része.

Alice az első részben némileg értelmesebb történetbe keveredik, itt viszont minden a feje tetejére van állítva. A hirtelen ugrálások miatt újra és újra fel kell venni a fonalat. Most már nem csak Alice beszél butaságokat, de a szereplők is. Próbálják Alicet jómodorra szoktatni, de valójában mindenki csak üresen fecseg-locsog.
Hiányzott az első kötet bája is. Itt csak üresfejű bábok váltják egymást Alice körül, aztán valahogy kilyukad a sakktábla másik felén, ahol olyan elvárásoknak kell megfelelnie, amiről neki fogalma sem lehet.

Hogy ezúttal mit kellene megtanulnunk? Milyen értéket ad a könyv? Elvesz annyi időt az ember életéből, míg átrágja magát rajta...

Összességében nézve ennek a könyvnek a lapjait akár üresen is hagyhatták volna, azzal jobban jártunk volna... 
Folytatás...

2014. május 1.

Szakdolgozat - A kimaradt jelenetek (#1)

0 megjegyzés

Íme az első rész, ami kimaradt a szakdolgozatból: a különböző könyvtártípusokat képviselő könyvtárasokkal folytatott interjú.

Miért került kivételre? Az ok egyszerű: mert nem tartozott a témához. Kifejezetten megyei könyvtárakkal készült interjúk kellettek a szakdogához. Viszont ilyenem is volt. A TMDK dolgozathoz felhasználtam.

(Mivel túl hosszúra sikerült (több oldalnyi anyag), ezért szakaszonként mutatom meg.)




A könyvtári szolgáltatások változása a könyvtárosok nézetei alapján

Ahhoz, hogy országos szinten vizsgálhassam meg a problematikát, különböző magyarországi településeken dolgozó könyvtárasok válaszoltak azzal kapcsolatosan a mélyinterjús kérdéseimre, milyen egyéb szolgáltatásokkal várják a látogatókat a könyvtárak, milyen törekvéseket tesznek az olvasók „bevonzására”, illetőleg ők, mint könyvtárosok hogyan látják a helyzetet. Van jövője a könyvtáraknak az elektronikus világ ilyen mértékű, rohamos fejlődése mellett?
Azért ezt a módját választottam a megkérdezésnek, mert ez mutatja leginkább a könyvtárak különbözőségét, a tényleges helyzetüket, illetve jobban bemutatható, az ország mely pontján milyen a könyvtárak helyzete.
Mélyinterjúm kérdéseit úgy állítottam össze, hogy az első részben láttatni engedje a válaszokból, mely könyvtártípusról van szó adott esetben,milyen jellegű és mekkora mérettel bír a könyvállomány. A második szekcióban a támogatottság minőségére, és mennyiségére szerettem volna kitérni, míg a harmadik szakaszban arra voltam kíváncsi, vajon mi az, amivel vonzóbbá próbálják tenni magukat a könyvtárak, mit nyújtanak az olvasók számára a kölcsönzési lehetőségen túl. Végül a negyedik szakaszban tértem ki kutatásom legfőbb momentumára: a beiratkozott olvasók számának alakulására ésmegkértem a könyvtári szakembereket, fejtsék ki véleményüket azzal kapcsolatosan, milyennek látják a könyvtárak jövőjét az elektronika korában.
Mélyinterjúmat 2013-ban végeztem el, melynek során a következő könyvtári típusok kerültek a mintába: két felsőoktatási könyvtár, egy közművelődési könyvtár, egy kistérségi községi könyvtár, egy városi könyvtár, és két községi könyvtár. Megkérdezetteim az ország különböző pontjáról származnak (így akad például győri, kiskőrösi, nagykanizsai könyvtárral kapcsolatos adat), kiválasztásuk véletlenszerűen történt. Mélyinterjús megkérdezésem során különböző feladatkörökben dolgozók működtek közre. Így egy könyvtár megbízott igazgatóhelyettese, három könyvtáros, egy könyvtárigazgató, és egy könyvtárvezető válaszolt kérdéseimre.
A könyvállomány tekintetében meglehetősen eltérő adatok jellemzőek. Míg az egyik felsőoktatási könyvtárban 380 000 dokumentum található az állományban, addig a másikban 2560 könyv található meg. Mind a két könyvtárban szakirodalmak találhatóak, melyet az adott egyetem igényeihez igazítottak. A közművelődési könyvtár (mely egy megyei könyvtár fiókjaként üzemel tovább) és a városi könyvtár általános gyűjtőkörrel rendelkeznek. Az előbbiben 24 000 dokumentum található, míg az utóbbiban megközelítőleg 100 000 (ebből körülbelül 80 000 könyv, 20 000 más dokumentumtípus - például diafilm, videó, DVD, CD stb.), illetőleg speciális gyűjtőköre Petőfi munkásságára terjed ki.
A községi könyvtárak meglehetősen eltérnek egymástól a méretüket tekintve. Míg az egyikben körülbelül 3200 könyv található meg a különböző műfajokban (így a szépirodalom, gyerekirodalom, romantikus regények, krimik, versek stb.), addig a másik községi könyvtárban 8790 kötetet birtokol.
A hat megkérdezett könyvtárból öt online rendelés útján, internetes webáruházakból, vagy könyvesboltokból szerzi be az állományát, illetve a KELLO (Könyvtárellátó) segítségével. Az egyik kistérségi községi könyvtár centralizált rendszerben működik. Amit a könyvtárban szeretnének, azt a megyei könyvtár dolgozói megrendelik, bevételezik és kiszállítják a könyvtárnak.
A könyvbeszerzés terén nagy eltérések mutatkoznak annak megfelőlen, hogy mennyi támogatást kapnak a könyvtárak egy-egy beszerzési időszakra. Akad könyvtár, ahol rendszeres beszerzés van (nincs rendszeres időszak), míg máshol bizonyos időközönként, bizonyos helyenként négy-hat havonta, vagy két havonta bővítik a könyvtári állományt. A könyvállományba integrálás mértéke is meglehetősen eltérő. A kistérségi községi könyvtárban évente kétszer szánnak rá 50 000 forintot, és a 2012.évben ez 40 kötetet jelentett a könyvtárnak. Itt volt a legkisebb a könyvtár állományának a növekedése. A legtöbb helyen 50-100 könyvvel bővül a kínálat. Két könyvtár állománya némileg magasabb könyvbeszerzési átlagot mutat, mint a kisebb könyvtáraké. A városi könyvtárban körülbelül 1300 kötettel növekedik évente az állomány, míg az egyik felsőoktatási könyvtárban megközelítőleg 3000 példánnyal gyarapodnak évente.

Itt vágnám félbe az első részt.
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger