Az árnyékvilág peremén
Csillagfényszövők
Sea Monsters and Other Delicacies
The End of the World
Skulduggery Pleasant
The Last Ever After
Itt nincsenek hercegek
Az ördög köve
Wunderkind. Una lucida moneta d'argento
Stan és Pan

2015. március 9.

Tom Angleberger - Papír-Yoda különös esete (Papír-Yoda 1.)

Nem sokkal a kiadása után találtam rá erre a gyöngyszemre, és úgy látszott hülyeségnek, ahogy volt. Aztán elkezdtem olvasni, és a végéig meg sem áltam...

Papír-Yoda misztikus. Dwight hajtogat papírból egy Yodát, ami ezután ontja magából a jó tanácsokat. Aki csak kikéri a véleményét, annak jósol, vagy csak szimplán kihúzza a pácból egy jó tanáccsal.
Dwight egyébként nem egy észlény - látszólag -, úgyhogy a tanácsok biztosan Papír-Yodától kell, hogy származzanak.
Tommy arra tesz kísérletet, hogy egy akta segítségével feltárja Yoda titkát: tényleg egy misztikus lény, vagy csak kamu az egész.

A könyv felépítését tekintve úgy néz ki, hogy diákok mesélik el, és írják le az eseteiket. Milyen kérdést intéztek Yodához, és mi lett az eredménye annak, ha megfogadták a tanácsát. Elvétve látunk melléfogást Yoda tanácsainál, illetve Harvey minden eset végére odabiggyeszt egy-egy kommentet az esettel kapcsolatosan, hogy miért nem minősül Yoda misztikus, természetfelettinek. Tommy pedig igyekszik megcáfolni Harvey érvelését, és belemagyarázni valamit a történtekbe.
Persze a végéig adódik a kérdés: Yoda most akkor tényleg különleges, vagy csak egy sima origami, és Dwight (nem is olyan hülye, mint mutatja magát) adja a tanácsokat? 

Olvasás közben néhol olyan érzésem volt, mint az Egy Ropi naplója olvasásánál. 12 éves diákok között járunk (ezt nem szabad elfelejteni), ehhez mérten játékos, egyszerű, könnyed, méretét tekintve is kb 150 oldal. A szóban forgó korosztálynak tehát ideális olvasmány.

A rajzocskák eléggé torzak a könyvben, és nemigazán jött be a stílusa. A könyv végén viszont van Yoda-hajtogatási-útmutató, ami nagyon pofás. Ami még tetszett, hogy tényleg megvan ez a gyűrött lapos füzethatás a könyvben, és az a jelleg, mintha kézzel firkáltak volna a lapokra.

Összességében nézve egy nagy lököttség az egész, amiről nem is lehet komoly hangvételben írni. Nem is tudom, mi a lényege ennek a könyvnek. Dwight kinyílása társai felé? Tommy okoskodása, vagy Harvey magyarázatai? Talán az, hogy szimplán mindenki fogadja el a másikat, és tanuljon meg élni? A végkövetkeztetés valahol mindenkinek a sajátja. Egy biztos: egy újabb könyv, ami nem a korosztályomnak íródott - viszont legalább nem rabolt sok időt, és helyenként szórakoztató volt.


GR-ezők szerint:


A Fumiaki módszer, ami a könyvben is előkerül, avagy így hajtogass magadnak saját Yodát:

Nincsenek megjegyzések:

Az elmúlt hét legnépszerűbbjei

Rendszeres olvasók

Feliratkozás